Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-11-04 / 44. szám
2 MAGYAR PAIZS 1915. november 4. volt s egy ország áldozott halottal emlékének, mert egyes ember senki sem tudja, hogy kik az ő halottai. És aki nem hiszi, hogy a földön túl is van élet, azt csakugyan kétségbeejtő érzés foghatja el erre a gondolatra. De aki bízik Istenben és hisz az örökkévalóságban, annak fájdalmát kell, hogy megenyhitse az a hit, hogy aki sokat szenvedett — nem magáért, nem csupán övéiért, — hanem egy egész országnak, a magyar hazának javáért s vére hullásával segített egy nemzetet megmenteni az emberiségnek s minket itthon maradottakat megóvni a háború nyomorától, annak a lelke névtelenül is megdicsőül és egy szebb és örökké tartó életben lesz része a halál után. Régen eltemetett szeretteink emlékének áldozva, föl-fölujul a szívnek tompa fájdalma. De ez már nem az a szivettépő érzés, mely a most elvesztett nyomában kél. És akinek van a harctéren elesett friss halottja, enyhítse annak szivettépő éles fájdalmát az a tudat, hogy szeretett hozzátartozója vagy hozzátartozói egy a magyarra váró szebb jövőért ontották vérüket s az ő tetemükből a jövő Magyar- ország hatalmas fája fog kisarjadni, melyért nemcsak élni volt érdemes, j de meghallni is. Hiszen a fák is el- j hulló leveleikkel táplálják a földet, 1 melyben gyökerük van s a természetben nem egyéb a téli halál, mint egy uj életnek előkészítő stádiuma. Mikről nem szabad elfelejtkeznünk ? Nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi Vörös-Kereszt kórházról, a gimnáziumban elhelyezett osztályáról; nem szabad elfelejtkeznünk általában a hctdsegélyző bizottság működéseiről és nem szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról: nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi hősök emlékéről. HIVATALOS HIRDETMÉNYEK. V ¥ ¥ Zalaegerszeg r. t. városnál három ideiglenes munkaerőre volna szükség és pedig kettő az adóhivatalnál, egy a közkórháznál. Az adóhivatalnál elsősorban olyanok nyernének alkalmazást, akiknek a számviteli szakmában, a közkórháznál pedig olyanok, akiknek a kórházi gondnoki teendőkben már némi jártasságuk van. Javadalmazásuk egyelőre 3 K napi- dij lenne, de ha kellő qualifikációval birnak, a szükséges szakismeret elsajátítása után kilátásuk nyílnék arra is, hogy megfelelő javadalmazással végleges állásba juthatnának. Jelentkezni lehet a város polgár- mesterénél a hivatalos órák alatt. Zalaegerszeg, 1915 október 21-én. Dr. Keresztury József sk., 2—3 h. polgármester. A német katona harcol és hallgat. Ha megkérdeznek német katonát, hova megy, hol harcolt és mennyi ideje küzd, a legudvariasabban ezt a választ kapják: — Ja, mein Herr, ich weiss nichts — ich darf nichts wissen. (Uram, én semmit se tudok, semmit se szabad tudnom.) A német katona, amilyen pompásan harcol, éppen olyan nagyszerűen védi hallgatásával a hadviselés érdekeit. Egy robusztus német katona halad az utcán, mindent figyelmesen szemiigyre vesz, betér egy cukrászdába, fölhajt egy pohár tejet, fizet és távozik. Követjük egy darabig, végül is megjön a bátorságunk, hogy megszólítsuk a hatalmas szál embert. Udvariasan, szinte tisztelettel állunk elébe, elmondjuk, hogy olyan intervjufélét szeretnénk. — Kétkedő mosollyal felel kérdéseimé: — Milyen fegyvernemhez tartozik? — Tábori ■ csendőr vagyok. — Háború eleje óta harcol? — . .. ? —- Csak átutazóban van vagy huzamosabb ideig fog csoportjával itt tartózkodni? — ... „Ja, das weiss ich nichts!“ — Hol harcolt eddig? — Auf den Kriegsschauplätzen. (A hadszíntereken.) Mellére mutat, ahol a vaskereszt fekete szalagja középen fehér csikkal diszlik. — Süniért kapta ezt a kitüntetést? — Csekélység az egész. — Innen melyik frontra mennek? — Ja, mein Herr, das weiss ich nicht. — Hogy vélekednek önök a mi testvéreinkről, a magyarokról? — ...? Hát harcolnak!! úgy mint mi! Milyen katonának tartják önök a magyarokat? — Prachtvoll. (Pompás.) — Harcolt ön magyar katonákkal? — Oh, igen gyakran. — És pedig hol? — . . .? — Mikor látta utoljára családját? — Tavaly, augusztus elején. — S mikor kap hazulról értesítést? Általában rendszeresen érkezik a tábori posta? Milyen időközökben? — Uram . . . — De hát mit tud ön akkor? — kérdeztem végül, szinte már egy kissé bosszankodva a titokzatosságon. — Harcolni és hallgatni! . . . Pártoljuk a Vörös-Kereszt Egyesületet! Temetés. Hólepte vidéken, lombtalan fák alján, Nem gyújtanak gyertyát. Forró imádságuk Könnyeikbe öntve, remegve száll hozzánk. Hazaszáll a lelkűk, mindig otthon élnek; Kicsi fiacskájuk imára tanitni S örülni az édes mosolygó szemének. . . . Hólepte vidéken, valahol most messze, Csendben temetik el az ezred cigányát; — Siró hegedűjét, kacagó danáját — Az a kívánsága, hogy a sir temesse. Hiszen odahaza nincsen aki várja: Az a szőke kislány gyűlöli, utálja, Kinél rabként maradt a lelke világa, Édes menyországa ... Gerencsér Anna. HETI HÍREK. ¥ V ¥ A hazáért! A m. kir. zalaegerszegi 6-ik honvédhuszárezred tisztikara mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett bajtársa Machaczek Ferenc népfelkelő honvédhuszárfőhadnagy folyó hó 20-án, életének 40-ik évében, a harctéren szerzett sebesülése folytán az Urban csendesen elhunyt. A megboldogult drága földi maradványai folyó hó 22-én délután 3 órakor fognak a budapesti m. kir. honvédhelyőrségi kórház halottasházában a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a Kőbánya melletti katonai temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Zalaegerszeg, 1915. október hó' 22-én. Nyugodjék csendesen! Gyüjtsiink a Csány-szoborra. N. N. Zalaegerszeg .... 50 f. Mai gyűjtésűnk ....................50 f. Ho zzáadva a múltkori (40436 K 23 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40436 K 73 f. Ref. istentisztelet lesz a zalaegerszegi ev. templomban vasárnap november 7-én d. e. 10 órakor Fejes Gábor barabásszegi ref. lelkész predikálásával. A zalaegerszegi áll. főgimnázium ifjúsága derék módon munkálkodik háború idején is a neki kiosztott szerepekben. Beiratkozáskor 20—20 fillérrel tagjai lehettek a szanatóriumnak, ahová el is küldötte Medgyesi igazgató az egybegyült összeget. | Az idén még egyszer szándékozik erre gyűjteni az ifjúság. A harctéri katonák számára tavaly 70 kiló szederlevelet gyűjtöttek a tanulók teának, az idén 76 kilót — szárított állapotban. A III. hadikölcsönre is szorgalmasan gyűjtenek, hogy minden osztály 50—100 koronát adjon s azonkívül egyes nevekre is szorgalmasan jegyeznek összegeket. Tuczy János tanár pedig gyüjteti velők az elhasznált ruhadarabokat — szintén hadicélra. Harctéri levél. Kedves Gyurka Bátyám! Tulajdonképpen nem érdemied meg, hogy irok, mert egy év óla egyetlen sor Írásomra sem szagoltál. Úgy kidobtál a szüvedből, mintha sohse lettem volna benne. De azért nem haragszom. Hiszen hová jutnánk, ha még mi jóravaló magyar emberek, haragudnánk egymásra, hiszen akkor a muszka külön-külön egyenként enne meg bennünket. Errefelé annyi van belőle, mint a sár. De gyáva a fattyú nem igen mer belénk kötni, csak messziről köpköd ránk ágyúival. De nem félünk, csak a ráccal végezzenek pajtásaink ott lenn, a többi . . . már magától jön minden. Azt mondhatom, hogy mi itt tele vagyunk bizalommal, hiszen ügyünk igazságos. Hanem otthon ezt a sok uzsorást, spekulánst már egyszer fölhúzhatnátok a lábuknál fogva. Ronda piócák! Nem ártana néhány gránátot közéjük vágni ... Küldj olykor egy-egy Paizst Gyurka bá\ Ölellek a régi szeretettel ifjabb barátod dr. Mező Ferenc. Az iskolák igazgatóinak szigorúbban el kellett tiltaniok az ifjúságot a mozitól, különösen azért, mert az Edison színház rossz fát tett a tűzre. Bánkbáil cim csalogatta a tanulóifjúságot közelebb is, de ez csak cim volt, mikor már bent volt a közönség, nem épen épületes dolgot kellett látni a fiatalságnak is, ami épen ellenkezik a pedagógiával. Ezért aztán a pedagógusok teljesen eltiltották az ifjúságot a mostani mozitól, ettől a kétes értékű sőt néha mételyező nevelő eszköztől. Oroszországba hadifoglyoknak nem lehet magyarul írni! Figyelmeztetjük a közönséget, hogy Oroszországba hadifoglyoknak magyarul nem lehet Írni. Nem lehet pedig azért, mert hiteles formában kapott értesülés szerint a pétervári cenzúránál alkalmazott egyetlen magyar cenzor hosszabb betegeskedés után meghalt. Az orosz cenzori hivatal újabb magyar cenzort nem tudott alkalmazni, ennek következtében tízezrével hevernek a továbbításra váró magyar-nyelvű levelezőlapok.
