Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-02-20 / 6. szám
2 MAGYAR PAIZS 1916. február 20. nekünk akik olvassuk a könyvet, akik olvassuk dr. Ballagi Aladárnak a bírálatát, s nekünk, akiknek szintén van egy kis Ítélő tehetségünk és akik még magyarok akarunk lenni: nekünk tiltakoznunk kell az ellen, hogy a mi gyermekeinket ennek a hírhedt rósz könyvnek az Írója tanítsa a magyar történelemre. Én legalább úgy vagyok vele, ha nem mondom is olyan durván, amint az igazi parasztember mondja, hogy inkább kicsavarom a nyakát a fiamnak, minthogy rósz hazafi legyen; de azt mondom, hogy ha ettől az úrtól akarna tanulni valamelyik gyermeken: fiam voltát benne megtagadnám. Ha pedig elkerülne minket a veszedelem, köszönjük ezt a nagy jót majd dr. Ballagi Aladárnak, az ő fenségesen megirt hasznos és szép munkájának. Borbély György. k fogolytáborról. Különös szerencsénk, hogy a mi vidékünk a háborús, veszélyes zónán kívül esik. Ha a mi jó huszáraink nem volnának (akik az utóbbi időben kezdik magukat nem jól viselni, mert a Zala-utcában a nyugati járdán lovagolnak), akkor csak a gyomrunk, erszényünkről, no meg szegény fiaink, testvéreink, apáink és maholnap hiányzó öregapáink révén éreznök a háborút! De a gyomráról sem mindenki! Az erszényéről sem mindenki! Sőt a részvételtől sem mindenki! Elvégre, hadd maradjunk meg mi ' néhányan — magnak ... Az ördögbe is! Most jut eszembe, hogy nem addig, én is mérték alá állok az én csekély ötvenöt évemmel. Mi tehát meglehetős jó geográfiai helyzetben állunk. Örömünket csak az zavarta meg egy kissé, hogy mi is kaptunk egy fogolytábort! Egy éve lesz, hogy hire jött annak, hogy Egerszegen fogolytábor lesz építve. Husz-harmincezer fogoly és négyezer emberből álló őrség számára. A fogolytábornak 12 hét alatt készen kell lenni! Uram Isten! jajgattunk mi lesz velünk? Hiszen az a rengeteg ember mindent föleszik előlünk! Óriási drágaságot fognak csinálni! (No ezt meg is cselekedték!) Mi lesz a leányaink és feleségeinkkel ? Mi lesz a cselédek és hadiözvegyekkel ? No a feleségeink és leányaink túlnyomó nagy része épségben megmaradott, elvégre mégis csak van erkölcs is a világon ! Hanem a cselédek!! Hanem a hadiözvegyek egynémelyike !! Erről jobb nem beszélni. A kanizsai rendőrség a múlt vasárnap éjjel razziát tarttatott a mulatóhelyeken és vagy hetven szobacicust, szakácsnét stb. szakított el a minden rendbeli katonák szive oldaláról. Volt ezek között egy tucat veszélyesen bujakóros; volt két ártatlanság is, de ami a legföiháboritóbb, volt köztük vagy tizenkét hadiözvegy, olyan asszonyok, akiknek férjei valahol messze a lövészárokban szenvednek a hazáért és olyan feleségeikért is; könnyen megeshetik, hogy amikor a hadisegélyes szalmaözvegy odaborul bakája keblére, épen abban a pillanatban járja át szenvedő férjének szivét az ellenség golyója . . . A rendőrség a közveszélyes betegeket a kórházba s a többit 15 napra a dutyiba helyezte el! Nálunk sem ártana ilyen kis razzia. Igaz, hogy vannak, akikre nem lehet razziát tartani. Mert hát miért volnának a mi fogoly-1 őreink jobbak, mint a kanizsai bakák? Miért ne lennének nekünk is olyan hadiözvegyeink ^és cselédeink is?! Sőt. No de én a fogolytáborról akarok beszélni. Igenis. Tehát féltünk a fogolytábortól, amire avval nyugtattak meg minket, hogy hiszen azok itt semmit sem fognak vásárolni, mindent más vidékről fognak beszerezni! Aujnye! Ezt már értem. Azaz dehogy is értem; akkor sem hittem el, csak úgy teltem, mintha elhinném, nehogy, az Istenért, mi opponálok legyünk az okai, ha ez a szerencse elkerül bennünket! A fogolytábort tehát el kezdették építeni. Pozva mellett építették, de Egerszegen tanyáztak. Háború van. Megtanultunk sok mindenről lemondani. Ha kell, szobánkat, ágyunkat is odaadjuk a sebesülteknek! Tagadhatatlan, hogy a fogolytábor kapcsán is nagy áldozatokat hoztunk! Iskoláink elfoglalvák! Kényelmes katonai irodák voltak bennök! Gyermekeinket csak felváltva, félnap lehetett tanítani. Egy-egy osztályba 70—80 aprógyermeket kellett összezsúfolni. Nagyban hozzájárultak a nagy drágasághoz! A postát any- nyira igénybe vették, hogy cselédünknek vagy magunknak egy fél napig, sokszor délelőtt, délután kellett ott ácsorogni, amig egy ajánlott levelet vagy csomagot föl tudott adni! Magammal is megtörtént, hogy tízszer bementem a postahivatalba, amig az orrom előtt folyton lecsapódó pulpitusig eljutottam. (Ez nagyszerű divat, ez a postafülkeablak-betevés, ettől minden idegbeteg meggyógyul.) A postaalkalmazottak emberfölötti munkát végeztek ! Nem csoda, ha ők is idegessé lettek. A helyiségben a mennyezetig érő száz meg száz muszkaországi csomag! Hónapokig hevertek ott a csomagok! Ki tudja, melyik milyen betegség csiráját hozta magával! A bakák : bakák ; tolakodtak, lökdöződtek ! Küldözgették a nullalisztet szép Galicziába! A tisztek nyolcvan-száz koronákat fizettek egy hónaposszobáért! Ez által a háziurak is ki akarták venni háborús hasznukat s felemelték a házbért! Pedig azt a nagy összeget nem is a magukéból fizették. Ők azt mondták, ennyi a lakáspénzem, a küiönbg- zetet fizeti a város. Én ugyan nem tudom elképzelni, hogy legyen közigazgatási bíróság, amelyik ilyen horribilis ráfizetésekre ítélje el a várost. Mert tudom, hogy van beszállá- solási tői vény. Ez azonban még békében is igazságtalan. Mert mi köze a városnak ahhoz, ha itt három század huszár lévén, évente megjön néhányszor 'az ezredes vagy bfiga- déros szemlét tartani? Ezeket a szemléket katonai érdek parancsolja. Viselje költségét a hadikincstár. Most, háborúban, most meg százezerre fog rúgni a beszáliásolási adó! Úgy mondják, ezt a város csak előlegezi; de hát van nekünk előlegezni valónk? Legutóbb is hatvanötezer korona kölcsönt vett fel a város ilyen előlegezésre. Mégis jó lenne, ha kompetens helyről, a kormány részéről lennének a városok megnyugtatva, hogy házaik nem lesznek egészen elvéve a beszáliásolási adó fejeben ! Mert hiszen nem a város, hanem az állam viseli a háborút. Hogy a katonaságtól sokaknak van hasznuk is? De mennyinek nincs! A legújabb hir szerint a február hó folyamán az összes irodák és tisztek elfoglalják a táborbeli lakásukat! Vagyis Égerszög megszűnik tábor lenni? Ez helyes; mert hiszen az őrnek a fogoly mellett a helye. És fölteszem, hogy a tisztek részére is szép, kényelmes barakkokat építettek. Igaz, hogy ha nálunk az emberek a jövőre is gondolnának, akkor a sok millió kiadáshoz hozzácsaptak volna még egy milliót és a fogolytábor alkalmas helyén a tisztek részére építettek volna néhány állandó jellegű, szilárdabb épületet, amelyek aztán ezen borzalmas háború elmúltával jók lettek volna huszár- kaszárnyának ! Ezzel a szegény várost is mentesítették volna egy nagy gondtól. így majd egy óriási korhadt fahálmaz marad meg a nagy telepből. Eszmefuttatásom végére hagytam egy igen nagyon fontos kérdést. Mint mondják, a tisztek és irodák is kiköltözködnek, azonban továbbra is a mi postánkat akarják használni! Hát ez abszurdum volna ! Itt össze kell fogni az egész városnak, segítségül keli hívni a vármegyét is, a postaigazgatóságot is és a kormányhoz kell fordulni, hogy ezeknek az állapotoknak vége szakittassék! Mindenekelőtt azonban a parancsnokló tábornok úrhoz kell fordulnunk, ő-méltóságát, mint egy kedves, figyelmes, barátságos s gavallér embert ismerjük. Ö bizonyára be fogja látni, hogy nincs értelme minket továbbra is megnyomorítani, akkor, amikor a tábornak külön megállóhelye van, amikor a foglyok közt és az őrség közt is bizonyára lesznek volt postaalkalmazottak. Én különben úgy vagyok informálva, hogy az eddig létező minden fogolytábornak külön postahivatala van. Miért ne legyen ilyen az egerszegi fogolytábornak is? T. Harctéri levelek, Berane, 1916 január 24. Kedves Gyurka bátyám! Mióta, hogy oly kedves voltál elkísérni Czelldömölk városáig, s elváltunk, nem volt alkalmam Írni, de most Beraneből Montenegró egyik városából, hol századomat szabadságról visszatérve utolértem, írom soraimat. Sokat szenvedtem mig csapatomat elértem részint a hidegtől, részint a hóviharoktól. Itt pár napig békéről tárgyaltunk, de most újra kezdődik az offenziva. Divisióm Montenegró legcsunyább részén megy keresztül, megint úgy látszik nekünk jut a legnehezebb feladat. Járhatatlan utak, hideg és hóviharokban van naponként részünk, de ezek sem tudnak lábunkról eldönteni bennünket, ős magyarokat. Az ellenség nekünk, jó étvágyú embereknek csak reggelire való, csak a terepviszonjmk nehezek, s ezekkel kell inkább küzdenünk, hacsak azt nem számítom 'nehézségnek, hogy minden hegycsúcsot és völgykatlant kü'ön él kell foglalni, A kis coliégát ki velünk volt, vedd kérlek jóakaratu pártfogásodba, ha meglátogat. Egyenlőre fedél alatt vagyok,, ennyit Írhattam neked kedves jó Gyurka bátyám! Családodat és téged sokszor ölel és csókol szerető barátod Kari. — A zalaegerszegi magyar honvédek. — Futóárokban, i9'í6. január 27. Tekintetes Tanár ur! Van szerencsém b. tudomására hozni, hogy a mai nap folyamán jelenleg tüzérségi harcok ugv éjjel, mint nappal folyamatban vannak, s karácsony óta végbement harcok óta a rengeteg sok hulla még sok része el- temetienül van. E hó 7 én itt főleg kiemelte jutalmát a zalaegerszegi 6. honvédhuszárezred összes huszárjaival, akik a lóról le- szállva szuronyharcban törtek előre az oroszok ellen, akik már az egyik előállásunkba behatoltak, ahol a 307. honvédbakáink voltak s ezekkel együtt vállvetve az oroszokat drótakadályaink közé szorították, ahol az ellenség rengeteg sok ezrei halálukat lelték. Igaz, hogy az oroszok nehéz japán ágyúi födözékeinkből java részét egészen eltemették, mert, egy méternyi hely sem volt ahol az ellenség legnehezebb gránátjai esőmódra hullottak, de hiszen még soha sem voltak az ellenségnek oly bizonyítékai, ahol belátva, hogy hiába minden ereje, s hiába hajtja előre embereit vágóhidra, mert nincsen az a túlerő, aki megtudná páncélos huszárjaink erejét törni. Ezen nehéz harcok után szomszédban volt bakáink kézre fogták hős huszárjainkat, fölemelve éljenezték őket. Most mint már említettem is a tüzérségi harcok folyamatban vannak, s viszont mink e hó 28-án várjuk ismét a nagjr támadást, s most is mind eddig meg lesz, a babérunk, mert Isten velünk hát ki ellenünk? ezen hitben megyünk továbbra is előre! Egészségem hála Istennek jó s arra reményem táplál, hogy úgy a tanár ur, mint a b. család is, főleg a Nagyságos asszony b. egészségük jó, amit én főleg szívből kívánok, Bagin István őrmester 6. honvédhuszárezred Gépfegyver osztaga. Táboriposta 42.
