Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)

1916-02-13 / 5. szám

2 MAGYAR PAIZS 1916. február 13. még hozzá honvéd tart megszállva, ott az ellenfél csak feltartott üres kézzel jöhet át. Lám igy tudok még lelkesedni, hogy ezt a kifejezést használjam. És ugyan-e percben eszembe jut családom . . . Feleségem, aki egyedül jár, kel, aki rész­véttel igyekezik özvegyet, árvát vigasztalni s akit a „jóakarók“ csak messziről köszön­tének. (elkerülnek) . . . Eszembe jut kissebbik fiam, kit az édes anyja arra tanított: „Papa, papa irt!“ Eszembe jut nagyobbik fiam, aki már örülni tud apja előmenetelének is. Vájjon mi lenne árvaságukkal ? . . No de már eltérek a tárgytól. Mint jó családapa enyéimre gondolok szüntelen és legnagyobb élvezetem itt a harctéren is, ha valaki hallgatja róluk szóló meséimet. Szinte megkönnyebbülök utána. Tudják ezt jó tiszttársaim és mindig érdeklődnek, hogy mit Írnak az otthoniak. Ily beszélgetések folynak a tiszti fedezékben nem is egész szárazon. A bort nem iszom, igy nálam mindig van tartalék. Van a polcon harapni való is, jelenleg: alma, füstölt túró, sajt, gyümölcsíz, barack, lekvár, méz, vaj, szalonna, mákos és diós kifli, disznósajt; konzervben: kocsonya, fácán, ludmája. Ezek legnagyobb részét pénzért szerezzük be. Könyvtár is létezik. Minden egyes tag be­hatáskor egy'- könyvet tartozik átadni, azon­kívül egy köny^v olvasásáért fizet 10 fillért és minden egyes tag, ki szabadságon volt, köteles legalább egy könyvet hozni. Járnak katonai szaklapok, napi és élckpok. Én jára­tom a Néptanítók Lapját január 1 tői. Azaz negyedévi előfizetési dijat beküldtem és még csak várom a lapot. Ezek után én a N. L.- ban olvasott, egyesek által tett kijelentéseket, hogy föifrissülnek, mikor 1 — 1 laphoz jutnak, frázisoknak tartom. Noha meglehet, hogy nem mindenhol oly kedvező a harctéri helyzet, mint a 20 as honvédeknél. Isten segítsen mielőbb és minél többet közülünk haza. Befejezem, mertsohsem lesz vége. Szervusz ! Táboriposta i02 1916. január 18. Szerető barátod Hat-ász Péter. HIVATALOS HIRDETMÉNYEK. V V Y Közhírré teszem, hogy mindazok, akik a különféle gabonanemüek, tengeri, liszt, repce­mag, lenmag és kedermag készleteiket a vonatkozatos rendeietekben megszabott határ­idő alatt egyáltalán nem, vagy nem meg­felelően jelentették be, mulasztásukat mind­addig, amig be nem jelenteit készleteiket a pénzügyőrség ki nem nyomozta, vagy más fél nem jelentette, utólag oly módon pótol­hatják, hogy a még be nem jelentett búzát, rozsot, kétszerest, árpát, zabot, és lisztet a Haditermény rt. helybeli megbízottjainak be­szolgáltatják, a tengerit pedig általam a Haditermény rt.-nak bejelentik. A Haditermény rt. a beszállítandó készle­tekért a requsicíós árakat fizeti. Aki a fennálló rendeletek érteimében köz­szükségleti célokra igénybe vett (rekvirált) búza, rozs, kétszeres, árpa, zab, tengeri, liszt vagy dara készletét, továbbá repcemag, lenmag és kendermag készletét akár egészen, akár részben jogellenesen felhasználja, el­fogyasztja, eiidegeníti, megsemmisíti, vagy a j közszükséglet kielégítése elő! egyéb módon | jogellenesen elvonja, arra a törvényhatóság első tisztviselője a fél