Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)

1916-11-12 / 38. szám

1916. november 12. MAGYAR PAIZS HETI HÍREK. Gyüjísünk a Csány-szohorra! N. N. Zalaegerszeg . — K 50 f. Mai gyűjtésűnk . . — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 42606 K 22 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42606 K 72 f. Kitüntetés. A király a hidforgalom terén teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül Gárdonyi Mátyás Máv. főellenőrnek a koronás arany érdemkeresztet adományozta a vitézségi érem szaladján. A Haiottak napját gyenge világítással és kevés pazarlással megünnepeltük az idén is. Bizony bőségesen elég volna máskor is, ha minden sírra csak egy koszornt és egy szál gyertyát tennénk. Mit szól a békéhez az egyszerű paraszt- legény? Daczó Ferenc székely ifjú többek között ezeket Írja a harctérről: . . . nagyon sajnálom családomat s édes hazánkat. Igazán nagyon megtört a háború, de minthogy elveszítsük a szép Erdélyt, inkább addig tartson a háború, amig egyetlen egy magyar ember sem marad. Az én felfogásom ez: Őseink vérrel szerezték meg nekünk, mi pedig vérrel kell, hogy megtartsuk e szent földet.“ — És ezt egy oly ifjú ember irta, ki nem is az akadémiákon tanulta nemzeti érzésének választékos szavakba való öntését. Ez az ifjú ember néhány évvel ezelőtt szolga volt a váczi kir. orsz. siket- néma-intézetben. Daczó Ferkó aranyosrákosi ifjú. Sok ilyen érzésű embert e hazának! Magyarul tanulnak a szerbek. Egy nagykanizsai származású honvédtiszt, aki jelenleg Szerbiában teljesít szolgálatot, — levelet irt a Zalának, amelyben a meg­hódított Szerbiában folyó életről számol be. Többek közt elmondja, hogy az összes szerbiai iskolákban kötelezővé tették a j magyar nyelv tanítását. Az oktatás szerbül i folyik ugyan, de már az első elemiben í több órán át tanítják a magyart és a németet. A kis szerbek a magyarral hamarabb barátkoznak meg, mint a némettel s néhány heti tanulás után magyarul gagyognak a katonákkal. A szerb tanítók visszakapták állásukat, de meg kellett tanulniuk magyarul. E célból Szabadkán tanfolyamokat tartottak a részükre. Oláh tanító az oláhok ellen. Szegedről írják, hogy Krajován Péter nagykomlósi oláh tanító tegnap felettes hatósága tudta és beleegyezése nélkül Szegeden jelentkezett az 5. honvédezrednél katonai szolgálatra. A tanító mint nélkülözhetetlen föl van mentve, családos ember. A jelentkezésnél azt mon­dotta, hogy oláhország árulása annyira fölháboritotta, hogy nincs nyugta, nem kell a fölmentés, harcolni akar a magyar haza legutolsó ellensége: az oláhok ellen. Jelentkezését a katonai parancsnokság el­fogadta s így Krajován hamarosan fegyverrel a kezében adhat bizonyságot arról, hogy mennyire kívánják a magyarországi oláhok a fölszabadítást. Adományok az erdélyi menekültek javára. 11. (Szalay Lászlóné és Lőwinger Irma gyüjteivén.) Büchler Pál 2 K, Török György 2 K, Grünwald Samu 2 K, Brüll Mór 2 K, Draskovíts Kálmán 1 K, Nagy Ferencné 1 K, Németh Jozsefné 40 f, Ferenc Katalin 2 K, Szabó Istvánná 2 K, özv. Kohn Ignácné 40 f, Berger József 50 K, Nemes György 2 K, Riller Teréz 1 K, Kováts István 4 K, Fürst Henrik 2 K, Echard Ignác 40 f. Kol- tai Sándorné 40 f, Csoknyai Pál 50 f, Somogyi jánosné 40 f, Zácsik István 60 f, Zsovár Péter 1 K, Soravic József 40 f, Fekete István I K, Breiner Ferencné 2 K, Preisz Józefné 2 K, Marton ignác 2 K, Grunhit Ferenc 1 K, Vörös Gyula 1 K, özv. Lausené 30 f, Kováts Ferenc 4 K, N. N. 1 K, N. N. 1 K, Nagy Jenőné 1 K, Háry Balázs 1 K, Burucs József 20 f, Varga Ist­ván 1 K, Csela Gergely 50 í, Német Gyula 50 f, Rozenkranc István 1 K, Erdélyi Jenőné 2 K 40 f, N. N. 40 f, Lukács Lajos 1 K, özv. Weisz Mátyásné 2 K, N. N. 1 K, Szigeti 1 K, Grüuwald Ödönné 2 K. Svarc Mónié 1 K, Vizsy György 4 K, Iudra János 1 K, Kohn Jakab 2 K, Tanár Erzsiké 1 K, Vörös K. 1 K, Präger Samu 2 K, Fürst Sándorné 2 K, özv. Richter N. 2 K, Grün­baum 2 K, Brand Regina 80 f, Haas Aranka 1 K, Kaule Henrik 1 K, Heigli János 20 fillér, Ja.nzsó Sándor 1 K, N. N. 2 korona, N. N. 3 K, N. N. 40 f, Zsallár Jánosné 1 K, N. N. 2 K, Polgári Takarékpénztár Rész­vénytársaság 100 K, Farkas főtiszt 2 K, Weisz Ármin 6 K, Latzer Mór 2 K. N. N. 2 K, Ifj. Horváth Jenő 100 K, Nemes Ignác 80 f, Rechnitz Róza 40 f, Stern János, özv. Deutsch Manóné, Preszler Gyula. özv. Molnárné, N. N. Baly Béla, Bácsy János 1 — 1 K, Kéner Gyula 2 K, Kéner Gyula 2 K, Kéner Gyula 1 K, Singer Tóbiás 2 K, özv. Flesch Lipótné 3 K 20 f, Marton Bol­dizsár 10 K, Kovács Mórné 60 f, Kovács József 1 K, Hrabovszky Jenőné 1 K, Eisler Tóbiás fia 10 K, Sebestyén Lajos 4 K, özv. Németh Ignácné 1 K, Tarafás István né 1 K. dr. Adamik István 10 K, László Ferenc 50 K, Medgyesi Lajosné 2 K, Németh Fe­renc 1 K, Német Józsi 16 f, Rózsa Pál 50 f, Bógyay Elemér 10 K, Hrabovszky Rezső 20 K, Bedő Vendel burgonyát és babot adott, Neumárk József 20 K, Hoíman nővé­rek 1 K, N. N. 2 K, Z. Horváth Lajosné 4 K, N. N. 1 K, Breinen Benőné 10 K, Árvái nővére lr K, N. N. 1 K, D. A. 1 K, Stern I. 1 K, Odor Géza 10 K, özv. Kraksz- ner Jánosné 10 K, Bauer Jakab 2 K, Rieger Gyula 10 K, Raccere Sándorné 2 K, Sarlai Benő 50 f, Horváth Gyula 1 K, Lutter János 1 K, Jálics 60 f, Bajza Ferencné 40 f, — (Tikk László ivén.) Ábrahám Ernőné 4 K, Baján Ferenc 4 K, Baján Ferencné 4 K, Csiszár József 4 K, Fridrik István 4 K, özv. Ludányiné Majer Marian 4 K, Makara Maria 4 K, Rechnitz Mari 6 K, Szalay Sámuel 4 K, Takács Józefné 6 K, Tikk László 6 K, Zarubai Andorné 4 K. (Folyt, köv.) A zsíros emberekről szól az EsAnek következő Írása: A gyerek is tudja, a mi hivatalban meg­őszült tekintélyeknek és álszakembereknek még mindig nem igen megy a fejébe. Hi­ába van itt világháború, hiába fordultak fel gyökerestől a dolgok, a hivatalos ész, mint egy rossz gebe, még mindig a régi kerékvágásban akar döcögni. Volt itt nálunk, évekkel ezelőtt, mikor más bajunk még nem volt, egy szép jel­szó: iparpártolás. Ezen a cimen vállalatok, gyárak, üzemek sok milliós állami szub­venciókat és szállítási kedvezményeket kap­tak, a gyenge magyar ipart kellett támo­gatni a hatalmas osztrák versenyekkel szemben. Ekkor beütött a háború, amely minden­kinek rengeteg károkat okoz, millió embert pusztít el s óriásilag megterheli az állam pénzügyeit, csak éppen a tőke és a vál­lalkozás jutott soha nem remélt haszon­hoz. Beteg üzemek egyszerre megjavultak, gyenge vállalatok megerősödtek, a befek­tetett tőkék hihetetlen módon kezdték ön­teni a nyereséget, amelyet alig bírnak el- dugdosni tőkeemelés és mindenféle cimek mögé. A viszonyok tehát tökéletesen meg­változtak, de a szubvencia megmaradt. Tegnap tettük szóvá, hogy például a cu­korgyáraknak most is milliós szállítási ked­vezményt juttatnak, — hajózási vállalato­kat, melyek egyszerűen szüneteltetik az üzemüket, tovább szubvencionálnak s mig azon fő az állam feje, hogy ezer uj szük­ségletére honnan vegye a pénzt, más ol­dalon tovább adja ki a milliókat az egyre gazdagodó vállalatoknak, ami annyi, mintha vizet öntene a Dunába. Hogy ezek a vállalatok tovább is elfo­gadják, sőt kérik a szubvenciót, az hozzá­tartozik a tőke mohó étvágyához. De hogy az állam ki is adja nekik, az -— enyhén szólva — hivatalos naivitás. Ha szubven­ciót akarnak