Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-03-12 / 9. szám
1916. március 12. MAGYAR' PAIZS 3 nek, s többször beszélt vele a vadászat alatt.“ Ilyetén egyenlő elbánásnak nem lehet más alapja, mint az, hogy mind a kettőt egyenlően uralkodó fejedelemnek tekintették (des sou- verains voyageanst incognito). A színvonal egyenlősége mellett, igen természetesen a bajor választót illette a main d’honneur az erdélyi fejedelemmel szemben. Mert a választó- fejedelmek a királyokkal voltak egyenlők (les électeurs égaux aux rois), csak a címük nem volt Felség (Majestas). De viszont az is figyelembe veendő, hogy a császári udvar, a német birodalmi alkotmány választási rendszere mellett, mint esetleges császárjelölteket, magasabbra taksálta őket mint XIV. Lajos vagy bármely más külföldi udvar, ahol a választófejedelmek hátrányára tekintetbe vették, hogy suverainjök van a császár személyében. Amint a bajor választófejedelem, úgy Rákóczi is — egészen szabatosan jelölve ki helyzetüket — tökéletes incognitóban (incognito parfait) voltak az udvarnál. Az egyik Sárosi gróf, a másik Dachau gróf név alá rejtőzve. Grófi címük, melyet fölvettek, a francia udvar körében többet jelentett, mint a magyar grófi titulus, mert Franciaországban a grófi címhez gyakran, mint például a comte de Paris, a comte de Toulouse, a comte de Provence esetében, souverainitás emlékei fűződtek. Mit jelent az incognitó-souverain, azt szerzőnk nem is sejti, máskép nem mondaná, hogy „Rákóczi lemondván souverain vágyai érvényesítéséről, a nem uralkodó hercegek között kapott helyet a rangsorban.“ (12. 1.). A nem uralkodó hercegek között, a rangsorban ? 1 Hogy lehet ez ? hiszen szerzőnk itt Saint-Simonra támaszkodik, mint kútfőre, — aki épen az ellenkezőt mondja. Ott ugyanis ez van: „Rákóczi mint erdélyi fejedelem nyerte el az incognitot, — és az udvarnál Sárosi gróf néven élt igen nagy évdijjal és kitüntetéssel, de minden rangsorozat nélkül (sans rang quelconque).“ És, hogy Rákóczi a „nem uralkodó hercegek“ közé lett volna sorozva, mint szerzőnk állítja, annak ellenmond az, hogy ő incognito tartózkodhatott az udvarnál, vagyis részese volt olyan kiváltságnak, melyet XIV. Lajos kizárólagos souverainek számára tartott fenn, s amelyhez másutt is az országló fejedelem beleegyezése volt szükséges (l’assentiment du souverain du pays). Mint római szentbirodalmi herceg, Rákóczi nem vehette volna fel az incognitot. Az incognitóban — mondja szerzőnk — „mintaképül szolgálhatott Rákóczinak a szintén francia kegyelemkenyéren élő Stuart, II. Jakab angol király utóda, aki Szent György-lovagnak hivatta magát, bár hivatalos alkalmakkor XIV. Lajos királyi tisztességben szokta részesíteni.“ (11. 1.). Itt szerzőnknek megint minden szava elárulja, hogy nem ismeri annak a történetét, akirő beszél; hogy fogalma sincs az incog- nitóról; hogy nem tudja mi az a „hivatalos“ és, hogy nem ismeri Rákóczi helyzetét. Mert az a „Stuart utód“ a francia udvarban nem „Szent-György-lovag,“ hanem Ő Felsége III. Jakab Nagy-Britannia és Írország királya és mint skót király, VIII. Jakab. így kiáltotta ki Saint-Germainben, a világ négy tája feié fordulva, a francia herold, XIV. Lajos parancsára. S nagyon téved szerzőnk, hogy a Stuart-utódot „egész Európa csak trón- követelőnek ismerte“ (108. 1.), mert atyja halála után őt, mint walesi herceget, legitim királyul ismerte el XIV. Lajoson kívül még a pápa, a spanyol király, Parma és Modena fejedelme. Ha tehát XIV. Lajos „királyi tisztességben“ részesítette: az kijárt neki „hivatalosan ép úgy, mint nem hivatalosan. Mikor azonban, időnkint fölvette az udvarnál az incognitot, mint Monsieur le chevalier de Saint-Georges — akkor épen „hivatalos alkalmakkor“ nem járt ki neki a „királyi tisztesség 1“ Mert jó lesz megjegyezni egyszer s mindenkorra, hogy az incognitó-souverain vagy nem hivatalos, vagy leglöljebb félhivata- minőségben szerepelhet az udvarnál. (Folyt, köv.) HETI HÍREK. V ▼ ▼ Dr. Ballagi Aladárnak ragyogó felolvasását sorban közöljük, amint már múltkori cikkünkben is jeleztük. A Magyarország közlése után terjesztjük tovább, bővebb okulásra. Sohasem törődünk avval, hogy ujdonság-e ez az esemény, vagy nem. Bizony szomorú, nagyon régi dolog ez s még sem íogy ki soha a napi újdonságok sorából. A jó hirlapirónak kötelessége, hogy lelke imádságát halálig terjessze. A közönségnek joga van rá, hogy szeresse, vagy ne szeresse. Gyüjtsünk a Csány-szoborra! N. N. Zalaegerszeg . — K 50 f. Mai gyűjtésűnk . . — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 42074 K 37 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42074 K 87 f. Kárpáti Kelemen székesfehérvári tankerületi főigazgató ezen a héten a zalaegerszegi áll. főgimnáziumot látogatta meg, s megvizsgálva a tanügyi és az administralis ügyeket, megelégedését fejezte ki. Mély családi gyász érte Ellmann Ödön árvaszéki ülnököt. Édesanyja Ellmann Mik- lósné, ügyvéd özvegye, meghalt Szolnokon 73 éves korában. Az Éllmann-család szeg- szárdi, — az özvegy anya utóbbi éveit Szolnokon egyik leányánál élte, aki ott polgári leányiskolái igazgató. Hősi halál. A zalaegerszegi m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség tisztikara mély megilletődéssel tudatja, hogy szeretett kartársa Fischer Alfréd m. kir. pü. számliszt, novai járási számvevő, a 300-ik honvédgyalogezred tartalékos hadnagya 1915. évi december 27-én, 25 éves korában, a harctéren szerzett sebesülése következtében, Csernoviczban hősi halált halt. Zalaegerszeg, 1916. február hó 23-án. Emlékét kegyelettel őrizzük ! Püspöki rendelkezések szerint Grazer János milei egyházszegi esperes Salomvárra, Szele J. Milejbe plébánosnak, Mezgár J. a zalaegerszegi áll. iskolához hitoktatónak, Fábián Gábor alsóbogodi plébános Dozmátba (Vasm.) plébánosnak, Szilner József zala- tárnoki plébános Alsóbogodra plébánosnak, Kiizma N. káplán Zalatárnokba plébánosnak kineveztettek és áthelyeztettek. A liczkói birót az ablakon át fejbe lőtték, hir szerint azért, mert egyik embernek nem irta alá a felmentési bizonyitványt. Baj is az, ha igaztalanok az elöljárók. Baktuttoson elloptak Kulcsár Károlytól 4600 koronát. Faluhelyeken a szegény embereknek is ezrenként vannak most a bankóik s mépis félnek a bankokba tenni. A szomszédok ez eset után futnak be a városba s rakják kamatozásra. Március 2-ára virradva megy a cseléd a pék boltjába pénzzel és kenyércédulával. A pék teljes humorral azt mondja, hogy eredj, hozd ide személyesen a rendőrkapitányt s ha ő megengedi, akkor adok kenyeret, mert van, de igy nem adhatok. Megy a másik pékhez. Ez már elkeseredetten kergeti ki boltjából a cselédeket, de kenyeret ez sem ad. Hát nem adnak. A következő napokon is zárva vannak a pékek. Valószínűleg sok embernek nem volt kenyere ezeken a napokon. Ahol van is gabona, azt még csak egy hét múlva őrli meg a molnár. Bizonyosan van valami oka és magyarázata ennek a kellemetlen állapotnak. De ezeknek a feltárásával nem lakik jól a nép. A tény az, hogy kenyér nélkül volt a közönség: mindamellett, hogy volt pénz is, cédula is, kenyér is, mégis éhezni kellett. S való az is, hogy a hiba a hatósági intézkedésben volt: vagy a magasabbrendü hatóságoknál, vagy a helyi közvetlen hatóságnál; de emezt nem illik, amazt nem szabad kritizálni. A kereskedő nem magánember. Ezt a tételt már a régebbi időkben többször hangoztatta a Magyar Paizs. Nekem nincs jogom arra, hogy húst áruljak és nyerjek rajta, de nem is vagyok köteles másnak húst adni, még pénzért sem. Ellenben akinek joga van arra, hogy boltot nyisson, árusítson és nyerjen: annak kötelessége is, hogy a közönségnek rendelkezésére álljon. Elemi szabály az, hogy a joggal mindig együtt jár bizonyos kötelesség is. A magyarországi üzletemberek szeretik ezt a szabályt csak egyoldalulag magyarázni. A napokban történt egy eset. Egy ur hozatni akart a szolgálóval egy kiló húst. A mészáros nem adott s azonfelül azt a magyarázatot adta, hogy menjen az ur oda, ahonnan eddig vásárolt. Fékomadtát! Ez igen furcsa felfogás. De meg kell jegyezni, hogy igen sokan szenvednek ebben a betegségben. A hús nélkül maradt ur pedig, aki egyúttal véletlenül jogászember is, följelentette a mészárost a hatóságnál. Sürgősen és kíváncsian várjuk ebben az ügyben a hivatalos intézkedést. Igazán érdekes volna, ha a boltosok csak azoknak adnának portékát, akiknek ők akarnak. A boltból két karika cérnát hozattam s aminek eddig egy-egy hatos volt az ára, most egyforint 50 krajcár, másszóval három korona. Ez a boltos sem járt a berlini Kempinszki iskolájába. A közönség teljesen ki van szolgáltatva az eladók szeszélyének és kapzsiságának. Nem akarom én azt óhajtani, hogy a cérna árát is maximálják. Némely egyéb dolgoknak megállapították az árát. Nem ér semmit, sőt még nagyobb a homály és bizonytalanság bennök. A cérnáért a jövő héten fizetek valószínűleg 4 koronát s igy tovább. Egyenlően harcol, vagyis küzd mindenki — Németországban; de nálunk nem. Németországban mindenki, a nem katona is egyenlően küzd. Nálunk nem igy van. De hiszen ha ott egyenlően küzd mindenki, akkor egyre- egyre nem is esik küzdelem. Küzdés csak nálunk van, az embereknek egyik részén. — A berlini Kempinszki-féle vendéglős azt mondja, hogy valamivel kevesebbet keres a háború ideje alatt, de ezt az áldozatot meg kell hoznia. S azért van az, hogy Berlinben, az ország fővárosában, ez említett elsőrendű díszes vendéglőben s általában egész Németországban egy márka és 20 pfennigért, vagyis mintegy 70 krajcárért jól ebédel az ember. Ezt tessék nálunk megcsinálni! No ez a különbség Németország és Magyarország között. Ebből mindenki megértheti, hogyan harcol a német polgár és hogyan harcol a magyar polgár. A Kempinszki szavából és tettéből megtanulhatnák a mi kartelies, nagy- birtokos, nagykereskedős és kiskereskedős, gyáros és kézműves és minden egyéb gőgösen kapzsi embereink, hogy mi az igazi haza- fiság: az egyenlő harcolás. De ez az összehasonlítás olyan furcsa, hogy nem lehet gúny nélkül Írni róla. A siketnémák kaposvári intézete I. osztályába az 1916—7-ik tanévben tizenöt siketnéma növendék vétetik fel. Pályázhatnak Somogy, Zala, Baranya és Tolna vármegyékben tartózkodó 7—10 éves siketnéma vagy később megsiketült gyermekek. A kérvények legkésőbb folyó évi május hó 20-ig a kaposvári siketnémaintézet igazgatóságához küldendők be. A szegénysorsuak ingyenesen vétetnek fel. Egyéb felvilágosítással úgy a községi és körjegyzőségek, mint az intézet igazgatósága szolgál. A sónak a megállapított ára. A kereskedelemügyi miniszter körrendeletben értesítette a pénzügyigazgatóságokat, hogy a tiszta iparsó árát 100 q.-án aluli mennyiségben 2 korona és 57 fill., tisztátlan 217, 100 métermázsán felül a tiszta 2 korona és 20 fill., a tisztátlan 1 korona és 80 fillérben állapíttatott meg. Mennyi gabonát szabad otthon tartani ? Az egész magyar birodalom területén szigorúan kutatják az elrejtett gabona es liszt- nemüeket. Időszerűnek tartjuk ismertetni, hogy mennyi gabonát lehet otthon tartani, amely mennyiség nem esik elkobzás alá. 1916. március 1-től augusztus 15-ig egy földműves személyre 80 kiló búza, akár rozs, avagy 62 kiló 20 deka liszt esik. Egyéb munkások (iparos, gyári munkás, stb.) 57 és fél kiló gabona, avagy 48 kiló 40 deka lisztet tarthatnak. Minden más foglalkozású emberre 8 kiló gabona, vagy 40 kiló 42 deka liszt jut fejenkint.
