Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-12-09 / 48. szám
2 MAGYAR PAIZS 1915. december 9. Láthatóvá kell tenni a jogosultaknak hozzája való jogát. És ennek a módja nem nehezebb, mint amilyen könnyű készséggel vagyunk hajlandók, sőt vágyunk teljesíteni hozzájuk való kötelességünket. Azt gondoljuk, hagyják meg nekik a köntös, amelyben a dicsőséges szerencsétlenség érte őket. Adják meg nekik a jogot, hogy csonka, béna testük minden időkben ezt a ruhát viselhesse. Bizonyságául annak, hogy amijük hiányzik, azzal nem kevesebbek az épeknél és teljeseknél, hanem többek áldozatban, odaadásban, megszentelt szenvedésben és nem a szánalom, hanem a tisztelet jogában. A csonkaság és bénaság látása j nem csökkenti, hanem teljesebbé teszi | a katona hivatásának képzetét lelkűnkben, gondolatunkban, megértésünkben és tiszteletünkben. Es mindez a csonkaság és bénaság ebben a köntösben a részvétnél vagy | szánalomnál erősebben váltja ki belőlünk a hála, a kegyelet és a dicsőségnek járó hódolat indulatát. A csodálatos, a bűvös erejű palást ez, amely kiemeli a hőst és elfödi a nyomorékot, tiszteletté avatja a szánalmat és dicsőséggé a csonkaságot. Sz. \ ______ . i Ős szel, I ! Kihajló ereszünk hajnalkás alján, És kint az erdőnek virágos táján A gerlicék Szerelmes bugással búcsúznak már. Bubánatos hangjuk imaként zsongva, Érzem, a lel kernet idegenbe vonza Pihenni már. Oda az élet, elmúlott a nyár.Azért a lelkem úgy kikelet táján, Vagy a haldokló ősz ködbe borulásán, Anyám sírján Hervadt virágimhoz vissza-vissza jár. Gerencsér Anna. HIVATALOS HIRDETMÉNYEK. Zalaegerszeg város tulajonát képező Alsó-erdőn vágás alá kerülő 156 drb. műszaki fa a helyszínén 1915. évi december hó 9-én délelőtt 9 órakor kezdődő nyilvános árverésen, azonnal való készpénzfizetés mellett el fog adatni. Zalaegerszeg, 1915 november 26-án. Dr. Keresztury József sk., h. polgármester. Pályázati hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa, mint alapítványkezelő, „Hubay György Leonóra nászajándék“ című alapítvány egy 200 (kettőszáz) korona nászajándékára pályázatot hirdet. 1. Ezen nászajándékra pályázhat 1914. év advent első vasárnapjától 1915. év advent első vasárnapjáig (november 28-ig) hajadonon férjhez ment, a rórn. kath. vallás hitelvei és canonjoga szerint jogérvényes házasságot kötött olyan szegény vagy kevésbé vagyonos sorsú, de becsületes jellemű, vallásos érzületű, erkölcsös, jó hírnevű, szorgalmas, takarékos, munkásszerető, róm. kath. vallásu nő, kinek ezen nászajándék érezhető hiányt pótló segélyt nyújt. 2. A nászajándékot csak a zalaegerszegi vagy legalább az utolsó 12 év alatt állandóan Zalaegerszegen lakó hajadonon férjhez ment nő nyerheti el. 3. A nászajándékot elnyert köteles a kiadás évében az alapító néhai nejének, Hubay Gvörgyné szül. Varga Leonóra sírjának fenntartásáról gondoskodni. 4. A pályázati kérvény Zalaegerszeg r. t. város tanácsához f. évi advent 3-ik vasárnapjáig nyújtandó be, vagy ott szóbeli előadás alapján jegyzőkönyvbe vétetik. Zalaegerszeg r. t. város tanácsának 1915 november 29-én tartott ülésében. Dr. Keresztury József sk., h. polgármester. a katonasághoz és annak a királynak zászlója alatt kell harcolnom, akit teljes szivemből gyűlölök. Nem, nem, ezerszer is nem! mondám ebéd alatt atyámnak, inkább utolsó csepp véremig küzdők, szenvedek az útlevélért, de mégis elmegyek hazámból, átmegyek a magyarokhoz, leszek ott utolsó közkatona, mint itt ur és együttesen fogunk harcolni Lengyelország szabadságáéért. Atyám kételkedett tervem kivitelében, de én kerülve a legcsekélyebb feltűnést, azon voltam, hogy útlevelet szerzek magamnak és átjövök Magyarországba. Tényleg, bármennyit fáradtam, küzdöttem az útlevél megszerzéséért, üzleti dolgokat hoztam fel okul, de hiába, — nem sikerült, nem kaptam útlevelet. Tehát ott maradtam. Hetek múltak el, megtörtént a mozgósítás. Kelletlenül bár, de ha kedves volt az életem engedelmeskedni kellett a cár parancsának, be kellett vonulni. Nekem szülővárosomba. Fegyverben voltunk hetekig, teljesen készen mi lengyelek, vagy hatezren voltunk beosztva a várba, munkanélküli szédelegtünk ki erre, ki arra, inig végre hat hét múlva megtörtént a hadüzenet. Bizony a magyarok, németek valóságos rohamlépésben közeledtek felénk és alig néhány hét múlva a vár alatt voltak. Megesküdtem, hogy egyetlen magyart nem lövök le, s ha csak alkalom lesz, megadom magam, s ha lehet, én is küzdők az én szép hazám, Lengyelország felszabadításáért. De nem ment az oly | könnyen, mint ahogy gondoltam. A nagyobb számmal lévő valóságos oroszok, tessék elhinni, veszett bátorsággal küzdöttek s csak midőn megtudták, hogy a várban lévő tábornokot agyonszuri szolgája, csak akkor lohadt le a nagy lelkesedés igazán. A várat át kellett adni, mi lengyelek egyszerre megadtuk magunk, foglyok lettünk, de sajnos Lengyelország szabadságáért nem küzdhettünk, mert a fogolytranszporttal Esztergomba internáltak bennünket. Onnét idejöttem Zalaegerszegre s innét hogy hova, azt már igazán nem tudhatom“. íme az életem története. Mi késztette arra, hogy megtudja, talán kutató, fürkésző tudnivágyó irói lelke volt az, ami ösztönözte, hogy megtudja, megismerje ennek az idegennek, ennek a szegény fogolynak az életét,, a lelkét, hogy mi élhet ott, mely gondolatok űzik, kergetik ott egymást, mint harcolt sokszor önmagával, a fájdalom, a kin mint küzdötte le benne sokszor majdnem a józan belátást és mint rohant volna olyankor a megváltó megsemisülésbe és mi tartotta vissza? Ilyen és ehhez hasonló száz, meg száz gondolat, kérdés merült fel lelkében és ezekre, ugye csak ezekre kívánt felelethez jutni? És ugyan mi vitt engemet arra, hogy ezekre a kérdésekre oly bőven megadtam a feleletet? Harctéri levél. 1915 november 25. Kedves Tanár Ur! A kelet-galicziai harctérről irom e sorokat, ahol kitünően érezzük magunkat. A ruszkit békében hagyjuk most és pihenünk fedezékeinkben. Az otthoniak el sem tudják» gondolni, hogy milyen jó -dolgunk van, földbenlakók- nak. Fedezékeink jó melegre füthetők s minden kényelemmel, felszereléssel el vannak látva. Az élelmezés és postaforgalom I elsőrangú, olyannyira, hogy a bakák szerint ; „lakodalomban“ vagyunk most. Ritkán éne- I kelnek a „huhú“-madarak (a gránátok) vagy a „zizzegők“ (a golyók). A muszkák rosszul tudnak „csomagolni“ (shrapnelozni), mert mind felbomlik, mielőtt ideérne. A mi „ugató“-ágyúink nagyobbat és többet küldenek érte, de jól bepakkolva. A mienk el is érkezik pontosan, ahova küldték — jól is laknak a russzik — s elhallgatnak. Az egyformaságot olykor egy kis repülőgépvadászat zavarja meg s jól mulatunk az orosz tüzérség munkáján, ha az „ebédet nem jó direkcióba“ küldi. Száraz, fehér tél van. Éjjel •— kiilönö- ! sen — festői a fáj. Világító-rakéták, reflek- i torok mindenfelé nappali, csillogó fényt | árasztanak. A csendet olykor kézigránátok és az aknák robaja töri meg — amit az erdő visszhangja kísértetiesen ismétel. A farkasszemet néző sereg biztos és ! nyugodt a dolgában, csak az otthoniak | dolga nyugtalanítja a harctéri bakát, de | ugyancsak az otthoniaktól kapott levelek ! szereznek nagy örömet — boldogságot. G. E. HETI HÍREK. 'vWV Zala vármegye törvényhatósága e hó 13-án rendes közgyűlést tart Dr. Balás Béla főispán elnökletével. — A közgyűlés tárgyai 88 pontba vannak foglalva. A ki- nyomatott alispáni jelentést szétküldötték. íffGyüjtsünk a Csány-szoborra. Cselesnyik János í. gimn. oszt., Zalaegerszeg . . — K 50 f. Mai gyűjtésünk . . . . — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 40438 K 73 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40439 K 23 f. A hadsegéiyző bizottság a 6. honvéd huszárezred pótszázadának tisztikarával együttesen segélyezési célokra sikerült hangversenyt rendezett Zalaegerszegen e hó elsején. A sebesült hősök karácsonyfájára és karácsonyára nemcsak pénzt, de bárminő akármily csekély értékű ajándékot vagy élelmiszert is elfogad Vöröskereszt kórház (gimnázium épület.) Az adományokat hirla- pilag fogják nyugtázni. — Sebesült hőseink mindnyájunk hálájára méltók ; érezzék karácsony estéjén mindannyiunk forró szeretetét ! — A zalaegerszegi Vöröskereszt kórház vezetősége nevében írja |a főispánné, dr. sipeki Balás Béláné, Zalaegerszegen. Meghalt Zacsik Istvánné, született Mika Anna f. hó 26-án délután fél 2 órakor, életének 49-ik, boldog házasságának 28-ik évében, hosszú szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után. A zalaegerszegi áll. polg. leányiskola növendékei 250 koronát jegyeztek hadi- kölcsönre. Ezen összeghez adakoztak: az I. „A“ osztályban Grosz Ilona 10, Hajgató Mária 6, Fürst Ilona 5, Skublics Ferike 4, Goldschmied Gizella, Höhn Stefánia, Höhn Gizella, Sipos Berta, Braun Mária és Kesseldorfer Anna 2—2, Neufeld Teréz, Sommer Berta, Krausz Katalin, Papp Margit, Szieber Anna, Kiss Margit, Tavasz Róza, Mihály Olga, Molnár Ilona, Heimer Katalin és Jálisz Róza 1 — 1 koronát, Bekk Mária 50 Tallacz Róza 40, N. N. 10 fillért, Vége.
