Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)

1916-12-10 / 42. szám

MAGYAR PAJZS

1.916. december 10.

lésben részesült., Ritka természeti adomd- (/> jiyokra, bámulatos emlékező tehetségre, ki- olihataüan tiiáományszómj ra, csodálatos ön- < - uralomra és nemes ambícióra vall, hogy e-fárasztó nevelési rendszer; ; rá nézve néni1 vált gyűlöletes teherré, hímem a temérdek'

' lecke és elfoglaltság között is szelleme élénk, kedélye friss, szive lágy, hangulata vidám I, ' és ez megmarad ifjúkora minden fokozatán, A sőt elkíséri férfikora jó részén is.

J; ig , Egyik tanára sokszor emlegette, hogy ■ ' tanulékonyabb, szorgalmasabb, engedelme- * .. . -sebt) tanítványa nem volt egész életében.

vY' Másikspedig hihetetlen pontosságát, vköte- /AÉFEY4essegt adását magasztalja. Ezen tulajdon- i.V' “j.-., - aága aztán később, mint uralkodónak egyik -' :P főerénye lesz.

l. A'- Gf, Parányi kis jószág volt még, mikor V.

■ ,' b Y'Yerdinánd egy napsugaras nyári délután sétára vitte a schönbrunni kertbe. A kis Francinak, — ez volt családi" bizalmas neve, — szemetszurt, ,* hogy. á napon őrt- álló katona kigyult arcától .csakúgy csurgóit az izzadtság, holott ;,két ‘lépéssel tovább hűvös árnyéig kínálkozott. Miért nem megy» t)da ez á1 katona''— kérdi ? „Mert nem dztibpet“ féléit’', a.vko^ónás nagybácsi: „a kötelesség j ‘szegezi a da, ahol állt.“ A dKjs .föheréeg'szive mege-sétt a szegény ka- '. Ai d. toiiáii -lés jrfíahná't kért v számára. Pár perc ,':A>. ö-mniga »már,„egy újdonatúj,^csillogó arany- T'ÁY • "piiTzb kinájgaP-'á. k.AzvitézúekéDe ez mintha ■A " • • gcsaA kőyév'álL \mlnS, niegse . mozdult csak

A * //fisztelgejtt fegyverével ; szép szép szó, há- '/ ;rágós "fpp.ogás mdíicf kárba esett.' Világért sem nyutt volna az ajándék után: A "kis főherceg visszafordult, sírva panaszolta el nagybátyjának, hogyan járt. A kötelesség tiltja, hogy elvegye, felelt Ferdinánd. Dehogy kis unpkaöccsét kiengesztelje, odavezette az őrhöz, fölemelte s igy a fejedelmi borravalót becsuztatta a kötelesség- tudó közlegény patrontásába.

A kötelesség parancsolja, a kötelesség tiltja — ime két rokonjelentésü jelszó lesz iránytűje Ferencz József egész életének.

Ifjúvá fejlődve, még mint főherceget, övéi á 48-as mozgalmas idők elején, májusban, az /olaszlíarctérre küldték. Radecky megijedt, mikor Santa Lucánál Ferencz József kereken kijelentette, hogy nem nézni jött, hanem katonának harcolni. Igyekezett , erről őt a fővezér lebeszélni. „A kötelesség parancsolja“ felelt udvariasan., de határozottan a főherceg. A következő pillanatban már egy hatfontos, csak azért is erre tar- .. tott és tőlük alig pár lépésnyire fúródott a földbe. Radeczky elsápadt, kérve-kérte a főherceget, húzódjék kissé hátrább. „A kötelesség tiltja,“ mentegetődzik ,a főherceg s nem tagitptt a győzőiéin kivívásáig.

M1kror aztán sokkok év múlva egyszer : ’cfeak derült,A'n-yíti égből lecsap a villám,

‘ - '"és szive „közepén tálalja,, éri Ferenc Józsefben az <apát, majd tíz év múlva va férjet, ha-Jeltü’nik^ is .ajkáról mindöröJkre.a,derült '^•kmosóly/ fejedelmi köotelességérzeté akkor A v sém eruyed, fejedélmi .kötelességét teljesíti ’ útoí\ó He hej élig,' bár Tnnaga áldozat és --- f boklogtínaiiR^-1 «0r\ .9»

, ö^ök, ^mintha ő a kötelességtúdAs'baig épen plyan bőkezű, utol- érhetetlenül gyengéd, tóikor -ennek méltatása’, jutalmazása forog szóban másoknál.

A^kbYjögi 'kiegyezés ütjn, melynek aranypecsétje köroházás-yoit, az egész hivatalos világ azon törte léjét, milyen kitüntetés illeti meg Deák Ferencet. De a gor- dius csoiiVót hivatalos -észjárással nem sikerült 'megoldani. Királyi gondolkodás, királyi érzék egy csapásra kettévágta a csomót, őfelsége k^irojrfogta Deákot, beve- y' - zette Erzsébet királynéhoz, s ennek köszö- /, . nő, hálás, meleg kézszoritása ,és sajátkezű u .aláírással ellátott .két arckép - csak oly

méltó elismerésül szolgált az élő Deáknak, mint később á halottinak a könnyázta- to.tt koszorú, melyet azország nagyasszonya A» szeméiy%en a háza bölcsének ravatalára ‘ liélyezeft,-és ittEé^te- imádkozott. Ezekhez .yeh^tj^.kAné|í, hogy a királyi hatalmon ,;I A ^ v kívül, mily lJeJőtt, bárki legyen hordozója,

. v'’-A-mindig tisztelettel hajolt meg a magyar, oly személyi tulajdonságok ékesítették

boldogult uralkodónkat, melyek nemcsak trrtfVc királyt, hanem mint embert is a legnagyobb tiszteletre .és szeretetre teszik méltóvá,' .

Ilyenek :

1. Szivbeli jósága, mely ahol csak lehet, kész segíteni.

2. Nyájas leereszkedése, mely a legfélénkebb kérelmezőt- is felbátorítja.

3. Lovagias gondolkodásmódja, mely előtt még ellenségeink is meghajoltak.

4. Szigorít igazságszereteíe, mely a nagy Mátyás királyra emlékeztet.

5. Mérsékletes életmódja, mely bármely egyszerű polgárnak mintául szolgálhat.

Ezek azok az erények, melyek boldogult uralkodónk homlokának még Szt. István koronájánál is nagyobb ékességét képezik.

Fia tehát, édes fiaim, mintát kerestek az élet számára, boldogult királyunkat válasszátok mintaképül, úgy az általános emberi, mint a hazafiui erényekben. Különösen pedig a szigorú kötelességtudásban és a munka szereteíében.

Nektek is vannak kedves fiaim emberi, iskolai és hazafiui kötelességeitek. Mint tanulóknak kötelességtek a leckékre való pontos készülődés, jó viselet, szófogadó engedelmesség szülőkkel és föllebbvalók- kal szemben. Sajnos, ezen a téren újabban szomorú tapasztalataim vannak. Sok tanuló igának tartja a leckékre való készülést, tanul, ha hajtják, igazi robotos ló, keservesen huzza az igát és amikor csak lehet, kibúvik a tanulás kötelességének teljesítése alól, becsapja tanárait, amint ő gondolja és kifejezi magát. Hát bizony az ilyen fin végtelenül csalódik, önmagának árt többet, igazi rabszolgának alacsonyitja le magát. Megszokja a rendetlenséget, felületességet, hazugságot, pontatlanságot, munkátlanságot ; e rossz tulajdonságok átokként kisérik egész életén át, mindig baja lesz a hivatalokban, ami boldogtalanná teszi őt, magát, környezetét, családját.

Épen igy sok kifogásolni valóm van viselet és engedelmesség tekintetében is. A legújabb fegyelmi esetek erre szomorú példák.

Kedves fiaim, az ilyen eseteket kerüljétek, a törvény, a fegyelmi szabályok megtartása, az engedelmesség, a tanulás, a kötelesség teljesítése legyen szent előttetek. Aki az életben boldogulni akar, annak megkell tanulni előbb engedelmeskedni, aki tisztelteim akar, annak előbb másokat kell tisztelni, aki parancsolni akar, annak előbb a parancsszó előtt meg kell hajolni. Igaz, hogy eleinte teher lehet ez, de ha többször ismételjük, a teher mindig könnyebb és könnyebb lesz, utoljára úgy megszokjuk, hogy ami eleinte kin és teher volt, megszokás folytán élvezetté válik. Igazi boldog emberek csali azok lehetnek, akiknek a munka, a kötelesség teljesítése nem teher, hanem élvezet! És ezt mindemnek tanuló korában kell megtanulnia!

De lássuk másodszor, miben áll a ti hazafiui kötelességtek, vagy a mostani élethalál harcban azt is mondhatom: háborús kötelességtek.

Ha a haditérképre egy szempillantást vetünk, azonnal észrevehetjük, hogy ellenségeink vagy le vannak verve, vagy visz- sza vannak szorítva. Mindenütt kudarc, sikertelenség, vereség osstályresziik, noha 4—5 szőr annyian vannak, mint mi. A harctéren nem bírnak velünk. Belátják maguk is. Azért ördögi terven törik fejüket. Arra számítanak, hogy elfogy kenyerünk, ruhánk, fegyverünk, pénzünk s akkor éhes, rongyos, fegyvertelen seregünkön erőt vesznek, nyakunkra hágnak s olyan békét diktálnak, amilyen nekik tetszik. Ezzel szemben mi a kötelességünk ? Nevezetesen mi a ti kötelességtek ?

1. Először mikor lehet, mikor az idő az évszak engedi, a katonaság részére minél több teát, gyógyfüvet, a hadvezetőség részére pedig minél több rongyot, papirt, kaucsukot gyiijtsetek.

2. Jegyezzetek hadikölcsönt. Mindenkinek, akinek pénze van, aki teheti, szent kötelessége jegyezni annyit, amennyit csak lehet, hogy az állam katonáinknak ruhát, fegyvert, élelmet vehessen. Nem elég az, hogy szüléitek jegyeznek! A hazafias munkából, az önfeláldozásból a tanuló ifjúságnak, az iskolának is ki kell venni a részét ! Meg kell mutatni, hogy ti is lelkesedni tudtok a hazáért, mások megmentéséért. Tegyetek, cselekedjetek, áldozzatok, mert lélekemelőbb, jellemfejlesztőbb dolgot nem művelhettek, mintha most tettel mutatjátok ki, hogy igazi magyarok, igazi hazafiak akartok és tudtok lenni.

3. Takarékoskodjatok a ruhával.

4. Takarékoskodjatok a kenyérrel.

5. Végre tanuljatok, dolgozzatok és imádkozzatok s igy Isten áldása lesz rajtatok, fegyvereinken, édes hazánkon, győzni fogunk, győzni, mégha reánk uszítják ellenségeink a pokol minden ördögét is! Győzni fogunk, mert győzni akarunk ! Adja Isten, hogy igy legyen!

Oláhországi kép,

Levélben Írja Nagy Jolán bukaresti tanítónő, aki jelenleg Sümegen tanít.

A debreceni sikerült felvételekből remélem kiolvasta az ott töltött idő kellemességét is, árról hát nem is szólók, csak annyit, hogy augusztus 23-án távoztam onnét fájó szwvel és 25-én. este szüleimtől búcsút véve indultam Bucurestibe. A rossz közlekedés miatt Brassóból csak 27-én, azaz vasárnap reggel indulhattunk egyik társnőmmel Predeálba és igy én délután épp a háború kihirdetésére érkeztem be Bucurestibe, hóimét már mindenki menekülni akart, ha lehetett volna,. — de mivel a román becsület oly igeii alacsony nívón áll, bizony senki sem menekülhetett, mert vasárnap este már a brassói pályaudvart bombázták a románok ágyúi. Ilyenformán egyetlen menekülő vonat sem juthatott magyar földre. Szépen ottrekedttem én is a háborús Bucurestibe, honnét csak a Holland miniszter szivesHóindulata segített haza, aki sok utánjárással bejuttatott Radev bulgár követ vonatára. Az ut csodaszép volt, élveztük a természet szépségeit három teljes hétig, mert eddig tartott, amíg Oroszország, Finn- Svéd- és Németországon keresztül hazaérkeztünk. Hanem .a Bucu- restiben töltött tiz naptól mentse meg a jó Isten még a halálos ellenségemet is. Mindjárt első, éjjel irtózatos ágyudörgés meg gépfegyverropogás vert fel álmomból. Irtózatos rémülettel rohanok az ablakhoz, hol a város négy odaláról működő reflektor fényét látom, mellyel az eget és a fölöttünk repkedő Zeppelineket igyekeznek megvilágítani, honnét gyors tempóban dobálják bombáikat a városra a bent ülők. Borzalmasan szép látvány volt ez! Örültem is, meg féltem is a Zeppelinektől, amelyek bámulatos gyorsasággal változtatták helyüket a magasban, nehogy a várost védő ágyú golyója eltalálja. A város különben teljesen sötét volt, minden lámpa feketére mázolva, nehogy a fény szétszóródjék belőlük és a fölöttünk röpködök a várost kikémlelhessék. Ha ablakunkból fénysugár hatolt az utcára, a rendőr egyszerűen beverte kővel, vagy oly dörömbölést vitt zégbe a kapukon, hogy a hideg is kirázott félelmünkben. A zeppelinek megjelenése a tiz nap alatt majdnem minden éjjel ismétlődött. Ilyenkor megszólaltak az egész városban a harangok és a rendőrök vész- fütyölése figyelmeztette a lakosságot, hogy vonuljanak a pincébe. A miniszterek elhagyták palotáikat és éjjeleiket a szabadban töltötték, annyira megrémültek a bombáktól. Nem is látott abban a nagy városban az ember egyetlen arcon sem lelkesedést, meg örömet, bár a diadalok teljes volt eleinte, hiszen ngyszólván kardcsapás nélkül bevonultak a románok határszéli községeinkbe, mégis hangtalan volt az utca nappal, dacára a tenger néptolon-