Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-06-25 / 26. szám

2 1914. junius 25.Vagyis a szerződésnek a részkereset kiszolgálására szóló része kötelezi a gazdát, de elfogadása természetesen a munka megkezdése előtt, nem kötelezi a munkást. Igy tehát nem mondhatja a munkásember, hogy ő eleve aratási szerződést nem köthet, mert hiszen nem tudja, mire kösse? Nagyon is tudja, hogy őt a törvény abban a részben, hogy ingyen ne dolgozzék, megvédi. Bizony ez a törvény a gyöngébbnek a védelme. Mert aztán ki védi meg a gazdát, akinek egy rossz termés esetén adóját és köztartozását épen ugy meg fizetni, épen ugy kell fizetnie a földjén lévő kölcsön kamatát, mintha jó termés lenne. Aki igazságos ember, annak el kell ismernie, hogy a gazda különösen, ha nincs anyagilag jó helyzetben, sokkal súlyosabb, gondtelíebb napokat lát, mint a munkás, akinek napszáma munkájáért mindenesetre kijár egy-egy rossz termésű évben is. De ha az ember igazságos, pedig legyen az minden ember, akár gazda, akár munkás, el kell ismernie, hogy a munkástörvénynek erre a gyöngébb félt védő intéz' kedésére nagy szüksége volt? Ez a méltányos és valóban igazságos. A holnap kezdődő aratás gyönyörű munkája a rendben álló magyarnak és bár hamarább kel mint a dalos pacsirta és későbben nyugszik mint némely esteli csillag, bár alig van pihenése és megállása, ezt a nehéz, férfias erőt kivánó munkát gyönyörűséggel, jókedvvel és vasegészséggel végzi. Legyen ilyen a mostani aratár is. Táritsen Isten gazdag áldást ennek a sanyargatott országnak lakosságára, akikre valóban ráférne egy bőtermő esztendő, annyi nehéz napok után. V. L. A Zalaegerszegi Tüdöbeteg-GrondozóEgyesület junius 14 iki népünnepélyére adományoztak: 1. Dr. Ábrahám Ernőné 2 kg. purczukrot és 7 liter epret

. zongorák, bútorok, műszerek. Az egykorú lapok valóságos elragadtatással irnak erről a kiállításról. (Pl. Életképek 1846, 349. 1.) Iparfejlesztő programmjának kiegészítő része volt közlekedési politikája. Sürgette a közutak javítását, csatornák, vasutak építését. A vasutak közül különösen a fiumeit tartotta szükségesnek, fáradhatatlanul agitált, számolt és társulatot szervezett érdekében. Sürgette egy magyar hajózási iskolának is a felállítását és erősen hangoztatta, hogy az ügyvédi pályán kivül más tért is kell nyitni a sduzzadó eröknek« s panaszkodott, hogy a »Verbőczys magyar elhanyagolja a nemzetgazdaságtan^ (Hetilap, 1845, 8. sz.) Bármilyen fontosságot tulajdonit is a gazdasági érdekeknek, azért nem kerülik el figyelmét az ország más szükségletei sem. Munkásságának tetemes részét szentelte a vármegyék korszerű reformjának is. A vármegyei autonómiának mindvégig híve volt, de a reformok szükségét hangoztatta. Ö is hibáztatta, mint később Eötvös a »Reform«-ban, hogy az egyes megyékben az adókulcs nem egyenlő. Ő is kívánta már a bíráskodásnak és közigazgatásnak szétválasztását. A megyei korteskedések elfajulásai nagy fájdalommal töltötték el szivét s arra törekedett, hogy az ősi vármegyét az idők folyamán rárakódott minden szenytöl megtisztítsa. Ezért ajánlotta a 2. Ádriatica R. T. (Fiume) 10 üveg cognacot, és 70 darab reklám tárgyat. 3. Anhalczer M. Ődön 10 üveg sört. 4. Árvay Lajosné több kosár gyümölcsöt és élővirágokat. 5. Bajó Leontin élővirágot. 6. Barthelmes Walterné (Bbbosdöbréte) epret, czukorborsót, spárgát és elővirágot. 7. Dr. Bálás Béláné 60 adag jegescsokoládét, 100 darab kalácsot, 50 pohár limonádét, 30 korona 50 fillér értékű japán műipar czikket, 60 darab fejkendőt, 17 darab porczellán tárgyat, 17 koron 44 fillér értékben papirtányérkákat és serviettákat, 2 darab bronz disztálat, 1 darab bronzkeretü présélt taképet, 1 darab bronzképet fakeretben, 30 darab jelvényt és 25 darab karszallagot, 2 darab fali bronz dísztárgyat, 2 darab díszes fényképrámát, egy csomó művirágot, 3 darab' kinai dísztárgyat, 2 kínai gyermek teakészletet, 4 csomag spárgát, 2 tuczat czipő bekenő kefét és 3 tuczat bajuszkötőt. 8. Bencs Testvérek (Győr) 6 tuczat czipókrémet. 9. Beníczky Jolán 2 darab csácsisajtot. 10. Benísch Lajos (Wien) 1 csomag bonbont. 11. Dr. Berger Béláné virágokat és sóskifliket, természetbeni fuvarokat. 12. Berta Kálmán 3 üveg likőrt. 13. Berzsenyi Lajos 2 koronát. 14. Bogyay Elemér 10 koronát. 15. Boschán Gyula 10 üveg bort. 16. Borbély Györgyné szafaládékat. 17. Bödy Zoltán 10 üveg bort. 18. Böhm Zsigmondné kenyeret, libát. 19. Bruck Lajosné sült hus és 15 db czitromot. 20. Büchler Jakab 5 üveg bort. 21. Gamis und Stock (Barcarola) 12 üveg cognacot. 22. Dr. Gzínder István 3 üveg bort. 23. Czobor Mátyásné virágokat, élő fenyőfácskákát és sóskifliket. 24. Dr. Csák Károlyné 16 üveg bort, 4 üveg málna szörpöt, 2 kg. porczukrot. 25. Csertán Károlyné (Alsóbagod 1 drb bikát. 26. Csesznák Ödönné 5 koronát. 27. Csiky Györgyné 1 kgr. vajat és kenyeret. 28. Csutor János 20 koronát a virágsátornak. 29. Darányi Gyuláné (Budapest Irányi ut 1.) egy darab bronz, figurát, egy darab tintatartót és egy darab vázát. 30. Dervarics Ákosné (Ormándlak) virágokat és több kosár gyümölcsöt

. megyei tisztviselők választásánál a községenkinti és titkos szavazást. Egész irodalmi működését a minden irányú haladásnak a vágya jellemezte, de hiányzott belőle minden forradalmi elem. Az a végtelen ragaszkodás, amelyet az ősi intézmények iránt tanúsított, azt bizonyítják, hogy sok konzervatív hajlandóság volt benne. A szocziális politikában sem tartozott a forradalmárokhoz. Itt is a fokozatos, minden körülményt mérlegelő, lassú haladásnak a híve volt. A jobbágyság érdekében is eleinte csak a fakultatív örökváltság elvét hirdette s csak akkor kezdte hangoztatni a kötelező örökváltságot, amikor mérsékeltebb kívánságai is sok ellenzésbe ütköztek. A közteherviselést is akkor kezdte élesebb és türelmetlenebb hangon követelni, amikor ismét ós ismét tapasztalta, hogy a szerény kéréssel nem tudja azokat az akadályokat elhárítani, amelyeket az önzés gördített nemes törekvéseinek útjába. Nagy elkeseredéssel irja ellenfeleiről: »Nem akarunk mi oly keveset, amelyet ezek ne sokallanának. Nem a mennyiségben van köztünk a különbség, hanem abban, hogy mi adózni akarunk, ők pedig nem akarnak.« (Hetilap, 1846 103. sz.) A mérsékeltebb haladás hivei, köztük Széchenyi is, valósággal eltolták maguktól, a szélsőbb elemek pedig ünnepléseikkel erősen vonzották magukhoz; nem lehet csodálni, hogy pályája 31. Özv. Dervarics Imréné (Kiliám) 25 koronát. 32. Özv. Dervarics Lajosné 12 üveg bort és kenyeret. 33. Dobos Józsefné egy rud szalámit. 34. Eitner Sándorné (Salomvár) egy láda élővlrágot és egy kosár epret. 35. Erdélyi Jenöné egy tálcza gyümölcsöt. 36. Özv. Faragó Béláné több kosár gyümölcsöt, diszfácskákat és élővirágokat. 37. Farkas Lajos (Újudvar) egy bárányt. 38. Fangler Mihály és fiai 3 kg. felvágottat, tiz üveg ásványvizet öt üveg sort és 300 darab szivarszipkát. 39. Gróf Festetich Jenő 60 koronát. 40. Fehér Miklósné egy kg. vajat. 41. Fenyvesi Simon 20 koronát. 42. Fogház, epret és virágokat. 43. Földváry Gáborné (Budapest) egy díszserleget és egy hamutartót. 44. Flandorferlgnácznésültcs.rkét és virágokat. 43. Fuchs és Grosz vállalkozók két waggon padlót, munkaerőt és fogatokat a lovarda felpadlózásáboz és a sátorkészitéshez. 46. Füredi Béla 25 czitromot és 2 kilogramm porczukrot. 47. Dr. Frítz József 40 koronát, 48. Fürst Sándorné 6 hordó sori. 49. Fürst Sándor 41 hordó sört beszerzési áron. 50. Fürst szikvizes 20 üveg szikvizet. 51. Dr. Fürst Béláné tiz üveg bort, tiz üveg málna szörpöt és száz üveg szikvizet. 52. Fürth und Sohn (Budveis) 20 csomag bonbont. 53. Gecsovics Istvánné két koronát és a pocsenyesütést teljesitetie. 54. Gerencsér Mariska élővirágokat. 55. Gombás István nyolcz üveg bort. 56. Göndöcs 2ntalné 25 üveg sört. 57. Grill Károly (Budapest) 12 fűzetet és levelező-lapokat. 58. Grünbaum Ferencz tiz üveg bort. 59. Grünhut Ferencz egy kilogramm porczukrot és tiz czitromot. 60. Dr. Grünvald Samuné élövirágokat. 61. Gyarmati Vilmos 25 üveg sört, 25 üveg ásványvizet, egy kg. porczukrot, egy kg. vajat és tiz czitromot. 62. Hajmássy Imréné hideg sülleket és 40 darab narancsot. 63. Havas Kristóf élő virágokat és a sátrak díszítését

. eredeti irányából lassanként kilendült s mind erősebb és erősebb elhajlást mutatott a szélsőbb iráuyzatok felé. Az uralkodóházhoz még pályájának derekán is a hagyományos, őszinte magyar hűséget tanúsította. Amikor már nyilvánvalóvá lett, hogy az uralkodóháznak a magyarok iránt a 48-iki törvények szentesítésével mutatott jóindulata nem őszinte s az annyi küzdés árán kivívott reformokat a megsemmisülés fenyegeti, türelmét el nem vesztve valósággal könyörög a királynak: »Urunk, király! Megszentesitéd a magyar szabadságot. Bízzál a magyarban, vesd magadat atyai bizalommal magyarjaidnak karjai közé. E karok megvédenek a poklok minden kapui ellen. De bízzál bennünk; bizalmaddal tedd lehetővé, hogy e hont számodra megőrizhessük.® (Kossuth Hírlapja, 1848 2. sz.) Egy későbbi czikkében pedig ezt irja: slsten és a világ előtt nyíltan ismétlem, hogy a magyar nemzet az uralkodóházhoz oly belső ragaszkodással hű, minő belső ragaszkodással az európai szárazföldön uralkodója iránt most egy nemzet sem dicsekedhetik.« (U. o. 1848 16. sz.) A bizalmatlanságot azonban sem ő, sem a nemzet többi vezére nem tudta eloszlatni. Kossuthnak, aki 1841-ben még Ausztria és Magyarország vámunióját sem ellenezte, fokrólfokra el kellett jutnia a 49-iki függetlenségi