Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)

1917-03-11 / 6. szám

2 MAGYAR PAIZS 1917. március 11 adtak puskákat, kézigránátokat, hogy elmúlt harcok legnagyobbika is csak játszi enyelgés volt, a most következő csatákhoz képest. Három esztendő alatt roppantul sokágú tudomány, hi­hetetlenül gazdag művészet lett a há­borúból. Ez a tavasz egészen uj dol­gokat hoz és a hadseregek soha nem látott erőkkel és eszközökkel rontanak egymársa. Harmadszor hisszük már, hogy a tavasz a döntést, a békét hozza. Ta­lán most nem csalatkozunk. Hinnünk kell, mert még a remény sem nyújt erőt, ha nem hiszünk erőnkben. Háborús levelek. Pola, 1917 febr. 26-án- Tekintetes Borbély György főgimnáziumi tanár urnák. Bárorkodtam egy panaszos levelemmel fölkeresni, azt kérdem minek is születtem magyarnak. Mi 50 éves népfölkelők ide ke' rültünk Istriába 1916 május 1-én, 220 Zala megyeiek, de nekünk pártfogónk nincs sen ki és beszélni nem tudunk egy tiszttel sem. Én mint zalamegyei adófizető polgár vagyok, azóta itt szenvedek, van két pár cséplő­gépem és három hold szőlőbirtokom, 2 hold szántó és egv házam az ólai utcában Uram, 1916 évben a Honvédelmi miniszter adott ki egy rendeletet, hogy a géptulajdonosokat cséplésre szabadságolják. Kérem, mi hatan voltunk géptulajdonosok, mentünk a parancs­nokságunkhoz s kértük, hogy cséplésre bo­csásson haza, mit kaptunk, még inkább be­zárást Ígértek és csak biztattak bennünket napról-napra, akkor én kétségbe voltam es ve, mert a tönk várt reám, Írtam a felesé­gemnek, hogy engem kérvényezzen, elküldött 14 kérvényt, ami került 260 koronámba, egyik minisztertől a másikig, igaz a Honvé­delmi minisztet föl is mentett a cséplésre, de hogyan, ha szükség nincs rám. Egysze­rűen bedobták az irattárba, ráírták, ember hiány miatt nem adhatok. Kérem pedig de ráértünk volna, csak az volt a bününk, hogy magyarok vagyunk és nem tudtunk velük beszélni. Kérem, adna ki a Honvédelmi miniszter ur is olyan rendeletet, mint a Had­ügy : az osztrák alattvalók elmehettek Minek azt bele tenni, ha szükség nincs rá, hisz Hát ki ex ? — kérdezi. . hát ki ez ? kérdem én is utánnad . . aki bejött az életembe, ma­gam sem tudom ; miért? hogyan? mikor? Csak egy nap itt volt Mártikám, olyan erő­sen és letagadhatlanul, olyan forrón és szé- ditően, hogy nem bírtam el sokszor a közel­séget . . Beteg voltam, ha rám nézett, ha szólt hozzám, ha mellettem ült nagy halálos csöndekben a pamlagon, ha megfogta a kezem véletlenül, vagy tréfásan . . . És egyszer mégis úgy jött, hogy megcsó­koljuk egymást vadul lihegve, elfúlva — a drága, »zent, igaz, nagy Szerelem nevében . . Fehéren a boldogságtól, diadalos nagy örömben telt el pár kis nap . . Aztán drága Szivem ? aztán kitört belőle is az átlag-férfi, minden alkalmat kihasz­nálni igyekezni . Jött egy nő, egy egészen kis közönséges szolgáló értékű . . De alka­lom volt, s ó átlag férfi, amint előbb is mondtam ... És most Márta kedvesem, itt állok előtted: kijózanodva, kiábrándulva — s egy egészen igazi és nagyon erős keserűséggel szivemben, a Szerelem iránt . . . Írj nékem mielőbb, irj azokkal a Te ked vés, okos szavaiddal, amelyek mindig örömet csinálnak — talán majd most is igy lesz . . . Csókollak és nehezen várok Tőled egy hosszú és vigaszteljes levelet : Elléd. azért soroztak be bennünket, hogy szükség van ránk, igaz, hogy nem sok. Most kérem 1-ször az államnak nagy ká* ra, 2-szor a gazda közönségnek, 3 szór pe­dig a családom kenyér nélkül maradt és engem a tőnk szélére juttatott, mivel hogy a gépeket adósságra vettem és keresetem nem volt, a szőlőm egészen tönkre ment, mivel hogy feleségemen kivül apró gyer­mekeim vannak és a feleségem is beteges, a gyermekek mellől pedig dolgozni nem mehet. Gyüjtsünk a Csány-szoborra 1 Kosos István ka­nonok, Veszprém 4 R. Hozzáadva a mulkori 42686 K 72 fillér összeghez, a Magyar Paizs gyűj­tése máig 42690 K 72 fillér. Sajnos, minket 50 éves népfölkelőket ide­gen országba cipelni, úgy hiszem nagyon is elkelnénk a hazánkban, százszor több hasz­not hajtanánk az államnak, mint Istriában kerteket gyomlálni és követ törni, mett itt ember van elég, vinnének bennünket a ha zánkba. Kérem tek. szerkesztő urat, hasson oda, eszközölje ki ha lehet, hogy mi öreg nép­fölkelők kerüljünk vissza hazánkba. Mert mi innen sem vetési és semmiféle szabadságot nem kapunk. És kérje meg a képviselőket, hogy a Honvédelmi miniszter urat bírják rá, hogy ne olyan apátián ren­deletet adjon ki, amit itt Istriában nem vesznek figyelembe a parancsnokságok. Ho­lott Magyarországban a hadügyi rendeletet teljesítik. Én kérem a Hadügyhöz is adtam be kérvén) t, de feleletet nem is kaptam rá, mivel magyar állampolgár vagyok, már e- lőre félős, hogy megint úgy járok, mint ta­valy, hacsak más rendelet nem jön, de ide hiába jön a magyarnak. Kérem a tek- szerkesztő urat, hasson oda, hogy 220 zalamegyei öreg népfölkelőt ment­senek meg a nyomorúságtól. Legnagyobb hálával leszünk mi Öreg nép­fölkelők. Maradok mély tiszlelettel Vannak, akik a háborús bajok kö­zepette sem feledkeznek meg megyei nagy vértanunk emlékéről. Ezekhez tartozik első sorban I^osos kanonok ur is, aki valahányszor előfizetést küld lapunknak, mindig megtoldja egypár koronával. így maradt most is ez a négy korona a lap előfizetéséből. S a porszemekből szikla alakul. Miről nem szabad elfelejtkeznünk ? Nem szabad elfelejtkeznünk a zala­egerszegi Vörös- Kereszt-kórházról, a gimnáziumba elhelyezett osztályról ; nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélgző bizottság működéséről és nem szabad elfelejtkeznünk ne­künk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról : nem szabad elfelejtkez­nünk a zalaegerszegi hősök emléké- ről. Gyűjtésűnk összege 330 K 52 f. Nagy Antal őrvezető K. u. K. Fest. Vgs. Mag. Marinefeldpost 4. Pola. HETI HÍREK. — Saját ügyünkről, bajunkról pa­naszkodhatunk egymás között. Szives olvasóink előtt igazolnunk kell magun­kat újólag is a lapnak késedelmeske­dése s néha elmaradása miatt. Lapunk kinyomalása végett már öt városban is kopogtattunk. Nincs villanyerö, nincs munkaerő, drága a papir, néhol nincs is stb. S minthogy a Magyar Paizs más városban készül: hozzájárul a bajhoz a vasútnak, postának mostani háborús forgalma is. Ugyancsak saját- lagosan csak a Magyar Paizsnak van meg az a küzdelmes viszonya, hogy a censor kezén is keresztül kell men­nie. A kir. főügyész pedig nem en­gedte meg, hogy a nyomda helyén censiáltassék. A vasúti járások kom­binálásával tehát ez is késlelteti a dol­got. Egyszóval küzdelmes és drága a betű terjesztése. Amint tudhatják olva­sóink, arra a kellemetlenségre is rá­kényszerültünk, hogy emeltük a lap árát 2 koronával. Ezen a téren töb­bet nem alkalmatlankodunk. Ellenke­zőleg, amikor csak tehettük, mellékle­tet is adtunk. Egy-egv kis áldozattól nem félünk. A drágaságon kivül egyéb akadályok is vannak. A háborút min­denki minden téren megérzi. így el lehettünk rá készülve, hogy lapunk még kisebb terjedelemben jelenik meg. Vigasztaljon az a remény, hogy tálán nem sokáig. — A Magyar Paizst most a sümegi Horvát Gábor féle nyomda állítja ki s hisszük, hogy közönségünk megelé­gedésére. Ö állítja ki a jó hírben levő Sümeg és Vidéke c. hetilapot is. — Harton Boldizsár tanárt, akit csak a napokban szólítottak be Zalaegerszegről, kinevezték hadnagynak. — Somossy Nándor vadász hadnagyot újból kitüntetés érte, legújabban a Signum Laudisszal tüntették ki. — Gyömörey Vince dr. Vármegyénk­nek kiváló alakja hunyt el : QyömOrey Vince dr nyug. törvényszéki elnök. A megboldo­gult a 60 as évek végén Zaia vármegye fő­jegyzője volt Mikor a bíróságokat a törvény- hozás szervezte, a sümegi járásbíróság veze­tésével bízta meg a király. Innen a zalaeger­szegi törvényszék elnöki székébe lépett elő, ebben a díszes állásban működött érek során át, mig nyugalomba vonulva, ukki birtokára vonult s gazdálkodott. Ha nyuga­lomba vonult is, nem vonult vissza a közé­lettől. Eleven munkásságot fejtett ki éveken át a sümegi járás és a vármegye közéleté­ben, mint több bizottságnak és a vármegye törvényhatóságának és közigazgatási bizott­ságának tagja. Nagy műveltségű, irodalom pártoló, izig-vérig szinmagyar érzésű férfi volt. Néhány értékes cikket és tartalmas tár­cát a megyebeli lapok számára is irt s a Qyömörey.család történetével is foglalkozott, Írva régi okiratok alapján a család króniká­ját. Agg kort ért el: 82 éves korában halt meg. Igaz, mély tisztelet és részvét kiséri sirjába nemcsak a sümegi járás, hanem az egész vár. megye részéről is. — Özv. Hajgató Ferencné Horváth Alojzia, régi tekintélyes családnak nagyas­szonya, meghalt 82 éves korában Zalaegersze­gen. Legközelebbi gyászolói gyermekei: Haj­gató Gyula, H. Hermin, (Novák Mihályné) és Hajgató József adóügyi fötisztviseló. — Nádasdi Aladár nyug. kúriai biró, törv. széki elnök és földbirtokos 55 éves ko­rában Zalaegerszegen meghalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom