Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-05-28 / 18. szám
1916. május 28. MAGYAR PAIZS esett kár, pedig be sokszor kellett átesni ezen a mulatságon. De ez is elmúlott, amint túl éltem baj nélkül azokat a napokat, mikor uj állásokat kellett készíttetnem s ahol megtörtént, hogy a nagy lövöldözésben összes emberem otthagyott a faképnél. Ekkor lettem mérnökké. Mindent megtanul, mindent megszokik az ember mint katona. Ez is elmúlt s ma jól értek visszagondolni ez időre, ha az ostrom három hete alatt csak egyetlen sort is hozott volna a posta hazulról. Hogyne, úri életem volt. Külön fogat állott rendelkezésemre éjjel nappal, mindenem meg volt, amire csak szükségem lehetett. Legkedvesebben emlékszem vissza azonban egy jóságos öreg urra, F. altábornagyra, aki nem parancsnoka, de atyja volt alárendeltjeinek. Együtt néztük az isteni színjátékot. Bömböltek az ágyuk. Szorgalmasan felel- gettek egymásnak, s az est homályában száz és száz szétrobbanó csillagban gyönyörködtünk. Sokszor volt orosz támadás s mindig visszaverték a mieink. Vérzett, nagyon elvérzett az ellen a város alatt. Mikor újra láttam régi elhagyott mezőimet, szekérszám gyűjtve az elhagyott ellenséges felszerelést s temetve árkait, a virágok helyén kereszteket találtam, olyan sokat, olyan primitíveket, amilyet csak a muszka állít elpusztult áldozatainak. Visszaözönlött az ellen a Dnyeszterhez s következett a mi aranykorszakunk. Kikocsi- kázni a munkásokhoz s megadva a szükséges utasításokat, vissza a városba élvezni annak minden kényelmét. Étkezéseinknél F. altábornagy az elnök s vele lenni, igazán élvezet. De semmi sem tart örökké, neki is menni kell s ekkor már tudtuk, hogy a mi napunk is alkonyodik. A milliomos házát, melyben eddig laktam, csakhamar felváltja a falusi rutén ház, s aztán egymásutánban váltakozik a sátor, leégett épület épen maradt sarka, hogy aztán pincében, keressek menedéket az őszi eső ellen. De erről majd máskor. Ölel Imre. HETI HÍREK. T?V Mél}7 családi gyász érte Dr. Jakabffy János ügyvédet. Néhje, aki a családot gondozta, meghalt néhány hónapi betegség után. — A gyászjelentés a következő : Dr. Jakabffy János és Ödön testvérjei, Jakabffy Antal, Böske és Lajos unokatestvérjei, valamint az egész rokonság fájdalommal tudatják, hogy pótolhatatlan szeretett jó testvérjük, illetve nagy- nénjük özv. Somogyi B. Jánosné szül. Jakabffy Paulina f. évi május hó 22-én reggel 6 órakor, fáradhatatlan, munkás életének 58. évében, hosszú szenvedés után Gébárton elhunyt. A megboldogult drága halottunkat május hó 23-án délután 3 órakor Gébárton leendő be- szentelés után a ságodi róm. kath. sirkertben helyezzük örök nyugalomra. Az engesztelő szentmiseáldozat május 23-án reggel 8 órakor fog a zalaegerszegi róm. kath. plébánia- templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Zalaegerszeg, 1916 május hó 22-én. Áldás és béke drága poraira 1 Gyüjtsünk a Csány-szoborra! N. N. Zalaegerszeg . — K 50 f. Mai gyűjtésűnk . . — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 42584 K 20 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42584 K 70 f. Vallásos ünnepély. Fényes sikerű ünnepély volt városunkban múlt vasárnap. Az országos hirti jezsuita-szónok, Dr. Bangha Béla, egy gyönyörű hangú pesti operaénekesnő, Lorenzné Balázs Irén urhölgy, Fritz Paula és Mihalovich Alice urhölgyek ismert kiváló művészete, Tóth Jenő szavalata, iíj. énekek, melyek a kis Winkler Feri megnyitója után elhangzottak, oly lelki emelkedettséget, oly nemesitő érzést árasztottak szét a kath. legényegylet nagytermét teljesen megtöltő előkelő közönség közt, amilyenben ritkán van részünk Zalaegerszegen. Lorenzné Balázs Irén csengő, tiszta hangú művésznő, a m. kir. Operaház tagja, nagy tökéletességei adott elő klasszikus és magyar dalokat, miket nagy élvezettel hallgatott zeneértő és