Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-04-23 / 17. szám

1914. április, 23 MAGYAR PAIZS 3 szóval sem tárgyalják. Ha rosszhiszeműséggel Déznök e tényt, azt kellene megállapítanunk, hogy a sajtó, t. i. a helyi sajtó, fél a kultúra terjedésétót. Ezt nem mondom, de fel kell tannem, liogy szerkesztőink nem foglalkoztak ez üggyel úgy, mint az azt megérdemelte volna. Nem kicsi dologról van itt szó, nem egyesek érvényesüléséről, hanem egy egész vármegye szellemi előhaladásáról. Hogy ezt a mulasztást részben pótoljam, főbb vonásaiban leirom, mit lehet és kell a népkönyvtárral elérni és hogyan volna az szervezendő. Zalavármegye színmagyar népét, nemzetiségek veszik körül. A népkönyvtárral egyrészt a magyarság szellemi nívójának emelését, másrészt a nemzetiségek között elterjedt ellenséges nyomtatványok kiszorítását s a magyarosítást mozdíthatjuk elő. Nagyon sok idő fog addig eltelni, amig iskola ügyünk teljesen rendben lesz. A népkönyvtár részben az iskolát eegiti, részben azt pótolja. Az a nagy szellemi tőke, ami egy jól összeválogatott könyvtárban fel van raktározva, az élvezetes, könnyed előadás utján, könnyebben, szinte észrevétlenül viszi az olvasó elméjébe a tudást, szivébe a nemesebb érzelmeket. Száz és száz czikk nem magyarosit, nem viszi be a honszeretetet olyan mértékben, mint egy jó könyv. Az egy-két osztályt végzett falusi ember innét szerezhet további ismeretet, a tanult ember ebből kap üdülést. Épp azért a könyvtárnak ott kell lenni a legkisebb faluban s a legnagyobb városban, nem szorosan lecsukott szekrényekben, hanem az olvasók kezében. Jó könyvekre mennyire szükség van, annak egyik bizonyítéka az a fokozatos érdeklődés, amelyben a közönség helyi népkönyvtárunkat részesiti. Csak ezt az érdeklődést ébren kellene tartani. De hogyan tegyük ezt, ha a könyvtár nem fejlődik? Erről feltétlenül- gondoskodni kell, a meglevőt gyarapítani, s állítani kell ott, ahol még nincs. Mi módon volna ez lehetséges, megmondja Wlassics Gyula czikke, s megmondja azt is, ki legyen az, aki a költségeket előteremti. A vármegye. Minden nagyobb helyen állandó könyvtárat kell létesíteni, mig a kézségek vándor könyvtárakat kapnának. A könyvek beszerzéséről gondoskodjék a megye, az egyes könyvtárak dologi kiadásúról az illető város, község. Évi 10—15 ezer koronával szép eredményeket lehetne elérni s a könytár ügy az egész vármegyére nézve megoldást nyerne s ebben a Könytárak Országos Tanácsának támogatására is lehetne számitani. Igy lehetne megvalósítani a Balassa igazgató ur által ajánlott olvasóköröket. A megoldásnak e módjától az irányadó egyének nem zárkóznak el s ez nem üres állítás, de a közönségnek magának is kellene érdeklődnie. Nem kellene megvárni, amig a saját érdekében azt mintegy reá erőszakolják, hanem magának kellene kívánnia. Sajnos erre nem számithatunk, azért egyelőre csak azok figyelmébe ajánlom a »Zala« közleményét, akiknek hatalmában van ez irányban cselekedni. Magának az egerszegi könyvtárnak ügyét pedig a város vezetőségének az eddiginél hathatósabb támogatásába ajánlom. Pásztor Imre. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg rend. tan. város polgármesterétől. 2711. 1914. Hirdetmény. i. Zalaegerszeg r. t. város tulajdonát képező vadászati jog az 1915. évi augusztus 1-től 6 évre a városház I. emeleti 2. számú helyiségében az 1914. évi május hó 20 án délelőtt 10 órakor megtartandó nyilvános szóbeli árverésen bérbeadatik. Kikiáltási ár 500 korona melynek 10 százaléka bánatpénzül leteendő. Közelebbi feltételek a városi iktató hivatalban a hivatalos órák alatt megtudhatók. 2-3 — 3545. 1914. II. A Zalaegerszeg r. t. város tulajdonát képező barossligeti vendéglő május 28-án délelőtt 10 órakor a városház 1. emeleti 2. számú helyiségében megejtendő szóbeli árverés utján 1915. évi január 1-től 6 évre bérbe adatik. A feltételek a hivatalos órák alatt Brenn Zoltán I. aljegyzőnél megtekinthetők, kívánatra az érdeklődőknek meg is küldetnek. 2—4 4373. 1914. III. Zalaegerozeg r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy a városi alsóerdőn, a bazitai határszélen április 19-én vasárnap délután 2 órakor 3 hold irtásföld nyilvános árverése íog bélbe adatni. Árverezni szándékozók jelenjenek meg a helyszínén. 4131. 1914. IV. A fiumei cs. és kir. haditengerészeti akadémiába előreláthatólag 65 hely és pedig 30 egészeu ingyenes és féldijmentes kincstári hely, ben Bcissiméne és Vetési urnák ad igazat Szegfű. 4. »Bohn, dán mérnök, Rákóczi titkára, de szolgálatait a császári követnek is felajánlotta (283) — és Bécsnek állandó kéme (286). Csendes időkben, mikor Bohn semmi ujat nem hallott, Rákóczi régebbi memorandumait kotorászta elő az asztalfiókból . . . Ezen másolatok birtokában Eugen sziklaszilárdan meg volt győződve* (307). 5. »1716 jul. 19-iki ós aug. 16-iki névtelen jelentések a bécsi udv. és áll. levéltár Turcica osztályában* (847). 6. Rákóczit pedig a tudós és tárgyilagos Szekfü szerint a magyarországi politikai állapotokról értesitik: favágó, mosóné (139), továbbá »1734 eszén járt náluk évtizedek óta újra magyar ember, az erőszakosságai, sőt emberölés miatt Lengyelországba menekült, tönkrement két Gombos bárónak az inasa* (331). IV. Ellenmondások. a) »Igy fogott hozzá a groboisi erdő csöndjében, Szt. Ágoston példájára, confessiója megírásához (34). Oly őszintén rajzolta magát vallomásában, hogy az ő valódi arczát nem nehéz meglátni, aki látni tud és akar« (51). »A fejedelem később azt irta emlékiratában, hogy ha ezt akkor tudja, már Gallipóliból visszafordul. Nem hihetjük el neki« (133). Miért? Mert olyan őszinte, mint Szt. Ágoston confessiójában ! Rákóczi 1734-ben a franczia követ biztatására kijelenti: »A magyarok felkelésébe én nem keveredem, folytassa az, aki elkezdte a dolgot.« Szegfű szerint: „A valóságban nem idegenkedett e háborúnak Magyarországra való kiterjesztésétől . . ." (321). b) Rákóczi mindvégig hü maradt ezen felfogásához s ennek érdekében készebb volt visszafordulni Törökországból, semhogy török vezetés alatt küzdjön Magyarország ellen. Azt ö sohase tette volna meg, hogy tatárhorda mögött és belevegyülve induljon keresztény ország illen, mig kevésbé saját faja, a magyarság ellen« (94—159). s A fejedelem tőle értesült e kis csalódásról, mely nem igen érintette, mivel idegen trón vágya távol állott világi hiúságtól elfordult lelkétől/« (201). továbbá 35 fizetéses és alapítványi hely fog betöltetni. Ezekre pályázat hirdettetett. A feltételek a városházán (I. emelet 2. számú ajtó) délelőtt 9—12 óráig megtudhatók. 4307. 1914. V. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa felhívja azon háztulajdonosokat, kiknek nincs asphalt járdájuk, hogy a házuk előtt fekvő gyalogjárót 30 nap alatt kavicscsal megfelelően kijavítsák. Közzéteszi egyben a városi tanács azt is, hogy a háztulajdonosok ezen czélra a városi kavics telepen a városgazda által kiállítandó utalvány alapján vágott kavicsot ingyen kaphatnak. 4653. 1914. VI. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy április 26-án délután 2 órakor a városi szőlőtelepan nagyobb mennyiségű szőlőkaró és tűzifa nyilvános árverésen fog eladatni. A venni szándékozók jelenjenek még a helyszínén. 4568. 1914. Pályázati hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. városnál szervezett és az 1883. évi I. t.-cz.3. §-ában megállapított elméleti képzettséghez kötött rendőralkapitányi állásra pályázatot hirdetek: Az állás javadalmazása a IX. fizetési osztálynak megfelelő fizetés és lakbér. Az alkapitányt a képviselőtestület 6 évenként választja. Ezen pályázat alapján történt választás hatálya azonban csak az 1915. évi május havában eszközlendő általános tisztújításig terjed. Az alkapitány kötelező tagja a városi nyugdij alapnak. Felhívom a pályázni szándékozókat, hogy erkölcsi magaviseletüket és eddigi alkalmaztatásukat igazoló bizonyítvánnyal szabályszerűen felszerelt és a képviselőtestülethez czimzett kérvényüket legkésőbb 1914 május 13 ig a polgármesteri iktatóba nyújtsák be. Zalaegerszeg, 1914 április 21 én. Dr. KORBAI sk., polgármester. Zaiavármegyei team és Könptár. ujabb ajándékok. (161 közlemény.) Régi pénzt hoztak : Halász P., Zili I. (2—2), Braun L (4), Pintér S. (3), Keszli F., Steiner S., Lakatos I., Paraic K., Braun I., Trautmann B., Litványi Gy., Fiebiger F. (1—1), gimn. tan. és Eimffy Győző ur 2 dbot. Pásztor Imre. y>A háború és embervér kiontása visszariasztanak, pedig jól tudom, hogy kötelességem fejedelemségemet a szolgaságból kiszabadítani. Confessio« (212). »A fölkelőktől rábízott magas hivatalában Istenre irányzott szemmel igyekezett legjobb tudása szerint munkálkodni® (67). Épen ellenkezőjét állítja a következőkben: »Mennie kellett arra felé, hol az erdélyi fejedelemségnek bármi kis reménye tünt föl a láthatáron, s ez most török háború, tatár hordák pusztításán át, fölégetett magyar falvak füstjéből látszott feléje inteni« (68). »A magyar közösségből elszakadva, egyedül a fejedelemséget kereste. Igy futott egyszer az oláh fejedelemség, máskor a liviandi herczegség, majd az archipelagusi kalózkirályság után« (303). » Vájjon a liviandi és archipelagusi trónkövetelő gondolt-e most hazája javára és boldogságára, mikor oly könnyen késznek nyilatkozott idegen sereg élén bevonulni . . . Hunyadi Mátyás székvárosába® (323). Tuczy Jánbs.