Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-01-22 / 4. szám

1914. január 22. MAGYAR PAIZS 3. Bujdosó Igazságok. Haragos, bánatos, szomorú szél fu kelet felől, — az ojtózi szorosból, a vöröstorouyi szorosból s a Hargita tetejéről. Éjjel nappal süvit, ordit, vinnyog; sisvit, vinnyog, mint a halálmadár, — ordit-vonit, mint a kutya, mikor veszedelmet érez, s féltében maga sem búvik ki a szalmalyukból. — A szél zúgása, a kutya vonítása s az emberek híradása olyan bizonytalan, mégis olyan ijesztő, olyan kipkedett- kapkodott, épen azért rémületes; olyan, mint a félrevert harang zúgása. Valami nagy baj van keleten. Erdélybea. Avagy csak készülődik valami? Feltűnik nekem .a Kenyérmező és a Kereszíasmező. * * * A kutyának éles szaglása .van. Bent a szobában beteget ápolnak az emberek. Még él a beteg, de a feloszlóban levő test a kulcslyukon és ablaknyilásokon kibüz )lög az utczára, a kutya megérzi, s már tudja, ho^y bent meghal valaki, rutai vonít s a bentlevök is megtudják, ihogy halál lesz itt az éjszaka, mert vonít a kutya. * # * Talán az álomlátás is ilyen. Azt álmodtam., hogy Erdélyben a kétmillió oláh csatára szállt s irtózatos küzdelemben az egymillió magyart utolsó szálig levágta. Halálravágta, taposta, — öreget, ifjat; férfit, asszonyt; gyengét, erőset mind, mind kitaposta belőlük az életet. Csóváltam a fejemet álmomban. Egy magyart két oláh nem ölhet meg. De hát ha mégis megtörtént, ki tehet róla? Azért nem baj. Kipusztult a világból, mind az utolsó szálig kipuszlult a világból az egymillió székely. De háborúban, viaskodásban, magát meg nem adva, élet-halál küzdelemben omlott ezét a teste, vére, szabad lelke a világűrben. Éljen az emléke. * * * Hát csak nem volt elég gondolám álmombaD. Hát nem elégedett me^ Pakulár Isten szelleme 1848—49-ben? Akkor, amikor Nagyenyed körül ttzezer magyarból taposták ki az életet, oltották ki a szutlátl Hát a vad Pakulár Isten csak tartogatta a czinyemintyét s most végzett. Háia Istennek! Több baj nincs tehát — a czigány humor szerint is megszűnt a dögvész. Gondolám álmomban. Nem haltak meg az erdélyi magyarok. Élnek még, avval a különbséggel, hogy az oláhok kezdenek felülui a nyakukra. Minden székelymagyar két oláhot fog a nyakán czipelni. Szóval ugy áll a dolog, hogy az oláhok maholnap felülkerekednek. Ök fognak ott igazgatni, oláh nyelven, oláh szellemben. Van nekik egy fő Istenök, Pakulár, még Maezedóniából való: ez intézkedik ugy. ók lesznek az urak, a magyarok szolgák; s hegyen inneD, hegyen tul, mindeuütt Olahországban leszünk; szolgaként, verekedés nélkül is lekissebbitett népként, kivert kutyaként, egy csendesen pusztuló, hir nélkül enyésző nemzetnek bus sóhajtásaként a híg levegőbe oszolva. Csak a rendetlenül verő szél sivitása, a halálmadár, kutyaorditás s a félrevert harang zúgása fogja taláu majd emlékeztetni az élőket, hogy volt itt egymillió ember. Oh, bár csak az álmom volna igaz! s a való volna álom! * * * Azt mondják, hogy Gróf Tisza István miniszterelnök helybenhagyása szerint Tordaaranyosmegye élén is oláh tőispán lesz s oláh lesz a hivatalos nyelv is. A magyarnyelvet a kutyának dobják. Nohát furcsa is lesz ez! Tordaaranyosmegye Oláhorszáuban ! Ez a megye, tetszik tudni hosszan nyúlik keletről nyugatra. Keleti vége a mezőség. Itt csendes oláhok lakuak, akik megférnek vaczkokban állatjaikkal. Rendes emberek. Szegények, de bent lakuak a »czárában«, az országban. A megye nyugati része Várfalvától fel az aranyhegyekig Abrudbányáig, Verespatakig »Havas«-i mokányok, móczok tanyája, talán a maczedon szótól, ahonnan kerültek ide pásztorkodni. Túrót esznek, avval kenik a hajukat is, melyet befonnak, mint az asszonyok s hátukon lógatják. Az Aranyos vizén tutajjal, vagy a parton mokánylovakon ülve az asszonyok is bejárnak a nczárába«, az országba, le a Keresztesmezőre, a tordai vásárra, hoznak csebret, abroncsot, szenet — s a szegletkőre ülve rettenetes boldogságban megesznek egy-egy veder paradicsom ; levest — egy hónapra valót. Ezek a nagyhajú i móczok fogják dirigálni ezután Tordaaranyos- 1 megyét is. De hogyan? Tordaaranyosnak a dereka, j a mezőség és a Havas között a Keresztesmező, j a régi Aranyosszék, 18 kurucz székely magyar -községével, mintegy 60—70 ezer magyarral, \ szintén dirigáltatik a fonthaju oláhoktól? Nem. Ezek a levegőbe röpítik az oláh főispánt a megyeházával együtt. M * * Messzire vihetne az az okoskodás, hogy vájjon melyiknek van igaza. A historikus nem szól semmit, de az etnográfus azt mondja, hogy Gróf Tisza István mostani miniszterelnöke a magyaroknak, vagy apai vagy anyai ágon valószínűleg oláh származású. Az etnográfusnak többek közölt egyik támpontja az, hogy Gróf Tisza Istvánban is nagy méitékben kiolthatatlanul lobog a bosszúállás. * I * * Bethlen Gábor odaszól egyik tanácsosához> valószínű, hogy Geleji Katona Istvánhoz, a . püspökhöz, aki udvari papja s nagy tudósa vala. jj Azt mondja neki, hogy vegyük pártfogásba 5 s ezeket a szegény együgyű oláhokat. Szegények, « Í nem részesülhetnek az Istea igéjében sem. ) Fordíttassuk le számukra a bibliát oláhul . . . j Geleji hallgatott, talán vállat rántott, talán biczen- \ tett, talán rázta a fejét, de hallgatott s a dolog ) annyiban maradt . . . Akik historikusok s 5 ! más tudósok mostanában emlegetik ezt, a dolgot, , csak ugy emiitik, hogy: ^Érdekes ötlete támadt ' egyszer ennek a uagy Bethlen Gábornak: le akarta fordíttatni a bibliát oláh uyelvre« . . . Két dolgot jegyzek meg erre. Hiszen Bethlen í Gábor szárazon és egyszerűen megakarta őket ' ajándékozni, egy könyvvel, vagy ha tetszik: j egy menyországgal. Sem a hely, sem az idő, j sem a tárgy nem jogosította volna fel őket, } hogy ismét követelhetnének ma Ferencz József magyar uralkodótól iskolát, könyvet, templomot. Ilyet a magyarok se kapnak tőle soha. De bezzeg, amit a mostani magyar miniszterelnök Ígérget nekik, magyar pénzen oláh iskoláztatást: azt fokozatosan követelhetik. — A másik megjegyzésem az, hogy hiába adott volna nekik a nagy Bithlen Gábor, egész menyországot is. Nem becsülték volna meg. Azt is össze taposták volna bocskorukkal, aminthogy Bethlen Gábornak nagyenyedi könyvtárát, a'milliókat érő drága könyveket is, a menyországot is, 48 ban egy szuszra összetaposták bocskorukkal. * * Elveszik, elviszik a magyarok jussát. Kik? Az oláhok. Nem igaz. Nem is kell nekik. Nem is kérik. El sem fogadnák. De meg semmikép sem engedik a magyarok. Épen ez nem igaz, | szól másnap a hir. A magyarok önként kínálják. ' Ők most öngyilkosságot akarnak elkövetni. Ez j" sem igaz, mondja a hír, hogy zavarban tartsák a világot, a házi gazdát s a házőrző csaholó kutyát: a hírlapokat, hogy ezalatt egy éjjel az oláhok mint szokások, szép csendesen — ellopják. * * * Nem mondják, de szentül megvannak győződve a magyar vezérek arról, hogy ha simogatják, édesgetik, beczézgetik az oláhokat, tyúkkal, kalácscsal tartják, koronát tesznek a fejökre: hát akkor az oláhok viszont szeretetből és hálából — ha épen magyarok nem lesznek is, ezt az egyet talán már még ezek a magyar vezérek sem hiszik, — hanem legalább a magyarokhoz simulnak. Igen! az erdélyi oláhok a magyar nemzethez simulnak. — Nohát! Ha ez így van! Itt a jó alkalom. Meggazdagodtok. Előre! Vezérek és Hentesek. Én mondom! Szedjetek össze jó olcsón teméntelen millíá' kutyát, jó havas tél van, öljétek, pörzsöljétek, — mind szalonna lesz belőle. Bujdosó Magyar. Az u{ rendkívül tartós, kiválóan ruganyos tormája ideális Helyiek. Magasraugu vendégek, s amellett igen tisztelt, és szeretett vendégek voltak a mult héten Zalaegerszegen, sőt mondjuk, hogy ez emlitenJők Zalaegerszegnek a vendégei voltak, mert Gróf Batthyány Pál és családja tagjai a zalaegerszegi társadalomnak csaknem mindenik egyesületében alapító tagként szerepelnek. Mindenütt igen szívesen látott vendégek, sfít otthonosok, ámbár jó néhány éve elmúlt már annak, a mikor közvetlen melegséggel járta a szó, hogy: Itt vaunak a főispánéit 1 Ott vannak a főispánék ! — Semmi összehasonlítási szándék. Szives tisztelet mindenkinek. De mindenkinek el kell ismernie, hogy Zalavármegye főispánjai közül a közönség szeretetében messze kimagaslóan kitűnik Gróf Batthyány Pál cs. és kir. kamarás, most orsz. képviselője e kerületnek, pedig három évig is alig tartott vala itt főispánsága. Kitűnt a népszerűségben nemcsak a saját megnyerő tulajdonságával, hanem családja tagjainak vonzó egyéniségeivel, s nemcsak ugy, hogy az emberbaráti, társadalmi és hazafias egyesületeknek alapitói, fővídőí, gyámolitói: hanem főképen úgyis, hogy ügyes-bajos dolgaikban naponként közvetlenül érintkeznek vala a közönséggel, nagyokkal és kicsinyekkel egyaránt. Ezekért van a Gróf Batthyány Pál családja máig is nagy tiszteletben és szeretetben egész megyében, de főleg Zalaegerszegen, a hol három évig laktak a főispánság idejében. Természetes tehát, ha az őket tisztelő várost szintén megtisztelik látogatásukkal. A mult héten több napon át itt volt a grófi család az Anny Bárány szállóban, — a Gróf orsz. képviselő, felesége szili. Pallini Inkey Valéria grófné, édesanyja özv. Pallini Inkey Kálmánné