Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-02-27 / 7. szám
2 MAGYAR PAIZS 1916. február 27. Még egyszer emlékezetbe hozhatjuk a hadifoglyokról szóló nótát, vagyis azt a viszonyt, amely vagyon őközöttük és miközöt- tünk. Ha nem egyébért, tisztán csak a jóslás kedviért. Előre megjósoljuk, hogy amint egy ur mondá, mikor elviszik az orrunk elől azt a sok embert, akkor megébrednek a mi embereink s mindenik el kezd sopánkodni: Aunye! a rézangyalát! már elmentek, pedig ezt is el lehetett volna velők végeztetni, azt is, — ezt is, azt is. Es mindenki mást fog okolni, hogy nem jutott eszébe ez sem, az sem. Mert mindenkinek az eszében volt, sőt mindenki akarta is, sőt mondta is, csak a másiknak nem jutott eszébe, csak a másik nem akarta, csak a másik az oka minden hiányosságnak. Akkor mindenkinek eszébe fog jutni, hogy milyen eszébe fog jutni, hogy milyen céltalanul lézengett itt olyan sok ember. Egyik orosz fogoly fát vitt be a konyhára, a másik tüzet csinált, a harmadik vitt egy kefét, vagy egy kaptafát egyik csizmadiától a másikig s egy szuronyos magyar baka kisérte. Eszébe jut majd mindenkinek, hogy, eltekintve a múltkori nagy álomtól: az Alföld csatornázásától, vasutak s más nagy országutak csinálásától és minden földgáz vezetésektől, kanalizá- latoktól, — eszébe jut, hogy csak itt a Göcsejben is, ámbár hogy dombos vidék ez, ofyan feneketlen sáros utak vannak, mintha a rokitnói mocsarak országában volnánk. Milyen jó volna most, ha itt értékesültek volna azok i a rengeteg örök, amelyek immár elillantak az orrunk elől, mint a kis- sármási földgáz. Pedig hát, haj! haj! még egyéb baj is van, nemcsak az utak és csatornák baja. Drága a fa, az egyszerű tüzelő fa. Miért? Hiszen ez az ország olyan legalább alkonyatig elfoglalja a papot, akinek ideje nem lesz az őzet másutt elhelyezni. Akkor meg már ő leshet rá a papra, az est védelme alatt. És csakugyan, mikor alkonyaira járt az idő, búcsúzott ás elment, de csak a templomot szegélyező eleven sövényig, hogy onnan megfigyelje az udvarban történendőket. Kis vártáivá előjött a szent atyus is kezében egy kötéllel, amelyen pár perc múlva vezette a kis vadat a templom mögött elterülő sűrű nyiresbe. Az erdész kíváncsian leste a fejleményeket, az egyik bokor megrezzent, az őz megijedve a rezzenéstől, vad futásba kezdet, a papot is magával vonszolva, amely sehogysem tudott szabadulni, mert a kötél vége kezére volt csavarva. Végre néhány percnyi ilyen vágtatás után a kötél lehurkolódott az őz aggancsáról, tisztelendő uram pedig az erős lendülés következtében a vízmosásba pende- rült. Az erdészt a visszatartó kacagástól a nyíllal ás környezte, utoljára is csak ki engedte magából törni, kivált ahogy a sárosán előkecmergő papot meglátta. Aki az erdész láttára majd elsülyedt szégyenében . . . Az őz, mikor kereket oldott a kötélről, meg sem állt az erdőszolga udvaráig. Aki, az este előkerülő hahotázó erdészt szemmeresztve bámulta és nem tudta mire vélni a principális kacagó kedvét, valahányszor az őz-história került szóba. gazdag! Gazdag mindenben. Nemcsak harcoló katonában, gazdag ez sóban- aranyban, füben-fában, kőben. Ha gabona kell, itt az Alföld s a többi völgy a világnak legnagyobb gabonatermő országa. Hát mennyi hegye, mennyi erdeje, mennyi fája van! Talán csak Brazíliában van még több fa. És ingyen terem, Isten ajándékából; ingyen terem most a háborúban is, amint ingyen termett a háború előtt — és mégis egy ölenke fa most 100 korona körül van. De megvan az oka. Nincs munkaerő. Nincsenek legények, emberek, a ló is kevesebb, ez is a háborúban van, a szarvasmarha is kevesebb, mert többet levágtak a háború alatt... hát nincs, aki elhozza a fát az erdőről. Ezért ment fel egy ölfának az ára háromszoros nagyságra . . . De ha lecsendesedik a háború, ha békét kötnek a nemzetek és az emberek és ha mind hazamennek innen a hadifoglyok, akkor eszünkbe jut: Aunye! a kutyafáját! mért kellett nekünk a sok fa mellett fáznunk? Hát hiszen, ha saját legényeink nem voltak itthon, akik fát hordottak volna, itt volt egy millió orosz legény, azok is hordhattak volna egy-egy öl fát s akkor csak az eredeti áron kellett volna fizetnünk s nem a háromszoros áron. Hogy ezt nem értük föl ésszel!? így fogunk majd csudálkozni, mikor fölébredünk. Borbély György. HETI HÍREK. V V ¥ A vármegye közgyűlése. Zalavármegye törvényhatósága a képviselőválasztási fuvardíjakat 3 évre a következőkben állapította meg: 5—8 kilométerig 2, 13-ig 4, 18-ig 6, 23 ig 8 s 24 kilométeren felül 10 K. — Továbbá a Kisfalud-Zalaszentiván-puszta üzemtelepének Zalaegerszegre leendő áttelepítésére 80.000 K-t szavazott meg, ezzel az itteni állomáson való sokszor oktalan várakozást szünteti meg. — Végül Perlak nagyközség képviselőtestülete ellen a belügyminiszterhez felterjesztést intéz feloszlatása végett. A képviselőtestület ugyanis a vármegye többszöri sürgetésére is megtagadta az óvoda és az óvónő lakásául szolgáló helyiségek bérletének biztosítását. Gyújtsunk a Csány-szöborra! 1914—1915. évi kamatok: Zalavármegyei Tkptár- ban I. betét után II. betét után Zalaegerszegvidéki Hitelszövetkezetben Zalaegerszegi Tkptár- ban .... Zalamegyei Központi Tkptban . . . Keszthelyi Tkptban Együtt .... Mai gyűjtésűnk Hozzáadva a múltkor összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42073 K 87 f. 735 K 70 f. 74 K 60 f. 620 K 21 f. 48 K 20 f. 23 K 04 f. 106 K 19 f. 1607 1607 40465 K 94 f. K 94 f. K 93 f. Jótékony hagyomány. Id. Czinder István a Tűzoltó-Egyesületnek, az elaggott iparosoknak, a Karácsonyfa-Egyletnek s a Munkás- Egyletnek 50 — 50 K hagyományt hagyott. Kitüntetés. Csiszár József helybeli áll. iskolai igazgató fiát, ki a Signum Laudist már régebben megkapta, most újabb kitüntetés érte. A hivatalos lapban olvassuk ugyanis, hogy O-felsége Csiszár Pál 7. honvéd-ágyus- ezredbeli főhadnagynak az ellenség előtt tanúsított kiválóan vitéz és eredményes magatartásáért a hadidiszitményes Ifi. osztályú katonai érdemkeresztet adományozta. — Treiber Kálmán honvédszázados, a Csáktornyái lövésztanfolyam vezetője, ismételten kitüntetésben részesült. Ő-felsége ugyanis az ellenség előtt tanúsított vitézségéért ezúttal a vaskoronarend 3. osztályával tüntette ki. — A 6. honvédhuszárezredbeu pedig ‘Juhász Lipót huszár a bronz vitezségi érmet