Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-07-02 / 23. szám
Zalaegerszeg, 1916. julius 2. XVÜ. áv 23. szám MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER Egyes szám 8 fillér. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: í LENGYEL FERENC, I BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre X 1.Ó4 Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlassics-u. 8. sz. Birtokpolitikai kérdések. Csudálatosképpen újra napirendre kerültek a birtokpolitikai kérdések, azonban a legtöbb ember, aki feltálalja, olyan ravaszul összekotyvasztott pikáns mártással önti le, hogy az, aki évek óta minden apró-cseprő kérdéseit e dolognak ismeri s teljes igazságossággal, igazi földszeretettel foglalkozott vele, kezd gyanút fogni — s arra az álláspontra jut, amit gróf Tisza István fejtett ki igen meggyőzően. Ez az álláspont pedig a következő: több óvatosság a kérdés megoldásánál s a megoldás előtt egynémely kérdések tisztázandók. A demokratikus birtokpolitika alap- gondolata s jelszava: Földet a népnek. Ezt a jelszót, amint látjuk, a hivatásos agráriusokat nem számítva, átvették ma már úgy a szociáldemokraták, mint pedig a bankdirektorok. Ez a jelszó csak annyiban módosult a háború alatt, hogy most főleg ez a két szélsőség ezt hangoztatja: Földet a hazatérő hősöknek. Lényegében a két jelszó ugyanaz — hiszen a hazatérő hősök túlnyomó nagy része a föld népe közül kerül ki. Nem is a jelszón múlik a dolog, hanem a gyakorlati megoldáson. Az egyik szélsőség ingyen és bérmentve akarná a mások földjét szétosztani, a másik szélsőség pedig szociális pénzügyi műveletek utján, bankalapítással, meg mi más egyébbel, vagyis a földbirtokpolitika demokratizálódása ezután se legyen egyéb, mint egyszerű fináncbravur, minek eredménye egy csomó tönkretett exisz- tencia, ezernyi birtokárverés stb., s a bankdirektorok gazdagodása. Hát ilyenfajta birtokpolitikából igazán nem kérünk, elég volt okulni a múlt keserves tapasztalatain. A földbirtok egymagában véve holt anyag, meddő tőke, amiből a legszorgosabb munkaerő sem tud életet, hasznot elővarázsolni. Az igazi demokratikus földbirtokpolitikánál is az tehát a kiinduló pont, hogy nemcsak földet kell a művelőjének, juttatni, hanem minden egyéb segédeszközt, anyagi és erkölcsi erőt bocsássanak az illető rendelkezésére, hogy a föld meg is teremje a maga hasznát s igy nemcsak í a tulajdonosa fog boldogulni, de a : közérdeknek is eleget lehet tenni. A | sok kótya-vetyére kerülő föld csak azt j bizonyítja, hogy nincs a gazdálkodáshoz elegendő pénz, azt bizonyítja, hogy kik a földéhséget eddig birtok- eldarabolásokkal ki akarták elégíteni, maguk ugyan jólaktak, de az éhező éhen halt, vagy legalább is haldoklik. Hogy a latifundiumok birtokosai mennyire nem ellenségei a modern és demokratikus birtokpolitikának, annak legvilágosabb példája, hogy egy sereg nagybirtokos bankoknak adta ki bérbe birtokát s ez valóságos nyereség lesz a sokat hangoztatott többtermelés szempontjából, mert ezeken a birtokokon megszűnik a.forgótőke hiánya, megszűnnek az értékesítés mizériái s a földet előreláthatólag modernül fogják hasznosítani. Ezt a rendszert kellene a kisbirtokra is meghonosítani s ez alapon kellene kiindulni minden parcellázásnál. A megoldás pedig igen egyszerű. Fogadja el végre valahára a törvény- hozás a Darányi Ignác altruisztikus eszmékkel telitett törvényjavaslatát a telepitésekről és birtokfeldarabolásokról, természetesen az újabb idők követelményeinek megfelelő javításokkal és szélesebb alapokra való fektetéssel. Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak katonai fölmentése tárgyában a soproni kereskedelmi és iparkamara a következő figyelmeztetést bocsátotta ki: Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak fölmeníési kérvényét jövőben csak akkor veszik tárgyalás alá, ha a kérvényhez csatolt kimutatásból pontosan megállapítható, hogy az illető vállalatnál hány alkalmazott vonult be a háború folyamán, hány egyén áll jelenleg alkalmazásban s a fölmenteni kért egyén mióta van a vállalatnál. Zsoltár. — Peterdi Andor háborús verseiből. — Uram, a nap, a te jóságos szemed Fényében ragyog a szitakötő szárnya, Fényében ragyognak a kék tengerek, Fényében ragyog a vetések ágya, Fényében ragyog a gyümölcsös kertünk, Fényében ragyognak a völgyek, hegyek, Uram, csak a lelkünk, a mi gyönge lelkünk A sötétben tévelyeg. Uram, a nap, a te jóságos szemed Éltetőn cirógat madarat és férget, Elűzi a fagyot, ködöt, hideget, Virágba borítja szép messzeséget, Nyarat küld.a tájakra, pompázó derűt, Érleli a búzát, a szőlőt, a rozsot S mi hallgatjuk a fájdalmas szélhegedüt És a szivünk zokog. Uram, a nap, a te jóságos szemed Tekintsen le reánk is, legyen már elég, Csittítsd el a háborgó nemzeteket S vedd el a harag szörnyű erejét, Olvaszd fel füzeddel az acélt, vasat, S hagyd üresen a sok dúló kezet, S enyhítse a rettentő fájdalmakat A nap, a nyár, a szemed. * Ne hagyd, uram, hogy tovább szomjuhozzuk Intésedet! Húszasok Volhyniában. Ma, mikor a háború tartamát már nem is hónapokban, hanem években számítjuk, mindenki tisztában van azzal, hogy a legveszélyesebb pontra az úgynevezett „áttörési pontra“ csak kipróbált ezredek kerülnek. Egy ilyen áttörési pont volt Volnyniában a Kormin patak szakasz. A rajvonal itt teljes V alakot vett fel, amelynek csúcsára a 20-as honvédek kerültek. Nem öndicséret akar ez lenni. Meg azután nincs is ezred, amelyik ne sorolná magát az elsők közé. Úgy gondolom január hónapban volt arról szó, hogy hadosztályunkat felváltják és ^visznek minket az olasz harctérre. Már készülődés is történt. Azonban hadtestparancsnokunkon J. főhercegen megakadt a felváltás. Nem engedhetem — mondta, — mert nem állok jót a frontért, ha elviszik ezt a honvédhadosztályt. Természetes maradtunk. Hadosztályunk egyike a legjobbaknak. Két olyan ezred is van benne, amelyek nem rég egy dandárt alkottak, . . .-ik dandárt, • nem hivatalosan az „elite dandárt.“ A 20-as és 31-es honvédek ezek. Ez időközben hadosztályparancsnokságunknál is változás történt. M. tábornok, — ki azelőtt egy pesti honvédhadosztálynál volt — vette át a parancsnokságot. Meg vagyok elégedve a cserével, — mondta — mert az „előre“ hadosztálytól a „rajta“ I hadosztályhoz kerültem. „Rajta hadosztály“ volt a nevünk. Jaroslau, Ravvaruska és a Kárpátok tanúskodnak arról, hogy igaza volt. Elmondtam ezeket, mert sokan vannak itt a közelben kiknek gyermekük, apjuk, testvérük, avagy férjeik vannak a 20-as honvédeknél és akik bátran írják sapkájukra a 20-as számot. Legyenek az itthon levő hozzátartozók is büszkék erre, mert ők azok, pedig számtalan esetben, minden pillanatban kiteszik magukat a halálnak. No de térjünk a tárgyra. Múlt év őszén ezredünket lehozták Lublin alól Volhyniába, ahol felváltottuk a cseheket. Parancs érkezett, hogy a sapkára hátul fehér négyszögletes vásznat kell varrni. Részben azért, hogy tüzérségünk felismerje a saját csapatainkat, részben azért, mert a cseheknél is már előzőleg fel volt varrva. Ez utóbbit tettük az oroszok megtévesztésére, nehogy megtudják, hogy a cseheket felváltották csapataink. B: községig verték az oroszt. S itt vettük fel a V alakot, mert ezredünk nagyon előre ment, hátunk mö- ' gött hagyva a szomszéd ezredeket. így került ezredünk az élre. Később a legveszélyesebb hely volt ez. Október 18-án az oroszok támadtak. Előzőleg 3 napig dolgozott szünet nélkül a tüzérségük. Az állásunk romhalmaz lett. Sikerült az áttörésük. Hat óráig voltak az állásunkban. Estefelé erős ellentámadással visszavetettük őket. Höfer jelentés 3 törzs-
