Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-02-05 / 6. szám

2 M A G Y \ K PAIZS 1914. február 5. tért (tehát mégis különbséget tett volna), ha ... (s ez alatt érteni kellett azt, hogy: ha nem volnának rosz viszonyban). (De ekkor már igazán inkompatibilis az állapot). — De hiszen a vádat átvette Dr. Jámbor városi ügyész. Tehát akkor az én vádam sem volt helytelen, mondja Zilahi. Dr. Eosenthal Jenő felháborodással emliti, hogy minden baj a visszavonás miatt van. A tisztviselő tegyen jelentést, de addig engedelmeskedjék. Hajós pártján van. Dr. Jámbor Márton igenis átvette a vádat, mert látta, hogy a személyes gyűlölködés miatt érdekelt volt a vádoló rendőrkapitány, átvette, hogy a tárgyilagosságot biztosítsa, mert az igazat megvallva, ö féltette a polgármestert, hogy 8 napot rádiktál a kapitány, a jelekből látva. S itt keményen csapdosta szavaival a kapitányt. Felszólalt mé Hajik István is a Briglevics indítványához csatlakozva. Hajósnak és Briglevicsnek záróbeszédjei után a közgyűlés Hajósuak, Briglevicsnek és Bergernek indítványaiból egyet csinált s azt egyhangúlag elfogadta, amnit négy pontban röviden emliti az előző czikk. Bujdosó igazságok. (II.) A tyúk kai-kalácscsal való traktálás nem uj sütetü. Hiszen egyszer már emiitettem is a Hieronymi-féle látogatást Erdélyben. De megemlítem én azt százszor is. Ezelőtt mintegy 22 évvel Erdélyben, de különösen Tordaaranyosmegyének központjában, Tordán némi rezgéllődések voltak. Bácziunak, a hires memorandum vezérnek megdobálták a házát a magyarok, megdobálták egy Vladucznak is. A szomszéd faluban egy éjjel megtámadták az oláhok a kolozsvári bicziklistákat. Látogatást tett akkor ott Hieronymi Károly belügyminiszter. Talán akkor oszlatta fel azt az úgynevezett Comitét. De látogatást tett a tájban a szintén néhai Vadnay Károly miniszteri tanácsos is. Én corpus delicti voltam, engem is kihallgatott. Azt mondá, beszélgessünk őszintén. Jó: Hát beszéljünk. A méltóságos urék nem ismerik a népnek a természetét. Különösen ennek a népnek a természetét nem. S a tanácsos ur megharagudott reám. Eszembe jutott az oroszlán és a szamár históriája. Megengedte az oroszlán a szamárnak, hogy válassza azt a porcziót, amelyik neki tetszik; de hjzzátette, hogy ha a jobbikat találná választani: akkor jaj neki. Rájöttem, hogy ez az ember már előre meghatározott állapotot hoz Budapestről a zsebében. Azt t. i. hogy az oláhok igen fájin emberek s csak a magyarok a hibásak. s * * A meghatározott állapotnak a biztosítására jól telerakta a zsebét egy csomó ezüst tárczával is. Érdekes; ez az ezüst dohánytárcza szerepel még egy későbbi politikusnak is a munkálkodásában. Vadnay kiosztogatta az ezüst tárczákat a tordaaranyosmegyei oláh szolgabiróknak és oláh körjegyzőknek, hogy legyenek jó hazafiak. Nós senkise gondolja, hogy csupán az ezüst tárcza csábítja őket a magyarság szeretetére. Nem ez. Hanem a tanácsos urnák a leereszkedő barátsága. Itt a hóditó erő. — Hát ha ez nem hülye politika, akkor engemet rögtön dobjanak a kaszatömlöczbe. * * De megvizsgálta volt Vadnay tanácsos ur az alispán nadrágját is. Rédiger Béla alispán magyar ruhában szokott járni. Nó hát, nem csuda, mondja Vadnay tanácsos, ha a polyáni oláhok megdobálják a magyar turistákat, méltán haragudhatnak a magyarokra; méltán bosszanthatja őket a magyar ruha; ime az alispán magyar ruhában jár! amely megyében olyan sok az oláh lakosság. Hát szép, szép a majjyarruha, alispán ur, de próbálja meg mégis, nélkülö/.ze, járjon pantallóban, a német ruhára talán nem haragusznak ugy. — Azt nem mondta a tanácsos ur Rédiger alispánnak, hogy járjon bocskorban, s ime husz esztendő múlva még a főispán is bocskorban fog járni az oláhok kedviért. * * * Az oláhok el vannak nyomva Magyarországon. Mindjárt példákkal is, összehasonlításokban is kimutatom ezt. Egyelőre csak azt kérdezem,, hát akkor Vadnay ur kiknek adta oda az ezüst tárczákat? Már kész oláh körjegyzőknek, oláh szolgabiróknak, oláh főszolgabíróknak. — A szkerisorai? nem vagyok biztos, melyik körjegyzőnek, mikor, ilyen kemény téli időben utazott, jégcsapos bajuszát drága nagy farkasbőr bunda melengette, négylovas csengettyűs szánkán és hintón járt, konyakot, pezsgőt ivott s — bankót préselt. Nem volt elnyomva. Csupán ez utóbbiért nyomatott el legutoljára. De a négylovas hintóig mindenik oláh polgártársunknak meg van engedve az ut Magyarországon. Aki evvel ellenkezőt mond, az sötét szívvel száműzi az amúgy is bujdosó igazságot. B. Gy. Lovagias nemzet, ma — söpredék nép a magyar. Dr. Biró Balázs polgártársunk az ,,Ellenzék', szilveszteri számában, „Politikai mérleg" címen szinigazságokat mondott el. Nem foglalkozom a mérleg politikai részével. Gyönge az én hangom, hogy az állapotok eme részén változtasson. Azt mondja egyik bekezdésében: Valamikor nem is olyan régen, büszkék voltunk magyarságunkra . . . Biró ugyanerről panaszkodott szeptember 19 én a Kossuth Lajos asztaltársaság gyüléséu tartott beszédében is. Elmondotta, hogy ezelőtt 10 —15 évvel, még mint lovagias nemzetet ünnepelte a külföld a magyart. Büszkén és boldogan utazta be Európát, mindenütt hallva nemzetünk nagyrabecsülését. Ma . . . Dr. Biró Balázs a mult évben is járt külföldön. Magyarosszágról sajnos, olyan lekicsinylő véleményeket hallott, melyek arczát égették . . . Egyik fővárosi lap újévi számában olvasom, hogy az egykor müveit kiillöld minden körében tisztelt, nemes és lovagias magyar nemzetnek, ugyan e körökben ma népsöpredék a titulusa. Kiég a szeme, sül az arcza az embernek, amikor ezeket olvassa. A szive facsarodik, két keze ökölbe szorul. Egy szerencsétlen lökés kilendítette nemzetünket helyes irányzatáhól. I Hajdan Széchenyi, Kossuth Lajos, Teleki ; László, Jósika Miklós és mások fellépésének és akciójának imponáló hatása volt világszerte. Érezte mindenki, hogy ezek mögött otthon egy hősies, összetartó nemzet áll s ezek milliói hasonlókép éreznek és cselekesznek. Ám ha ma Gróf Apponyi Albert az ö tüneményes szónaklatával, világbölcsészetével, államférfiúi csodás éleslátásával megjelenik is, a világ előtt, a fórumon és itt kristály, átlátsaó szavakkal hirdeti az örök igazságok igéit, megbámulják, istenitik Apponyit, mint egy fölkent prófétát, kit a gondviselés küldött, de kapcsolatba a magyar nemzettel ha hozzák is, amiatt, hogy ennek fia ö, azért legfölebb szánják Apponyit; a magyar nemzetet pedig megvetik, látva, hogy ennek fiai mennyire alant mászkálnak, mennyire nem tudják megközelíteni Gróf Apponyi Albertet nemességben, hazaszeretetben, erkölcsi tisztaságban és önzetlen cselekvésben. Nálunk tűzzel-vassal igyekeznek a. régi hagyományokon alapuló lovagias nevelési rendszernek minden emlékét elpusztítani. Erdély nemes fiainak lovagias irányú nevelése évszázadokon át mintaszerű volt. Egész világ előtt tisztelté és becsültté tette ez a nevelés a magyart. E nevelési rendszer nem mázos külsővel vonta be a nemes ifjút, hanem átitatta egész lényét és egyéniségének erkölcsi tartalmat adott. A mult században e nevelési rendszernek Wesseléoyi Miklós, Kendefi, Báró Jósika Lajos, Tompa, Kővári, Uzoni, Dr. Felméri Lajos és mások voltak irányitói és kitartó vezetői. A nyolczvanas években Báró Jósika Lajos, karöltve Dr. Felméri Lajossal egyetemünk neveléstan tanárával, megállapították és rendszerbe foglalták a magyar fiatalság erköicsi nevelésének iskoláját és az iskola alapelveit. Ám de a mai fölületes áramlat, a stréberségre, erkölcsi tartalom nélkül csak külső mázra törekvő irányzat mindinkább tért hójitott. Lemosolyogták Báró Jósika — Felméri erkölcsi iskoláját. Megvontak ennek terjesztésétől helyet, erőt és levegőt. Báró Wesselényi Miklós koronaőr, Dr. Haller Kátoly főrendiházi taggal 1897 tói éveken át lelkes buzgóságot fejtettek ki, hogy a régi tradíció emlékeit összegyűjtsék s azon felépítsék a fiatalság lelkében a magyar érzés templomát. Beszerezték az árvizi hajós amaz oklevelét, mely feltünteti, hogy Friedrich pesti vívótermében a nagy Wesselényi 25 edzett férfiúval 4 órán át pihenés nélkül vivott. Beszerezték a mult század összes vivómesterei és bajnokai képeit, életrajzát. Ezeket a fiatalság lelkesitésére kiállították a vívóteremben. Azonkívül Báró Jósika Gábor egy küzdő csapattal szívesen dolgozott a fórumok előtt, kérve kérte, hogy a nagy elődök óhajtásait tiszteljék, alkotásait ne semmisítsék meg, hanem inkább építsék tovább a megkezdett irányban és fejlesszék. Hiába! Beszélhetsz jó vitéz! Megszüntették a fejlődésnek indult torna és vívótermet. Építettek roppant költséggel nemzetközi sporttelepet. Ott előbb a labdát rúgni, azután egymás rugdosását gyakorolják az ifjak. Sőt ha a lapoknak hinni lehet, — még a pofozódást is gyakorolják. Ezalatt a Wesselényíek, Jósikák stb. emléktárgyait, diadalmi okiratait, bajnokok képeit elherdálva, padlásra szórta, porba dobta a multait emlékeinek megsemmisittését czélzó irányzat. * Most azonban, — mint értesülünk, — Erdély szivében, Kolozsvárt, a társadalmi élet jobbjai észrevették, hogy nem volt helyes egy csöppet sem a magyar lovagias irányzatból ez a kilendités. Már is hangok keletkeznek Kolozsvár város törvényhatóságának vezetői körében, hogy a régi lovagias irányú nevelést helyre kell állítani, mert ez az alapja nemzetünk megbecsülésének. Báró Jósika Gábor ez irányú nemes törekvéseit, ezután nagyobb figyelemre fogják méltatni s javaslatait teljesíteni fogják. —5.