Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-05-07 / 15. szám
harctereken. A harmadiknak itthon kell a megdicsőülés terét keresnie. Trösz- ' tök, világerős bankházak pénzfolyamai helyett azokat a patakokat keressük most a varázsvesszővel, melyek a magyar föld mélyében folynak. Keskeny medreikből törjenek elő s egyesüljenek megint egyetlen hatalmas folyammá, mely elsöpri ellenségeink minden gonosz gátját s tanúságot tesz róla, hogy Magyarország nemcsak a harcok olimpiádján az első, nemcsak verekszik s győz, de ki sem merül. Bízunk a negyedikben is, amint biztunk az első háromban is s tudjuk, a magyar földben, melyen végighullámzik most a tavaszi vetések erdeje, él az a mag is, melyből négy hét rohamos napjaiban ki kell kellnie annak a vetésnek is, melyből végső diadalaink fognak táplálkozni, a szülőanyáknak nyújtott negyedik fönséges áldozatnak. 2 Ballag! Aladár a „Száműzött Rákócziról“.* — Akadémiai felolvasás. — (Hetedik közlemény.) Erre csak annyit jegyzek meg, hogy a pogányság ismertetőjegye a többistenüség. De a török nép úgy egyistenhivő, mint a keresztyén. Ha mi őt pogánynak tartjuk, teljes joggal visszapogányozhat bennünket. Szerzőnk azonban, folyton csak föltett célját tartva szem előtt, történész létére álan- dóan pogánynak nevezi a törököt, — hogyisne, mikor az a török egy Rákóczi védelmezője. A keresztyénség és a „pogány“ török egymáshoz való viszonyára ragyogó világot vet a római egyház egyik kiváló kardinálisának, Rákóczi kortársának egykorú és eddig ismeretlen, soha föl nem használt nyilatkozata. Ez a vélemény a fennforgó ügyben perdöntő jellegű, s azért a terjedelmes okiratot röviden kivonatolom. Nem látom be — mondja a kardinális — miért lenne gyülötesebb háborúra hívni fel a törököt, mint az angolt, a lengyelt vagy * Az egész cikksorozat megjelent a »Magyarországában. Nálam könnyén ment, van egy kis protekcióm. Éreztem, mekkorát nőttem a bácsi szemében. Tisztelettel tekintett rám. Ettől kezdve az összes érdeklődőknek elmondtam, hol, merre jártam, mit csináltam, csak épen azt tagadtam le, hogy harctéren is megfordultam. Nagy sikerem volt. A kezemet szorongatták, gratuláltak, tanácsot kértek, nagy jövőt jósoltak. Azt vettem észre, kezdek lassan tekintély lenni. Még az a sötét alak is, aki pár nappal előbb szinte megijesztett, amint mogorva tekintetét rám vetve barátságtalanul elment mellettem, most mosolyogva billentette felém kalapját. Ez egy sirásó volt. Nem csoda, ha haragudott rám. Ő antimi 1 itarista. Mi haszna is lehet neki egy hősihalottjelöltből ? Közben úgy látszik, informálódott. Már bízott bennem, hogy ágyban párnák közt fogok meghalni. Igen jól éreztem magamat, kár, hogy az idő olyan gyorsan eltelt. Elutazásom előtt párszor kijelentettem, hogy egészségem szilárdítása céljából egy klimatikus gyógyhelyre fogok menni. És most újra itt vagyok. A sorsommal kibékültem, de rettegve gondolok rá, mi lesz, ha rájönnek a hazugságra. Vége lesz a tekintélyemnek.-yMAGYAR PAIZS a németet. Háborúban arról van szó, hogy embereket öljünk (il s’agit de tuer des hom- mes), hogy városokat dúljunk föl, hogy raboljunk, fosztogassunk, égesünk és pusztítsunk, akár törökök vagyunk akár angolok. Igen de, azt mondják, hogy a török hitetlen, s mit mond hozzá a vallás, ha vele szövetkezünk ? Hát ahoz, — úgymond — hogy öljünk, puszütsunk, égessünk, raboljunk, — szükséges lenne hinni a Jézus Krisztusban ? (pour tuer, pillér, brruler, saccager, est-il done né- cessaire de erőire en Jesus Christ ?) És mit bizonyít a történelem ? Egyszerűen azt, hogy VI. Sándor pápa, valamint a leg- keresztyénebb király, az angol, a hollandus, és Nagy Péter az oroszok kegyes cárja egymásután léptek szövetségre a hitetlennek bélyegzett törökkel. Úgy, hogy — igy végzi — csak az ignoransok és a firkoncok (des ignorants ou des grimauds) kárhoztatják ennyi nagy fejedelem magaviseletét s csak a pórtudatlanság találhat ebben meglepőt és kárhoztatni valót. Ez a kardi n ál isi remek fejtegetés, ekként publikálva, azt hiszem mindörökre véget vet irodalmunkban azon együgyű fecsegéseknek, melyek a modern nagypolitikában szüntelen vádolták az államférfiakat a „pogány“ törökkel való szövetkezés miatt. De ugyanígy omlik össze az adatok világításában szerzőnk vádjainak egy másik főcsoportja, mely a „tatár hordákról“ szól. Rákóczi, szerinte, 1716—17-ben elvakultan törtet önző célja felé, mely most „tatár hordák pusztításán át, felégetett magyar falvak füstjéből látszott feléje inteni.“ (68. 1.). Hívei „tatár hordákat vezettek császári seregek ellen“ (49. 1). Eszterházy Antalt és Forgách Simont félreismerhetetlenül a „muszkavezető“ magyar főurak őseivé avatja, midőn közli egy császári kémjelentésből, mikor megkérdezték a tatároknak Moldovában gyülekező „félelmes rablócsapatait“ : hová és ki ellen készülnek; azok keleti egykedvűséggel felelték: oda, a hová a velük lévő magyar urak kívánják. (75. 1.). Egy névtelen spicli e híradását a tatárvezető magyar urakról, Hurmuzaki adta ki. Szerzőnk ezt nagyon jól értékesíti a Rákó- cziánusok rovására. Azonban lapozzuk csak tovább ugyanazon Hurmuzakit. Ott majd megint találunk egy jelentést ugyanazon magyar urakról, amely már nem névtelen skartéta, hanem a császári légbe avatottabb ügyvivő, Rosetti Miklós névaláírással ellátott levele Stainvi lie tábornokhoz, a császár erdélyi fő- hadparacsnokához. Ezt már jónak látja szerzőnk észre nem venni, s azért közokulás végett van szerencsénk közzétenni betű szerint. „A betörést — írja Rosetti — Erdélybe, még pedig nemcsak egy helyen tervezik. A Rákóczi-pártiak azok vannak, hogy ezt „nem a tatárokkal, (non cum Tartaris)“, hanem egyedül a törökökkel kell végezni, akiknek ha betörnek, minden rabságrahurcolástól és ellenségeskedéstől tartózkodniok kell. Ezzel a magyarok az erdélyieknek és a keresztyén Európának azt akarják bebizonyítani, hogy nem zsarnoki célból, nanem a magyar szabadságért viselik ezj a háborút.“ (Istoria Románkor. VI. 179). Eszterházyék tehát, a törökkel egyetértve, nem a tatárokkal, hanem épen azok kizárásával tervezték a támadást.*) Szerzőnk, velők kapcsolatban mégis azt meri állítani, hogy : „A haditerv ugyanaz volt, mint amellyel Batu khán századok előtt a tatárjárás végtelen nyomorúságát hozta szegény magyarok nyakára. (77. 1.). * »Alle diese Magyaren rietlien gleichzeitig der Plbrte, zum si.ebenbiirgischen Feldzuge nicht die Tataren, sondern blos die Türken zu verwenden». így tolmácsolja a magyar emigránsok szándékát még a magyar-gyűlölő »Fragmante zur Gesell der Rumänen» is! (Folyt, köv.) FÜRDETÉSEKET jutányosán felvesz a MflQYflR PflIZS kiadóhivatala. 1916. május 7. heti hírek. T V ▼ A kongregáció ünnepélye. Emlékezetünkben van még a főgimn. kongregáció tavalyi ünnepélye Dr. Vass József fényes beszédével. A tavalyihoz méltó ünnepélyt tart a főgimn. kongregáció május 14-én. Magyarország egyik legkiválóbb szónoka, Dr. Bangha Béla budapesti jezsuita mondja az ünnepi- beszédet. Egyi budapesti énekesművész és Fritz Paula k.-a. zongora- játéka, karénekek, szavalatok emelik a programmot. Jegyek Kuliífay Kálmán drogériájában és Sikota Ferenc csemegeüzletében kaphatók. A bevételt a legényegyleti ház és a Vörös-Kereszt javára fordítják. A hazáért! Revisnyei Reviczky Károly p.-ü. számtiszt, zirczi járási számvevő, 71. gyalogezredbeli zászlós, az orosz harctéren április 9-én hősi halált halt 25 éves korában. Az ifjú hős Reviczky Jenő trencséni p.-ü. tanácsosnak a fia. Gyüjtsünk a Csány-szoborra! N. N. Zalaegerszeg . — K 50 f. Mai gyűjtésűnk . . — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 42580 K 20 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42580 K 70 f. Fényes kitüntetés érte Kiss György nagy- kanizsai születésű 20. honvédgyalogezredbeli tartalékos őrmestert, akit most már fölmentettek pénzügyőri fővigyázó minőségében és Zalaegerszegen teljesít szolgálatot. Az ellenség előtt tanúsított kiválóan bátor és vitéz magaviseletéért legutóbb az arany vitézségi érmet nyerte el. Kiss György a mozgósítás óta az orosz harctéren teljesített szolgálatot, vitézségével több alkalommal kitüntette magát és a legénységi állománybelieket megillető összes kitüntetéseket megnyerte: bronz, kis és nagy ezüst s végre az arany vitézségi érmet. Kétszer megsebesült, de gyógyulása után mindig visszament a harctérre, mig a legszebb kitüntetésig jutott. Kiss György fővigyázónak a nyert vitézségi aranyérmet f. hó 2-án d.-e. 10 órakor a pénzügyigazgatóság tanácstermében az összes pénzügyi tisztviselőknek és csendőrtiszteknek ünnepélyes jelenlétében Odor Géza p.-ü- igazgató, miniszteri tanácsos, lelkes, szép beszéd mellett tűzte a mellére. Hadikölcsön. Április hó 30-án délelőtt 11 órakor az „Arany-Bárány“ nagytermében Tuczy János főgimn. tanár buzdító beszédet tartott a hadikölcsönjegyzés sikerének elő- mozditására. — Felhívjuk rá az érdeklődő hazafiak figyelmét! Tábori postai csomagforgalom. A hadseregparancsnokság hozzájárulásával a kereskedelmi miniszter megengedte, hogy a tábori postai csomagokban ezentúl nem romló élelmiszerek és élvezeti u. m. kávé (szemes vagy poralaku), cukor és cukorkafélék, csokoládé, teasütemény, tea, kétszersült, továbbá mindenfajta konzerv leforrasztott dobozokban szállíttassanak. Ezenkívül szabad a tábori postai csomagokban mézet is elhelyezni, ha az pléhtusban, vagy dobozban akként van csomagolva, hogy ki nem ömölhetik. Megdrágult a küldöncdij. A kereskedelemügyi miniszter a belföldi helyről belföldi helyre címzett és a rendeltetési hivatal külterületére vagy külső kézbesítő kerületébe szóló experessküldemények (levélpostai küldemények, utalványok, pénzeslevelek, csomagok) és távirati posta- utalványok után expresskézbesitési (értesítési) dij cimén vagy a küldönccel kézbesítendő táviratok után küldöncdij cimén egységesen beszedendő egy korona díjösszeget e hónap 15-én kezdődő hatál 1 al további intézkedésig egy korona ötven fillérre emeli fel.
