Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-01-16 / 2. szám
1916. január 16. MAGYAR PAIZS 3 Azok az adózó polgárok, akiknek jelzálog kölcsönnel terhelt ingatlanaik vannak, a kamatteher bevallást tegyék meg a városi adóhivatalnál január 31-ig. A földmivelésiigyi miniszter ur közhírré teszi, hogy akinek tavaszi vetőmagra van szüksége, a vármegyei vetőmagellenőrző bizottság utján megrendelheti. Az árakat előre le kell fizetni a városi fogyasztási adókezelésnél. Az árak: Tavaszi búza 50, árpa 42, zab 38, cinquantin tengeri 40, közönséges tengeri 37, köles 60, bab (paszuly) 55 korona. A cifra kalapok és hejehuják ellen és egyéb őrületes pazarlások ellen a fővárosi napilapok csaknem kivétel nélkül éles cikkeket írnak. Élesen imák ellene, mert nemcsak visszataszító, hogy országos veszedelmek közepette, cifrálkodnak és hejehujáznak az otthon ülő népek, mig a harcban ezerek véreznek, hanem hazaárulás is az — békében és háborúban is hazaárulás, ha a magyar ipar fejlesztése helyett idegeneknek, ellenségeinknek a piacaira hordják pénzünket, kincsünket. Már pedig azok a cifra majmolá- sok ezt teszik. Jakab Ödön kiváló költőnknek a Vasárnapi Újságban megjelent gyönyörű költeménye is erre céloz. A Magyar Paizs olvasói közül többen gyakran megkérdezik levélben, hogy mennyi a lap előfizetési dija: és, hogy mennyivel vannak hátralékban ? Hát a M. P. előfizetési dija olyan kevés, hogy igy majdnem rámegy a levelezésre. Csakhogy azért levelezgetünk s megírjuk, hogy ennyi, meg ennyi. A Előfizetés mégis csak nem jön. Egy év elteltével, néha két év elteltével újra kérdezősködnek, hogy immár mennyi is a tartozás? Megint megírjuk és megint csönd. Nekünk azonban rossz üzlet ez a sok levelezés. Kérjük tehát az olvasókat, hogy kérdezősködés és levelez- getés nélkül küldjék el az évi 4 koronát. S ha van hátralék az is. Akkor rendben lesz a dolog. Gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspök újév alkalmából úgy a maga, valamint egyházmegyénk nevében hódoló táviratot intézett az uralkodóhoz, amelyre a király megbízásából a kabinetiroda az alábbi táviratot intézte megyéspüspökünkhöz: „Ő császári és apostoli királyi felsége i méltóságodnak az újév alkalmából egyházmegyéje nevében is előterjesztett hódolatáért legkegyelmesebben szives köszönetét kifejezni méltóztatott. Legfelsőbb parancsra: Darnváry. “ A 37—42 évesek bevonulnak. A honvédelmi miniszter rendelete értelmében mindazok az 1873., 1874., 1875., 1876., és 1877. évben, azonkívül az 1891., 1895. és 1896. évben született népfölkelésre kötelezettek, akik a most novemberben és decemberben tartott pótszemléken alkalmasnak találtattak, — amennyiben névszerint felmentve nincsenek, 1916. év január hó 17-én tartoznak a népfölkelési igazolvány! lapjukon feltüntetett parancsnoksághoz bevonulni. A zalaegerszegi aszfaltjárda arról nevezetes, hogy örökké piszkos. Legpiszkosabb -persze esős időben. Az országúti sár csak sár, de ez az aszfaltsár! ez többoldalú a mosléknál. Idővel maga a város is az ő sokoldalú aszfaltjárdájáról lesz hires. Különösen érthetetlen, hogy azt a sima aszfaltjárdát nem lehet ebben a városban megsöpörni. Mit kössünk a katonáknak ? A Had- segélyző Hivatal felkéri a harctéri katonák téli pótruházatának készítésében buzgólkodó nagyközönséget, hogy érmelegitök és térd- melegitők készítését egyelőre mellőzni szíveskedjék, miután ilyen cikekkel katonáink már bőven el vannak látva; hahem inkább harisnyák és lábikravédők készítésével foglalkozzék, mert azokra lenne most legnagyobb szükség. A román iparosok a központi hatalmak mellett. Bukarestből jelentik, hogy ott a napokban tartották meg a romániai iparosok általános kongresszusát. A szónokok kifejtették, hogy a román ipar és kereskedelem válság előtt áll, ami azzal magyarázható, hogy Románia külpolitikája nincsen precizi- rozva, a román közönség még ma sem tudja, hogy melyik nagyhatalmi csoporttal tart az ország és ezért egyik részről sem talál barátságra és pártfogásra. A kongresszus egyhangúlag határozati javaslatot fogadott el, amelylyel felhívják a kormányt arra, hogy a központi hatalmakkal mielőbb állítsák helyre a normális viszonyokat, mert a központi hatalmak pártfogásának köszönhető az, hogy a román ipar és kereskedelem a múltban annyira felvirágzott és Romániát a gazdasági tönkrejutástól csak a központi hatalmak methetik meg. Igazolványnyal lehet táviratot feladni. Táviratokat december 25-től kezdve csak igazolványnyal lehet föladni; aki tehát bárhol táviratot feladni kíván, el ne mulassza magát igazolványnyal ellátni. Ha az illető postán a feladót ismerik, akkor az igazolvány mellőzhető. Hirt sem haliok . , . Hirt sem hallok már felőled — Látod, ide nem jő el az üzenet. Ami egykor imádság volt: Titkon, félve nem ejtem ki nevedet. Nem kínoz a vágy, a bánat, Nem hullatom már érted a könnyemet! Másé már a lelkem álma, Ajkam forró imádsága. Hidd el hűtlen! — más bírja a szivemet. Gerencsér Anna. Maximálják a tűzifa árát. Budapestről jelentik: A földmivelésiigyi minisztérium a legközelebbi napokban rendeletet bocsát ki a tűzifa árának maximálásáról. Értesülésünk szerint a fa árát jóval alacsonyabban állapította meg a kormány a mai árnál. A kormány módot fog nyújtani a helyi hatóságoknak arra is, hogy a nagyobb fakészleteket rekviralhassák. Továbbá intézkedés történt, hogy a vasút a fa szállítására több vagont bocsásson rendelkezésre. Dörmögő Dömötör az olasz harctéren. A hírneves mackót besorozták honvédnek s az olasz harctérre vitték; olyan kalandokat él át, hogy egész Magyarország gyermekserege nem bir majd betelni velük most, mikor Sebők Zsigmond megírja a Jó Pajtásban ezeket a vitézi kalandokat. Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermeklapja legújabb, január 9-iki számába verset irt Lévay József és Madarassy Erzsébet, mesét Benedek Elek, érdekes beszélgetést sebesült katonák között Schöpflin Aladár, regényt Benedekné Indali Etelka. Egy cikk gyermekjátékokat mutat be, egy másik mulatságos jegesmedve-históriát mond el. A rejtvények, szerkesztői üzenetek egészítik ki a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin-Társulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 2 korona 50 fillér, félévre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem-utca 4. A kanizsai hentesek. Azt hittük, hogy a fehér hollók már kipusztultak Magyarország területéről, de aki még látni akar az efajta ritka madárból, az menjen Nagykanizsára, ahol azt a kanizsai hentesek képében szinről- szinre megláthatja. Ezek a jóravaló hentesek, írják Nagykanizsáról, összeszedelődzködtek s deputációban elmentek a kanizsai rendőr- kapitányhoz s ott előadták a panaszukat. És mi volt ez a panasz? Ez abból állt, hogy ők a hentesek sokalják és ami fő: megokolatlannak tartják a zsir maximált árát, azt kérik tehát a kapitánytól, hogy a népélelmezés érdekében szállítsa le a zsir árát. Nos: nem fehér hollók-e a kanizsai hentesek? A régi jó világban másfél korona, majd mikor a világ rosszabodott, két korona lett a zsir ára, ma pedig hét korona. A zsir ára úgy ment fölfelé, mint borban a gyöngy, de csak akkor kiáltottak a zsírnak haltot, amikor már nyolc korona volt, holott ezt a haltot már a négykoronás zsírnak is oda kiálthatták volna. És, hogy kár nélkül kiálthatták volna oda: ezt a kaniszai hentesek, mint zsir-szakemberek állapítják meg, akik megokolatlanul drágának tartják a hétkoronás zsirárakat, amelynek bebizonyítására nem is kell más, csak egy kis matematika. Ha ugyanis azért drágábbb a zsir, mert drágább lett a sertéshizlalásra való kukorica : ez egészen rendjén van. Ám ha a kukorica ára csak száz percenttel emelkedett: miért emelkedett a zsir ára ötszáz percenttel? Ez a kanizsai derék henteseknek nem is fért a fejükbe, ami a szivüket nyomta, el is panaszolták s most csak az a kérdés, hogy lesz-e foganatja a panaszuknak? Hogy lesz-e? Nem is Nagykanizsán, hanem Nagy-Magyar- országon. Két dolognak mindig olcsónak kellene lenni Magyarországon: a lisztnek és a zsírnak. Mert ha még ez a két elsőrangú élelmezési dolog is megfizethetetlen drága: akkor miért vagyunk mi kiviteli termelő állam? Avagy ha már nem vagyunk az: akkor miért dicsekszünk vele, s miért nem valljuk be az igazat, hogy vége van a kiviteli dicsőségnek s már mi is bevitelre szorulunk? Bevitelre a mezőgazdaságban? Ámde mivel az iparcikkekben ipso factó kétezer millió az évi behozatalunk: akkor ugyan hová jutunk, mi lesz velünk? Lám- lám hová lyukad ki a derék kanizsai hentesek deputációja! Az Est hetedik évfolyamába lépett január elsején. Az idő gyors rohanásában is meg kell állatiunk, hogy Az Est elmúlt hat esztendejére visszatekintsünk. Mert ez az idő fordulópontot, korszakot jelent a magyar hirlapirás történetében. Az Est megtízszerezte a magyar újságolvasó közönség számát, rátanitotta, hogy mit kell adni egy jó újságnak. Az Est bebizonyította, hogy a magyar szó előtt nyitva van az egész világ, csak attól függ, hogy ez a szó mit mond, mit jelent be. Az Est hírei nemcsak Magyar- országnak, de az egész világnak szólanak és Németország, Anglia, Amerika, a világ minden újságolvasó állama Az Est hírein keresztül jut pontos és megbízható értesülésekhez. Az Ést világlap, de a magyarság lapja. Ez egyúttal programja is. Azt akarja, hogy a magyarság haladásával, elismerésével legyen tele a világ, azt akarja, hogy a világ érdekességeit, küzdelmeit, előretörését a magyar közönség Az Est hasábjain keresztül tudja meg. Az Est' tette azt, hogy a magyar hírlapíró ma otthonos minden ország minden fővárosában, Az Est tette azt, hogy minden nagy külföldi eseményről elsőnek számol'be, hogy munkatársai elsőnek jelennek meg mindenütt. Az Est önérzetesebbé és függetlenebbé tette a magyar társadalmat, a kisember kezébe épen úgy, mint a vezető osztályéba jó és becsületes, irodalmi nyelven megirott, nemes törekvésekkel teli újságot adott és céltudatos munkával minden olvasóját részesévé tette Magyarország életének. A hat év elteltével fejlődése utján nem állott meg, minden száma újabb bizonyítéka erejének és haladásának, bizonyítéka annak, hogy tovább is bátor küzdője, harcosa marad minden magyar eszmének. Aki olvasóink közül előfizetője akar lenni ennek az újságnak, az kérje Az Est mutatvány- számát a kiadóhivataltól (Budapest, VII., Erzsébet-körút 20.) Mikről nem szabad elfelejtkeznünk? Nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi Vörös-Kereszt kórházról, a gimnáziumban elhelyezett osztályáról; nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélyzö bizottság működéseiről és nem szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról: nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi hősök emlékéről. Eddigi gyűjtésünk erre: 265 K.