laikus egyaránt. Az ünnepély fénypontja Dr. Bangha Béla beszéde volt. Kevés ember tud oly erővel hallgatói leikébe nyúlni, meggyőzni, nevettetni, lelkesíteni, gyújtani, mint ő. Milyen legyen Magyarország a háború után, ez volt témája. Legyen hazafiasabb, műveltebb és keresztényebb. Legyen hazafiasabb, szűnjön meg az önzés, minek szülötte az árdrágítás, a panama. Legyen műveltebb. A művelt ember legfontosabb kérdései az élet célja, az örökkévalóság léte . . . Bámulatos a tudatlan-' ság nálunk e térén. A félművelt emberek azt hiszik, hogy ellentét van a tudomány s a hit közt. A legkiválóbb tudósok életéből bizonyítja, hogy mélyen vallásosak voltak. Legyen hazánk keresztényebb. A kereszténység teremtette meg hazánk kultúráját, inspiciálja a művészetet, biztosítja az emberi nem kölcsönös jogait, kötelességeit, szeretetét. Szűnni nem akaró taps mutatta, mily mélyen ragadta meg hallgatósága lelkét a kiváló szónok. Köszönet illeti a főgimn. Mária-kongregációt, mely immár másodízben szerez közönségünknek ily műélvezetet. A zalaegerszegi tüdővészes betegek otthonáról már néhány év óta tudunk, amióta dr. Balás Béla főispán feleségével együtt megalapították azt s csak a háború ideje alatt esett kevesebb szó róla. Most, amint látjuk a pesti újságokból, a főispán budapesti fényes házában nagyméretű művészünnepélyt rendezett a zalai betegek házának a javára. Előadók voltak: Konc János hegedűművész, Marschalkó Rózsi, Fedák Sári, Molnár László. A vendégek mintegy háromszázan voltak, — kik között zalai előkelőségek is többen Herczeg Feszletich Taszilótól kezdve — s fővárosi országos emberek, miniszterek. Ez a családias szinü nagy összejövetel bizony nagy lendületet fog adni a tüdőbeteg otthonnak, amely most épen evvel kibővül tüdővészes katonák kórházára is. A kárpáti falvak felépítésére Szepetk községben Kulcsár Dezső igazgató-tanitó 123 koronát szerzett a május 1-én tartott ünnepély alkalmával, amikor a tanulók szavalatain kívül alkalmi színdarabot adtak elő s ezt a szép eredményt a vezető tanító kiválóságának lehet köszönni. — A színdarab előadását vasárnap megismétlik s a jövedelmet hadi- kölcsönbe adják. Ha mindenik elemi iskolában ilyen eredménnyel dolgoznának! Panasz van a postára, vasútra, nem a zalaegerszegi postára, s nem a zalaegerszegi postásokra és vasutasokra, hanem általában. Nem lehet tudni hol van a baj, de hogy baj van, az bizonyos. Egyenes példát is említhetünk. Egerből például egy jó hét eltelte után sem érkezik meg a levél, utalvány, csomag és efféle. Ez csak egy példa, de van ezer meg ezer eset, hogy a szomszédos városokig is hetek múlva jut el a levél, a távirat is napok múlva. Hát ez nincs jól tisztelt postaigazgatósági urak! Hiszen avval nem kell czáfolni, hogy háború van, mert Magyarország, hála Istennek, most nem hadi színhely, s akik a postahivatalokban vannak, azok nincsenek a harctéren. Azt lehet gondolni, hogy meglazult a felügyelet. Pedig a •felügyelők sincsenek a harctéren. Ők elsősorban itthon vannak. A régi. magyar postadicsőség igy elhomályosodik. Némelyik kisebb vasúti állomásnál a pénztárnok egyáltalán nem is tartózkodik a pénztárban vasutindulás előtt. Jegyért kiabálnak az emberek. Az elékerülő pénztárnok azt mondja, nohát üljön föl jegy nélkül. Ad majd jegyet a kalauz. A kalauz ad is s némelyiket megmegbünteti, a másikat nem; némelyikkel veszekedik, némelyikkel nem. — Hát ez nem jól van igy tisztelt igazgatósági urak! A zalai fürdőre már előre gondolhat az ember, mert jön a nyár. Holott előbb a vágóhidra kellene gondolni, hogy aztán sohase gondoljon a fürdőre az ember. Zalaegerszegen felül a vágóhíd, pedig alól kellene lennie, a fürdőn alól. Mert igy, amint most van, felül, mindenféle piszok lejön a fürdőhelyre s néha egész állat-belek csavarodhatnak a fiirdőző ember derekára, mint az óriás kígyók Laokoon derekára. Erre a kellemetlen dologra rájöttek az emberek ezelőtt már 20 esztendővel s szóvá is tették, hogy tegyék lentebb azt a vágóhidat. — Majd 20-szor 20 év múlva meg is fogják talán valósítani. A bőripar ügye körül jó indulattal jár el a soproni iparkamara s a miniszter ur is. Ám a helyzet nehéz, amint ezt a következő felirat és leirat mutatja. A soproni kamara adja a következő jelentését: A kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz intézett fölterjesztéseinkben ecseteltük azt a nehéz helyzetet, melybe a kidolgozott bőrök forgalmi korlátozása sodorta a bőrgyártó, bőrt árusító és bőrt feldolgozó foglalkozási ágakat és magát a nagyközönséget is. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur fölterjesztéseinkre e hó 20-án 18.425—VI. C. 1916. szám alatt kelt leiratában válaszol. E leiratot az alábbiakban egész terjedelmében közöljük, hogy a kormány álláspontjáról az érdekeltség minden rétege tudomást nyerjen és ehhez alkalmazkodhassék. A t. kamara folyó évi március hó 9-én kelt 1258. és március hó 17-én kelt 1447. számú felterjesztéseire, melyek a borminősítő bizottságok eljárása ellen emelnek különféle panaszokat, a következőket közlöm. A borminősítő bizottságok utasittattak, hogy eljárásaikat ezentúl lehetőleg gyorsan végezzék s miután egyúttal e bizottságok is szaporittattak, remélhetőleg ezentúl ez irányban nem lesz panaszra ok. Ami továbbá azt a kérést illeti, hogy a borminősítő bizottságok enyhébb eljárásra utasittassanak, ennek nem tehetek eleget. Teljesen tudatában vagyok ugyan annak, hogy a polgári közönség és az iparosok, különösen a kisiparosság minő nehéz helyzetbe kerül ezáltal, de a jelen súlyos időkben a hadviselés érdekei mellett ezen bár más időkben föltétlenül jogos magánérdekekre nem lehetek tekintettel. E megfontolások alapján adatott ki a 22.176—1916. számú rendelet, melyet valamennyi kamara megkapott s amelynek alapján több, addig katonai célra nem alkalmas bőrfajta — éppen a nagy anyaghiányra való tekintettel — katonai célra most már alkalmasnak minősíttetik. A bizottságok tehát az újabb s a polgári lakosságtól kétségtelenül nagyobb áldozatokat kívánó rendeletek alapján járnak el s őket más eljárásra nem utasíthatom. A kereskedelmi és iparkamarákra e téren fontos szerep vár, amennyiben meg kell érttetniök a polgári közönséggel és az iparossággal is, hogy ez irányú panaszaikat és kérelmeiket nem szűkkeblű- ségből utasítom el, hanem azért, mert az anyaghiány valóban oly nagy, hogy katonai érdekek feláldozása nélkül a polgári közönséget katonai célokra alkalmas borfajtákkal ki nem elégíthetjük. A kamaráknak újból és újból rá kell mutatni arra, hogy a polgári közönségnek csakis a lebélyegzett bőrök állhatnak rendelkezésére, ennélfogva múlhatatlanul szükséges az eddigi lábbelikészletek kímélése és meg kell barátkozniok a pótanyagok (fatalpak, fa- és esetleg posztócipők) használatával. Az iparosok, kü'önösen pedig a kisiparosok, az anyaghiány következtében beálló munkanélküliség ellen hadimunkák elvállalásával védekezhetnek. Kirándulás a Balatonra. A Wiener Westendeverein junius elsején egyesületi kirándulást rendez Magyarországra s ez alkalommal sorba fogjál* járni a Balaton zalai partjának legkiesebb partjait is. Ez annak az előjele, hogy az osztrákok és németek az idei nyáron tömegesen fogják fölkeresni a természeti szépségekben világszerte páratlanul álló Balatont. HIVATALOS HIRDETMÉNYEK. T V ▼ Zalaegerszeg r. t. város 944 — 910. számú fürdőszabályrendeletének 19. és 20. § ai 1 értelmében közzéteszem, hogy a szabadban való fürdés a Zala partján létesített bódé előtti vizrészen, valamint az usznitudóknak, de csakis a malomtulajdonos külön engedélye mellett, — az úgynevezett „Kismalom“ alatt van megengedve. Ezeken a helyeken a férfiak délelőtt 5 órától 8 óráig, 11 órától délután 2 óráig,
