Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-09-16 / 37. szám
x2 __________________________ MAGYAR PAIZS______________________1915. szeptember 16. ro s pihentetné szerszámát, a kereskedő bezárná üzletét és hiányzanék mindaz, mivel az iparos és kereskedő munkája életszük- sziikségleteink kielégítéséhez hozzájárul? Hogy nézhetnénk a szemükbe visszatérő véreinknek, kik hónapok ádáz, kemény tu- sáját állták értünk is, ha egy elhagyott, ínséges, a gyáva rettegéstől vagy kishitű lemondástól parlagon maradt ország fogadná őket, hol veszendőbe ment minden, mit évtizedek kemény munkája alkotott? A gazdát, a munkást, ha napi munkája végeztével a mezőről, gyárból hazatér, erősítő étel, jól vetett ágy várja; szabad-e, hogy bárjni- nek is hiányát érezzék a háború után visz- szatérő szeretteink, testvéreink, apáink, gyermekeink? Ne feledjük egy percre sem, hogy ha rendes munkánkat megtízszerezve dolgozunk is, a könnyebb, a százszor könnyebb sors még mindig a miénk, mert bármilyen megerőltetésünk sem érhet fel azokkal a fáradalmakkal, azokkal a nélkülözésekkel, azokkal a szenvedésekkel, azokkal a veszedelmekkel, melyeknek hős katonáink lépten- nyomon ki vannak tével Az itthonmaradottaknak is tehát dolgoz- niok kell; dolgozniok nemcsak magukért, hanem másokért és főleg a jövőért! A munkának nem szabad szünetelni, az életrendnek nem szabad fölborulni egy pillanatra sem, mint ahogy folytonosan lüktetni kell a szivnek is az élő szervezetben. Szégyen lenne és gyalázat, ha valaki ezekben a nagyon komoly időkben, midőn létünk, fönnmaradásunk biztositásáért folyik a küzdelem, hitványnak, méltatlannak bizonyulna. Pár évvel idősebb testvéreitek, mert hiszen testvérünk mindaz a száz és százezer ismeretlen katona, ki értünk, hazánkért, szent ügyünkért harcol, e testvéreitek piros vérüket, tiszta fehér életüket, reményük zöldjét készek feláldozni messze országok csatasik- jain: titőletek csupán kötelességtek buzgó végzését, a jövőre való becsületes készülést várja el a haza ebben a reánk szakadt fer- getegben is. Nem hihetem, hogy kerülne sorainkból olyan, ki kötelességét legjobb tehetsége szerint teljesíteni nem akarná! Sőt most mindenkinek jobbnak, derekabbnak, kitartóbbnak, okosabbnak, különbnek kell lenni, mint máskor, mert ne feledjétek el, hogy nemzetünk a világtörténelem itélőszéke előtt vizsgázik most és arról van szó: van-e ebben az országban akarat és képesség egy szebb, boldogabb, hatalmasabb életre? Hős katonáink már letették ezt a vizsgájukat és pedig letették fényes sikerrel. Hiszen ha llica ajka reszketett, arca egészen elhalványodott. Iszonyú fájdalom marcangolta keblét s szinte megérezte, hogy azt, akit a világon mindennél jobban szeret el fogja veszíteni! — Gábor várta a választ s kérőén nézett a lány szemébe. Ilica megértette. Tudta, hogy ő egy felelettel tartozik a férfinak. Keskeny kis fehér kezét rátétté a szivére, s erőt véve mérhetetlen fájdalmán, remegő, dallamos hangján megszólalt: „A te Anyád, az én Anyám, a te vallásod az én vallásom!“ j — Hirtelen, miként a felhő száll, mint a ' villám jő az égből, a hátuk mögött termett a pópá! Odaugrott a leányhoz, megragadta vállát és elrántotta Gábortól: „Hazudsz — kiáltotta, — hazudtál te, te szerencsétlen!“ — Ájultan roskadt Ifica atyja karjaiba, mig a másik e szomorú bucsuzás fájó emlékével bár, de bizva kedvesében és a jóságos Isten anyjában, elindult a Haza hivó szavára! ... * * * llica haldoklik. Ez a szó villámgyorsasággal futott át a falun. Nem birt megküzdeni a szomorú valósággal. Itt hagyja az életet, ami neki nem is olyan rég még olyan nagyon drága volt, most meg már nem bir semmi értékkel, hiszen olyan csalódással teljes. — Olyan mint a virág, melyet életet adó tövéről durván letépnek. Elhervadt... Ott fekszik a- fehér párnák között, beesett, sápadt arcával az ajtó felé fordulva. Mintha várna valakit... Csak szemei, azok a kiváló tengerész, lovas, tüzér vagy gyalogos csapatot kell összeállítani, ki erre a legalkalmasabb? A magyar katona. Vagy hü, titoktartó katona kell a 42-es ágyuk mellé, kit vezényelnek oda? A magyar katonát. Nem az önhizelgő, nem az önámító mondja ezt, hanem minden elfogulatlan szemlélője vitéz katonáink derékségének. Egy berlini napilap harctéri tudósitója újévi cikkében igy aposztrofálja vitézeinkben a magyarságot: Légy üdvözölve és köszöntve Te nagynevű nép, gyöngye a monarchiának! Most rajtunk a sor, rajtatok és mindnyájunkon, hogy ép oly fényes sikerrel letegyük vizsgánkat és akkor méltók leszünk hőseinkhez, méltó fiai drága hazánknak, melynek fönnmaradásáért vitézeink már tenger vért ontottak. Teljesítsétek hát hiven és odaadással kötelességeiteket; ne feledjétek, hogy csak az lesz hü a nagy dolgokban, ki a legkisebben is az. A fegyelem és engedelmesség ne essék terhetekre. Nem látjátok, hogy ezek nélkül ennyi ellenség közepette régen földönfutókká lettünk volna? Azt hiszitek talán, hogy a lövőárokban, golyózáporban, szuronyrohamban, az élet és halál mesgyé- jén tölteni hónapokat valami kellemes, kívánatos szórakozás? és mégis meg kell tenni a katonának, mert parancsa van rá és neki engedelmeskedni kell. Az engedelmességnek ennek a hősi fokára készüljetek már most a szüléitek, egyházi és világi elöljáróitok intézkedései iránt tanúsított készséges engedelmességtekkel. Most rakjátok le jövőtök alapjait; rakjátok erős, mély alapra, hogy jövőtök biztosan, erősen álljon. Ifjú korotok a virágzás kora; de nem a virágzás a célotok, hanem a gyümölcstermés; óvjátok tehát gyenge virágotok szirmait a bűn fagyos leheletétől, a szenvedélyek férgétől, mert nem lesz gyümölcs a fán, melynek lehullottak virágai. Legyetek vallásosak; ne feledjétek, hogy vallásosság nélkül nincs igazi, nincs boldogító műveltség; elszomorító példáját láthatjátok ennek épen mostr az úgynevezett müveit nyugat népeinél. Óvakodjatok az életerőt, az izmokat elgyengítő léhaságtól; tartsátok keményen fejeteket, fékezzétek indulataitokat; erősítsétek lelketeket a nélkülözések, szenvedések békés elviselésére. Lehet, hogy nagy megpróbáltatásokat támogat számotokra a jövő. Egyszerűség legyen életelvetek mindenben; életmódban, táplálkozásban, ruházkodásban; egyszerűség a szokásokban és erkölcsökben mindmegannyi forrása a test egészségének és a jellem megszilárdumélységes szemek, melyek minduntalan fáradtan becsukódnak, egyedüli maradványai elherdvadt szépségének. Öreg édesatyja ott zokog az ágyra borulva. Hej de szívesen odaadná Ilicát, — ha meggyógyulna, *— annak az átkozott magyarnak. A lány sápadt arca mintha csak felelne atyja gondolatára: „Késő, minden késő!“ — Az öreg megérti s keserű fájdalommal szorítja magához llicáját, az ő szépséges, imádott llicáját!. . * ■'fi * Egy falábú, fáradt, beteg katona bandukol végig a hólepte utón. Ismerős lehet, mert, mint aki biztosan tudja a járást, egyenesen a temető felé tart. Oda huzza a lelke! — Már messziről látja az egyszerű fehér kőkeresztet, melyen csak egy név ragyog: „llica.“ Odaroskad beteg teste a kereszt tövébe, s panaszosan zokog fel: „Ilica! mért hagytál itt! Mért hagytál itt szenvedni tovább, kétszeresen egyedül!?“ Kékülő ajkai odatapadnak a fehérmárványon ragyogó névre, mig karjai görcsösen ölelik át szerelmese sírkövét. így találták meg reggel megfagyva. Ajkai még most is ott pihentek a ragyogó aranyos néven. Talán utoljára is csak azt susogták: „a Te Istened az én Istenem, a Te vallásod az én vallásom!“ (Vége.) lásának. Az egyszerűségből a legszebb erények fakadnak békében és háborúban egyaránt. Tőletek telhetőleg vegyétek ki részeteket a háborúból. Talán vigasztalnotok kell édesanyátokat, ki elesett édesatyátokat vagy testvéreiteket siratja. Talán a hiányzó munkaerőt kell pótolnotok; mindenkinek ki kel! venni részét a háborúból, mert mindenki részesül majd a győzelem áldásaiban. A most folyó élet-halál harcban dicső példáit láthatjátok a legszebb erényeknek; buzdul- jatok fel ezeknek a példáknak a követésére. Ha mindezeket megszívlelitek, átérzitek és követitek, akkor jó hazafiak lesztek. Most még gyenge karotok a fegyver forgatására; de amit megtehettek, tegyétek meg, imádkozzatok harcoló vitéz katonáinkért, otthon maradt aggódó szeretteikért, fegyvereink diadaláért, apostoli királyunkért, drága hazánk jólétéért! Együtt végzendő iskolai munkánkhoz az Ég áldását kérve, az 1915—16. iskolai évet megnyitom. „Emléket a zalaegerszegi hősöknek!" Mikről nem szabad elfelejtkeznünk? Ezek között első helyen áll a Paslek Lajos iditványa s az ő első letett alapjának a gyarapítása. Ez a históriai i indítvány talán több embernek a szívbe | nyilalik. Ma egy nagy honleánytól, j egy országosan ismert nagy asszonytól, özv. Palini Inkey Káhnánnétól kaptunk arra a történelmi célra 30 koronát. S igy a bankban kamatozó alapunk ma már 235 korona. Ezt hetenként nyilvántartjuk s óhajtjuk és kérjük hetenkinti gyarapítását. HIVATALOS HIRDETMÉNYEK. v ▼ v Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy azon szőlősgazdák, kik kiméréssel és kismértékben való elárusitással nem foglalkoznak, a bor- italadó kedvezményes fizetése céljából az 1892. évi XV. t.-c. 3. §-án alapuló igényüket folyó évi szeptember 7-től bezárólag szeptember 26-ig Megyessy László kataszteri nyilvántartónál bejelenthetik. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa, 1915. szeptember 6-án. Dr. Keresztury József sk., h. polgármester. Ajánlatos a Szigeti utóda | VRJDR D. | fényképész | műterme v s ZRLREGER5ZEGEN = Kossuth Lajos-utca. =
