Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-03-26 / 13. szám

1914. márczius 26. MAGYAR PAIZS 3 állott, váltakozva egy-egy ezüst húszassal és 6 krajczárossa

1]. ..-•. . Megköszöntem a gazda- sztvesstég£t' távozni akartam, mikor a szemembe Ötlik* egy "füstös olajfestmény, mózgálmasan" és művészi tudással megfestett alakokkal. Hát ez micsoda? kérdem.a. gazditól!1

;. -Ez bizony kérem alássan,,még a Lip Miska festette. Lip Miska? Ilyen festőt'nem ismerek. -Taián Lleb Miska? . •*• Mi csak Lip Miskának hivtuk; tetszik' tudni, ez" volt Szamoss'ynak • a léfényé,"

: al?i

; k'ésőbb elment Párizsba piktornak^ de akkor már Munkácsynak hívták. n Hát, hogy jutott maga elifiez a'"képhez? Apám erdész volt a Sch'onborn grófnál és mikor Miska a kasztélyban Szamossynak pingálni segitett, apámnál kosztoltalif akkor adta apámnak ezt a képet. V Később, amikor már ur lett a 'Miskából (mert együtt gyermekeskedtúnk), egfs*zer'

: ott járt Munkácson is és apámat maglátogfatta. Apám megmutatta neki ezt a képet. Na erdész ur, ezt a képet elviszem majd, de előbb küldök helyette egy szebbet, amit most festettem. Mert ez az első munkáíin egyike, ez nyitotta meg számomra a művészi pályát. Apám sokáig várta a v képet, ' de nem jött, Munkácsi se járt azóta szülővárosában." Midőn apám meghalt, megosztozkodtunk öcsémmel; igy jutott hozzám, ez a kép. Rövid alku után megtörtént a vásár." Szívesen eladom a képet, mondta a gazda, Miska már úgyis meghalt. Nekem pedig az ilyen szűkös világban többet használ az ára a képnél. A képet hónom alá véve boldogan léptem ki a házból, a gazda hálálkodva kisért ki a kocsiig. Útközben még elmondta: kérem rá volt ám a kép szélire irva a Miska neve is,' de hurczolkodás közben a ráma eltörölt, a kép széléről pedig a festék lepattogott. Éu ugyan a kép szegélyén qgm találtam meg a Liub Miska nevet, d j a csárdai betyár dráma ugy magán viseli Munkácsy művészi egyéniségét és annyira őszinte volt a szüklátkörü ember elbeszélése, hogy egy pillanatra sem kételkedtem, hogy ez a kép a nagy Munkácsynak 'ifukori festménye, azon korból, midőj még kezdetleges ecsetjével nem birt kellő kifejezést adn! a lelkében forrongó nagy gondolatoknak.- • Ugy vélem, hogy e képe 1860—1864 között készülhetett, talán 18—20 éves korában. Mik or hazafelé jövet megdicsértem, megjutalmaztam Zsiga kocsist, azt í:

3 megkérdeztem tőle, hogyan került ide ez a munkácsi ember? Hát kérem egy odavetődött idevaló leányt vett feleségül, az hozta el ezermesternek a falunkba. Azóta hűségesen reparálja a kakukos órákat, permetező gépet, esernyőt. Ha szűkösen is, do megél belőle becsülettel. Azóta ez a kép szalonom egyik büszkesége, csak azok ismerik, kik nálam megfordultak és a művészet-történettel foglalkozó munkák" emlékeznek meg Munkácsy első alkotásáról »Betyárok a csárdában.*. Ez az a kép, amelynek alapján felvették őt a festőakadémiába. De azért nem szabad a vérbeli gyűjtőnek szerencséjében bizva tisztán á véletlenre támaszkodni. A szerencse isten-asszonya nem egyszer hátatforditva magára hjgyja a gyűjtőt. Segítsen magán leleményességével, ha tud. Ilyenkor tesz tanúságot az igazi gyűjtő rátermettségéről. Ha nem untatom kedves hallgatóimat, erre a körülményre is van egy kis történetkém kéznél. Elmondom, elhallgatva a szereplő nevét és a történet színhelyét. A gyűjtő beállított egy felvidéki falucska kolostorába. A portásnál jelentkezett, aki szobájába hivta, leültetje és sietett a házfőnöknél bejelenteni. Mig a. portás.megjárta a kolostor—lépcsőit, addig a gyűjtő; [ szemeit legeltette a kolostor kiselejtezett régi képein és egyéb apró tárgyain, amelyek ütólsó állomásukként a portás szobájába kerültek. A gyűjtő szeme megakadt e.gy gyönyörűséges fayencze tárgyon. Olyan kincs volt ez, melyért, mint mondani szokás, a vérbeli gyűjtő tűzbe menne. A tárgy fenekének zománcza kis helyen lepattant, azért csepegett: igy került a portás Szobájába, kinél mint hasznátati tárgy szerepelt tovább is. A gyűjtő, mint a tigris a zsákmányára, ugy ; ugrott a kincs után: leemelte, megvizsgálta, j gyönyörködött benne, miközben felfedezett nyaka alatt egy kis hasadást. A folyosón felhangzott a portás csoszogó lépése, a gyűjtőnek épen annyi ideje volt, hogy a tárgyat régi helyére juttassa. Mire kinyílott az ajtó, már egykedvöen ült helyén, pedig szive ugy dobogott, mint egy érettségit tett szerelmes ifjú a farsang első bálján. A portás azzal a hírrel jött, hogy a ház- ; főnök a gazdaságban van és egy óra múlva jön haza. Igy a sors kedvezett a gyűjtőnek, hogy addig elintézheti a portással a fayencze ügyet. A portás kedélyes ember volt de lelkiismeretes, kit valamely dolog kiadására rábírni meddő kísérlet lett votna. Szinte már előre a fülébe \ csengett a gyűjtőnek a portás válasza: »Ha a ! házfőnök ur beleegyezik«. Ez pedig hosszadalmas ; ut, legtöbbször eredménnyel sem jár, mert a ; házfőnök a tartomány főnökre hivatkozik, kitől j engedélyt kell kérnie a régi tárgy kiadására. Jobb az ilyen megoldást meg se kísérelni. Pedig j a tárgy olyan mübecscsel birt, melyet a gyűjtő ott nem hagyhatott. Ilyenkor juthat érvényre a ! gyűjtő leleményessége. Azonnal készen is volt tervével. Unottan felállott helyéről és leemelte a tárgyat, de abban a pillanatban a tárgy alá dugta az ujját és felső részét megnyomva nyakát letörte. Az eltörölt tárgyat rémült arc/czai hozta a portás elé és restelkedve mentegetőd ötí. »Nem olyan nagy b;ij« felelt a portá?, »ugyis folyatott®, a baj csak annyiban baj: nhogyha szükség lesz rá, hát nincs«. Ezt várta a gyűjtő. sVárjon c-ak, tisztelendő ur, majd eligazítjuk a dolgot: hozok én helyette mindjárt egy ujat.« Mire a bázfŐDök a gazdaság jói hazatért, már • ott volt a régi tárgy helyén az uj, melyet a gyűjtő 80 fillérért vett az üreges boltban 1 természetesen előbb magával vitte a régi törött cserepet. ; A portás boldog volt, a gyűjtő még boldogabb. Igy lett közmegelégedésre elintézve a fayencze ügy és a Rákóczi korabeli magyar kiues vizüveggel i összeragasztva, teljesen épen került a gyüjte- j ménybe, megnentve a pusztulástól egy kis j leleményesség és 80 fillér árán. Ki tudja, sikerült jj volna-e a gyűjtőnek ötven koronáért megszerezni, ! ha a jó ötlet hijján a hosszabik utat választja és j nem került volna-e addig törött cserép alakjában a szemétdombra, ha másnak kevésbé ügyes kezében törik véletleuül össze. — Még sok apró törtenetet tudnék elmesélni, í mert az igazi gyűjtőnek minden kedves tárgyáról * van egy kis elmondani valója. Éppen ezek a feledhetetlen történetek forraszt- ; ják össze a gyűjtő szivével, a verejtékes munká- ' val, vagy egyéb áldozatok árán megszerzett j műkincseket. Köszönöm kedves hallgatóim szives türelmét. í Viszonlátásra a muzeumban! Ott szívesen folytatom, ha nem unatkoztak. Szentmdrtoni Darnay Kálmán. Hivatalos rovat. "Zalaegerszeg rrt: város pól§5rmesTeréT51. ~~~ 8318—1914. Hirdetmény. A cs. és kir. haditengerészet altiszti iskolájába 14 évet betöltött, de 17 évet még tul nem haladt ifjak vétetnek föl. Érdeklődők a feltételeket a városházán (I. emelet 2. sz. a.) a hivatalos órák alatt megtudhatják. Zalaegerszeg, 1914 márczius 21. Zalaegerszeg r. t. város tanácsától. 3001—1914. Árlejtési hirdetmény. Zalkegerszeg r. t. város tanácsa Zalavármegye alispánjának 1913. évi deczember 30 án kelt 26700. számú rendeletével jóváhagyott, Zalaegerszeg r. t. város tulajdonát képező szabadcsácsi legelő alagcst vezési munkálatai végrehajtásának biztosítása czéljából nyilvános zárt ajánlati versenytárgyalást hirdet. A munsálat áll: 1. 17733 m

3 földmozgásból, 2 81000 db 5 cm. átmérőjű, 10178 db 8 cm. átmérőjű, 8281 db 10 cm. átmérőjű alagcső szállítása és fektetéséből. A munkálatok teljesen befejezve f. évi szeptember 15 ig a városi tanács kiküldötteinek átadandók. Ajánlat tehető az egész munkára, tehető külön földmunkára az alagcsövek elhelyezésével ós külön az alagcsövekre, azoknak helyszínére való szállításával. A fent emiitett munkálatokra vonatkozó ajánlatok az 1914. évi április 30-ik napjának d. e. 11 órájáig Zalaegerszeg polgármesteri iktató helyiségében adandók be. A versenyezni óhajtók felhivatnak, hogy a fentebbi munkálatok végrehajtásának elvállalására vonatkozó zárt ajánlataikat (az ajánlati költségvetéssel együtt) a kitűzött nap d. e. 11 órájáig a nevezett hivatalhoz annyival inkább igyekezzenek beadni, mivel a késebben érkezettek figyelembe nem fognak vétetni. A pecséttel lezárt és 1 koronás okmánybélyeggel ellátott ajánlat boritéka a .övetkező felirattal látandó el: »ajánlat a szabadcsácsi legelő alagciövezési munkálataira.« •Azon pályázók kik Zalaegerszeg r. t. várossal még üzleti összeköttetésben nem állottak, illetve előtte istru retlenek, tartoznak műszaki rátermettségüket, anyagi képességüket és megbízhatóságukat a ?ájuk iII tékes kereskedelmi és iparkamarai bizonyítványával igazolni. Az ajánlathoz az engedélyezett Költségeket (illetve az ajánlati költségvetés végös-jzege) 5°/o ának megfelelő bánatpénz vagy óvadékképes értékpapírnak a városi pénztárnál történt letételét igazoló pénztári nyugta csatolandó. A szóban forgó munkálatra vonatkozó műszaki művelet és részletes feltételek a városi mérnöki irodában a rendes hivatalos órákban naponként megtekinthetők. Zalaegerszeg r. t. város tanácsának, 1914. évi máicziui 10 én tartott ülésében. Dr. KORBAI sk., polgármester. 3 Helyie*. Városi gyt^és van ma délután lapunk zái takor, bő tárgysorozattal. Nagyobb tárgyak közé tartozik az Aran. Bárány szállónak s a Barossligeii és Fehérképi vendéglőnek a bérbeadása, — és a rendőralkapitányi állásra való pályázat. Az Arany Bárányt a legtöbbet Ígérőnek, Vajda István szombathelyi püspöki fó-zakácsnak me^ is szavazta a közgyűlés, évi 20 ezer korona bérért. Gyűjtsiínk a Csauy ssoborral Csomosi Benedek p. ü számelleuőr Déva — (Simitska J nos utján) . . . • 3 E 22 f. Gimn V. oszt. szivacsmaradványából — Zalaegerszeg . — K 14 f. Schmiedtné-Révfy Laura igazgató gyűjtése a polgári leányiskolában, Zalaegerszeg I. A) osztály. Brüll Boriska —'10 Ábrahám Kata '-'20 Csiszár Gizella -10 Braun Janka —10 Grünvald Erzsi —04 Braun Mária -"10 Fiiszár Mária —TU