Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1915-01-07 / 1. szám

1915. január 7. MAGYAR PAIZS 3 HETI HÍREK. TT? A gimnázium fennakadás nélkül teljesíti kötelességét. Most a legújabb sorozás három tanárt megint elszól it a tanítás mellől: Csiky Györgyöt, Lintia Izsákot és Martin Ernőt. Ők is azonban csak márciusba vo­nulnak be s az évnek hátralevő részében ezeket helyettesítik a be nem szólított tiszt­társak s a munkaév hiány nélkül bevég­ződhetik. Gyüjtsünk a Csány-szoborra. N. N. Zalaegerszeg .... 50 f. Mai gyűjtésünk.....................50 f. Hozzáadva a múltkori (39850 K 07 f) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 39850 K 57 f. Áthelyezték dr. Szalay Pált s a kö­vetkezőleg búcsúzik: A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter ur saját kérésemre Komárom vármegyébe helyezett át. Miután uj állásomat sürgősen el kell foglalnom, nem volt időm arra, hogy búcsút vehessek ismerőseimtől és jó barátaimtól. Mindazok­nak tehát, kik úgy a hivatalos érintkezés­ben a vármegye népoktatásának előbbre vitelére irányuló önzetlen munkásságomban megértő segítő társaim voltak s azoknak is, kik a magánérintkezésben szives barát­ságukkal megajándékoztak, ezúttal mondok szives Istenhozzádot. Zalaegerszeg, 1914. december 29. Dr. Szalay Pál kir. s tan- felügyelő. Adományok. Wapper Ignác ur a hadba- vonultak családtagjainak segélyezésére uj évi megváltás címén 10 kor., — Lenvay László ur 5, Tölli István ur 3 koronát az elaggott iparosok alapja javára voltak szí­vesek adományozni; fogadják a nemes szivü adakozók az ipartestület hálás kö­szönetét. Halálozás. Nagyenyedi és szatmári Enyedy Albert magyar királyi pénzügyi titkár hitvese, született Körösi-Csoma Irén december 13-án Nyíregyházán váratlanul elhunyt. Az érdemes úrasszonyt nemes magyar érzése, nagy emberszeretete és .áldozókészsége a mindinkább kiveszőben lévő régi magyar nemzetes asszonyok példa­képévé tette, aki vérségi rokona volt a világhírű magyar orientálista-tudósnak, néhai Körösi-Csoma Sándornak. Halálát férjén és gyermekein kívül kiterjedt előkelő rokon­ság, közöttük a Csorna-, Enyedy-, Adorján-, Balog-Szabó-, Déness-, Virányi-, Nemess-, Lehrer- és más családok gyászolják. Az el­hunyt úrnőben Enyedy Barnabás budapesti hírlapíró édesanyját siratja. Egy százados haláláról ad hirt a Zalai Közlöny, hogy Bründl 48-as ezredbeli szá­zados Nagykanizsán fejbe lőtte magát, túl­ságos idegességében. Mégis csak jobb lett volna csatába menni s halálával ott vala­mit használt volna. A harctéri hírek között legújabban az a nagyjelentőségű hir a legérdekesebb és reánk nézve nagy nyereség, hogy egy angol Formidable nevű nagy hajó és a Courbet nevű francia modern nagy csatahajó elsü- lyedt, még pedig ez utóbbit a magyar ten­geri haderőnk verte le a tenger fenekére. Az amerikaiak rokonszenve a magyar­országi unitáriusok és Magyarország iránt szépen nyilatkozott meg a háború alkal­mából. A magyarországi unitáriusok tudva­levőleg igen jó testvéri viszonyban vannak amerikai unitáriusokkal. Elöljáróik csaknem kivétel nélkül személyes ismeretségben is vannak egymással s a kölcsönös rokon- szenv áthatott a nemzetre és hazára is. Az Am. Unitárius Társulat és az „Amerikai Keresztény szövetkezet“ közgyűlése egy­hangú és lelkes határozattal mondotta ki: „minthogy a magyarországi keresztény test­vérek saját hibájukon kívül egy rettenetes és pusztító háború dühöngésétől szenved­nek, az A. K. Szövetkezet legmelegebb rokonszenvét fejezi ki velük szemben és biztosítja, hogy e csapások idején hő imá­tokat emelik Istenhez, hogy végtelen kegyel méből adjon nekiek és a háborúban levő nemzetüknek tisztességes békét és egyet­értést.“ Levél. Kedves Gyurka Bátyám! Örök, igaz tisztelet jut osztályrészül, minden müveit magyar ember gondolkozásában és érzésé­ben, azoknak a családoknak, akiknek sorá­ból valamelyik hozzátartozójuk a harctéren, a hazáért meghalt: Az ilyen nemes halál igaz erkölcsi, megdicsőülése a háború aka- rattalan és kényszerű áldozatainak, mert ha sokat szenvedett fajunkból nem adódtak volna most is, bőviben, olyan férfiak, akik az országunk további önnáló létéért az éle­tüket fel nem áldozták volna, az orosz és szerb hordák már régen ott garázdálkod­nának Egerszegen, vagy itt Budapesten s a magyar életet és a magyar népet megbecs- telenitették, megalázták, megnyomorították volna s a nemzetet éltető szép történeti ábrándjainkat és vágyainkat talán nagyon hosszú időre megölték volna a nemzet benső­séges faji, érzelmi és szellemi életében. Ha netalán a derék, jóravaló Gyuri fiatok, aki nekem is kedves barátom volt, valóban meg­halt volna honvédő szolgálatainak teljesítése közben, hát hadd zokogjon fel a szülők és a barátai fájdalma, de meg kell, hogy erő­södjék a lelketek, mert a természet törvényei és a gondviselő akarata ellen nincsen erőnk és hatalmunk szembeszállni. Ha magánlevél is hozta Nektek a szomorú hirt Gyurka fia­tok elköltözéséről, lehet, hogy a valóságot mondja. De ma komoly hivatalos megerősítés nélkül nem lehet fentartás nélkül fogadni az ilyen természetű híreket. Hiszen névcsere, illetőleg személycsere is lehet a dologban. A budapesti Vörös-Kereszt tudakozó iroda is ebben a tekintetben igen sok esetről nem tud semmit. Hanem ha erre a cimre Írsz: „Gemeinsames Zentral-Nachweisebureau Hilfs-und Auskunftstelle für Kriegsgefangene und Internierte, Wien, I. Jasomirgottgasse 6.“ úgy talán megkapjátok a való esemény hírét. En magam is hadbavonultam még augusztus elején, de októberben megbete­gedvén, felülvizsgálaton elbocsátottak. A mi családunk is nagy gyászba borult. Drága Anyám december 15-én váratlanul meghalt. Igen nagy fájdalom szakadt reánk csak mélyen sóhajtozok, nagyon szomorú a szivem, de valahogyan meg kell nyugodnom, mert az öngyilkosság, különösen most, méltatlan és megszégyenítő volna reám. Szives figyel­medet, a „Magyar Paizs“ elküldésével, szépen köszönöm. Rövidesen küldök Neked cikket. Fogadd mégegyszer teljes résztvétemet, ha netalán megerősítenék derék Gyurka fiad halála hírét. Abból az örök megtiszteltetés­ből is vigaszt meríthettek magatoknak, amellyel derék fiad emlékezetét és Titeket minden müveit ismerősötök körülvesz a gondolataiban. Budapest, 1915. január 3, Ölel szerető pajtásod Enyedi Barnabás. Használjunk hadisegély-postabélyeget! A magyar nyelv tanításában felmutatott kiváló eredményért Muraköz területén két tanító részesült jutalmazásban. Bezenhoffer Mihály nagyfalusi és Rhosóczy Elek dráva- vásárhelyi áll. isk. tanítók. A kitüntetés további ösztönzésül fog a megjutalmazott j tanítóknak szolgálni, hogy a magyar nyelv | terjesztése körül továbbra is buzgólkodjanak. Egy százezer koronás adomány. Az Eternit-Müvek Hatschek Lajos cég had- segélyzési célokra 100.000 koronát adomá­nyozott, melyből 50.000 koronát Magyar- ország részére nagyméltóságu báró Harkányi János kereskedelemügyi in. kir. miniszter ur, még az Ausztriának szánt ugyanily ösz- szeget, azaz szintén 50.000 koronát Felső- ausztria helytartójához lefizette. Pártoljuk a Vörös-Kereszt Egyesületet 1 Behívták a 24, 25, 26 és 27 éves nép- fölkelőket. Behívták a még be nem vonult 20, 21 és 22 éveseket is. Megjelent a hiva­talos lapban a honvédelmi miniszter rende­leté, amely szerint január 16-án be kell vonulni azoknak a 24, 25, 26 és 27 évesek­nek, akiket a mostani november és decem­beri szemlén katonai szolgálatra alkalmas­nak találtak. Azonkívül be kell vonulni a 20, 21 és 22 éveseknek is, akiket eddig bármily okból szabadságoltak. Ez a rendelet azonban nem vonatkozik a Bereg, Szabolcs, Zemplén, Ung, Liptó, Sáros, Szepes, Mára- maros és Ugocsa megyékre — vagyis az északi határmegyék lakóira. Adakozzunk a Vörös-Kereszt Egyletnek! segítsük a hadba- vonultak családjait és az el­esettek hozzátartozóit! Amerikai levelezés a mai hangulatban. A Magyar Paizsnak egyik amerikai olvasója, Lapusán Vilmos, levelet irt haza sógorának, Kuszkó Istvánnak, Kolozsvárra, kinek egyik hadnagyöccse megsebesült, meghalt a csata­téren. Kuszkó és a felesége a következő megható levelet írták vissza Amerikába. Mr. W. Lapusán 930. N. Broadway St.-Louis Mo. Kolozsvár, 1914 december 29. Kedves Juliska, Vilmos, Dezső és Vilma! Kértetek sok olvasnivalót. Sajnos, csak szomorú dolgokat küldhetek. Dezső hősi haláláról egy egész köteget küldök, pedig csak egy kis része ez a nagy részvétnek, melylyel e tanult és jólelkü fiú hősi halála­kor emlékét elhalmozták. E leírásokat szedjétek időrendbe. Ragasz­szátok be egy tiszta könyvbe, hogy Dezső hősi haláláról legyen emléketek. írtak róla a budapesti, debreczeni, nagy­váradi és szegedi lapok is. Elsiratta a nagy­bányai és felsőbányái hírlap, de ezeket Jóska nem szerezhette meg. Dezsőkének üzenem: tanuljon szorgalma­san, mint Dezső nagybátyja tette, magyar történelmet főleg. Igyekezzék ő is újságíró lenni, úgy mint Dezső volt. Tanulja meg az amerikai életrevalóságot, de tartsa meg a magyar nemes embert jellemző becsületes­séget. E soraim nem pillanatnyi olvasmányul szolgálnak, hanem húsz évi intelmül részére. Nálunk most rettentő dolgok folynak s nem tudjuk, hogy a világháború milyen csapásokat fog hozni. Egyet tudok csupán, hogy ez, mint egy rémitő égiháboru, tisztitó hatással lesz. Zivatar előtt is rekkenő a levegő a föld bűzös kigőzölgéseitől. E világháború előtt is rekkenő volt a levegő, az emberek bűnös mulasztásai és piszkos cselekedeteinek bűzétől. A közel jövőben megtisztuló egészséges légkörben a hasznos munkára tágas tér nyílik gyerme­keitek számára is. Nemzetünk legszebb virágait, legegészsé­gesebb törzseit most letarolja a muszka, a francia, angol és a szláv. Gyermekeitek majd visszavándorolhatnak e néptelenné tett Kánaánba. Szeretettel bátyátok: Pista. Voltunk az ünnepen Nagybányán Józsi bátyátoknál. Nekiek még csak a Lacika jövője okoz fejtörést. Gica nagyon szép és kedves leányka. A tietekben is mindig gyönyörködünk; a kis Vilma bájos, a Dezsőké meg temperamentumos, egyenes lelkű gyerek. A jó Isten adjon nektek ben­nük, általuk boldogságot. Szeretettel ölel mindnyájatokat: Mici.

Next

/
Oldalképek
Tartalom