Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-02-25 / 8. szám
XVI. év Zalaegerszeg, 1915. február 25. 8. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre K T04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-u.S.sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS í LENGYEL FERENC Munkatársak: { ßORBELY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A mészárosok gyűlést tartottak a hús árának felemelése tárgyában, melyhez szó nem férhet, hogy az eredménynyel is végződött. Mi szegény Egerszegiek meg vagyunk áldva a jóságos Teremtőtől, mert levesünk a mathusálemi kort megért tehenek húsából jó van. De van-e fog, mely azt megrágni, s van-e gyomor, mely azt megemészteni tudja? Ritka nap, hogy szekéren nem hoznak a vágóhidra marhát lepedővel leteritve. Hogy miért van az leteritve azt nem tudom. De hogy sokszor a leves olyan mint a lug, a hús pedig spongyaszerü, mit a jobb érzésű ember undokkal hagy a tányérján s erős fogadalmat tesz abban a pillanatban, hogy többé húst nem eszik. De mit tegyünk ebben a háborús világban, mikor a méreg drágaságban a ház asszonya tanácstalanul áll s máskép mégsem tudja megoldani a család gyomor kérdését, mint kényszerült helyzetében csak husért küld. Hogy feljebb megy a hús ára, ahhoz már hozzá vagyunk szokva, mert azzal vigasztaljuk magunkat, hogy az igen természetes, mert a marha ára is feljebb megy a nagy kereslet következtében. De hogy a feljebb ment marhahús éppen olyan élvezhetetlen legyen mint az olcsóbb világban, ez magyarázatra szorul. Nálunk csak kétféle hús van forgalomban. Túl vén és tu! fiatal. A tu! vén megemészthetetlen, mig a túl fiatal csak sütni való. Ha kérdezzük a székben, hogy miért nem vágnak érett marhát, az a felelet reá, hogy közönségünk azt nem szereti. A sok érvelés már kezdi elhitetni velünk, hogy a mi gyomrunk csak a bornyuzásban pusztulni készülő, vagy lába törött, vagy egyéb szervi bajokban elhullni készülő állat húsának élvezésére van berendezve. Vasmegyében nincs oly falusi mészárszék, melyben különb húst nem mérnek mint Égerszegen. Minthogy szabály nincs kivétel nélkül, itt is szomorú helyzetünkben akadt egy mészárosunk, ki a legutóbbi mészáros gyűlésen a hús árának felemelésébe nem ment bele, sőt elvül tűzte ki, hogy a mostani háborús állapotokra való tekintettel a marhahúst a régi árban, s a birkahúst 96 fillérért árusitja. Ez a mészáros Silber- man Jenő, ki megérdemli, hogy a nyilvánosság előtt kiemeljük. Z. H. A háború. A háború levegője itthon keísd oly forró és izzó lenni, mint egy tragédia negyedik fölvonásának izgalma. Valóban úgy látszik, mintha közelébe értünk volna egy katasztrofális kibontakozásnak. A keleti harctér két szárnyáról érkező hirek sejtelmekkel töltenek el bennünket, melyeknek megvalósulásáért szinte remegünk. Hallván a Kelet-Poroszországban végbement kilencnapos ütközetek hírét, olvasván eredményeit: a foglyok számos ezreit, zsákmányolt ágyút és hadiszert és további előretöréseit a diadalittas hadseregnek, és hozzávetvén ehhez tőle szinte kimérhetetlen távolságban a hadállások legkeletibb pontján az orosz seregeknek Bukovinából való ádáz ki- ■ söpretését, az az érzésünk támad, hogy csakugyan megindult a vég kezdete. És szinte várjuk majdnem elfojtott lélegzettel, hogy addig, amig a német seregek és a mieink, amazok Oroszország északnyugati határán, emezek Bukovinában és Galicia keleti részén katonás jókedvvel és huszáros bravúrral törik pozdorjává a rengeteg orosz ármádia két szárnyát, addig valahol középen, Krakó fölött, Varsó alatt, egyet roppanjon az óriás ormótlan teste és az ázsiai hadak összeomolva temessék maguk alá az északi kolosszusnak Európára éhes étvágyát. Ehhez a helyzethez dicsőséggel jutottunk el. Hónapokon keresztül az volt nehéz feladatunk, hogy Miklós cár töméntelen hadait föltartóztassuk s úgyszólván testünkkel fedezzük Németországot, mig Vilmos császár seregei a nyugati harctéren úgy megvethetik lábukat, hogy mint defenzív erő minden hatalomnak: képesek legyenek ellenállani. Mióta a program, vagy ha tetszik, haditerv e részét becsülettel teljesítettük mi is, a németek is, azóta abba a helyzetbe jutottunk, hogy az offenzív hadjáratot áttehessük a keleti harctérre. És itt vagyunk most és szedjük magunkba az izgalmas hireket a két szárny diadalairól. És biztatjuk önmagunkat, hogy igen, ez lehet a végnek a kezdete, ez lehet az orosz tragédia utolsóelőtti fölvonása és mi közeledünk az óhajtott kibonyolódás felé. De e dráma, melynek szemtanúi vagyunk, szemtanúi és szereplői is, oly gigantikus méreteket ölt, hogy emberi akarat, a legnagyobb is, a legelszántabb is, nem elégséges arra, hogy intézze. Felsőbb hatalmak avatkoznak bonyodalmaiba s ilyen felsőbb hatalomnak, mely a jelen pillanat izgalmait százszorosán tetézi, nézzük a helyzet megtetézését a tengeri háború közbejöttével. Csütörtökön volt a végzetes nap, amelyen az ’érdeklődés a sós vizek felé fordult. Onnan fogjuk a hireket lesni. A most időszerű böjti szeleknek nem sok dolga lesz, a hajók veszedelmét átvették tőlük a harcos felek. S bár egyelőre sejtenünk se lehet e harcok mivoltáról, módszeréről és hatásáról, mégis azt kell gondolnunk- hogy ez a fordulat is hamarosan döntően beleszólhat az európai bonyodalomba. Hiszen alig maradt egy nemzet, amely immár közvetetlen érdekelve -ne volna a mi háborúnkban. Mindenkire nézve a világon e napokban megkétszereződik, sőt megtízszereződik annak a szüksége, hogy ez a háború lehető gyorsan véget érjen. Mig mi azt gondoljuk, hogy az úgynevezett blokád komplikálja a helyzetet, könnyen megesik, hogy éppen ez egyszerűsíti meg. Mi mindenesetre álmélkodva, csodálattal állunk meg a német nemzet és császárja előtt, akik nyugodtan, meg nem félemlitve, önérzetesen állanak szemben a legrettentőbb és legkegyetlenebb támadással. Erkölcsi fel- sőbbségük óriásinak látszik az angol fölött, de nem hinnők, hogy ez magában elégséges legyen egy ily párviadal sikeres megvívására. Meg vagyunk győződve, hogy Németország, valamint mindent, mintha előrelátott volna, a mi elkövetkezett, és semmi sem találta készületlen: meg vagyunk győződve, hogy erre az utolsó esetre is el volt készülve és cselekedeteivel ámulatba fogja ejteni a világot. Katonai szolgálat alól felmentett szerkesztő. Oszeszly Viktort, az Alsólendvai Hiradó szerkesztőjét, ki a népfölkelői szemlén alkalmasnak találtatott, a honvédelmi miniszter felmentette a katonai szolgálat alól, mivel lapja az ország határszéli vendvidékén magyarositási és kulturális szempontból fontos szolgálatot teljesit s mint ilyenre közérdekből továbbra is szükség van.
