Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-07-08 / 27. szám
\ÍL év Zalaegerszeg, 1915. julius 8. 27. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre K 1'04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőségés kiadóhivatal: Wlassics-u,8.sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE LENG YEL1FERENC BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. Pardon! Nem buktak meg a zalaegerszegi bankok. Olyan formán Írtam a múlt héten rólok, hogy úgy hallgatnak, mintha megbuktak volna valamennyien. Tudniillik, hogy nem hirdetik az újságban mérlegeiket és évi közgyűléseiket s általában közgazdasági tevékenységűket. Igaz, úgy van, kiérezhetett ebből a mondásból valami szegényes kis- lelkü pro domo-féle kesernyés panaszkodás; mert a lapban való hirdetés 1 azt is teszi, hogy az illető bank a hirdetés mellett egy néhány forinttal segélyezi a lapot. Ez elmaradt s mintha csak ezt panaszoltam volna fel a múltkor. Bizony nem buktak meg a bankok. Hiszen már azóta hirdette is itt közgyűlését a Zalaegerszegvidéki Hitel- szövetkezet. Tehát hogy ez az egy nem bukott meg, az egészen bizonyos. De egészen bizonyos az is, hogy a többiek sem buktak meg. Nem ebben a lapban, de laptársunkban életjeit adtak magukról, hirdették a közgyűléseiket, mérlegeiket és általában köz- gazdasági tevékenységeiket. Hirdették s a hirdetés diját (40? 50? kor.) meg is fizették — volna. Megfizették volna, de nem fizették meg, hanem visszatartották. Visszatartották, mert társlapunknak a szerkesztője nem volt itthon. Nem volt itthon, mert a csatatéren volt. A csatatéren volt s a shrapnellek és ágyúgolyók zivatarában guggolt. Milyen nagylelküek ezek a bankok. Ha valami kis rósz véleményem volt velők szemben, megszüntettem. Az én lapomat nem szeretik, nem pártolják s igy nem is óhajtják segíteni. Isten neki! Egy kissé rosszul esett igazán, hogy épen ezt a lapot negligálják any- nyira. De hát gusztus dolga. Aztán nem is kell olyan sok áldozatot kívánni tőlök. Igaz, hogy ezek a bankok százezerekkel s milliókkal foglalkoznak, de sokat is áldoznak ide-oda; tűzoltó-testületnek 15 korona, szegények istápolására 10 korona s van ilyen még tiz is, — összegyűl s igy kiadnak évenként csupán humánus és jótékonysági célokra — Isten tudja — talán még száz koronát is. Ennélfogva nem lehet kívánni, hogy véglehelletig pártolják még az irodalmat is. De tisztelem és szeretem őket azért, mert szeretik, pártolják és segíteni óhajtják azt a lapot, amelyiknek a szerkesztője a háború vérzivatarában vére hullásán és élete árán is védelmezi hazánkat, nemzetünket és a — bankokat, hogy a gránátok szilánkokba ne tördeljék. Nagyrabecsülésem nőtt, amikor megtudtam, hogy a hirdetés árát, a 40 vagy 50 koronát némelyik bank nem adja ki még az Isten fiának sem, visszatartja, bizonyosan, úgy gondolom azért, hogy egyenesen a tulajdonosnak adja oda, hogy bizonyosan ihassék rajta egy pohár bort, akiből vért sajtolt ki a háború, miérettünk, a közönségért és a — bankokért. De nagyon sajnálom, el kell pusztítanom nagyrabecsülésemet, — mert megtudtam, hogy az a némelyik bank azért tartotta vissza a hirdetési dijat, hogy, ha a szerkesztő meg talál halni a háborúban s a karddal együtt az irótoll is kihull a kezéből, hát az 50 koronát se az Isten fiának, se magának az Istennek ne adja ki, hanem tartsa meg saját magának az a némelyik bank s számítsa bele a keze között lévő váltóba. Tehát 50 koronára becsüli némelyik bank azt az embert, aki tollal és karddal szolgálja a hazát, a nemzetet és a — bankokat. 50 korona! 50 koronát adunk rua egy hizott libáért és egy rühes malacért. Ennyire becsüli ma némelyik magyar bank a magyar hirlapirót. Úgy volt s talán úgy van, hogy a szerkesztőnek nem tudom hány, talán 2—3 száz koronás váltója volt vagy van is némelyik bankban. De vis major volt. Nem törleszthette Orosz- Lengyelországból. S volt és van talán moratorium. De bizonyosan vannak kezesek, jótállók, aláírók. így kívánja ezt a bankok törvénye. Ha meghal a szerkesztő vagy akárki ember fia, fizetik a váltót a kezesek. De némelyik bank mégis lefoglalta az 50 koronát. Tehát ezek a bankok nemcsak a morális határt lépték át, hanem a szabályok formaságát is. Mindezzel azonban megcáfoltak en- gemet akkor mikor azt hittem, hogy talán nem is élnek, talán megbuktak. Azért illendően pardont kérek. Nem buktak meg. Élnek és uralkodnak. Borbély György. Másodszor telt be a hadikölcsön jegyzése és a második kölcsön még többet hozott, mint az első. Ezerszázhusz milliót jegyzett most az ország. Kétszázötven milliót félmilliós és annál is nagyobb jegyzések fogyasztottak el, másik harmadféiszáz milliót ötvenezer és ötszázezer koronás jegyzések vittek el, mig a többit, hatszdzhuszmilliót, csupa kisember jegyezte.
