Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-10-08 / 34. szám
2 MAGYAR PAIZS 1916. október 8. A mozitulajdonos figyelmébe. Az egerszegi mozitulajdonos nem panaszkodnánk azon, hogy akár a helyi lapok, akár a publikum valami túl nagy igénnyel volna vállalatával szemben. Amikor a két mozi egy kézbe került, voltak ugyan némi aggodalmaink, hogy most majd aztán már holmi kis „mérsékelt“ beléptidij emelkedések is következnek. Ez az aggodalmunk valóra is vált, mert tényleg emelgetik „mérsékelten“ a dijakat. Régi dolog, hogy a konkurenciából mindig a publikumnak van haszna. Ha valamely üzlet versenytárs nélkül áll, akkor az ő kezében van a közönség. Én nem vagyok sem mozi, sem mozitulajdonos ellenes, mert ha az volnék; nem járnék moziba. A mozi ma már — sok botrányos behatása dacára, — igen sok embernek, ha nem is szellemi, de lelki szükségességét képezi. Továbbá az is hozzájárult ahhoz, hogy a közönség annyira megkedvelje a mozit, mert az mégis, még ma is, meglehetős olcsó szórakozás. Ezt a jó és hálás közönséget azonban jobban meg kell becsülni! Nem szabad a helyzettel visszaélni. Csak gondoljuk el, hogy ma minden féle kritikát kell elszenvedni pl. egy színháznak, igazgatónak, szereplőknek, zenekarnak, tenor, szoprán, alt, bariton és basszusnak! Sőt még a kortina húzónak, s nem egyszer a tulhangos súgónak is. Ha egy szinielőadás 10 perccel később kezdődik, van már dobogás, leszóiás, fütyülés stb. A mozihoz nem fűzhetünk ilyenféle igényeket. Bizonyos igénye, sőt joga azonban a mozi- látogatónak is van. A megváltott jegyemmel egyszersmind megváltottam bizonyos jogokat is. Ezek között nem utolsó az, hogy müveit’ illedelmes közönség között ülhessek, hogy el őttem ne egy óriási női kalap, hanem a mozikép lássék. Hogy a személyzet előzékeny , de a rakoncátlankodó -elmékkel szemben, erélyes legyen. Hogy az előadás kezdete lehető pontosan megtartassák. Egy moziba mindennek úgy kell menni, olyan kedvvel, olyan pontosan mintha mindig zsúfolt ház volna, mert hisz a moziszinész nem látja az ürességet. A délutáni látogató ezt ép olyan joggal követelheti, meg, mint az este. Egy szóval, ha én egy nekem felkínált jegyet megveszek, ezzel arra az előadásra szerződést kötöttem a tulajdonossal. Ez a szerződés mindkettőnkre nézve kötelező. Nekem fizetni és tisztességesen kell viselkedni, az igazgatónak pedig mindent nyújtani kell, amit plakátjával, műsorával stbbi ígért. Úgy hallom, hogy most vasárnap az Edisonban ;s voltak kalamitások. De arról nem beszélek, mert azt csak mások mondják. Az „Apollóban“ azonban személyesen is ott voltam. Nagy, ünnepélyes, „noch nie dagevesen“ megnyitó előadást hirdettek; kezdete 5 órakor, „Mérsékelten felemelt“ helyárakkal. Háromnegyed öt, öt órára össze is verődött egy meglehetősen „telt ház.“ A direktort, felügyelőt, jegyszedőt szivességből a Kummer kávéház kaszirnője helyettesítette. A gépész zavarában ugrált, bugrált, mert háromnegyed hat órakor még sem zenészeket, sem filmet nem kapott. A közönség „kabarét“ játszott. Egész mulatságos „komédia“ volt. Kérem ilyesminek nem szabad megtörténni. Nem lehet „egyszerre két lovon“ ülni. Vagy tessék az előadás kezdetét úgy hirdetni, hogy egyik moziból a másikba a film rendben átvihető legyen, vagy tessék külön darabot előadni. Apropos! A filmeknek az ilyen okos kihasználása igen indokolté tenné a mérsékelten- „leszállított“ helyárakat. Rendőr ugyan volt jelen, de nem tudom tett e jelentést íölöttés hatóságának' a rendetlenségről. Egy mozilátogató. HIVATALOS HIRDETMÉNYEK. A városi villamos üzemében több esetben gyermekek meggondolatlan játékból vagy rakoncátlan csinytevéssel veszedelmes következménnyel járható és nagy anyagi kárt okozható zavarokat idéztek elő. Figyelmeztetem a város lakosságát, különösen szülőket, hogy gyermekeiket felvilágositva és szigorúan ellenőrizve oda törekedjenek, hogy jövőben a könnyen halálos balesetet előidézhető cselekmények elő ne forduljanak, annál inkább is mivel a gyermekek által okozott károkért a szülők vagyoni felelőséggel is tartoznak. Dr. Kereszíury sk. h. polgármester. Adományok az erdélyi menekültek részére. A zalaegerszegi hadsegélyző bizottság által az erdélyi menekültek jávára megindított gyűjtés eddigi eredményéről a ' következőket közöljük: Készpénzadományok: A zalaegerszegi Chewra kadischa 200, Rosenberg Zsigmond 100, Schütz Sándor és Fia cég 500, Böhm Zsigmond 100, Tuczy János 20, dr. Keresztúri József 50, Zilahy István 50, Fischer Pál és neje 200, Kluger Jenő 93, özv dr. Tóth Lászlóné 50, Boschán Gyula 50, In key Kálmánná 100, gróf Batthyány Lujzácska 100, Lakatos István 20, Deutsch Ferenc és neje 60, gróf Széchényi Pál és neje Ötvös 400, Faragó Ödön tanár Budapest 50, báró Guttmann Vilmos, Ödö n, László es Aladárnak a Zalavármegyében lévő erdélyi menekültek részére a főispán ur Öméltóságához küldött 5000 K adományból 1000, Mondschein Lajos 10, Mattersdorfer József 20, Fürst Sándor 50, özv. Czukelter Lajo sné 20, Herteiendy Ferenc 20, Verbáncsics Franciska 12, N. N. 100, Páslek Lajos 100, báró Solymosy Ödönné 500, Dervarics Ákos 50, dr. Balás Béla főispán és neje 200, dr. Berger Béla és neje 100 koronát. MáLits Józsefné és dr. Fritz Józsefné úrnők gyűjtése. Szeptember 19-ikéig a gyűjtés pénzbeli eredménye eddig 8306 korona 15 fillér. Megjegyzés: A város és a közeli vidék lakossága terményeket (tejet, babot, lisztet, zsírt, zöldségféléket, kenyeret, gyümölcsöt stb., úgyszintén kész éleimiszéreket, főzeléket, tésztát) küldött a menekülteknek: Guttmann mészáros mester 27 és fél, Kluger Jenő ur 23 kilogramm húst küldött. Ruhanemű is szépen gyűlt össze s így lehetővé vált a legruhátlanabb menekülőket legalább részben felruházni. Ruhára azonban még mindig nagy szükség van, mert sokan .semmi ruhát sem tudtak magukkal hozni. Több jószivü zalaegerszegi úrnő a vidéken gyűjtött élelmiszereket. A falvak népe mindenütt készséggel hozzájárul a menekültek nyomorúságának enyhítéséhez. Az adományokról folytatólagosan, részletesen el fogunk számolni. A zalaegerszegi hadsegélyző bizottság őszinte köszönetét mond minden jólelkü adakozónak. A „tyatya" széket csinál Még nem derengett a hajnali világosság, mikor az öreg szanitész káplár, az összes maródiak „tyatyá“-ja neki indult az erdő mellett lévő . gazdasági épületeknek, hogy szerszámokat keressen, mert hát hidegre fordult az idő, széket meg átyat kell gyártani. Nem jó többé feküdni a földön. Már hangos ágyuszóval üdvözölték az emberek a reggelt, mikor az öreg hazaérkezett. Három szöggel, egy kis fejszével meg vagy másfél méter dróttal jött vissza veszedelmes útjáról. „De legalább lehet most bútorokat készíteni“ — mondta, miközben letörölte homlokáról a drága reggeli izzadtsággyöngyöket. — Olyan önbizalommal tette ezt a kijelentést, mintha legalább is egy lakásberendező vállalatot hozott volna magával. Meg is kezdte mindjárt a munkát. Könyörtelen szívvel döntött ki néhány szál nyírfát. Egy magyarófa pálcából mérteket csinált és fontoskodva vagdalta, méregette a fadarabokát. A maródiak körül ülték és érdeklődéssel nézték, hogyan csinálja az öreg, az pedig hol egyiknek, hol másiknak kezébe adott valamit: „Fogd meg; Tartsad; Vágd el a bicskáddal." Ezek megkockáztatták a kérdést : „Szék készülne, tyatyám?“ „Majd meglátod, ha kész lesz." Az öregebbek azután ellenkezni próbáltak: „Kibirja-e majd a vékony fa ezt a sok szögei? Hátha megrepedezik.? Hogyan lehet majd kibogozni ezt a rengeteg drótot?“ „Fejszével mégis csak jobb ám, mintha fűrész is volna.“ „Ugye, tyatyám, magának otthon is asztalos műhelye van?“ Ilyenkor az öreg boszusan kapta el a baka kezébe adott fadarabot és megfenyegette vele őket: „El menj ám hé, még majd talán kömázni akarnál itt velem öreg napjaimra.“ Hanem azért úgy látszott, ő maga is szeretne már vele tisztában - lenni, hogyan lesz székké összetákolva az a sok kifaragott rúd. Készen volt már minden, csak össze kellett volna illeszteni. De hiába. A szög az kevés, a drót meg rövid és fogó sincs hozzá. Zavarban volt az öreg, sehogy sem akarózott neki hozzákezdeni az összerakáshoz. Simitgatta, faragcsálta a kész részeket. A maródiak között pedig egy-egy elfojtott nevetés tört elő, mire aztán, hogy szégyenben ne maradjon, mégis rászánta magát a szögelésre. A három szög hamar elfogyott. Dróttal csavargatta hozzá a lábakat az üléshez és a keresztfákhoz. Állt is nemsokára a szék, de bizony igen gyenge lábon állt. Két „öreg csont“ még azt a tréfát is megengedte magának, hogy .sátorlapot feszitett ki köréje, mert félős volt, hogy „nem bírja ki ezt a veszett szelet“. Mig ezeket a „tyatya" elzavarta, addig négy másik óvatosan, gyengéden fölemelte a széket, vitte be nagy vigyázva a maródiak dekungjába. „Hova viszitek már, rögtön letegyétek, nem nektek ke.züit az“ — formedt most emezekre az öreg. A négy „bitang“ ártatlan arccal állt meg és részvéttől remegő hangon kezdte rá : „Minden maródinak itt a helye, hát azt hittük, ennek az öreg széknek is jár már, hogy idekerüljön. Majd inkább kösse be, Vagy tapasszal húzássá össze káplár ur, mert bizony ennek széjjel készül menni minden keze-lába. “ „De a betyár tagadóját a regruta fejeteknek, majd még hogy ilyen csúfot tegyetek az emberrel — ripakódott az öreg —. letegyétek, de rögvest azt a széket, mert mindjárt a hátatokon próbálom ki,“ Azok letették, de bizony nem egy darabban ért le a földre. „Örökké nem tarthat“ — röhögött az egyik. A tyatya éktelen haragra gyulladt. Szólni sem tudott, a két kezébe egy-egy darabot ragadott a korán tönkrement székből és vadul kezdte kergetni a négy legényt. Persze elérni nem bírta őket. Végül beleunt a futásba, megállt és teljes bünbocsánatot Ígérve hívta magához őket: „Hát gyertek ide, nem bántalak.“ Azok óvatosan odasompolyogtak. Az öreg valami titokzatos „Besprechungot“ tartott velük. Nem tudom mit beszélgettek. De másnapra készen volt a szék, legalább 30 szöggel összeerősitve. A maródiaknak a tyatya dupla rumot mért a teájukba. A szomszéd tüzérek pedig mindenhol keresik, ki lophatta el a messze falukból összerequírált szögüket. H. Gy.