adni, akkor adjanak pénzt a közélelmezéshez, hogy az emberek olcsób­3 ban juthassanak tejhez és kenyérhez és emeljék fel a rokkantak és katonaárvák s özvegyek járulékát és segítsék a menekül­teket és támogassák a küzködő hivatalnoki osztályt és tegyék elviselhetővé az életet, — ne a vállalkozás és a tőke nyereségé­hez adják oda a milliókat. Nem olyan ne­héz ezt belátni és keresztülvinni. Petőfi ezt rövidesen igy fejezte ki : Te sem termettéi ám szakácsnak, Magyarország, édes hazám ! A sült egy részét nyersen hagynád, S elégetnéd más oldalán. Mig egy felől boldog lakóid Megfúlnak a bőség miatt : Hát más felől meg éhhalállal Megy sírba sok szegény fiad. Az elesettek és kitüntetettek kultusza. A honvédelmi miniszter a múlt héten rendeletet bocsátott ki, amely azt célozza, hogy az elhaltak és kitüntetettek tiszteletét főként az ifjúság körében ápolják. Ennek terjesztése céljából elrendelte, hogy az egyes csapatok póttestei a kitüntetésekről jegyzéket vezessenek s azt kivonatban közöljék a ki­tüntetettek születési helyével, (községével, városával) illetve az ott levő egyesületekkel. A gálic. A háborúban minden gondol­kodó ember sokat tanult, sok igazságot ál­lapított meg vagy mondjuk úgy: sok igaz­ságot látott beigazolva. így : mindent akkor kell venni, mikor még nincs itt az ideje. A gondolkodó, a praktikus ember már régen tudta ezt. De most a háborúban mint valami alapigazság hangzik ez felénk s oly hangosan, hogy akik eddig nem gondolkoz­tak, csak azt nézték mit csinál a másik, azok is meghallották. így most az előrelátók, a kevésbbé böl­csek, mindannyian gálicot vesznek. Mert mindent akkor kell venni, mikor nincs még itt az ideje. És egész határozottsággal mond­hatjuk, hogy a gálic vásárlásnak a szezonja mostra tolódott át. Mert a szomorú tapasz­talat, melyet a szőlősgazdáink az állami gálic körül szereztek, arra indítja őket, hogy legalább annyit szerezzenek be, amennyi az első két permetezéshez kell. Mert senki sem akarja veszni hagyni a szőlőjét, mikor elő­reláthatólag jövőre sem lesz sokkal olcsóbb a bor. Van tehát kereslet s á gálic, amely augusz­tusban, szeptemberben 8 —10 korona volt, most már 18, sőt 20 korona. S ne gondol­ják ám, hogy csak úgy tiz nappal ezelőtt is annyi volt már ! Dehogy. Mig nem ke­resték ily szenvedelmesen, addig csak 14 —15 koronát kértek érte. Ez a gyors áremelkedés tehát az eredménye az okosságnak, hogy mindent akkor keli venni, mikor még nincs itt az ideje. Hogy mekkora lesz a gálic ára, csak egy-két hét múlva is, ki tudná azt ma meg­mondani. Hisz valósággal örülnek a gaz­dák, ha kapnak a pénzükért. Mert félnek. Hátha nem lesz semmi, hogy a „félők“ sza­vaival éljünk : mikor még a harangokat is elvitték, hogyan lenne réz a gálichoz ? Ez a félelem az, amely oly idesekké teszi az I embereket. Ez a félelem a legfőbb oka a gálicárnak, a gyors áremelkedésnek. Be kell szolgáltatni a nikkelpénzt. December 31-én teljesen kivonják a forgalom­ból a 20 és 10 filléres nikkelpénzeket. Ez ideig tehát mindenki köteles ezen pénzeket beszolgáltatni. Az uj kávéárak a megyében. Zala vármegye alispánja az egész vármegye területére november 16-tól kezdve a kávé legmagasabb árait következőképen állapította meg: Robusta kávé nagyban 9T0 korona, kicsinyben 9 90 kor. Santos és Jáva nagy­ban 970 kor., kicsinyben 1070 korona. Finom kék jáva nagyban 11 •— korona, kicsinyben 1310 korona. Pörkölt kávé nagy­ban 12-— korona, kicsinyben 1340 korona. Finom pörkölt kávé nagyban 13'20 korona, kicsinyben 14'50 korona. Aki ezen áraknál magasabb áron elad, 30 napi elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom