Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-01-16 / 2. szám
Zalaegerszeg, 1916. január 16. 2. szám XVII. év Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre K 104 Egyes szám' 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-u. 8. sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak : í LENGYEL FERENjC, 1 BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER A szántóföld részint a kevés ember miatt, részint a rósz időjárás miatt némely helyeken szántatlan-vetetlen maradt. De ha rósz ősz volt, lesz még tavasz, lesz még nyár. Az őszi vetést tehát sok helyen pótolni kell tavaszi vetéssel. A tavaszi gabona valamivel kevesebb értékű az őszinél. Sőt van az őszi búzával egyenlő értékű tavaszbuza is és a kormány ennek a vetésére serkenti az embereket s gondoskodik is kellő magról, ahová ez nem juthat, a többi tavasziakkal kell pótolni. A fődolog az, hogy műveletlenül és gyümölcsözetlenül ne maradjon egy talpalatnyi föld se, akár őszi, akár tavaszi termésről van szó, akár búzáról, akár zöldségről van szó. Ez volt a jelszó a háború elején. De legyen jelszó ez háborúban, békében egyaránt. Békében is erény a szorgalom és munka s békében is jó, ha van mit ennie az embernek. Akadályos kérdés, hogy megvan-é erre a lehetőség? Hát megvan. Megvan, mert a szorgalmat, a törekvést csak meg kell fokozni s az itthonmaradt kevésszámú dolgos ember pótolja a hiányzókat, aminthogy szép példáját láthattuk is ennek, szép határainkon asszonyok és gyermekek, bár néha könnyes szemmel, de kitartó, lelkes erővel szántanak és vetnek. És ha nem győznék, ha lelkes kitartósságuk mellett sem győznék ezt: nó, hát akkor sem szabad a magyar földnek gyümölcsözetlenül maradnia. A kenyér ad életet, erőt és egészséget. Csak okszerű intézkedés kell. Mert van, aki hiányzó^ dolgainkat pótolja. Vannak elegen. Épen annyian vannak jelen, mint a hiányzók száma. Föl is használjuk itt-ott az orosz és szerb foglyokat egyes, szórványos esetekben, néha csak luxusszerüleg és az ők önkéntességük szerint. Ám állami érdekben, kivétel nélkül mindeniknek az erejét föl kellene használni elsősorban a kenyértermelés körül. Mert ez az első. S valószínűleg még ők is esznek belőle a ma szántott földből. Hátha nem akarjuk hivott vendégekként kényeztetni és ápolni: akkor azt a tisztességes munkát elvégeztethetjük velők, amit mi magunk is végzünk; ha pedig kényeztetni és ápolni akarjuk: akkor még inkább kezökbe adhatjuk a munkát, mert egészségesebb dolog és nagyobb boldogság a szabad levegőn dolgozni, mint renyhe módon rabságban ülni. Summa summarum bűnös könnyelműség és nagy ügyefogyottság volna tőlünk, ha egy talpalattnyi földünk is műveletlenül maradna. ____ Ki nyeri meg a háborút? Az emberiség nagy kárára jelenleg folyó világháborút tudvalevőleg Anglia indította gazdasági rivalitás alapján. Az angol kormánynak egyik tagja, Grey volt külügyminiszter annak idején kijelentette, hogy. „a háborút az nyeri meg, aki az utolsó milliár- dot tudja előteremteni“. Bátran mondhatta ezt' a régebben folyt háborúk tanúságai alapján. A tapasztalat azonban időközben más axiómára vezetett bennünket. Ostwald, a. németek hires természettudós-filozófusa mondta ki először: ,,A hábony a magasabb rendű szervezet fogja megnyerni“. Úgy véljük, hogy Ostvvaldnak van igaza, annál is inkább, mert az előretörő magasabb rendű szervezethez hozzátartozik a háború pénzügyeinek rendezése, vagyis az, amit Grey mondott. Ez azonban csak egy — bár igen fontos — részlete a tökéletes szervezetnek. Valóban úgy áll a dolog a mai háborúban, amely milliókra terjedő hadseregeket mozgósitott, hogy előre jól megfontolt és megalapozott szervezet nélkül azt a siker kilátásával nem folytathatni. Vájjon, hogy lássuk el az óriási hadseregeket ruházattal, élelmiszerrel, fegyverrel, munícióval, egészségügyi dolgokkal, orvos- ságos és kötözőszerekkel; miként teremtsük elő a sikeres hadviselésnél oly nagyiontos- ságu legkülönfélébb közlekedési eszközök tömegét, ha ennek szervezetét már jóelőre nem készítettük? De nemcsak a harctéren álló hadsereg szükségleteinek födözésére szabad gondolnunk, hanem az otthon maradt polgárok és családok legkülönfélébb szükségleteire is már jóeleve figyelemmel kell lennünk. Ha az országban visszamaradt polgárság bármely irányban hiányt szenved, ez megbosszulja magát a harctéren is. Hiszen az otthonmaradottak is harcosok, amennyiben a csatavonalban álló hadsereg szükségleteiről tartoznak gondoskodni. Nyersanyag vagy hitel hiányában pedig ezek nem képesek ezeket a szükségleteket előteremteni és nem tudják az állammal szemben egyéb polgári kötelességeiket sem teljesíteni. De vájjon mily visszahatással volna is az, ha az ellenséggel szemben álló harcos otthonról esetleg következetesen arról értesül, hogy agg szülője vagy családja anyagi szükségben szenved? Megértjük ezekből, hogy minden háborút viselő, állam nemcsak a hadsereget, hanem ezzel pármuzamosan az államot még gazdaságilag is tartozik szervezni. Másszóval: a hadsereg mobilizációján kívül még háború esetére szóló gazdasági mobilizáció tervét is el kell készíteni, hogy a háborút a győzelem reményével megindíthassuk és folytathassuk. Harctéri levelek, (Folytatás.) Standort, 1915 dec. 20. Már-már örültünk, hogy szép száraz tél lesz ismét és hozzá is fogtunk a fakorcsolyák készítéséhez, de megint tavasz lett, felolvadt a jég, mely a front mögött terült el. Egyébként kellemes egyformaságban telik egyik nap úgy, mint a másik. Ünnepnapokon céllövő-versenyt rendezünk s dicsőség mellett cigaretta is jut a győztesnek. A napokban egy eleven őz volt a céltábla, mely a drótakadályok előtt szaladgált. A tüzérség kergette ki a közeli erdőből és volt izgalmas lövöldözés rája. Természetesen a mi vitéz századunk terítette le a gyönyörű állatot. A szomszéd század váltig erősiti, hogy az ő golyója talált s követeli magának az őzet. De nem azért baka a baka, hogy ami egyszer a kezében van, kiengedje s igy mi esz- szük az őzet, a bőrét azonban a szomszéd kapta. Nagy bőség van mostanában a fronton. Esténgént kocsiszám jön a csomag — az ünnepekre s van öröm ilyenkor. Ha valamire volna még szükségünk, megszereziiet- jük a közeli faluban levő kantintban, melyben katonák a segédek s a nyereség jótékony célra megy. Emlitésreméltó a fronton levő katonák nyelve, beszédjük módja. A katonaság ugyanis megtanulta a civillakók nyelvéből a gyakran előforduló szavakat, kifejezéseket s először tréfából, majd pedig szokásból használja őket beszédjében. A zalai bakák például megfordultak Orosz- Lengyelországban és Galicziában; sokat megtanultak a „polák“-ok nyelvéből, ugyannyira, hogy csak bámul az, aki először hallja a bakáknak orosz-lengyel nyelvtudományát. Ezenkívül a közös baka, aki békében is nagyra volt német-tudásával, most még többet tanult a sógor nyelvéből. Természetesen, ezeket is magyar hangzású szavakká csiszolja a nyelvlustaság, vagy inkább a nyelv szelleme. így pl. a futóárok (Laufgrabe) lábgrábti a göcseji fiúnak, a lőrés (Schiescharte) sű- sarti, az előőrs (Vorpost) korcliposzt ő előtte. A támaszpontot (Stüccpunkt) tücpontnak mondja, az edényt pedig, amelyben a mená- zsit szállítják a Stellungba, kokkiszlinek (Kochkissen) hívja, a világító-rakétát (Leich- rakete) lejtrakétának, a Feldwachét föLvár- tának és végül a Hilfsplatzot hirsplaccnak ejti ki. Ehhez járul a fentebb említett orosz-lengyel tudomány. A kenyeret nem is említik itt másképen, mint kleba, a vizet vodának hívják; szerezni, foglalni annyit tesz: zabrálizni. Szól az egyik baka: Van most all esz doszt a (bőven), kleba, vutki, flejs, kartofli, olykor akad egy kis jajkó (tojás), mléko (tej) és maszla (vaj) is. Nem adunk a panyera, ha mondja: nyima nyic secko zabrali moskali vojáki (nincs semmi, mindent elvittek a muszka katonák). Felel a másik : most dobzse, gudisz (gut isi), de Kárpátokban nyima, hanem zsimnn (hideg) az doszta.