meghallgatása után az 1916: IV. t. c. 2. § a értelmében a közszük­séglet kielégítése elől elvont készlet értékének kétszereséig terjedhető kártóri to összeget szabhat ki, amelyet a felmerült eljárási költ­ségek levonásával a rokkant katonák segély alapja javára kell fordítani. A marasztaló határozat ellen közlésétől 15 nap alatt fellebbezésnek van helye a belügyminiszterhez. A káriériío összeg kiszabása a cselekmény elkövetőjének büntetőjogi felelősségét nem érinti. / Zalaegerszeg, 1916. január 27. Dr„ Keresztury sk. h. polgármester. HETI HÍREK. ▼ ▼ ▼ Rendcsinálás. Már azt hitte a zsák liszten ülő uzsorás, hogy nincs hatalom, amely őt trónjáról letaszíthatná. Szükségből, nyomorból, éhségből, kétségbeesésből és tehetetlenségből font acélkötéllel erősítette magát trónjához, jogosan gondolhatta hát, hogy ő és a zsák liszt soha egymástól elválni nem fognak. Hiszen a nyomor, éhség és tehetetlenség olyan virágok, amelyek egykönnyen el nem hervadnak — különösen most a háborúban, amikor a nemzet nemes ereje a csatatéren feszül, s igy nem ér rá arra, hogy a — lisztférgek falánkságát ellenőrizze. De csalódott a zsák liszten ülő uzsorás. A hatóság kemény keze hozzányúlt a gallérjához, azon az utón van, hogy a gallért megmarkolja s azután a megmarkolás összes kö­vetkezményeit levonja. A parlament kupolás termében is erélyesen folyik a vita: ki hát az uzsorás, minden bajnak okozója? Ki az, aki a nyomorból aranyat sajtol ki, a szükségből selyempalástot varrat magának ? A »kiskereskedő, a nagy- kereskedő, a nagyiparos, a bank, a közvetítő, az ügynök, a malom, a termelő ? . . . Mindegy akárki, most már nem menekül.. Semmi kétség nincs többé aziránt,.hogy nem marad­nak meg az ősi sablonnál, amelynek " értelmében összekaparták az apró tolvajokat és futni hagyták a nagyokat. Most éppen a nagyra folyik a vadá­szat, aki ott ül szemérmetlenül a zsák liszten és nem ád belőle, csak annak, aki először életét, egészségét és utolsó filléréit ajánlja föl neki. Nem sokáig tart már ez az átkozott állapot: a képviselőház tanúságot tesz róla, hogy a népből való és a népért élő. Az a közönség, amely a szó szoros értelmében életével és vérével, fizet a történelmi időnek, bízó nyu­galommal nézi munkájukat. A hazá­nak szívesen odaadja utolsó csepp vérét is, de ezért zokszó nem 'hagyja el ajakát. De hogy ezt az utolsó csöpp vért a zsák liszten ülő fogja föl, ezt nem lehet közérdeknek mondani. Gyüjtsünk a Csány-szoborra! Özv. Pallini\ Inkey Kál­mánná Ő-méltósága előfizetéséből felül­maradt (Edlach bei Reichenau) . . . 1 K — f. Mai gyűjtésűnk . . 1 K — f. Hozzáadva a múltkori 40464 IC 43 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40465 IC 43 f. Tisztán csakis az olvasóközönségünket érdeklőleg szóltunk olvasóközönségünkhöz a múltkor a fehér lapon és csak arról szó- lottunk, hogy a lap késésének, rendetlen járásának mik lehetnek az okai s azért ne hibáztassák a lap készítőit. Aláírva a Szerkesztőség és Kiadóhivatal. Agj'cn segélyezik az embert a hatóságok. Már az ősszel rágondolt sok ember arra az áldásos működésre, amit a hatóságok tesznek, hogy t. i. gabonáról, lisztről, kenyérről ne gondoskodjék senki a maga számára, mert gondoskodik a hatóság. Van requirálás, maximálás s több efféle latin szócsinálás. Azt nem is jelezték a hatóságok, s ezért sokan aggódtak is jó előre, hogy vájjon egész végig kapunk-e ugyanazon az árön s főképen, hogy egész végig vájjon kapunk-e épen olyan jó portékát ugyanolyan árért ? A dolog úgy áll, hogy: nem kapunk. Csak akkor kapnánk jó portékát, ha a hatóság ellenőrizné és felelőssé tenné az illető közvetí­tőt, hogy jó portékát adjon. Sőt ha szükséges, adna hozzá tanácsot és kalácsot. Vagyis megmagyarázná, hogyan kell a gabonát, lisztet tartani, hogy meg ne romolják, s ha ezt tudva nem volna rá tehetsége az ilyen központi kereskedőnek: akkor adna a ható­ság egy napszámos embert, aki a gabonát, lisztet forgassa, szellőztesse stb. S adna a hatóság néha egy-egy orvost is, valamelyes felügyeletet gyakorolna a hatóság a kenyér­sütés körül is. Mert a dolog úgy áll, mondom, hogy összecsomósodott, dohos lisztet kapunk, amiből keserű, büdös kenyér lesz. Pedig Darvin ur szerint is csak némi atyafiságban vagyunk, de mégsem vagyunk teljesen egyek a disznóval s a kutyával. Egy összegben váltják meg a vitézségi érmek utáni járulékot. Hazatérő hős katonáink eltartására vonatkozólag nagy jelentőségű reformot terveznek. A hős katonák, kik vitézségi érmeket kaptak, azok után megfelelő havi járulékot húznak és pedig az arany érem után 30 koronát, a nagy ezüst érem után 15 koronát és a kis ezüst érem után 7 korona 50 fillért havonta. Illetékes körökben azzal a tervvel foglal­koznak, hogy a havi járulékokat egyszer és mindenkorra megváltják, vagyis egy összeg­ben fizetik ki ezeket a járulékokat. E szerint az arany éremért fizetnének 4000 koronát, a nagy ezüst érem után 2000 koronát, a kis ezüst érem után 1300 koronát. Ug3'anigy megakarják váltani az özvegyek, árvák és rokkantak havi járulékát is. A hazáért. Heincz János családjának mély fájdalmas gyásza van derék fia halálán. Húsz éves, Imre nevű fia, harmadik katona a gyer­mekei közül, a 20. honvédgyalogezredben vala önkéntes, — szép eredménnyel végezte az iskolát s mielőtt még a háborús tüz- vonaiba jutott volna, a katonaságnál kapott gyilkos betegséget, melybe a kórházban bele is halt szülőinek mérhetetlen fájdalmára. Betegágyában, mintegy balsejtelmektől indítva borongós hangulatú versekkel foglalkozott. Leirogatta azok közül, amiket emlékezetből is tudott. Többek között a következő szép verset találták papírra írogatva : Dies irea, dies ilia, Solvet seclum in favilla .. .*) Szilveszter este, Harangok zúgása, Orgona bugása, Egy régi, régi dallam Halk melódiája. Vibráló gyertyák Nyugtalan, szétömlő fénye, Rózsafüzéres asszonyok Ájtatos elnyúló éneke, Töppedt ujjak között A szemek peregve zizegnek' S ráncos arcukon A könnyek peregnek. Szilveszter este, Ágyuk bömbölése, A szél fütyülése, Csonka vonagló testek Megváltó hörgése. Rózsafüzér szemek Zizegnek, zizegnek, A hő, omló könnyek Egyre csak peregnek. Hallga, csak haliga! Dies irae, dies illa, — *) Templomi könyvekben mise-segnontia, ismeretes szép éneknek a kezdete. Magyarul: Lesz egy nap, a harag napja, mely a bűnt tűzzel égeti s a világot megtisztítja. Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom