Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1915-06-03 / 22. szám

4 HETI HÍREK. ▼ ▼ ▼ Akáchullás. Most hullik az akác virága. Lomha és néma utak mentén, mint fehéren izzó karcsú csillárok néznek a tavasz elébe ezrei és ezrei a szép és csodálatos magyar akácnak. A virága elszáll és az illata megárad föl a hegyekre, a pusztákra, városokba, az emberek közé, aki megrezzenve érzik meg benne az örök és halhatatlan élet erejét. Fehérbe öltözött akácok alján a hulló édes szirom gazdag és finom termés kalászos fejével ölelkezik. Kik müveitek csodát, kiknek az akarata és ereje pótolta a százezrek és milliók ekéhez forrt markát, mennyi szeretet és könyörgés tolakodott a drága mag­vakban a föld szivébe, hogy meg- fogamzott és elszaporodott a kenyér csirája? Fönt, messze Galíciában, a magyar paraszt nehéz szivének és dacos bánatának nem keresheti más vigaszát, mint hogy leméri és szét­zúzza fáradt kezén a földet, amit ne­héz lendülettel hasit ki ásója a tele- vényből. Harcoló vérünk most ez izgalmas és káprázatos májusban, mi­kor otthon a föld fölszakadó termé­kenysége hizlalja mindnyája szemét, büszkeségét és szavát, idegen ország kivájt árok-utcáin a föld szagát szi­matolja, amely annyira hasonlít az otthonvalóhoz és mégis másként koppan az első kapavágásra, más a színe, zamatja, illata, lágysága, hullása és fénye, mint annak, amelyre lassan ereszkedik alá az akác elhaló virága. De azért büszke bánatukat elcsittitják a gondolataikba, amelyek úgy kóvá­lyognak haza, mint nehéz felhők alatt a hegyi sasok. Száll az akác édes, nehéz és sok mindenről beszélő illata, azok felé, akik most elkerültek tőle, más növé­nyek és állatok közt emberek szivébe szúrják a fegyverüket, íöltépik a föld gyenge testét, amelyet otthon gyöngé­den simogat a szerszám. Érik a kalász széjjel az országban, lengő buzogánya a magyar erőnek, amely befurakodik a földbe fönt és lent, életet ad és vesz, élni akar és tud és nincs senki, akitől félni tanulna. Ebben a fiatal és friss tavaszban mindenfelé arccal fordulunk, kardunk négyfelé vág és régi szomo­rúságunkat, el nem alvó éberségünket különös és páratlan voltunkat úgy röpiti szét a hir szava, mint az akác sziveket megreszkető illatát, amely a tanyákról, pusztákról és falvakból vál­lára veszi az otthonvalók üzenetét. A polgármesteri állás betöltése kemény dió most a városi képviseleti tagoknak. E lap olvasói ismerik már e város polgár- mesteri hivatalának — mondhatnám: föl- háboritó históriáját. Jelenleg tehát nincs polgármester. Az állást FiUöp József fő­jegyző tölti be ideiglenesen. A képviseleti tagok szombaton összegyűltek magánbeszél­getésre s arról tanácskoztak, kit lehetne polgármesternek választani.. Egyhangúlag óhajtják, hogy dr. Keresztury József ügyvéd legyen polgármester. Ez a kiváló ember ha elfogadná, nyerne vele a város. Kérdés azon­ban, hogy jóra fordulna-é a dolog, ha a tanácskozásba be nem vonják előzetesen a vármegyei alispánt is. Gyüjísünk a Csány-szoborra. Ifj. Borbély György ládájában talált gyüjtőiven, Kolozsvárt: Ifj. Gvidó Béla ....................1 K. If j. Borbély György .... 1 K. Rákóczy Imre.........................1 K. An drásovszky János Gy. . . 1 K. Együtt..................................4 K. Ho zzáadva a múltkori (40372 K 07 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40376 K 07 f. Ifj. Borbély György a múlt év decemberében meghalt a szerb harc­téren. A holmija Kolozsvárról most került szüleihez s a csomagban volt ez a gyüjtőiv is, melyet a múlt évben, ki tudja mikor Írtak alá az illetők. A rohamos bevonulás miatt a gyűjtő sem ezt az ivet, sem az esetleg össze­szedett pénzt nem küldhette el. A pénzt beszedettnek tekinti az apja s most számon adja meghalt fia helyett. Thassy Kristóf zalaegerszegi honvéd- huszárhadnagy, a Kárpátokban volt több hónapi harcban, ahol kitűnő katonai szol­gálataiért arany vitézségi érdemrenddel tün­tették ki. Ott szerzett betegségéből fölgyó­gyulva most zalaegerszegi itthonában tart kis pihenőt. Az Arany Bárány nagy fogadó, amint jeleztük Vajda István uj bérlőnek hadba- vonulása miatt válságos helyzetbe jutott volt. Most azonban megoldották a kérdést. A napokban tartott városi gyűlésen elfogad­ták Ragendorfer Samu vasvári vendéglős­nek az ajánlatát, aki 20 ezer koronánál kevesebbet fizet ugyan Zalaegerszeg város­nak mintegy ötezer koronával, de e helyett építkezéseket csinál a fogadó előnyére. Ragendorfer ez évi julius 1-én nyitja meg az Arany Bárány fogadót és 12 évre szól a szerződése. A mai viszonyok között a városra nézve előnyösebb szerződést nem lehetett volna csinálni. Az uj bérlőnek pedig ha most nem előnyös is a helyzete, de a háborúk elmúltával valószínűleg bőven kárpótoltatni fog, amit óhajtunk is neki. A Zalaegerszeg mellé tervezett fogoly­tábort a közbejött uj viszonyok miatt máshol állítják fel, természetesen ugyancsak Fuchs és Grósz s Morandini építész vállal­kozók s igy a 20 ezer hadifogoly társaság­nak érdekes látványosságától elesik Zala­egerszeg közönsége. Az Eternit-Művek Hatschek Lajos cég a második hadikölcsönre ismét egy millió koronát jegyzett. E vállalat tehát az első hadikölcsönre történt ugyancsak egy millió koronás jegyzésével együtt immár összesen két millió koronával részesedik a hadi- kölcsönben. A szerkesztő levele. Adóügyben minket még sohasem interpelláltak, sem nem inter- vivoltak. Most egyik olvasónk az kérdezi tőlünk, mondjuk meg, kiváncsi rá, hogy Zalaegerszegen hány ember jutott bele a 20 ezer korona évi jövedelemnek a meg­adóztatásába? Utána tudakozódunk s a jövő héten megüzenjük. Mert erre igazán nincs lexikonunk. Lázas napok címmel jelenik meg junius végén egy költeinénykötet Nagykanizsán. Ismert nevű, jó tollú az Írója, Nagy Lajos, akit különösen a tanügyi emberek ismer­hetnek a Nemzeti Iskolában sűrűn megjelent verseiből. A figyelmet előre is fölhívjuk e hazafias lírával telt könyvre. A „Vasárnapi Újság“ május 30-iki száma rendkívüli szenzációval szolgál: megkezdi a galíciai diadalmas harcainkról saját tudósítói által készített fényképek közlését: e számban a galicziai áttörésből egész Jaroszlauig terjedő képek kerülnek sorra. A képek szemléletesen, nagy felvilá­gosító erővel mutatják be a harc részleteit, ________________ 1915. junius 3. az egyik pedig a dunajeci áttörés helyszin- képe, páratlan a harctéri illusztrációk terén. Szépirodalmi olvasmányok: Szemere György és Strug András regényei, Szőllősi Zsigmond tárcéja, cikkek a galíciai harcokról s az olasz katonáról stb. Vizsgái felelet. Izzadtak a gimnáziumban a fontos évzáró vizsgán, különösen a német nyelvi órán. A tanár, hogy könnyitsen a szegény göcseji fiun, mentődeszkául oda veti neki e mondatot: Gott stráfe england. Na, hát fordítsa le ezt, de jól, magyarosan ám! A kis diák rövid gondolkodás után ki­vágja a rezet: A rosseb egye meg Angliát. * Hát már a taliánokkal is bajba kevere­dünk, — sopánkodik az öreg népfölkelő. Hászé persze, — válaszol a sógor — mer’ hát látod, nagyon piszkos már ez a komisz csizma, hát máj’ mink jól, fényesen kisubic- koljuk. Bk. Éjféli támadás. Fehér és világos volt az olasz éjszaka, amely a liguri tenger felől jött és mire a túlsó parthoz elérkezett Velencébe, még lágyabb, még fűszeresebb és még rejtelmesebb lett, olyan, aminők csak Velencébe tudnak lenni az éjszakák. A hold mint valami kisértet tekintett alá. S a Campanilleben éjfélt hirdettek a harangok, amikor megjelent Itália fölött a háború. Döngve és dörögve zuhantak le a bombák az égből a szerelmes Velencére, páncélos hajók ontották a tüzet azokra az olasz városokra, amelyek az Adria sötétkék hullá­maiban mossák a lábukat, arzenálok robban­tak fel az éjszakában, tűz hasította át a levegőt és a halál és a pusztulás megtették első borzalmas látogatásukat Itália tavaszi éjszakában fürdő földjén. A háború meg­kezdődött és első órájában kellett, hogy megérezze Olaszország annak a monarchiá­nak az ökölcsapását, amelyről azt hitte, hogy elfáradt kardját nem tudja megvillog­tatni egy uj ellenség felé. Mintha valami szinbólum volna, a lendületnek, a lelkesedés­nek, az újabb és újabb rohamokra való erőnek és képességnek páratlan szinbóluma: olyan volt ez az éjszakai támadás, amellyel a háború első órájában rohantuk le az ellen­séget. Tíz hónapja harcolunk már, százezrek hullottak el az északi harcmezőkön, élés­kamrák ajtaját ránk zárta az ellenség, de most a háború tizedik hónapjában uj ellen­ség jöttét, talán még forróbb és nagyszerűbb erőnek a lelkesedése füti a nemzetet, amely támadva és rohamra indulva kezdte meg hatodik háborúját. Ebben a támadásban benne van az egész háború szelleme, az igaztalanul megtámadott igaz ember feltáma­dott haragja és mindent elsöprő dühe, az a páratlan és összehasonlíthatatlan erő, amelyet csak az igazság érzése ad meg. Felemelt fejjel és felemelt szívvel mentünk rohamra minden harctereken. A támadás viharában lobogtatta zászlóinkat a szél és * győzelmes előrevágtatással a tengereken, vakmerő és diadalmas repüléssel a levegőben kezdtük meg ezt az uj háborút is. Éjfélkor megnyílt az ég és halál szakadt az olasz földre: nem támadás volt ez, hanem égi jel, amelyből olvashattak az uj augurok a Capitoliumon. Segélydijak iparosok özvegyei és árvái részére. A kereskedelmi miniszter pályázatot hirdet a Goldberger-féle alapítvány 2400 K. évi kamataiból alakított nyolc 300 koronás segélydijra. E segélydijak szakmájukban kivált, józan életű, de fiatalon elhunyt és képesítéshez kötött ipart űzött magyar honos iparosmesterek özvegyeinek, vagy szegény- sorsú és 18. életévét még be nem töltött fiú-, esetleg leány árváinak fog odaitéltetni. Özvegyek, kik férjük iparát folytatják, árvák, kik atyjuk iparát választották életpályául (segédek, tanoncok, vagy szakiskolai tanulók) előnybe részesülnek. Utóbbiak kiképzésük érdekében a segély dijat esetleg több éven át megkaphatják. Részletes felvilágosítást az ipartestületeknél, vagy a soproni iparkamará­nál nyerhető. A folyamodványoknak junius 10-ikéig kell a kamarához beérkezniük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom