Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-03-05 / 8. szám
2 MAGYAR PAIZS 1916. március ő. Válasz Mus Péter és társának. Mindkét rendbeli s az ön jellemére ismertető levelét megkaptam. Mondhatom, soha oly hasonlatos vonatkozású levelet nem kaptam, mint az övét, melyből annyira kisírjon a műveltség és a jellem, mely megvilágítja írójának gondolat- világát. A férfi név alatt egy csúnya jellemű nő lappang, ki annak tudatában, hogy az idő ráncot von homlokára, esküdött ellensége lesz az ártatlanságnak s bosszúból-ismeretlen levelet küldözget egyes családokhoz, hogy ezzel kárpótolja magát azért, amit tőle a Gondviselés megvont. Lombroso, a hires olasz kriminálista jut eszembe, ki statisztikájában megállapította, hogy az összes elkövetett bűnesetek között azok a legrettenetesebbek, melyeket nők követtek el. Laikus ember létemre is kezdek a hires jogász felfogásában osztozni, mert tényleg, a fejek formájából és a szemek állásából meg lehet állapítani, hogy az illetőnek csakugyan van-e a bűnre hajlandósága. Tudom, hogy kivel van dolgom s addig is, mig a megindított magánnyomozás a fonalakat a kezembe nem juttatja, a minden nőiességből kivetkőzött Lombroso-alaknak a nyilvánosság előtt röviden csak a következőkben válaszolok : Ha a Gondviselés megvonta öntől azt, amit másnak kegyesen adományozott, azért mást nem okozhat. Láttam én már önnél csúnyább teremtéseket is, de azok kedves modorukkal hódítani tudtak. Ne keresse ön a mások szerencséjében a saját szerencsétlenségét, mert tudja meg azt, hogy minden ember a maga szerencséjének kovácsa. Legyen ön jellemes és isteniélő s nőiességét ne cserélje lel csúnya, nemtelen bosszúval, akkor talán több szerencséje lesz az életben. Az, hogy ön odahaza mezítláb jár s szoknyája színét a piszoktól megkülönböztetni nem tudja, az még nem lehet elég ajánló levél a Pártából való kivezető ut megtalálásához. Ajánlom többek között, hogy ön egyes családok felett kritikát ne gyakoroljon. A családi származásokat ne kutassa, mert lehet, hogy ur fog jönni, hogy kedves nagymamája mint önhöz méltó mezítlábas családokból jutott oda, honnét ön származását veszi. A papák felett sem ajánlom a kritika gyakorlását, mert megtörténhetik, hogy az ön kedves papája múltjának megvilágítása önt netáni elbizakodottságából egy kicsit kiábrándítaná. Női erényeinek gazdagításához ajánlom még, hogy sem feleségehagyott embernek, sem pedig fiatal házasoknak ablakához csupa kíváncsiságból tyúklétrával ne menjen, mert megtörténhetik, hogy olyat lát, mi közérzületére káros hatással lehet még. Végül még azt tanácsolom, hogy kár a cseléddel oly közeli viszonyban lenni, mert tudja meg azt, hogy amit a cseléd tud, azt mindenki tudja; kinek milyen a barátja, olyan ő maga is. Egy családapa. A HÁBORÚ MIATT gondviselés nélkül, avagy szegénységben maradt gyermeket felfogad egy zalaegerszegi család, előkelő nevelésben és gondviselésben részesíti, ingyen, csupán emberszeretetből; testvériség esetén kettőt is felfogad. Akár Zalaegerszegről, akár a vidékről. A gyerek akár iskolába járhat, akár mesterségre mehet, avagy kereskedőtanuló lehet stb. Értekezhetni lehet a Magyar Paizs kiadóhivatalában. Ünnepségek, megfigyelések. Jagodina, 1916. január. A rác föld egyhangú lélekölő unalmát végre egy kis változatosságot előidéző cécó zavarta meg. II. Vilmos német császár születésnapja — amelyet úgyszólván a magyar csapatok rendeztek. Hiszen ez sem különbözött a rendes megszokott parádéktól, de érdekes volt mégis először, hogy együtt ünnepeltünk a németekkel, de főleg azért, mert a szerb földön esett meg. Igaz, hogy a rácok nem önként ünnepeltek, mert parancsba jött, hogy kivétel nélkül lobogózzák fel házaikat, de a kivitelben volt valami, ami jólesett nemcsak a szemnek, hanem a'szívnek is. És ez parancs nélkül történt, Magyar, német, török, bolgár és osztrák lobogókat kellett kitűzni. A legtöbb házon rajta is volt valamennyi. Ámbár a bolgár lobogók kitűzése valósággal kényszerrel történt. Se a tüztől, se az ördögtől nem fél úgy a szerb, mint a bolgártól. Vagy nem is fél, de utálattal vegyest gyűlöli. Egy legenda szerint az Ur Isten egyszer azt mondta már egy régebbi bolgár-szerb hadakozás idején a bolgárnak, hogy kérjen bármit, megadja, de úgy kérje, hogy a szerb akkor kétszer annyit kap. Mire a bolgár nagy alázatosan azt kérte, hogy szúrja ki a saját egyik szemét. És ez a gyűlölet megvan most is, hogy kezd a lakosság visszatérni. Mikor meghallja, hogy az ő tefülete bolgár igazgatás alatt van, rábízza magát sorsára és küzd a legnagyobb nyomorral, de arra a területre rá nem teszi a lábát többet. Legjobban szeretnek lenni és végtelen örülnek, ha magyar csapatok igazgatása alá kerülnek. Ez különösen meglátszott a mostani fellobogózáson. Nagyon sok ház volt olyan, amelyen csak egyedül a magyar lobogó lengett, vagy csak a magyar és német. Egyik vezető főtisztünk meg is jegyezte: Fiuk nézzetek utána, mert még baj talál lenni, hogy valamivel több feketesárga lobogó legyen kitűzve. Volt aztán kivilágítás, a szerb patikus által készített görögíüzek, fáklyás zene és mi lehet más még? Hát igen díszelőadás a színházban. Erről a színházról lehet csevegni, tekintettel, hogy Jagodina a Balkánon van és 4000 lakosa van neki. Hát igaz, hogy nem különálló színházi épület, hanem be van építve egy vendéglőbe. De kőből építve és direkt színpadnak, ellátva minden kellékkel ami egy modern színpadhoz szükséges. Ugye, hogy ne vonjunk párhuzamot a müveit magyarországi vidéki városokkal? Hát ebben a színházban történ meg a díszelőadás amint a kibocsájtott szinlap tudtul adta. A szinlapot német nyomdász, szerb nyomdában, francia betűkből szedte ki. Tehát Szigligeti Edénknek örökszép alkotását a „Cigányt“ szerbül hallani! Irodalmi és nemzeti szempontból is elsőrangú gour- manderia és némi büszke önérzettel töltött el bennünket akkor, mikor a publikumnak kétharmad részét a germánok tették ki. Nem gyors átültetés volt ez, ászt hiszem, még az Obranovicsok alatt kerülhetett szerb színpadokra. S ripacsok között — mert bizony szegények inkább ezt a nevet érdemlik meg — erre vonatkozólag egyik se tudott adni felvilágosítást. Valószínű, hogy az Újvidéken most elhunyt magyar barát szerb iró Hadzsics Antal ültette át szerb nyelvre. Hogy kerültek ide a színészek ? Itt ragadtak mint a szegény éhező verebek, mert a menekülő szerb hadsereg nem vette fel őket. Van köztük 5—6 aki magyarul is tud. Megtanultak a délmagyarországi vendég- szereplések alatt. Ezektől tudtuk meg, hogy valamennyi tagja volt a szerb nemzeti színháznak, amelyik pedig még nem volt, hát az lett volna, ha ki nem tör a háború. Legélelmesebb köztük a primadonna, egy népfölkelő korban levő szőke csoda. Nappalra szatócs boltot