Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-07-23 / 30. szám

1914. iuUus 23. MAGYAR PAIZS 3 a véleménye szerint is ez nem a Csány írása. Ámbár hogy az 6 levele. A Csány-Emlékkönyv II. kiadásában bármelyik laikus összehasonlítást tehet s meggyőződhetik erről világosan. A nyomtatott írásokban, mint pl. a kolozsvári ereklyemuzeumban levő 33 nyomtatott rendeleté­ben, amint a nyomdász jónak látta, irt 31-szer Csány l, egyszer Ciánt t és egyszer Csányi-t vegyesen. Itt is e két utóbbi csak egyszer. MiDdezek azonban nem döntők, mert nyomta­tások. S szereplő nagy kortársai is inkább mindig Csányi nak czimezik leveleiket, hangzás szerint, nem ismervén a nevet. Csak Orma' Norbert ezredes irt Csány-t (Aradi muz). De az a fő, hogy a tulajdonos miképen írja. S az említett talált levelekben ó maga mindig Csány-t ír. Ezt a több példányt elég bizonyító erőnek tartottam. Hallottam azonban Dr. Márki Sándor történet­írótól, hogy Csány Lászlónak Aradon mintegy 700 levele van. Már megjártam a Gróf Kreith Béla muzeumát Pesten s a Kuszkó István féle 48 as ereklyemuzeumot Kolozsvárt s Zalában is kaptam több eredeti levelet, meg voltam győ­ződve, hogy az aradi 700 levélnek aláírása csak olyan, mint a többi, t. i. Csány; s hiába irta levélben Varjassy Árpád muzeumi igazgató, hogy igenis ugy irta a nevét a vértanú, amint én mondom: én a 700 levelet s ezeknek aláírását saját szememmel akartam látni ; az aláírásokból 700 szoros bizonyítással akartam a bizottság elé állani. A névaláírásnak csupán a megtekintéseért háromszor jártam Aradon. És azokból egy név­aláírását sem láttam. Varjassy Árpád igazgatónak nagy érdeme van a muzeum megteremtésében is. Kellemetlen hang őtet De érintse. De Magyarországon ugy vagyunk minden hivatallal, közügygye), muzeum­mal, olyan a szellem, a rendszer, hogy a tiszt­viselők azt tartják, a világ van ó érettök s nem ők a közönségért. Van aligazgató, főigazgató, középigazgató, helyettes igazgató, segédigazgató, — csak igazgató nincs. A nagyok azért vannak, hogy helyettök a kicsik végezzék a dolgot; a kicsik azért vannak, hogy a főbbek nélkül ne intézkedhessenek. Az ilyen nemzeti közintéz­ményeket is csak a tisztviselők szeszélyéből veheti igénybe a közönség. Most nem lehet meg­nézni valamit, mert a levéltárnok Pestre utazott egy hónapra s a kulcsok nála vannak, máskor meg az igazgató vagy fürdőre utazott, vagy még nem jött haza. A csak lóhátról beszélő terem­őrökiől nem is szólok. Az aradi muzeumban végre együtt találhattam mind a négy hivatalost. Dr. Farkas József könyv­tárnok előzékenyen feljött hivatalos óráján kivül is ; Varjassy igazgató tréfálkozott, hogy a Csány reliquiákért nem volna elég pénze Zalaegerszeg­nek, ba ide akarnók hozni. A törpe teremór kisebb személyiség, de a tudós teremór ismeri a históriát, tudja Görgey mikor hol járt, és magyaráz ; az ö akarata nélkül az igazgatók is ritkán intézkedhetnek. De csak lássuk azt a 700 levelet, mondom, az üveges szekrényekre mutatva, mert azt máskor is láttam, de nem lehetett kinyitm. Az üveg alatt láthatók nagy csomag akták, jelölve, hogy Csány levelek, megszámozva. Meg­nyílnak az üvegajtók, hát ezek nem a Csány levelei, hanem az őhozzá érkezett levelek, s egyéb okiratok február 1-től Világosig. Országos fökormánybiztos és miniszter korából valók s az ö neve alatt szerepelnek. 5000 darabig megszámozva. Több is lehet, de már ez nem érdekelt, nincs névaláírás; a történetirónak a dolga, hogy itt kutassa a tartalmat, akinek már csak a városi tanács adhat engedélyt a tanulmányozásra. Márki tanácsolja, hogy érdemes volna itt dolgozni. Hanem elővesz az asztalfiókból az igazgató egy nagy bekötött könyvet. Ebben vannak a Gsány levelei, még pedig nem 700, hanem 771. Végre I Az izgatottságnak legnagyobb s utolsó mozzanatában! Csakhogy itt egyetlen névaláírás sincs. Mert ez a könyv iktatókönyv, a Csány iktatója. Ebbe ö sajátkezüleg másolta le azt a 771 levelet, melyeket ő irt és elküldött ide­oda rövid néhányhónap alatt 1849. január 31-től erdélyi főkormánybiztosi hivatalába lépé­sétől. Az első Kolozsvár Tanácsához szól, hogy átvette a hivatalt, s mindent jelentsenek neki. A második Bemhez szól németül. Kolozs­vár még aznap válaszol s üdvözli. Az ő'őle irt és őtőle lemásolt 771 levél tehát megvan itt, csak másolatban, s minthogy csak iktatás, nincsenek aláírva. Ezért tehát oknélkül jártam itt háromszor. E helyett azonban van mit megjegyezni ebből a néhány hónapig hivataloskodó kormánybiztos­nak és miniszternek a jellemzésére nézve. Öszszehasonlithatjuk az egykori minisztert a mostani — nem is mondom törvénybiióva), járásbiróval, szolgabiróval, körjegyzővel, hanem egy rendörfogalmazóval, kisvárosi rendöralkapi­táDynyal. A kisvárosi rendóraikapitány pipára gyújt, sétál s írnoknak diktálja a két mondatból álló büntető paraccsot s a tyukpörnek a jegyző­könyvét : Csány László miniszter pedig privát levelezésein kivül néhány hónap alatt elintéz 5000 országos aktát, sajátkezével ír 771 hiva­talos levelet és sajátkezüleg lemásolja az iktatóba a 771 levelet. Van a falon két eredeti Csány levél, egyik Beöthy Ödön volt kormánybiztoshoz szói, kisebb jelentőségű tartalommal, a másik Szentiványi Károly országos biztosnak szól, miniszter korá­ból. Mindakét levél alatt az ismeretes aláirás : Csány László. Ezeket még s két levelet és az alá­írásokat ismertem, láttam az előbbi két látogatá­somkor. S ezekről tudósított az igazgató is, hogy milyen az aláirás, s nem jegyezte meg, hogy az u. n. 700 levélnek nincs aláírása. Éu pedig ezt hajszoltam s ezért mentem el oda harmadszor is — oknélkül. A meglevő levelek közül azonban egyikről bizonyságot is vettem, a Szentiványihoz irt leve­lét Nagy Géza fényképészszel lefényképeltettem, ónba öntettem és sokszorosítva közreadtam a Magyar Paizsnak 1914. évi 28. száámában, hol az állított névaláírás látható. (1. még M. Paizs 1908. 35. sz.) összegezve : A kolozsvári muzeumban levő 33 s az aradiban 1 kiadványa s aláírása ne jöjjön számításba, mert ezek nyomtatottak. Ám­bár ezek közül is 32 példány rendesen Csány t ír, s csak egy ír Csáni t, és egy Csányi t a nyomdász önkénye, vagy szeszélye szerint. Nem jöhet számításba a Hentaller bntokában volt s Vasárnapi Újságban és az Emlékkönyvemben megjelent utolsó levele, mert az, ámbár kézirat, nem az ő keze irása. Számításba jön az özv. Nagy Lajosné levéltárából előkerült, Nagy Pál táblabiróhoz irt két levél (I. Csány-Emlékkönyv II. kiadásban, s a zalaegerszegi muzeumban); Bogyay Máté sármelléki levéltárából hét levél (Emlékkönyv s keszthelyi muzeum) ; Gróf Batthyányéknak kustányi levéltárából tizenegy levél (Magyar Paizs 1914. 28. szám s zalaeger­szegi muzeum); az aradi muzeumban levő három levél (Magyar Paizs 1914. 28. s 1908. 31. sz. s aradi muz.), s a kolozsvári és pesti 48-as muzeum­ban egy-egy. (1. M. Paizs 1909. 52. s 1907. 28. sz.) Ebben a 25 eredeti írott levélben nemcsak a neve van következetesen egyformán írva, Csány | Lászlónak, de írásában a vonások is vaskövetke­zetességgel annyira jellegzetesek, bogy ezekból itélve, a nemlátott, de létezhető bármennyi aláírását épen ilyeneknek kell tartaDunk. Ezeket a feljegyzéseket a Magyar Paizs 1914. 30. számában hirlapczikkéut közlöm, de egyúttal a bizottság számára is írtam megbízatásomnak eredményeként és számonadásakéot. E szerint javasolom: Minthogy a név származására is kiterjedt a kutatásom, s az alapszót tekintve bizonyítva láthatjuk, hogy kellett is a képzett tulajdon­nevet Csány-nak írni; s minthogy az összes számbavehető meglévő példák tanúsága szerint maga a névtulajdonos miDdig is Csány-nak irta a nevét: állapítsuk meg, hogy ez történeti­leg jogos s családilag törvényes és a szoborra is következetesen igy írjuk a nevét: Csány László, amely szigorúan Csáni-nak hangzik, de népiesen Csányi-nak is hangoztatható. Zalaegerszeg, 1914. julius 20. Borbély Qyörgy, a ttoborbitotisig titkára. Egy s más és az utak Zalamegyében. A közigazgatási gyűlésen a tagok rendesen az őket legközelebb érdeklő dolgokban szólalnak fel. Igy például Dr. Tarányi Ferencz a szomszéd csabreudeki kanyaró ügyében és hogy Tűrje helyett Zalaszentgrőton legyen a vasúti végállo­más. Ezek egyúttal közügyek is. Hanem igen érdekes a Herielendy Ferencz fölszólalása. A napról-napra fejlődő automobil közlekedésre nézve veszélyesek — úgymond — az országutakon levő kis bevágások s nyergeshátu hidak. Mittel­mann Aladár, az államépitészeti hivatal főnöke azonnal felajánlotta készségesen, hogy segít a bajon. Kár volt utána nem tenni a főmérnöknek, hogy különösen a Lesenczetomaj és Badacsony­tomaj közötti utakat veszi szigorú megfigyelés alá, ahol tudvalevőleg Ilertelendy Ferencz főrendi­házi tag szokott automobillal sétálni. őszintén megvallva jobban esnék nekünk közönségnek azt hal'ani Hertelendy bizottsági tag úrtól, hogy felszólal azoknak is az érdekék­ben, akik kocsin, gyalog, lóhátoD, bícziklin, talyigán járnak ; még pedig a megyének akár­melyik részében. Meg aztán automobil egész megyében alig van 6 db a leggazdagabbaknak. S az automobil még csak nem is sport. Aki pedig evvel akar komoly czélt érni, elérheti ezt a vasúttal is. Igazán nem elsőrendű szükség az automobilozás. Elsőrendű szükség azonban általában a zalai utak javítása. Nemcsak Lesenczetomaj körül, ha­nem az egész megyében. Az országban itt vannak talán a legrosszabb utak. Aki nem hiszi, tegyen egy próbát. Üljön bicziklire, ez jobb sport szekér, mint az automolil, kösse be a szemét Zalaegerszeg és Egervár között van Vas és Zalamegye határa; vezettesse magát bícziklin s bekötött szemmel pontosan megfogja mondani, hogy na ! itt a határ. Zalában kerékvágásos, homokos, sáros, döczögős az ut, s a határon egy arasznyira már, Vas­megyében sima, mint az asztal. Jó, maradjunk a 6 darab automobil joga mellett. Milyen nagy haszna lenne a vármegyé­nek s a szegény közönségnek, ha Hertelendy főrendi tag ur nemcsak Lesenczetomajon, hanem Lasztonya, Kerettye és Kányavár körül is auto­moznék. Itt elboritná soffőröstől együtt az iszap. Tudom istenem, hevesebben felszólalna a köz­igazgatási gyűlésen; s tudom istenem Mittelman ur is, vagy más vizmesterek, rétmesterek, vállal­kozók, mérnökök gyorsabban felugranának s még alázatosabban ígérnék, hogy nyomban intézked­nek, az automobil gurulása érdekében. Igy pedig hadd ússzanak azok a nyomorult emberek, s hadd ugassanak a kutyák. Ilyen a zalai utak igazgatása, amit elneveztek volt hajdanában, danában — köz igazgatásnak. látó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom