Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-10-29 / 44. szám

XV. év 2al«»eerw«Q, IW4. október 29. 44. szánt Sl6&Mtéri ár : flgj, érr« 4 ket. 04 f fél én* 2 kor 04 f H««yadr« í kor. 64 l isás 8 fiitér. oerftes^ti Z. IHIox*-vá1jItL Hajós Hirdetéaik dija megegyezés széria! Nyiíttér sora 1 kor Szerkeax tőség kiadóY«ta>: Wlasics-atc*a 8, ( LEKGTEL FBBBNOZ Mui^atórBai = Y BOEBÉLT QTŐR37 lap u ajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Kormányintézkedést kérünk I (II. Folytatás.) Nagyon önhitt embernek kollene lennem, ha azt hinném, hogy a drágaságról irott czikkem tényleg fölért volna Budapestig. Vagy, hogy nekem abban részem volna, hogy ma már majdnem minden lap a türhetetetlen gabona árakról ir. Az a körülmény, hogy a tegnapi „Magyarország"-ban Gróf Batthyány Tivadar, szebben, jobban, hozzáértőbben, majdnem ugyanazt irta, a mit én is megirtam, ez minden esetre jóleső érzéssel tölt el és annak a jele, hogy a bajok felismerése már előbb igen nagy rétegekben elterjedett és hogy közel van, közel kell lenni a maximális gabona árak hatósági megállapításának. Mult czikkemben azt mondottam, hogy az abnormális gabona ár és élelmiszer drágulást a tisztviselői kar, a kereskedő, az iparos és munkásnép érzi leginkább. Vagyis azt lehet mondani, hogy a termelő osztályon kivül, mindenki más, érzi azt. Kétségtelen azonban, hogy legelsősorban a tisztviselő osztályt, vagyis az összes fix jövedelműeket sújtja a drágaság és fenyegeti az inség. Utánua következik az iparosság és csak legvégsőnek következik a kereskedő osztály. Az iparos és kereskedőnek ugyanis módjában van a drágulást „áthárítani" a — fix jövödelmüekre. Azaz, hogy most, a munkahiányos háborús időben ettől az előnytől az iparos is meg van fosztva; mert hiába akar áthárítani, ha kevés az átháritási alkalom : a munka. Nézetem tehát az, hogy a kereskedők nagy része érzi legkevésbbé a nagy élelem drágulást. Sőt a kereskedők egyrészénél bizonyos kárpótlást nyújtanak a „háborús" czikkek eladáBa is. Ezzel aztán egyáltalán nem akarom azt mondani, hogy a kereskedő élete fenékig tejföl ! Ez csak olyan okoskodás, hogy hát tulajdonképen mégis kiket, melyik osztályt sújtja leginkább a háborút kisérő drágaság ? Mely osztályoknak van mégis megadva a mód, hogy a tőlük kiuzsorázott drágaságnak legalább egy részét, visszaszerezzék, áthárítsák. Állitásom mellett bizonyítanak azok az áru-áremelkedések, a mik csak törtekben volnának a kiló árban érvényesitendők. P. o. Ha a gyárosok fölemelik métermázsánként a czukrot 5 koronával, akkor a kereskedő kilóját nem öt fillérrel, hanem legalább is 3 krajczárral emeli föl. Igy van ez számtalan más árunál is. A bécsújhelyi virsli például örök idők óta tsz krajczár volt; -ma »egyetértőleg« 24 fillérre emelték föl és egynegyed résszel kisebbre gyártják. Ha majd megszűnik a háború, lehet, hogy a visli visszanyeri előbbi nagyságát, 24 fillérnél olcsóbb azonban nem lesz az többé, sohasem ! A tűzifa árak, — sajnos — 50°/c-al emelkedtek; a kenyérsütését azonban 150 perezenttel, vagyis 8 fillérről 20 fillérre emelték. Hol késik a községi sütő kemencze? Kávéházi ozsonámhoz az úgynevezett tejeskenyér eddig 4 fillér volt, most 6 fillérre emelték. Ez sem lesz többé soha két krajczár. És számtalan olyan czikk van, amelynek árát most okkul-oknélkül felemelték, a mely árak azonban még soká fognak kisérteni, sőt megmaradnak „emlékül" Mert szerintük, azt a publikum már „megszokta ..." Egyszóval, igy is, ugy is, szomorú télnek nézünk eléje. Arról nem is szólván, hogy maholnap kis darabka tűzifát majd csak zsuzsuként, vagy a pecsétgyűrűnkben hordhatunk. Azért tehát, bizony az volna az ideális állapot, ha nemcsak a háborúban, hanem még békében is fixirozva volnának az összes élelmi czikkek árai. A mikor a háború kitört, óriási plakátok jelentek meg, a melyekben szigorúan meg vala irva, hogy a ki mesterséges drágaságot idéz elő, — a ki a háborús helyzetet a fogyasztók rovására kihasználja, az a törvény szigorával büntettetik — elzárattatik. Ez a helyes fölbuzdulás elaludt. Pedig már akkor kellett volna a gabona árakat megállapítani. Akkor könnyebb, egyszerűbb lett volna a dolog. Olvasom, hogy vannak városok, ahol az illétékes helyhatóság állapította meg a piaczi és egyéb élelmiszerek árát. Ha ez igaz, akkor még is kell valahol valami erre vonatkozó törvénynek lenni! Ha pedig tényleg van ilyen törvény, akkor miért alszunk, miért nem alkalmazzák azt ? A plakáttól magától nem várhatunk eredményt ? És ha van olyan törvény, akkor mégis hogyan lehet a busa 41 korona ?! Avagy az nem megy a mások, a fogyasztók rovására ? Mégis igaz volna az, hogy nálunk mindenre lehet a: »ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes* teóriát alkalmazni ? Ha a Haza, a győzelem érdekében, ellehetett venni a legnagyobb munkaidőben akaratom s beleegyezésem nélkül, általuk megszabott áron, 3 lovamat, akkor a fenti érdekekből s az államot képező nép érdekében, miért ne lehetne elvinni a gabonámat is, a mikor azért illő árt adnak ? A ló nem mindig eladó áru, a gabonát pedig eladásra termeljük. T—t. Jótékonyság a háborús czélokra. (II. Folytatás). Folytatjuk az adományok közlését, melyeket Dr. Bálás Béláné foispánnéhoz, a Vöröskeresztegylet elnökéhez visznek, aki a katona-kórház különítményének a főnöknője. A kevetkezők adták —• folytatva — a következőket : Dr. Keresztury Józsefné 2 takaró huzattal, 4 párna 8 huzattal, 6 pohár ruha, 2 trikó, — Özv. Szabó Istvánná 2 törülköző, 2 vánkos, 2 huzat, 1 paplan és lepedő, 6 tányér, 3 kanál, 1 törlőruha, — Dr. Zarka Zsigmondné és Bogyayné sok élelmiszer, — Nagy Ignácz Töberek 2 kenyér, 2 fonott kalács, 1 kis zsák liszt, 4 üveg tejszín, 2 befőtt, 1 zsák bab, 1 zsák burgonya, — Szűcs Dezsöné naponta 10 liter tej, — Dr. Szigethy Elemérné naponta 16 kész reggeli, — Deutsch Hermán 2 vánkos 4 huzattal, — Kosárszky Józseíné 5 ing, 3 törülköző, 1 lepedő, 4 zsebkendő, — Hegyi Józsefné 6 ing, — Magyar Lajos 1 pár csirke, — Széchényi nővérek 1 párna huzattal, 2 lepedő, — Zorka Zs. 30 üveg barack befőtt, — Sleininger Manóné 1 sétapálcza és újságok, — Kaiser Józsefné vaj, szőlő, kávé, kenyér, — Martinék Mór 1 vánkos, 2 huzat, 2 törülköző, 1 lepedő, 1 pokrócz, — Rosenberger Lajos 2 párna, 4 huzat, 3 alsónadrág, 2 ing, 3 törülköző és ennivaló, — Spiegel Zsigmondné kereskedő 1 lepedő, 5 alsónadrág, 3 ing, 4 pár harisnya és ennivaló, — Oliár község 4 lepedő, 7 alsónadrág, 5 ing, 4 törülköző, 2 konyharuha, 4 vánkos, 2 huzat, — őzv. Fángler Mihályné 1 vánkos toll, — Balassa Benőné 2 ing, S lábbeli, 1 trikó, 3 pár harisnya, — Magyar Lajosné 1 vánkos, 2 huzat, 6 zsebkendő, 2 lábravaló, 3 törlő ruha, 3 pár^harisnya, 2 alsónadrág, — Őzv. Csillag Gyuláué 6 lepedő, 6 törülköző, vászondarabok kötésre, — Heinrich Vilmosné 3 paplan, 3 üveg lekvár, 3 ing, 3 törülköző, 3 vánkos huzat, — Horváth Margit és Skardelli Lajosné gyűjtése 120 tojás, turó; dió, fél kiló vaj, — Paslek Lajos 2 kenyér, — Tivolt Gyuláné 2 kenyér, — Nagy Lászlóné Andráshida nagy tömeg élelmiszer, — Balogh Mihály 1 tollpárna, 2 huzat 2 lepedő, — Schütz Sándor és fia 100 zsebkendő, — Sommer Sán-