nyitott, éjjelre pedig, akarom mondani este pedig játszik. De a többi tagjai is a társulatnak mind tisztességes utón keresi meg a kenyerét, amit onnan is lehet sejteni, hogy valamennyi félretaposott sarkú cipőben jár. De mindezektől eltekintve a „Cigányt“ tűrhetően adták. Sőt Szluka Páva — már a neve is mily dallamos! — és a cigány személyesitője egész jó alakítást produkáltak. Hanem mégis mikor elkezdték szerbül énekelni, hogy: „Kidőlt a fa mandulástól“ (az or- chesterben 6 tagú zenekar) hát bizony egy kicsit furcsán esett az érzésünknek. Ez mind előesti cécó volt. Másnapra maradtak: diszmisék, diszmenet és a disz- bankett, A bankettet a németek rendezték. Mondhatom praktikusak ebben is és ezt be kellene nálunk is hozni. Pont este hatkor kezdődik a bankett és ami az ivási képességüket illeti, egész bátran be lehetne őket venni a megboldogult eger- szegi sógor társaságába. Dikció csak annyi van, hogy a császárra háromszoros hurrát kiáltanak és legkésőbb éjfélre már vége van a bankettnek. Mert hogy az előadás hatása alatti hasonlattal éljék „Kidőlt a fa . . .“ De reggelig alusznak még egy jót is rája. A diszmenetet mi rendeztük. Egy egész magyar népfelkelő század, aztán 1 — 1 szakasz német lovasvadász, aipini, bajor, szász, meg mit tudom még milyen gyalogosok, de volt vagy 20 fajta germán katona. S magyar ezredes előtt léptettek el és elfogultság nélkül mondhatom, hogy az öreg népfölkelők természetes taktussal kivágott menete nagyobb tetszést keltett, mint a németek természet- ellenes, bár földet rengető, de a dróton való rángatáshoz hasonló élettelen menetelése. De azért szép volt. Legalább a hölgyintelligencia, mely ezen a napon mutatkozott először mint olyan korzószerii megjelenésben elragadtatással beszélt róla. És, hogy az elragadtatás kölcsönös legyen, mi a hölgyekről beszéltünk ilyen tenorban. Micsoda hölgyek ! Micsoda formák, micsoda graciozitás a megjelenésben........... micsoda hatása a francia nevelésnek. Hát mi akkor a Balkán, mert ez nem az! Most tapasztalom és legközelebb beszá- számolok erről is. (He.) HIVATALOS HIRDETMÉNYEK. Y?? Szőlősgazdák figyelmébe! 1. A földmivelésügyi miniszter ur 55900— 1916. sz. rendeletével a szőlők permetezésére a szőlősgazdák részére s folyó évben a törvényhatóságnak 1600 mm. rézgálicot helyezett kilátásba és annak az alább felsorolandó feltételek szerint leendő kiosztását a vármegye alispánjára bízta. 2. A rézgálic ára előreláthatólag nem lesz több kilogrammonként 3 koronánál, amelyhez azonban szállítási és szétosztási költségek jönnek. A rézgálicból csakis azon szőlősgazdák részesíthetők, akiknek a törvényhatóság területén van szőlőjük és azok is csak szőleik folyó évi permetezésére és csak akkor kaphatnak rézgálicot, ha ebbeli szükségletüket más utón még nem szerezték be. A rézgálic a szőlőterületek arányában ugyanazon kulcs szerint lesz a szőlősgazdák közt elosztva. Arra az esetre, ha a törvényhatóság nem egyszerre, hanem részletekben kapná meg a rézgálicot, a szőlősgazdák is megfelelő részletekben kapják meg a rájuk eső mennyiséget. Felhívom ennek folytán a város szőlőbirtokosait, hogy arra való tekintet nélkül vájjon rézgálicszükségletüket már előzőleg jelentették-e a gazd. egyesület felhívására, — folyó készletüket és szükségletüket, beültetett szőlőterületük pontos bemondásával, legkésőbb f. évi március hó 15-ig a városi ja-
