Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-04-09 / 13. szám
1916. április 9. MAGYAR PAIZS 3 a kivitelben nem mi leszünk az utolsók. Mi van az emlékkel ? Lám, itt egy-kettőre gyűl mindenre a pénz, a dandár már a második emlékoszlopot állítja a temetőben. Művészi emlék, a holtak nevével, sírfelirattal. Eszembe jut, adjunk alkalmat a fiuknak, megörökíteni a hősöket s ezért megkérlek, hirdesd ki az önképző-körben, aki abszolút értékű 3—4 soros emlékverset nyújt be, akár tömegsírra, akár emlékműre, 10 K jutalmat kap. Bíráljátok meg s a három legjobbat küldjétek el. A jutalmat a napokban postára teszem. Lejárati idő április 30. No de lejárt a lövöldözés ideje is, így hát üdvözletét küldve az ismerősöknek, ölel Imre. 8al!agi Aladár a „Száműzött Rákócziról“, — Akadémiai felolvasás. — (Ötödik közlemény.) Ha szerzőnek nem a minden téren való kisebbítés a célja, nyelvismeretről szólva, ki kellett volna emelnie, hogy Rákóczi a maga korában, az egész világ összes fejedelmei és államférfiai között legnagyobb nyelvtudással rendelkezett. Magyarul, németül, latinul és franciául egyformán irt és beszélt, s jól tudott olaszul, csehül és lengyelül. 1710-ben kállai táborában seregszemlét tartva, magyar, svéd és lengyel hadai fölött, egymásután, kengyelből fordult hozzájuk, magyar, francia és latin szónoklatokkal. Franciául pedig, hogy gondolatait ki tudta fejezni úgy, amennyire ezt idegen ember egyáltalában megteheti, arra egy kissé más az illetékes, mint szerzőnk! S az a forrás, mintha csak azért fogalmazta volna meg ebbeli véleményét Rákócziról, hogy majdan, kétszáz év múlva, szégyenpadra állítsa igaztalan támadóját. Breteuil báró, .aki sűrűn érintkezett Rákóczival, memorejaiban egykorulag szó szerint Így ir róla : „A fejedelem végtelen szellemes és ékes- szoló. Úgy beszél franciául, mintha egész életét Franciaországban töltötte volna. (Le prince a infiniment d’esprit et est éloquent. II parle francois comme s’il avoit passé sa vie en France.)“ Ennyi francia tudással, úgy gondoljuk, talán részt vehetett volna a szellemeskedő fecsegésekben a fejedelem!? De már a „szellemes támadások szellemes visszavágására“ nem hisszük, hogy nyílhatott volna alkalma, mert akinek csak halvány sejtelme van XIV. Lajos udvaráról igen jól tudja, hogy abban az udvarban ugyan, a király vendégbarátját és souveraintársát, nem lehetett ám se szellemesen, se szellemtelenül, se semmiféle formában támadni s vele vagdal- kozni, főkép, ha olyan imponáló egyéniség volt, mint — Rákóczi fejedelem ! Valóban nagyfokú tájékozatlanság kell affele állítások kockáztatásához, aminek azonban szerzőnknél még crescendo-ja is van, midőn Rákóczit nem átallja „udvari müvelet- lenséggel“ vádolni. „Rákóczinak — úgymond — kellemes lehetett, hogy van legalább egyetlen ház, — a régens anyjáé — melyben nem kell folyton vigyáznia, nehogy olyan mondat szaladjon ki száján, melytől valaki megsértődik, vagy amelylyel a saját udvari müveletlenségét árulja el.“ (24. 1.) Úgy beszél Rákócz'ról, mint valami parvenu- ről, aki Versaillesben látott először életében udvart. Holott született ur volt, fejedelem fia és egesz addig udvarban és udvarokban tölti életét, s mint vezérlő és erdélyi fejedelem maga alkotta meg udvarát, maga készítette az udvari utasításokat, s maga tartotta fenn kifogástalan művészettel a maga fejedelmi méltóságát. (Folyt, köv.) HETI HÍREK. V ^ F Munkára! Nem tudjuk mit rejt a jövő. Talán, akik a kormányszékekben és a vezérkari irodában ülnek azoknak van valami sejtésük arról, hogy az elkövetkező hetek mit hozhatnak, talán azoknak több reményük lehet a normális viszonyok helyreállítására, de hogy mi nem tudunk semmit a jövőről, az bizonyos. De nem is baj. Azt azonban tudjuk, hogy a nagy küzdelem, amelynek részeseivé lettünk, csak a mi diadalunkkal, a mi győzelmünkkel végződhetik, tudjuk, hogy minden nap, minden óra csak közelebb hozhat minket az ünnepnapokhoz, amelyen kivirul újra a vidámság az arcokon, viszontlátás és öröm könnyei fognak ragyogni a szemekben, minden perc csak közelebb hozza az áldott és várt békét. Ebben a reményben nézünk a jövő elé, ebben a reményben fogjunk tavaszi munkánkhoz. Átküzdötíük a telet és ezzel ismét a termékeny munka időszaka következett ránk. A magyar haza mint agrárország fennmaradásának lehetőségét a tavaszi munka biztosítja. Tudjuk nagyon jól, hogy ma minden mezőgazdasági munka nehezebb, mint bármikor volt, hiszen a legerősebb, a legjobb munkáskezek a haza, a föld védelmében küzdenek messze csatatereken, de éppen ezért fokozottabb, megfeszitettebb munkával kell a tavaszi heteket kihasználni. Az idei tél és az idei tavasz kezdete megmutatta, hogy tud ez az ország takarékos lenni, tud beosztani ha keli, és tud eieget termelni, ha meg van a kellő igyekezet. Ne bízzuk el magunkat, hanem dolgozzunk, mindenki a maga hatáskörében, hogy az ; entente legalábbvalób’o haditerve, a kiéhez- tetési terv továbbra is csődöt mondjon úgy, mint ahogy eddig csődöt mondott. Hatóságaink megtalálták a módját annak, hogy a munka akadálytalanul folyhasson. Nem tudhatjuk, senki sem tudja meddig tarthat a háború, jobb félni, mint megijedni, mondja a magyar közmunkás és itt a félelmet jelképezze az előrelátás, a gondoskodás arról, hogy mindenkinek legyen ennivalója, akkor az ország ellenálló képessége továbbra is törhetlen lesz. Mindnyájunk közös érdeke, hogy a tavasz hetei ne múljanak el tétlenül, hanem megfeszített erővel folyjon a tavaszi munka, akkor továbbra is nyugodtan, öntudattal haladhatunk kitűzött célunk, az áldásos béke felé, amelyet igy biztosan elfogunk érni. Gyüjísünk a Csány-szoborra! N. N. Zalaegerszeg . — K 50 f. Mai gyűjtésűnk . . — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 42578 K 50 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42579 K — f. Ref. Istentisztelet lesz vasárnap délelőtt. Nem drága sem a disznóhus, sem a marhahús, — nem drága ahhoz képest, hogy milyen drága a disznó és a marha szőröstől-bőröstől. Értsük meg a dolgot: sem a disznóhus, sem a marhahús nem drága, mert nem lehet drágább, mint ahogy megállapították az árát kormányzatiig és hatóságilag. A marha és a disznó pedig azért drága, mert ezt olyan áron adják, amilyen árért épen akarják, — mert ezeknek az árát nem állapították meg sem kormányzatiig, sem hatóságiig. Uj magyar nyelven maximálásnak mondják ezt. így megtörténhetik, hogy a marhának az ára szőröstől-bőröstől együtt kilónként 6 — 7, vagy esetleg 20 korona is, mert alább nem adják és ugyanakkor az evésre kész marhahúsnak a kilója 4 korona 40 fillér. Hol itt az ész? Kérem alázatosan. Hát csak egy kissé legyünk emberségesek. Hát nekünk, nyomorult városi evőknek, akik sem állatot nem adnak el, sem húst nem adunk el, hanem csak vásárolunk és eszünk és szeretjük saját magunkat: nekünk nem kétségbeejtő ez az állapot, | mert tudjuk, látjuk legalább, hogy az a maximált áru hús drágább már nem lehet; aztán tiszteljük, becsüljük és szeretjük a magyar elemből álló földművelőket és állattenyésztőket s nem sajnáljuk, ha egy pár évre feljön az ők csillagok is: de, hogy ők korlátlanul szedhessék a disznóhus árát szőröstől-bőröstől kilónként 8 —10 koronájával s a mészáros a tiszta húsáért akkor csak 4—5—6 koronát szedhessen: ez már mégsem igazság. Ha egyiket maximáljuk, akkor a másikat is maximáljuk. Ez lenne az igazság. Ez lenne. Hadi érdemkereszt polgárok részére. Őfelsége tudvalevőleg a háborúban tanúsított polgári érdemek jutalmazásául érdemkeresztet alapított, amely „Polgári hadiér- demkereszt“ elnevezést visel. Az érdemkeresztet azok kapják, akik a mostani háborúval kapcsolatban kiváló buzgalommal és áldozatkészséggel teljesítettek polgári téren hasznos szolgálatokat. Az érmet, amelynek nincs szalagja, a balmellre tűzve kell viselni. Négyféle kereszt kerül adományozásra. Az első és másodosztályú kereszt keskeny, aranyszélü, fehérzománcos. A harmadosztályú ezüst-, a negyedik osztályú csiszolt szélű. A polgári érdemkereszt en miniature is viselhető. Fél a hősi haláltól. Az orosz harctéren történt, mint ahogy egyik egerszegi ismerősünk Írja. — A tábornok szemlét tartott az ezred felett. Az egyik sorban megpillant egy jóképű cigánybakát. Megáll előtte és megszólítja: •— Ugy-e, te cigány vagy? — Igenis, kegyelmes uram! — felelt a cigány. — Hát nem félsz az orosztól? — Nem én, kegyelmes uram! — Hát az angoltól? — Attól sem, generális ur! — Hát a franciától vagy az olasztól? ■ — Azoktól meg ippenséggel nem! — Hát a negyvenkettes ágyuktól meg a. harminc és felesektől? — Azoktul sem, jelentem alássan! A tábornok megcsóválja a fejét és mosolyogva mondja: — Akkor hát semmitől sem félsz mi? — Nem én, semmitől sem, — csak ázs ősi haldltul. . . Üdvös intézkedés. A mai élelmiszer drágaság kettős súllyal nehezedik afogyasztó közönségre, mert drága pénzen sokszor hamisított értéktelen élelmiszert kap. Ezt megakadályozni célozza azon intézkedés, hogy a piacokat és élelmiszer elárusítókat hivatalos vegyvizsgálók látogatják és meglepetésszerűen vizsgálat alá veszik az élelmicikkeket. A múlt héten Nagykanizsán' járt a keszthelyi vegyvizsgáló állomás vezetője és először a tejárusitókat dirigálták a rendőrségre és egy napon nem kevesebb mint 25 tejárusitónál találtak hamisított tejet, de sorra kerültek a többi élelmicikkek is és bizony sokan jutottak a bíróság kezére, aki azokat súlyosan bünteti. Nagyon helyesen van, Egerszegen is elkelne egy kis razzia, alkadna itt is elég lelketlen elárusító, aki a drágaság mellett még értéktelen, hamisított élelmicikkel csapja be a fogyasztó közönséget. Március vége az az időpont, amikor az újságolvasó közönség a maga újságjáról gondoskodni szokott. Évnegyedkor minden újságot olvasó ember azon gondolkodik, melyik budapesti napilapot rendelje meg a maga városának újságja mellé. Épen azért időszerűnek tartjuk, hogy megmondjuk olvasóinknak, miszerint manapság a legolvasottabb Budapesten megjelenő újság Az Est. Ez az újság épen a héten tette közzé mérlegét és abból látszik, hogy mennyire kedvelt újság, hogy az előfizetői dijakból és az eladott újságok árából közel négy millió korona bevételre tett szert. Igaz viszont, hogy a hírszolgálatra, azaz csak a hírek és táviratok költségeire egy millió koronát, az újságok szállítására és szervezési költségekre pedig szintén egy millió koronát költött. Az Est példányszámainak nyomdai előállítása több mint másfél millió koronát tettek egy év alatt. Ez az újság három hónapra öt koronába kerül. Megrendelhető Budapesten Az Est kiadóhivatalában, VII., Erzsébet-körut 18—20.
