Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1915-03-25 / 12. szám

XVI. év Zalaegerszeg, 1915. március 25. 12. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre K T04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-u. 8. sz. { LENGYEL FERENC BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. 4 MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Mégegyszer a zalaegerszegi hitelszövetkezet és a város. Kedves Gyurka Bátyám! Olvastam a „Magyar Paizs“ március 18-ik szá­mában „Egy városatya“ feljajdulását! Nem tudom a bankokat, vagy a vá­rost akarja-e védelmezni? Ha a bankokat, fölösleges munkát végzett. Nem vagyok a bankok ellen­sége, elismerem azok érdemét! Én csak azért domborítottam annyira ki a hitelszövetkezet és a bankok közötti különbséget, hogy igy annál jobban kitűnjék a város helytelen, sőt szerin­tem igazságtalan eljárása. Ha a várost akarja védelmezni, fá­radsága kárbaveszett munka, mert a várost azért, hogy nagyobb összegű betéteit a bankokba helyezi és csak az ezer koronán alóliakat küldi a hitel- szövetkezethez, menteni nem lehet! Mert mi a hitelszövetkezet? Sze­gény emberek szövetkezése. Mit akar­nak? Minél olcsóbb kölcsönt. Mi a bank? Gazdag emberek szö­vetkezése. Mit akarnak? Minél na­gyobb osztalékot. Ki szorul inkább a segítségre: a gazdag é, vagy a szegény? Ugye, a szegény. Nos! Mit tesz a város? Segíti a gazdagot, mellőzi a szegényt. A gaz­dagnál helyezi el betétei java részét, a szegénynek csak a morzsákból juttat. A város eljárásának igazolására a fő érv, hogy a hitelszövetkezet nem járul hozzá a városi terhekhez. (Ez sem áll! Csak nem járul annyival, mint a bankok.) Uram, Istenem! Her­ceg Esterházy egy millió évi adót fizet, az én favágóm öt garast. A vá­ros okoskodása szerint a kormánynak kötelessége a herceget segélyezni, a favágót mellőzni és megvetni, mert a herceg nagyobb összeggel járul az állami terhekhez! Veritas. A Zalamegyei Hivatalos Lapból. A m. kir. miniszterelnök rendeletet intézett a vár­megyék főispánjaihoz, hogy a mezőgazda- sági munkától vonakodó munkaképes hadi­segélyezettek segélyét be kell szüntetni. Amíg uj kenyér lesz. Bizony, mitagadás, — az utóbbi évtizedben igényeink túlzott módon megnövekedtek, nem mindig tartván lépést a keresetünkkel. Ámde még a legnagyobb takarékos­ság mellett sem elég a meglevő élelmi­szer készletünk, s azt is kell tudnunk, hogy mivel pótolhatnánk a nagyon is szűkön lévő húst és a kenyeret az aratásig, sőt azon túl is. A husvágatási-jegyzék a háború óta nagy apadást mutat, ennek ellenében pedig az állattenyésztés — legalább a múlt év végéig — örvendetesen gyarapodott. Hogy a hús ára mégis eddig el nem ért magasra szökött, ennek oka a hadi fogyasztáson kivül, azt hiszem nem lehet más, mint a megnagyobbodott kivitel. Á kenyérre vonatkozólag igaz, hogy a múlt évi gabonatermésünk még a bevallottnál is gyöngébb volt; ámde semmi esetre sem volt oly rósz, hogy Ínséget kellene szenvednünk. Itt is a hatványozott hadi szükség­leten kivül a kivitel apasztotta le kész­leteinket annyira, hogy most már csak a legmesszebbmenő takarékosság ré­vén lesz elég a kenyerünk a cséplésig. Követelnünk kell a kormánytól oly intézkedést, hogy a meglevő készletek ne legyenek kivihetők, nehogy mi egyedül koplaljunk a nálunknál va­gyonosabb osztrák sógor helyett, — segítsen koplalni ő is. Bármennyire bizunk is. a magas kormány jóindulatába, még sem hisz- szük, hogy a kivitelt teljesen meg­szüntesse. (Talán már késő is lenne.) Nekünk tehát az ajánlott takarékosság mellett keresni kell a módot, hogy miként tudnánk a fogytán lévő és méreg drága húst és lisztet pótolni. Most vagyunk a tavasz legelején: a gazdáknak és a kertészeknek módjuk­ban van termelésüket úgy irányítani, hogy az emberi táplálkozásra alkalmas terményeiket a lehető legkorábban és elegendő mennyiségben hozhassák a piacra. Korai termények: a spenót, sa­láta, kalaráb, sárgarépa, retek, krumpli, cukorborsó stb., mindezek termelésé­hez nem kell nagyobb szakképzettség, sem nagy fáradság és a művelésűket a mezei munkára kevésbbé alkalmas öregek és gyermekek is könnyen el­végzik. Nemcsak főzelékféléket termelhetünk azonban, hanem húst is. A szarvas- marha, sertés, birka tenyésztése máról holnapra nem fokozható ugyan, de igenis növelhető meglevő állataink súlya. Nagy a különbség ugyanis, ha a gazda elcsigázott, rosszul táplált, a mázsát alig nyomó állatot visz a piacra, vagy pedig jól kifejlett, jól táplált, súlyos marhát adhat el. Kímélettel, megfelelő etetéssel és gondozással minden gazda jó állapotban tarthatja állatait, növelheti súlyúkat és ezzel nemcsak azt éri el, hogy több pénzt kap érte, hanem érdemeket is szerez, hisz hozzájárul a hadsereg és a köz­élelmezés megkönnyítéséhez. Legyünk figyelemmel még a szárnyas­állatok tenyésztésére is. A tyuk, a kacsa, a lúd, a pulyka tenyésztése ott, ahol a megkívánt föltételek csak félig-meddig is megvannak, nem jár nehézséggel és ha nem is hoz nagy hasznot, annyi mindenesetre van be­lőle, hogy a házi népet elláthatjuk hússal, tojással és még jut a piacra is. Ép ily hasznos, ahol mód van rá, a házinyul tenyésztése is. A zöldség és a főzelék termelését, valamint a szárnyasok tenyésztését is, föltétlenül nagyobb arányokban kell Űznünk, hogy nagyobb állataink húsát és a lisztet a szükséges mennyiségben biztosithassuk a hadsereg számára. Termelni mindent, ami föntartá- sunkra szükséges és pedig a lehető legnagyobb mértékben, ez most a mi polgári szent kötelességünk. Ezt ma­gyarázzák meg a népnek: a hatóságok, a gazdasági bizottságok, a lelkész és tanitó urak és mindazok, akiknek van érzékük a közérdek iránt. Azt hiszem, hogy kellő utánjárással, egy kis lelkesítéssel, a megfelelő ki- tanitás mellett, népünk -nemcsak saját érdekéből, hanem hazafiságból is, hall­gatni fog a jó tanácsra és minden erejével hozzájárul a közellátás meg­könnyítéséhez. Gazdatársaimat pedig fölkérem a legodaadóbb munkálko­dásra. Kérelemmel fordulok azonban a hőlgyközönséghez is; nem a takarékos­ságra akarom őket kérni, megteszik ezt anélkül is, — szeretném vissza­hozni, föltámasztani a letűnt jobb idők gazdasági életét. Szeretném, ha nem szükségből, de honleányi érzésből egy kicsit ők is segitenének gazdálkodni és kertészkedni. Az lenne a legszebb, a leghatósabb példa, ha minden úri nő, amennyire lehetséges, házi népével együtt maga is kertészkednék és igy nem lenne kénytelen a piacon besze­rezni a konyhára szükséges zöldség és főzelékféléket. Ép oly örvendetes volna, ha azok, akiknél a szükséges udvar megvan és egyéb kellékek is, — a baromfi te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom