Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1915-05-06 / 18. szám

1915. május 6. MAGYAR PAIZS 3 HETI HÍREK. TH Dr. Thassy Gábor zalavármegyei fő­orvosnak, népfölkelő ezredorvosnak a harc­téren tett kitűnő szolgálatáért Fleischmann tábornok napiparancsban adja ki elismerését és köszönetét. Dr. Thassy főorvos tudva­levőleg már kilenc hónapja van hadi- szolgálatban. Ebből 5 hónapot az 55-ik gyaloghadosztálynak egészségügyi főnöke­ként töltött el. S ez állásából most közvet­lenül a hadtest alá tartozó uj egészségügyi intézménynek a parancsnokává nevezték ki. E változás alkalmával Fleischmann tábornok április 16-án kelt hadosztályi napiparancs­ban igen bőven és nagy szeretettel emlék­szik meg az ezredorvosról. A napiparancs­nak erre vonatkozó része magyarnyelvre fordítva igy szól: „Közel öt hónapi had­osztály orvos-főnöki munkálkodás után átadja Thassy ezredorvos ezen teendőket dr. Henning törzsorvosnak. E nagyon fele­lősségteljes szolgálatot dr. Thassy minden viszonyok és körülmények között állandó készséggel és Önfeláldozó odaadással telje­sítette. A legkezdetlegesebb viszonyok között kellett a hadosztály egészségügyi intézetet létesiteni s ezt dr. Thassy ezredorvos épen olyan nagy szakismerettel, mint ügyesség­gel teremtette meg, áthidalhatatlanoknak látszó akadályokat gördítve el maga elől. így vált ez az egészségügyi intézet annyi rászorulónak áldásává. Mert nélkülözések, túlságos erőmegfeszitések, az időnek rette­netes viszontagságai és a számlálhatatlan harcok mintegy kényszeritettek arra, hogy az intézetben egy állandó könyörületszerü egészségügyi szolgálatot létesítsünk, melynek vezetéséről dr. Thassy ezredorvos minta­szerűen és példaadóan gondoskodott. Az ő minden tekintetben kitűnő szolgálatkészsé- geért — most a jelenlegi alkalmaztatása alól fölmentése alkalmából — kifejezem, dr. Thassy ezredorvosnak a legmagasabb szolgálat nevében köszönetemet és elismeré­semet. — Mi mindnyájan örvendünk azon, hogy ez az époly kitűnő orvos, mint kedves bajtárs, uj hivatali állásában is velünk marad.“ Fleischmann tábornok. Gyüjtsünk a Csány-szoborra. N. N. Zalaegerszeg .... 50 f. Mai gyűjtésünk ....................50 f. Ho zzáadva a múltkori (40368 K 57 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40369 K 07 f. A hazáért, A zalaegerszegi m. kir. 6. honvédhuszárezred tisztikara mély fájdalom­mal tudatja, hogy szeretett bajtársa, dr. Rötzer Aladár honvédhuszár zászlós, a nagy ezüst vitézségi érem tulajdonosa, április 21-én a harctéren szerzett betegségében Mára- marosszigeten dicső halált halt. Ifjúkori halál. Kuszkó Endre honvédfő­hadnagyot a harctéren megkímélte a halálos golyó, ahelyett ő ad gyászjelentést ifjú feleségéről. Négy éves házasságuk után felesége szül. Heigel Ilus 23 éves korában meghalt Nagyváradon s kis árvát hagyva hátra. A hazáért. Alulírottak a magunk és a többi rokonság nevében is mély fájdalom­mal jelentjük, hogy Baán István barabásszegi földbirtokos, népfölkelő, a hű férj, a gondos apa, s jó testvér, a szerb harctéren szerzett tifuszbetegségében, az ilidzai kórházban március 21-én meghalt a hazájáért 40 éves korában. A családját ért mélységes gyászban és könycseppekben úgy ragyog a haza iránti kötelességnek teljesítése és dicső halála, mint a napnak a fellegekben megtört fénysugara: a szivárvány. Legyen könnyű a föld fölötte. Béke vele. Isten veled! Barabásszeg, 1915. április 22. Özv. Baán ! Istvánná szül. Gyenese Etelka felesége. Gyűl, István, János, Márton gyermekei. Baán János, Baán Miklós, Baán Ferenc, Baán. Erzsébet férj. Döbrentey Sándorné, Baán Zsófi férj. Novák Istvánná, Baán Rozália férj. Hemry Józsefné testvérei. Wassermann Samuhoz, a városi mér­nökhöz kell immár folyamodni személyileg, hogy segítsen a bajon. Talán sikere lesz. Ő, aki a városnak egyik-mási területén füves, fás, virágos helyet tudott elővará­zsolni, eltüntetheti a Wlassics-utcában, a kir. ügyész ablaka alatt levő poshadó árki (ároki és archi) pocsolyát is. Itt az árokban megáll a viz, aztán megposhad, azután büdös, azután jön a nyár s jöhet a dögvész, pestis, kolera s több eféle kedves vendég. Az emberek bellegetik már, hogy a háború miatt a nyáron még lehetnek öldöklő be­tegségek és szörnyű halálozások. Akkor bizonyosan lesz sürgés-forgás, lótás-futás. Gyártani fogják a rendeleteket. Akik nem lesznek a harctéren, az összes hivatalnokok rendeleteket fognak gyártani — a kolera ellen. Mindezeknek eredménye is lesz biz­tosan a — büntetésekben. A rendőrök sokat fognak nyargalni s ha valaki egy csupor szappanos levet elönt az udvarán, meg fogjuk büntetni, hogy ne legyen kolera. A Wlassics-utcai dögárok azonban még akkor is ott fog lenni. Hacsak Wassermann Samu addig nem segit rajta. Ő segíthet rajta, ha akar; mert egyszerűen „lejtmérezni“ kell azt az árkot, hogy a viz folyjon le rajta be a gödörbe. A városnak előbbi mérnökei csinálták azt a lefolyó árkot fölfelé. Nem tudták, hogy a víznek meg van az a kutya makacs természete, hogy felfelé nem folyik. Erről a nem folyó árokról azonban már valami négy év óta zeng a nóta. Hát még meddig? Kérdezné Marcus Tullius Cicero. Május. Odakint a kertünk újra telis-tele Nyíló favirággal . .. Párjavesztett kicsiny gerle Éppen úgy, mint az én lelkem Szomorúan szárnyal. Odakint a kertben, egy fa tetejére Puha fészek épül. Csak az enyém félbenhagyva, Nincsen aki összerakja, Talán soh’sem készül. Mintha szivem kikeletkor fonnyadt levél S hervadt őszben járna. Mintha nem vón’ néki álma, Mintha minden imádsága Nem is oda szállna? Mintha az én szegény árva életemnek Ez lenne a sorsa. Hogy sóhaját odaküldje, Hol nincs virág, nincsen lepke; Hogy egy ácsolt fakeresztre, Csak úgy titkon, gondolatban Leboruljon sirva . . . Gerencsér Anna. Footbalmérkőzés a Vörös-Kereszt javára. A vasárnap lezajlott labdarugó mérkőzés nemannyira a sport, mint ipTább a jótékonyság jegyében folyt le. A Zala­egerszegen tartott mérkőzések közt a leg­sikerültebbnek mondható a match, mely ugyan a Nagykanizsa javára dőlt el 3:1 (félidő 0:1) arányban. Az ügyes propaganda, az uj sporttelep, no meg a jótékony-cél óriási közönséget vonzott a pályára, úgy, hogy 400 K. tiszta jövedelem jutalmazta a rendezőség fáradságát. A kanizsai játékosok megkésve érkeztek, de a nem teljes csapat már azelőtt is felvette a versenyt a helybeli kitűnő csapattal. Uj embereikkel kiegészített tizenegyük az elölről kezdett mérkőzést az első félidőben elvesztette 1:0 arányban, mert ügyes hátvédeink (Dómján, Leitner) leszerelték akcióikat. Ügyes lefutások után Koller, center, a kanizsaiaknak hálójába juttatta Egerszeg goolját. Második félidőben a helybeli játékosok letörtek, úgy, hogy training formájukon alul szerepeltek. így aztán 3:1 arányban elvesztették a match-et, melyben az egyenlő nívójú csapatok mind­végig sportszerűen viselkedtek, ami Czipot biró kiválóságát bizonyítja. Az említett hátvédeinken kívül Molnár János csatárunk érdemel legnagyobb elismerést,, Kanizsaiak­nál pedig Kovács, jobbösszekötő, s a cente­rük dicsérhetők meg a kapuson kivül. A match rendezőségéből nyilvános köszönet és elismerés illeti Vittek Zoltán főrendezőt, Grünbaum Ernőt, Árvay Lászlót, Kummer Bélát és Molnár Jánost. Köszönet és hála dr. Kereszturyjózsefnek a pályaátengedéséért, s mindazoknak, kik a sikert erkölcsi és anyagi közreműködésükkel előmozdították. G. E. Laub órás nem galíciai, hanem zala­egerszegi honos. A következő levelet kaptuk s közöljük: Folyó hó 22-én meg­jelent b, lapjában azon kijelentés miszerint férjem „galíciai honos“ merőben téved és mert már hosszabb idő óta magyar honos, zala- egyerszegi illetőségű, s jelenleg a 48. gy. ezrednél katonai szolgálatot teljesít, kérem tehát szives kijelentését adandó alkalommal b. lapjában helyreigazítani szíveskedjék tisztelettel Laub J. Henrikné. — Nem lehet semmi ellenvetés. Nem is fontos dolog. A sorozáson hallották, hogy mondta volna maga Laub órás: itt őtet nem sorozhatják be, mert ő galíciai honos. Azonban mégis katona lett. Ez is bizonyítja tehát, hogy magyar honos. De mindez, mondom nem égető kérdés. Egy kis baj van a Bárány-szállóval, a városnak első vendéglőjével. Az eddigi bérlő, Tosch Károly május elsejére távozik, az uj bérlő, Vajda István pedig a harctéren van, nem foglalhatja el állását. Ő nem tehet róla, Tosch pedig nincs rászorulva, hogy tovább dolgozva kisegítse akár az utódját, akár a város közönségét. A város elöljáró­sága a múlt heti gyűlési határozatból ki­folyólag elég humánus eljárással úgy intézi, hogy a fogyasztó közönségét is kielégíti s az uj bérlőnek is segítségére megy avval, hogy egy ideiglenes vendéglőst állít a Bá­rányba — az uj bérlőnek esetleg kárára, esetleg hasznára. Jelen viszonyok között jobb megoldást aligha lehetne találni. Zalai ember a Tábori Újságban. A mai hirlapirás annyira fejlett, hogy — ki hinné? — a leleményes magyar ujságiró még a harctéren is gyártja a hírlapot. A Pesti Hírlapnak egyik jeles munkatársa, a Diplomata néven iró Peregriny, belépett önkéntesnek a hadseregbe, haza hadi tudó­sításokat ir s a hadi tanyán ő maga is szerkeszt lapot a tábornokok s a lövész- árokbeli katonák számára saját mezei vilá­gukról. Ennek Tábori Újság a cime s hol kövön, hol kocsonyán sokszorosítja. A ke­zünkbe került véletlenül egy példánya ennek a Tábori Újságnak s jól eső örömmel ta­láltunk benne egy hirt, mely dr. Thassy Gábor vármegyei főorvosunkról szól, aki tudvalevőleg kezdettől fogva a harctéren van s amint látszik, nagy szerepet tölt be ezredorvosi minőségében. A Tábori Újság ezt a kis cikkelyt Írja róla: „Dr. Thassy Gábort, a hadosztály eddigi érdemes egészségügyi főnökét közvetlenül a hadtest alá tartozó uj egészségügyi intézmény parancsnokává nevezték ki. Nevezett uj állásában is bizonnyal változatlan odaadással fogja a beteg és sebesült harcosok ügyét szolgálni. Sümeg városa — mint érte­sülünk — a népszerű orvost meg­választotta díszpolgárának.“ Mi ez utóbbiról nem tudjuk ugyan, hogy megtörtént volna, — de akadályt sem tu­dunk arra nézve, hogy megtörténhessék. Fontos okmányok vesztek el a napok­ban egy tisztviselőtől. A becsületes meg­találó illő díjban részesül, ha visszaviszi, akár a pénzügyi hivatalba, akár a Rákóczi- utcai 25. számú lakásra. Magyar járadéki zárolt hadi kötvények ezek. Öt darab B. 725.289—725.293. számú 100—100 korona névértéküek. A Stockinger Ferencné nevére szóló elismervénnyel együtt vesztek el. A megsemmisítési eljárást már megindították. Tehát úgy sem lehet remény, hogy az eset­leges megtaláló értékesíthesse, jobb lesz, ha visszaadja jó váltságdíjért a tulajdo­nosnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom