Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-04-08 / 10. szám
XVIII. év. Zalaegerszeg, 1917 április 8. 10. szám. Előfizetési ár: Egész é vre K 6 04 Fél évr e K 3 04 Negyed re IC 1 54 Egyes szám ára 8 fillér. Szerkc ;szti z. Munkatársak : Hirdetések dija: egyezség szerint, Nyilttér sora 1 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlasics-utca 8. sz f LENGYEL FERENC \ BORBÉLY GYÖRGY iaptulajdonos, kiadó. MEGJELE/NIK HETE/NKÉ/VT EGgSZ&K'mmünmam SS^imMiÖB^iäaßäaSBKäuSf^ßßBäa^BKääS Boldog húsvéti ünnepet kívánunk olvasóinknak és kedves munkatársainknak s azt a reményt fejezzük ki, hogy ez lesz az utolsó háborús husvétunk. Egy magánlevél s egy közérdekű levél. t. Beígrád, 1917 március 4. Kedves Barátom! E papír igy kezdődik : Mi I. Péter Isten kegyelméből és a nép akaratából Szerbia királya.*) — Látod, milyen a.« élet. Facér király papírján irhatok neked levelet. Tehát Belgrádban vagyok sok cmtangolás után. Behoztak a statisztikai hivatalba. A napokban megyek be a „Belgrádi Hirak“ szerkesztőségébe. Igen büszke vagyok rá, hogy eny- nyíre észrevettük. Megtanultam a Ciriíi-irást (a íenntii) s szerbül beszélek is egy kissé. Kinyílt a szemem a szláv kérdésben. Ezért irtani ‘leányomnak igaz apai érzéssel és meggyőződéssel est a levelet. Különben az ellenzék ilyen formán beszélt. •) Királyi levél-homlokzat szerb nyelven. Sz. Kedves és kedvelt lapodat hónapok óta nem láttam. Most jött egy szám. Élvezettel olvastam benne a tanár úr könyvéről irt cikkedet ügy örülök, hogy hasonló felfogással találkoztam. A levél után német leckék jönnének, melyeket könyvben «karok kinyomni, ha élek. Ugyanis sokat foglalkozom nyelvekkel. Azt látom, hogy minden grammatika száraz, nagyképü és fárasztóan részletes. Valami új módot találtam, hogy leányomat messziről tanítsam. De arról van szó, hogy közöld a levelet, tán érdeke! valakit. Igaz, hogy hosszú, de aktuális s kétszer egész-egész oldalon tán elfér.Jól vagyok. Mozgósítás óta erre lefelé nézegetem a világot. Sokat láttam, tapasztaltam, Ä háború nagy tanítómester. Talán azért kel! is. ' Szeretettel ölel Sági János. II. >, % Levél a leányomhoz. Belgrad, 1917 március. Kedven Margitom ! Most: a világháborúban, eddig még csak egy fronton voltam, de mégis sók dolgom- bajotn volt a nyelvismeretlel. Hát még menynyi baja lehet azoknak, akik sokféle fronton forgolódnak, sokfél katonával kell együtt működni, akiket országokon keresztül visznek, mint hadifoglyokat. Ezek velem együtt igy kiáltanak fel: Bárcsak több nyelvet tanultam volna, bárcsak több nyelvvel foglalkoztam volna. A nyelvek tanultatásának eddig is barátja voltam, a saját hadseregünk, ben lépten nyomon németül kell beszélnem, a hadseregünk közigazgatását végző hivatalokban csak németül írnak, s ebben részt kell vennem. Délmsgyarországban soká szerb ajkúak vettek körül, később román katonákkal kellett sokat érintkeznem. Minden váró. sunkban oro3z, olasz, román foglyokkal kell dolgoztatni. Egy táborban küzdünk török, bolgár testvéreinkkel. Hadseregünkben sok a cseh, a ruihén, lengyel ajkú katona, aki anyanyeívén kívül egy kukkot sem tud. Már Monarchiánkban magában is vaiami tizenhárom fáié nyelvei beszélnek. Nem tehet az ember egy lépést sem, hogy idegen nyelvre ne lenne szüksége. Most, mikor a háborús hányattatásomban duplán érzem ezt az igazságot : szeretettel fordulok hozzád azzal az apai jó tanáccsal, hogy az iskolában meg- keedtití németnyelv tanuláshoz jó kedvet táplálj, s iparkodjál arra, hogy legalább ezt az egy nyelvet szóban és Írásban jól bird. Majd később azután, ha több időd lesz, foglalkozzál a horvát nyelvvel legalább annyira, hogy egyszerűbb beszélgetést tudj folytatni, s az egyszerűbb horvát beszélgetést megértsd. Magyar apák eddig nem igen adták ez utóbbi tanácsot gyermekeiknek, a magyar sajtó nem igen biztatta társadalmunkat a német és különösen a horvát nyelv tanulására,— Tudod, hogy a történelmen keresztül sok ellentétünk volt Ausztriával, melybe MagyarKálvária. Ah mondják ; Te jól vagy, >éied a világod«, A múltból egy árny sem tűnik feléd soha, De én mégsem hiszem, hogy Úgy néha-néha Vissza ne gondolná! egy szőke leányra ! . . . Gondolni? — ah, de minek is gondolnál rá, Aki szomorkodni, busongni tud csupán . . . ő a boldogságát csendben eisiratja, — És a szürkeségben, némán hálád tovább . . , S tán boldogságod, Te is úgy siratod, Mikor csend van, s már nem játszik a cigány. S mindketten járjuk, - tévesztett utakon — Lelkünkre rótt, hosszú, nehéz kálváriát! . . . Tóth Irén. Dal. Változtál. Homlokadra söiéi feibőcske borult, Az ajkad néma lett, a hangod kissé szelidebb, Nézésed bágyadt, szomorúbb . . . Pedig úgy emlékszem csendes, szomorú éjeken; Hogy arced most is derült, szemed rajtam pihen, Messze ... az álom szigeten I . . . É* eszembejutnak elmúlt percek kis szobámban, Miket keserű ajakkal százszor megátkoztam, S titkon megsirattam I . . . Tóth Irén. Aline. Irts : Németh Böske. A furcsa régi óra még csak hetét mutatott; künn most ereszkedett alá győngyszinü ruhában az alkonyat ; de a nehéz parfümöktől illatos, púba szőnyegekkel beteregetett szó bábán már berakták a főtáblákat, mintha éjjel lenne, mintha titokzatos éjfél osonne künn a nagy park suhogó iái alatt, melyek mint egy készenlétben álló hadsereg, sora- kosták feszes mereven az ablakok előtt. És bent a szobában, — bérit a szobában kigyúlt a nagy csiliár, meggyulladlak sziporkázva ajükör előtt álló ezüst-tartók gyertyái, a kandallón a finom illatú viasigyerívdk. És ebben a csillogó, vibráló fényárad atban fázva, reszketve, égő szemekkel, p rázsló homlokkal, nehezen dobogó szívvel feküdt, fehér csipkék közt — Aline Drága szép, fiatal, erős leste meg-megvonaglott a fájdalomtól, mely hirtelen csapott le rá, összerortfboiía q lelkét . . . és minden idegszála elszakadni készült. És nem bírta, nem bírta cipelni a terhet, mely óiomsúllyal nehezedett egész valójára ... és nem birt e bánatával, nem bírt vele, gyönyörű, forró, szenvedélyes Aline. S most ott feküdi agyonkinozva, fejét erőszakkal a párnák közé fúrva, hogy ne hallassák a zokogó csuklása. És ő, '— a szerelme — ezóta már távoli állomásokon járt.költ, unatkozott vagy nőkkel kokettált. É* talán néha-néha, egy hirle- lenül jölt pillanatban vágyódva gondol! vissza Alinera, a hajára, mely dús volt és iboiya illatú, — a karjára, mely bársonyos és halálosan tudott ölein — s a szájára, mely [ihegve, elfutva tapadt az övére, nagy, szenvedélyes csókokban, melyek után nem voltak szavaik többé. S most elszakadtak egymástól ; elszakadtak, mint két kicsi, színes léggömb, melyeknek zsinórját kikapja a szél gyenge gyermek, kezekből és viszi, ragadja egyikei északnak, h másikat délnek, messze, ismeretlen tájak fele s ki tudja hói csapja le őket, hogy mindörökre végük is legyen. De a két szines léggömb többé már soha nem találkozik a világban, És ezt a szót : soha — nem birta el Aline. Kín, gyötrődés volt rágondolni, hogy majd jönnek messze tájról Írások, mint kis széltől űzött falevelek ; írások, melyek az ő gondolatait hozzák el ide; betűk, melyeket az ő keze, a drága szép fiatal keze vet papirra, bt űr, melyek bizonyítják, hogy él, hogy idő gondol hozzá, vágyódik utána. S majd mennek feleletek ezekre, ugyancsak vágyódó, Aliue kezétől papirra vetett sorok. Mennek-jÖnnek ezek a betűk sokáig, — sokáig erre-arra, óh de ez a két ember, aki írja őket, már mindörökre elszakadt egymástól. És jön majd egy másik férfi, aki Ahne mellé lesz kötve egész életére. — És ión majd sok.sok után : egy kis igénytelen nő, aki ő mellette fogja betölteni a feleség szerepét. Oh és a nyugalmas, megszokott, tán meg is unt házasélet csendes napjaiban, amikor néha egyedül lehetnek majdan, senkitől nem zavarva, óh akkor — még szürkülő fejjel is — kiújul bennük minden emléke ennek a forró, szenvedélyes, drága időnek ; minden parázsló emléke sebbé válik a szivén, mely