kapta. — Horváth Ferenc dr., a 17. népfölkelőgyalogezrednél beosztott 6. honvédhuszár- ezredbeli ezredorvost az ellenség előtt tanúsított vitéz önfeláldozó magatartásáért a király ismételten a legfelső dicsérő elismerésében részesítette. Bogyay Elemér családi okok miatt megvált a főispáni titkári hivataltól. Meghalt édesanyja is s gazdasága van a Balaton közelében, amelyet rendezni és igazgatni kell. Bogyay Elemér már nyugalomban volt s a háború kitörése óta, látva a férfihiányt, hazafias lelke sugallatától ösztönöztetve, önként ajánlkozott, hogy ingyen dolgozik a főispáni irodában s ezt máig nagy lelkiismeretességgel tette is a kitűnő férfiú. Most azonban kénytelen távozni. A főispáni titkárságot Dr. Lénárd Miklós keszthelyi akadémiai tanár vállalta el, minthogy a Georgikon növendékei hadbavonultak s igy nélkülözhető a tanerő. Dr. Lénárd Miklós a herceg Festetich uradalom főtitkárának és jogtanácsosának öccse, szintén fiatal és kiváló munkaerő Dr. Balás Béla főispán mellett. A zalaegerszegi közkórházban a betegség miatt megüresedett gondnoki állásra kilenc ifjú ember pályázott, akik közül választani kellett egyet a képviselőtestületnek. A választó közgyűlésen az alispán helyett Legáth Kálmán esperes apátplébános törvény- hatósági bizottsági tag elnökölt. A jelölő bizottság a kilenc pályázó közül hármat kandidált: Simonffy Lajost, Varga Józsefet és Nyirády Lajost. A 61 szavazatból 49 szavazatot nyert Varga s 12 szavazatot Simonffy. így tehát Varga József lett a kórház gondnoka, aki nyomban esküt is tett hivatalára. Esküvő. Dr. Grünwald Illés Csáktornyái főrabbi folyó évi február hó 27-én tartja esküvőjét Strausz Sándor ottani könyv- kereskedő és könyvnyomdatulajdonos Rikicza leányával. Dr. Korbai Károly ügyvéd értesíti a közönséget, hogy az ügyvédi kamara 21—48—1916. számú határozatával elhalt Mihalovich Károly volt zalaegerszegi ügyved irodájának ügygondnokává kirendelte, minek folytan eddig, Kisfaludy-utca S. szám alatt volt ügyvédi irodáját Várkör 1. szám alá, a zalaegerszegi takarékpénztár részvény- társaság házába helyezte át. Özv, Fonyó Gézáné szül. Egyházas- szecsődi Szetsődy Mária meghalt 61 éves korában Budapesten. A zalaegerszegi r. k. temetőben temették el. Gyásshir. Dr. Czinder István ügyvéd és gyermekei: Jenő, Kálmán, Lajos és Margit, férj. Cséry Bálintné, valamint az egész rokonság fájdalommal tudatják szeretett atyjának, illetve szeretett nagyatyj oknak, idősb Czinder István Zalaegerszer város utolsó volt városbirájának folyó hó 18-án d. u. 1 órakor, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, 95-ik évében, végelgyengülésben történt gyászos elhunyták A megboldogult drága halott február 20-án fél négy órakor fog a helybeli Kálvária-sirkertben örök nyugalomra helyeztetni; az engesztelő szent miseáldozat pedig február 21-én reggel 8 órakor fog a rom. kath. plébániatemplomban a Mindenhatónak bemutattatok Zalaegerszeg, 1916. február 18 án. Áldás és béke drága poraira! Dr. Ballagi Aladár egyetemi tanárnak a „Száműzött Rákóczi“ cimii munkáról irt mély tudományit kritikáját, mely egyúttal akadémiai előadás is volt, a Magyarország közölte hat
