Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1915-12-17 / 49. szám

1914. december 17. MAGYAR PAIZS 3 kilencezer ember, akik szintén a felső tízezerhez tartoznak? Hol van a tiz- szerte több százezer, ember, akik szin­tén jómódúak? Hol van ezeken kívül néhány millió ember, akik, ha nem dúsgazdagok is, de szintén jó közepes megélhetésben vannak? Akkor, amikor egy-két forint béréből összekuporgatva, egyik másik konyha-szolgáló is három­négyszáz koronát adott hadikölcsön- ben. Ennek arányában vájjon csak ezermilliónak kellett volna össze­gyűlni?! Nem, nem! Három-négy- annyinak. De a felső tízezrek és száz­ezrek közül sokan csak fejni szeretik a tehenet; enni nem adnak neki; — ez a szomorú igazság. A postaigazgatóság kéri és figyelmezteti a közönséget: Az ünnepek és a háború miatt háromszoros torlódások vannak a postán; mindenki olvasható Írással, pontos címzéssel és erős csomagolással adja föl a csomagot. A zalaegerszegi gimnázisták 75 kiló száraz szederlevelet küldöttek a háborúba: katona-teának. Adományként Boros Károly küldött Kő­szegről a Karácsonyfa-Egyesület céljaira 10 koronát, amelyet hálásan köszön az egyesület. A háborús országokból való menekülők ügyében a megyei gyűlések folyamán Bos- nyák Géza orsz. képviselő sine ira et studio figyelmezteti a főhatóságokat, hogy a galíciai menekülőkkel szemben bármilyen ember­ségesek legyünk is, mégis legyünk igen óvatosak is; nyomulnának ezek Magyar- országra, Dunántúlra is, de had nyomulja­nak elsősorban saját osztrák-testvér-tarto- mányaikba, mert Isten tudja: mikor s mekkora mértékben lehet szükség, hogy mi helyet adjunk elsősorban saját magyar véreinknek, kik az innenső Kárpátok tövé­ből lesznek talán kénytelenek itt keresni menedéket, — nem is szólva arról, hogy a galíciaiak valami veszedelmes betegséget is hozhatnak magukkal. „Pro patria 1914“. A hadi célokra működő jóléti irodának Nagykanizsán Dob- rovics Milán volt országgyűlési képviselő az elnöke, aki szép felhívásokat küldött szét adományok küldésére, amelyekért-„Pro patria 1614“ feliratú vasgyürüket küld az iroda. Vásároljon most mindenki ilyen igazi hazafias gyűrűket. A zalaegerszegi gimnázium 250 sebesült katona számára van be­rendezve. Átlag csak 200 beteg van benne, mert egyik gyógyult távozik, másik sebesült érkezik. Mind kitűnő ellátásban vannak dr. Balás Béláné főnöknő felügyelete alatt. Nehéz sebe­sült alig van egy-kettő. Megkérdeztem az orvosoktól: győzik-e a sok dolgot? Sok dolguk van, felelik, de azért csak elgyőzik, mert hála Istennek, a polgári társadalomban most éppen nincs sok betegség. E kórház fenntartására igénybeveszi a szives adományokat, melyre kéri is a jólelkeket a főnöknő főispánné. „Hajna szerelme“ — csatarajz, — kap­ható 50 fillérért Breisach Sámuel könyv- kereskedésében, Zalaegerszegen; Balkányi Ernő könyvkereskedésében, Alsólendván és Lőwy B. könyvkereskedésében, Tapolczán. Az Apolló-szinház és az Edison-mozi hetenként, különösen szombaton és vasár­nap, szép csataképeket és históriákat ad elő a közönségnek. Az „Arany-könyv“-ről van szó, mely egymás végiében közli 21 hősnek, 21 fél­istennek a nevét; akik bámulatunkra és hálánkra méltók: Petrovic, Skrbek, Hocke stb., köztük egyetlen magyar sincs. Kitűnő magyarázatát adja ennek „Az Est“ a követ­kezőleg: Senki se búsuljon, igy szól, hogy az „Arany-könyv“-ben kevés a magyar név, van ennek büszke magyarázata. A mi katoná­ink, a magyar fiuk mind olyan hősök, olyan bámulatra méltó vitézségüek, hogy nehéz közöttük kitűnni. Ez lehet csak az oka, hogy kissé ritka az arany-sorban a magyar név. A zalaegerszegi áll. polgári leányis­kola a hadba induló katonák számára újabban a következő tárgyakat készítette: 22 drb. flanell inget, 44 drb. hósapkát, 11 pár térdvédőt, 28 pár érmelegitőt és 31 drb. haskötőt. Ezeket a tárgyakat az igazgató­ság a helybeli katonai parancsnokságnak átadta. Gyapjufonalat adományoztak: Der- rarics Istvánná, Müller Ignácné, id. Tarányi Ferencné, Tassi Lajosné úrnők, gyapjúfonása 2 koronát adományozott Német Karolina úrnő. A hadbamenő katonák érdekében kérjük a t. közönséget a további szives adományozásra. Schmidl Józsefné igazgató. Sárga tojás recece!... Többrendbeli kórháznak vállalkozó élelmezője Fái Henrik. Ennek üzletvezetői: Reich Gyula és Weisz Géza. A szakács: Hajdú Jánosné. 96 tojás helyett csak 25 tojást tettek az ételbe. Pótolták „tojásporral“, később megreszelt sárga padlóviaszkkal. Csakhogy későn jöttek rá erre. Most már megindították a büntető eljárást mind a négy ellen. Való- szinti, hogy csak Hajduné lesz a bűnös, mert ő tette bele a sárgaságot. Az igazság­keresők meg fognak arról feledkezni, hogy a cseléd szakácsnővel rendelkezők a felelő­sek. Annyi bizonyos, hogy itt nem a censtochowai ítélet fog elhangzani. (Az esetet „Az Est “-bői vettük át. Szerk.) Honvédhuszárainknak megint egy 100 tagból álló csapata vonult a harctérre szombaton délután. Pályázat. A zalaegerszegi ipar­testület pályázatot hirdet a gróf Batthyány Pálné, szül,; Inkey Valéria Öméltósága által az „Elaggott és munkaképtelenné vált iparosok alapja“ javára létesített 1500 koronás alapít­ványnak 64 K 50 fillér, továbbá néhai Hanty Károly vm. levéltárnok 800 koronás alapítványának 36 koronát kitevő kamataira. Az első alapítvány kamatai 3, az utóbbi pedig 2 egyenlő részben, összesen 5 elaggott iparos, vagy azok özvegyei között osztatnak szét. Pályázati határidő december 16-a; a kérvények az ipartestület elnökségéhez cimzendők. A székely katonák dicsérete s tehén- fejés a golyók előtt. A hangulat most e környéken csendes, Írja ungi levelezőnk, de már a zaj, ha esetleg ismét jön, nem ijedünk meg, még annyira sem, mint a múltkor. Egy vezérkari alezredes is megnyugtatott; tehát nincs rá eset, hogy Fenyvesvölgynél lejebb jöjjön a muszka. Egy érdekes esetet is elmondott ez az úriember a székelyek bátorságáról. Homonna vidékén történt: a legnagyobb csatározás alatt, egy tehén az erdő szélén kibukkant és legelni kezdett. Pár perc múlva kiválik a tömegből egy székely katona, csajkájába kifeji a tehén­tejet, megissza és visszamegy csapatához. Ez az alezredes egy magas fáról, távcsövön nézte végig e jelenetet. Azt mondotta, hogy vére hüledezett az ijedtségtől; eleinte féltette a katona életét. De semmi baja sem lett a merész katonának. Most is, itt és Zemplén­ben, ismét a székelyek náspángolták el az oroszokat. Hiába, csak aranyos nemzet a székely! Laczkovicsné G. Margit. „Rózsavölgyi album 1914. karácsony“ a napokban hagyta el a sajtót. Az album kiadója mellőzött minden üzleti számítást és ennek eredménye, hogy az album tartal­mának összeállítása és kiállítása várakozá­son felül sikerült. Országunk első zenemű­kiadó cégétől csak jót vártunk és a leg­jobbat kaptuk. 80 oldalon 33 értékesnél értékesebb operett, kabaré, magyar és haza­fias dalt tartalmaz a 4 koronás album. Huszka, Jacobi, Szirmai, Zerkovitz világ­sikert aratott művei között találjuk a leg­népszerűbb magyar és műdalokat, valamint az alkalmi hazafias darabokat a legjobb letétben. Az album Ízléses és díszes ki­állítása, valamint gazdag tartalma révén a legalkalmasabb karácsonyi ajándék. Meg­rendelhető lapunk kiadónivatalában, vagy az album kiadójánál: Rózsavölgyi és Társa cs. és kir. udvari zenemű-kiadó cégnél, Budapest, IV., Szervita-tér 5. Panaszol a szepetki anya, hogy a fia három-négy sebet kapott. Az még semmi, hogy a karjába két golyó fúródott, hanem amikor jött a hátába a slafrak!.. . A két János vitéz. A szabadkai színtár­sulat ezen a héten Újvidéken szerepel. A minap a János vitéz-t játszották. Este a pénztár előtt megjelent egy baka, mellén fényes ezüst vitézségi érem és igy szólott a pénztároshos : — Ki az János vitéz, kit maguk itten Írják? Én vágyom igazi jános vitéz. Dragu- nyeszku János vitéz vágyom is kapom király felsigtul mig ilek 15 korona havonta. Úgy ám. Itend van vitézségi érdemjel. Én vitem elenség tüzvonalban keresztül parancsot és meg vissza is gyütem mieinkhó. Ez a János vitéz kirek hát bilétát, had meglássam maguké János vitéz. Természetesen kapott Dragunyeszku János vitéz ingyen jegyet a színházba. A magyar katona büszkesége. F. S. kiadóhivatali tisztviselő, aki most az északi harctéren küzd, egy barátjának Miskolcra a következő levelet irta : Hej, cimbora, de megváltozott minden, rövid pár hét alatt. Emlékszel-e még vitat­kozásainkra a Korona márványasztalánál? Visszaemlékszel-e még rám, gondolkodásmó­domra, elveimre? Elhinnéd-e hogy a villa­mos csengő okozta zajra összerezzenő, az életharctól megtépett idegzetű barátodnak még a szémpillája sem rezzen, mikor a har­minc és felesek eget-földet rázva „dolgoz­nak.“ Orosz föld nyomorult falujában, ütöft- kopott parasztviskóban, — gyertya világit e sorok megírásához. Künn az egész vonalon folyik a munka, holnap biztosan előbbre megyünk ismét néhány kilométerrel. Öregem, nyitott szemű embernek ismersz és Ítélő­képességemben is bizhatsz; kell, hogy megírjam neked: Légy büszke arra, hogy magyar vagy ! A németek lehetnek szerencsésebbek azzal, hogy világraszóló diadaloknak részesei, de itt, mint jól megnéző és felfogóképességű ember mondom: katonája nem ér fel a mienkkel. Nem hiszem, hogy a világ bár­mely nemzetének legyen olyan katonája, mint a magyar baka. Módomban van meg­figyelni a monarchia többi nemzetiségeit és itt — bizony mondom — talpig levet­kőzve, kulturmázmentesen állunk egymás mellett: a legértékesebb, a legkulturképe- sebb faja a monarchiának a magyar. Mind­egyike hős. Hogy harcolnak, hogy tűrnek el minden fáradságot és milyen fegyelme­zettek, csak az hiszi el, aki látja. Mint egyént engem nagyon érint, hogy enyéimtől már annyi ideje távol kell len­nem. Mint embernek, felette fáj az ember­társaim vére hullása, de mint magyarnak „mindent“ megér a tanulság. Öregem e „tabula rasa“ után egy egészen más világ­nak kell jönni. Kegyeletes érzéssel mondok hálás köszönetét mindazoknak, akik felejt­hetetlen jó feleségemnek halálán rész­vétüket fejezték ki szóval s a teme­tésen való jelenlétükkel is s igy mély fájdalmamat enyhíteni igyekeztek. Zalaegerszeg, 1914. december 6. Nagy József szobafestő és sütő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom