Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-03-25 / 12. szám
XVI. év Zalaegerszeg, 1915. március 25. 12. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre K T04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-u. 8. sz. { LENGYEL FERENC BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. 4 MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Mégegyszer a zalaegerszegi hitelszövetkezet és a város. Kedves Gyurka Bátyám! Olvastam a „Magyar Paizs“ március 18-ik számában „Egy városatya“ feljajdulását! Nem tudom a bankokat, vagy a várost akarja-e védelmezni? Ha a bankokat, fölösleges munkát végzett. Nem vagyok a bankok ellensége, elismerem azok érdemét! Én csak azért domborítottam annyira ki a hitelszövetkezet és a bankok közötti különbséget, hogy igy annál jobban kitűnjék a város helytelen, sőt szerintem igazságtalan eljárása. Ha a várost akarja védelmezni, fáradsága kárbaveszett munka, mert a várost azért, hogy nagyobb összegű betéteit a bankokba helyezi és csak az ezer koronán alóliakat küldi a hitel- szövetkezethez, menteni nem lehet! Mert mi a hitelszövetkezet? Szegény emberek szövetkezése. Mit akarnak? Minél olcsóbb kölcsönt. Mi a bank? Gazdag emberek szövetkezése. Mit akarnak? Minél nagyobb osztalékot. Ki szorul inkább a segítségre: a gazdag é, vagy a szegény? Ugye, a szegény. Nos! Mit tesz a város? Segíti a gazdagot, mellőzi a szegényt. A gazdagnál helyezi el betétei java részét, a szegénynek csak a morzsákból juttat. A város eljárásának igazolására a fő érv, hogy a hitelszövetkezet nem járul hozzá a városi terhekhez. (Ez sem áll! Csak nem járul annyival, mint a bankok.) Uram, Istenem! Herceg Esterházy egy millió évi adót fizet, az én favágóm öt garast. A város okoskodása szerint a kormánynak kötelessége a herceget segélyezni, a favágót mellőzni és megvetni, mert a herceg nagyobb összeggel járul az állami terhekhez! Veritas. A Zalamegyei Hivatalos Lapból. A m. kir. miniszterelnök rendeletet intézett a vármegyék főispánjaihoz, hogy a mezőgazda- sági munkától vonakodó munkaképes hadisegélyezettek segélyét be kell szüntetni. Amíg uj kenyér lesz. Bizony, mitagadás, — az utóbbi évtizedben igényeink túlzott módon megnövekedtek, nem mindig tartván lépést a keresetünkkel. Ámde még a legnagyobb takarékosság mellett sem elég a meglevő élelmiszer készletünk, s azt is kell tudnunk, hogy mivel pótolhatnánk a nagyon is szűkön lévő húst és a kenyeret az aratásig, sőt azon túl is. A husvágatási-jegyzék a háború óta nagy apadást mutat, ennek ellenében pedig az állattenyésztés — legalább a múlt év végéig — örvendetesen gyarapodott. Hogy a hús ára mégis eddig el nem ért magasra szökött, ennek oka a hadi fogyasztáson kivül, azt hiszem nem lehet más, mint a megnagyobbodott kivitel. Á kenyérre vonatkozólag igaz, hogy a múlt évi gabonatermésünk még a bevallottnál is gyöngébb volt; ámde semmi esetre sem volt oly rósz, hogy Ínséget kellene szenvednünk. Itt is a hatványozott hadi szükségleten kivül a kivitel apasztotta le készleteinket annyira, hogy most már csak a legmesszebbmenő takarékosság révén lesz elég a kenyerünk a cséplésig. Követelnünk kell a kormánytól oly intézkedést, hogy a meglevő készletek ne legyenek kivihetők, nehogy mi egyedül koplaljunk a nálunknál vagyonosabb osztrák sógor helyett, — segítsen koplalni ő is. Bármennyire bizunk is. a magas kormány jóindulatába, még sem hisz- szük, hogy a kivitelt teljesen megszüntesse. (Talán már késő is lenne.) Nekünk tehát az ajánlott takarékosság mellett keresni kell a módot, hogy miként tudnánk a fogytán lévő és méreg drága húst és lisztet pótolni. Most vagyunk a tavasz legelején: a gazdáknak és a kertészeknek módjukban van termelésüket úgy irányítani, hogy az emberi táplálkozásra alkalmas terményeiket a lehető legkorábban és elegendő mennyiségben hozhassák a piacra. Korai termények: a spenót, saláta, kalaráb, sárgarépa, retek, krumpli, cukorborsó stb., mindezek termeléséhez nem kell nagyobb szakképzettség, sem nagy fáradság és a művelésűket a mezei munkára kevésbbé alkalmas öregek és gyermekek is könnyen elvégzik. Nemcsak főzelékféléket termelhetünk azonban, hanem húst is. A szarvas- marha, sertés, birka tenyésztése máról holnapra nem fokozható ugyan, de igenis növelhető meglevő állataink súlya. Nagy a különbség ugyanis, ha a gazda elcsigázott, rosszul táplált, a mázsát alig nyomó állatot visz a piacra, vagy pedig jól kifejlett, jól táplált, súlyos marhát adhat el. Kímélettel, megfelelő etetéssel és gondozással minden gazda jó állapotban tarthatja állatait, növelheti súlyúkat és ezzel nemcsak azt éri el, hogy több pénzt kap érte, hanem érdemeket is szerez, hisz hozzájárul a hadsereg és a közélelmezés megkönnyítéséhez. Legyünk figyelemmel még a szárnyasállatok tenyésztésére is. A tyuk, a kacsa, a lúd, a pulyka tenyésztése ott, ahol a megkívánt föltételek csak félig-meddig is megvannak, nem jár nehézséggel és ha nem is hoz nagy hasznot, annyi mindenesetre van belőle, hogy a házi népet elláthatjuk hússal, tojással és még jut a piacra is. Ép ily hasznos, ahol mód van rá, a házinyul tenyésztése is. A zöldség és a főzelék termelését, valamint a szárnyasok tenyésztését is, föltétlenül nagyobb arányokban kell Űznünk, hogy nagyobb állataink húsát és a lisztet a szükséges mennyiségben biztosithassuk a hadsereg számára. Termelni mindent, ami föntartá- sunkra szükséges és pedig a lehető legnagyobb mértékben, ez most a mi polgári szent kötelességünk. Ezt magyarázzák meg a népnek: a hatóságok, a gazdasági bizottságok, a lelkész és tanitó urak és mindazok, akiknek van érzékük a közérdek iránt. Azt hiszem, hogy kellő utánjárással, egy kis lelkesítéssel, a megfelelő ki- tanitás mellett, népünk -nemcsak saját érdekéből, hanem hazafiságból is, hallgatni fog a jó tanácsra és minden erejével hozzájárul a közellátás megkönnyítéséhez. Gazdatársaimat pedig fölkérem a legodaadóbb munkálkodásra. Kérelemmel fordulok azonban a hőlgyközönséghez is; nem a takarékosságra akarom őket kérni, megteszik ezt anélkül is, — szeretném visszahozni, föltámasztani a letűnt jobb idők gazdasági életét. Szeretném, ha nem szükségből, de honleányi érzésből egy kicsit ők is segitenének gazdálkodni és kertészkedni. Az lenne a legszebb, a leghatósabb példa, ha minden úri nő, amennyire lehetséges, házi népével együtt maga is kertészkednék és igy nem lenne kénytelen a piacon beszerezni a konyhára szükséges zöldség és főzelékféléket. Ép oly örvendetes volna, ha azok, akiknél a szükséges udvar megvan és egyéb kellékek is, — a baromfi te-
