Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-07-09 / 28. szám

XV. év Zalaegerszeg, 1914. julius 9. 28. szám KteStttéid ár: « ;r évrt 4 sor. 04 f fát CTT« 2 kor. 04 f Stuart l kor. 04 f fii?£«c xáa 8 üllér, Hirdetések dijs. megegyezés szériát Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvat»>: Wlasica-ntcsa 8, 8cerDs:eeztl Z. lEIoi-^átiltL Lajos MxLnkatársafe LENGYELFEBENOZ B O S, 3 É! J_, "5T G-YÖiRQSiapu ajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A sárga-fekete magyar ipar. A hidra megint felütötte a fejét. A filléres magyar iparpártolásra sokan rámondhatják, hogy . . . azaz hogy, semmit sem mondanak rá, talán még a vállukat sem rándítják, talán még kézlegyintést sem csinálnak: annyira jelentéktelen dolognak tartják ezt az — apró-cseprő semmiséget. Az egy-két filléres gyufáról annak idején többször több újságcikkben kimutattam, hogy milliókról van szó Meg is értettük ezt. A Magyar Paizsnak elég erős ha cát méltányolták a megyei többi társlapok és segítségül jőve, szintén támadták a linczi-augsburgi sárga-fekete gyufát; megértette és méltányolta a közönség is; gyakorlati uton segített e harczban a néhány évig működött fogyasztási szövetkezeti bolt; de megértették és engedelmeskedtek a hazafias szellem parancsolásának maguk az összes kereskedők is. S ha minden irányban nem engedtek is az intő szózatoknak: azt az egyet megtették, hogy az egy-két filléres gyújtót magyar gyárakból szerezték és közvetítették. S elértük azt, hogy Zalaegerszegen és Zalamegyében mindenütt magyar gyári gyújtó forgott közkézen ; hogy innen teljesen kiszorult a sárga-fekete osztrákszinü, Tendstikor-féle svéd ftlirásu linczi-augsburgi idegen gyújtó. A nemzetet ölő fekete gyújtó ritka volt, mint a fehérholló. Ujságczikkeink Brassai ról. — Halálának 17-ik évfordulóján. — A mai nemzedék oem látta; magas, kissé meghajolt alakjára már nem is emlékszik. Mioden, amit róla tud, annyi hogy eleven lexikon volt. Sem könyvei, sem elvei, nem váltak közkinccsé. Anekdoták keringnek róla, de igazi nagyságát néhány szakemberen kivül más meg nem érti. Síremlékére azt irták : »A századdal haladónak.« Végzetesen igaz fölirás. A század, mely ót szülte, fölnevelte s eltemette, végleg magával vitte. Együtt haladtak, együtt is multak el. Valami mélységesen szomoiu igazságtalanság van Brassainak e sorsában. A tudásnak majd minden ágaval foglalkozott. Volt természetbúvár, nyelvész, esztétikus, könyveket irt a filozófiáról s a mathezisről.* Bármihez fogott, mesterül dolgozott. Minden értekezése diadala a magyar észnek.** S ez a mérhetetlen nagy talentum * Az egyetemen a matfzist tanította, mert ez jutott neki. A többi kollégák válogattak. Sz. ** A g ai.m&tilia alaptörvényét ő találta ki a „verbum regens" központiiágával Sz. kisebb-nagyobb hullámokat verve megyénk | határain is túlterjedtek olyan eredménnyel^ hogy a statisztikus egész Dunántúl igen kevés sárga-fekete gyújtót talált s többek között például Yáczon is egy esztendő elég volt arra, hogy életét, hirét-nevét veszítse. Ám az idegen gyár némán tűrte, fájdalmasan hallgatott, de ravaszul lesben állott. Tudta, hogy a magyar buzgalom rövid ideig tart. A hazai iparpártolásnak országos mozgalma nyugalmas helyére leülepedett, mint a salak. Más világok jöttek. Csendes rejtekhelyéből újra piaczra lépett a külföldi gyufagyár is. A zalaegerszegi közönségnek is elég volt már, hogy tiz esztendeig ne lássa a kedvelt sárga-fekete „tendstichorját". Újra visszavágyik rá. S van Zalaegerszegen olyan kereskedő, aki a régi szerelméhez hiven összeszedegeti a világnak bármelyik sarkából a lincziaugsburgi sárga-fekete tendstichorokat s vigan árulja a mérget a magyarnak, s vele elárulja a magyart. A gyilkos hidra megint felütötte a fejét. Persze: csak egy-két fillér. Pedig tudni kel), hogy milliókra megy ez. Az ember elfásul már emiatti mérgében. De hát, akit a vágóhidra lehet vinni, azt nem lehet, de nem is érdemes megakadályozni. Hanem azért azokat a zalaegerszegi kereskedőket, akik a tendstichorokat újra be akarják hozni, tájékozásul mégis csak sorba szedjük s élet és jellemrajzokat fogunk irni róluk. —r. alig két évtized alatt ugy elmúlt, hogy nem érezzük hiányát. Brassai törvényeiről nem tudunk; Brassai rendszeréről nem beszélünk. Nem tudom, mi lehet igazi oka e gyors elmúlásnak. Talán az, hogy nekünk nincs nemzeti tudományosságunk. Noha ismereteink fokozatosan fejlödnek, a törzs, melyhez e fejlődés tapad, idegen. Tudományos intelligencziánk alapja német. Ha már most valaki módosítani vagy épen megváltoztatni akarja ezt az alapot, hát német legyen, mert különben nem hiszünk neki. Brassai teljesen angol mintára fejlődött. Akik behatóbban foglalkoztak munkásságával, állítják, hogy egyéniségének nyitja angol műveltségében rejlett. Angol módszerrel kutatott, angol szemmel nézte a világot s amit igy angol módra felfogott, az magyar, még pedig erdélyi magyar észjárással rendezte. ízig-vérig pozitivista, — noha nem Comte fölfogása szerint, — kinek komoly dolgokban csak igazságérzete működött; németes spekulálás, magyaros romantika soha egyetlen gondolatát sem zavarta. Jellemző, hogy jóval Darvin előtt ismerte mindazon tényeket, amelyekből a kiválasztódás es a fajíejlődés elve meg Csáuy Lászlónak ujabb 12 levele. Egyik az aradi muzeumban. — A többi a Gróf Batthyányék levéltárából. — Hogyan irta a nevét? Kormánybiztosi és miniszteri hivataloskodása idejéből a muzeumokban őrzött hivatalos rendeletein és levelein kivül rengeteg magánlevelezést is folytatott Csány László. Zalamegyében most hatvan esztendő múlva is lehet még találni tőle leveleket egyes családoknál. Én leginkább csak azért kutatám ezeket, hogy neve Írásának mikéntjét bebizonyítva láthassuk. A talált példák mind vas-következetességgel bizonyítják, hogy mindig Csány-nak irta a nevét, s hangzik Csání-nak. A legújabban talált 12 levél is ezt mutatja. Ezeket egy évben, 1848-ban irta Gróf Batthyány Károlynak, a Gróf Batthyány Pálék nagyapjának. Most Bátthyány Vilma Grófoő, férjezett Vendrey Lászlóné Őméltósága őrzi vala levelesládájában s szives volt nekem átengedni felhasználásra, azután pedig átengedte a Zalaegerszegen levő Zalavármegyei muzeumnak. A levelek családi s magándolgokról szólanak. Különösen, hogy Gróf Smidegg Kálmán neki gyámíia volt, erről gondoskodik, s ennek a számára kér némi pénzeket talán előlegül Gróf Smideggnek valószínűleg a zalaszentgróti birtoka eladása előtt. De a mozgalmas idők megérintik s ezekre nézve is találunk bennök érdekes megjegyzéseket, melyek a nagy embert jellemzik. Köztük egyik levélnek levettem s közlöm eredeti képmását is, a többieket csak rövid tartalomban ismertetem. Mindenik levél magán, reál ügyeket czéloz gy-á

rnfla érdekében, de mindeniknek elején és született, azonban fantáziája e tényekből soha sem próbált egységes eredményt kikövetkeztetni. Analizálni a szellemtudományokan senki ugy nem tudott nálunk, mint Brassai; ellenben kombinálni, a tényeket valószerű feltevésekkel összefűzni egyszersem kísérelte meg. Ugy látszik nem volt érzéke hozzá. A tényekhez, az igazsághoz való e nagy ragaszkodása összefügg ifjúságával. Szegény toroczkói papnak volt a fia. Szüleitől vagyont nem örökölt. Minden anyagi segítséget neki magának kellett megszereznie. A munka, a tanulás ránézve nem életczél volt csupán, hanem életeszköz is, mely olyan arányban biztosította existentiáját, amily mértékben nőtt ismeretköre. Bomantikus lenni a tudományban egy lett volna az éhezéssel. Élete igazolta merev reálizmusát. Jó sorsa nem hagyta el soha. Főúri családoknál nevelő, gimnáziumi, majd egyetemi tanár lett. Anyagi gondokkal életének háromnegyed részében nem kellett törődnie. Hajlamainak élhetett. Azonban a tudomány vele szemben is érvényesíteni kivánta igényeit. Mig Brassai a tények