Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-05-07 / 19. szám

2 MAGYAR P A I Z 1914. május 7. a megjegyzése ugyanis, hogy a »Kőbáoyai részvényserfőzde* raktárosa, téves, másrészt közömbös. Téves, mert a bejelentő nem azt akarja kifejezni, hogy az emiitett budapesti sörfőzde raktárosa, tehát alkalmazotta (ha ez az eset forogna fenD, akkor a sörfőzdének kellene az iparigazolványt kérnie és bejeleutöt csak üzletvezetőként megneveznie), hanem azt, hogy a kőbányai részvényserfőzde sörét kivánja árusítani, ami az iparhatóságot nem érdekli. Ipart *»tület, Tapolcza : A szakbavágó munká­val '.öltött időbe a munkakönyv szerint külföldi szakbeli műhelyben töltött idő beszámitható-e ? 342 Vélemény: A szakbavágó munkával töltött id>be a munkakönyv szerint külföldi szakbeli gyárban vagy műhelyben töltött idő is beszá­mítandó, amennyiben a munkakönyvben lévő külföldi bejegyzések valódiságuk tekintetében aggályt nem keltenek. Ha tehát a tapolczai iparhatóság az ipaiigazolvány kiadását a szakba vágó külföldi műhelyben töltött idö be nem számítása következményeként tagadta meg, a véghatározat ellen a vármegye alispánjához kell fölebbezní, akinek esetleg kedvezőtlen döntése ellen a kereskedelemügyi m. kir. miniszternél kereshető jogorvoslat. Weis* Arnold rőfösárus, Gsabrecdek: Mikor kölees a község tanoncziskolát létesíteni'.' A nappali oktatás helyett esti oktatás mily módon lenne kieszközölhető? 299. Vélemény: A község csak abban az esetben köteles a tanonezok tanításáról külön tanfolyam berendezésével gondoskodni, ha a községben legalább 50 tanoncz van. Oly községekben, melyekben a tanonezok száma az 50 et el nem éri, a tanonezok az elemi ismétlő iskolába kötelesek járni. Ez az állapot Csabiendeken is. Hogy a tauonezok ily esetben a földmives gyermekekkel együtt tanulnak, nem oly nagy baj, mert azért az oktatás főrésze mégis csak az olvasásra, íiásra és számolásra esik és a mezőgazdasági ismeretek nem foglalnak le tulnagy részt az oktatási ídőlöl. Minthogy pedig a tanonezok javarésze a vidéken marad fölszabadulása után is, a mezőgazdasági isme­retek csak hasznosak lehetnek iájuk nézve. Ami az oktatási idö beosztását illeti, min­denütt a nappali oktatást alkalmazzák ; a tanon­ezok estig annyira kimerülnek, hogy az oktatási idö alatt inkább alusznak, mint figyelnek, ugy, hogy az esti oktatás teljesen kárba vész. Tavaszi czikk. (ó) Nem utolsó jelenség hazánkban, hogy ná­lunk a leg megátalkodottabb merkantilista ís öreg­ségére, vagy ha közben jól megtollasodott, föld­birtokot vásárol. Minálunk mindenki szereti a földet, és a vele' való foglalkozást tartja a leg­szebbnek, a legvonzóbbnak. És tegyük hozzá, hogy va'óban a tóldmivelés a legszebb, a leg­filggetleuebb foglalkozás. Noé apánk is ezen kezdte : szőlőt ültetett. A szőlőültető ember tudja, mennyi gyönyörűsége van vele. Hát a gazdag rendet vágó — nem tudja? Csakhogy szeretet kell hozzá és átlátás. A róna aczélizmu, egész­ségtől duzzadó szántóvetője vájjon nem sajnál­kozással nézi e a négy fal között körmölő, sápadt, sovány, vértelen hivatalnokot? Annak talán jobb életével nem cserélné el a magáét, mert a magáét farkasétvágygyal eszi; annak, akit ülő foglalkozása eltespeszt, piszmog, kellet lenkedik az evésével. Hiába, nem a legjobb szakács főzte neki a táplálékot: a jó étvágy. De a földmivelőnek szeretet, szív is kell a foglalkozásához. Nem elég a jól fogó kapa: az is kell, hogy azt a számtalan növényt, melynek ő a gondozója, szeresse. A szív nélkül való kapás, óhatatlan, hogy kárt ne tegyen benne: aki pedig a foglalkoiását szereti, az nem tűrné el, még ha napszámos is, hogy a kapával kifordí­tott cserebogárpajort el ne pusztítsa; bogy kárt tegyen, ahhoz nincs szive. Minden, amivel a foldmivasember bajoskodik: rá van szóiulva szive igaz hajlandóságára. Hiába adta a jó Isten a kikelő esi/ kének a/, életet, hiába költötte ki a tojást a kotiós tyúk, egy­sem marad belőle, ha a gazdasszony tiszta, puha iuhával alól kípelyhezett garabolyban nem tartja a kis pulyákat, aztán rendre olyan táplá­lékról nem gondoskodik, hogy felpenderedjenek. Kertben, szántóföldön a növény. — istállóban a jószág el nem lehet nem a jó bánás, de a gond­viselője szive nélkül, mely mindenre vigyáz, ápol, óv és gyöngéd szeretetével ott van állan­dóan. Nem láttuk-e sokszor, hegy a ló a jó kocsis közeledtére mily hálá«, mily biztos, mily megelégedett tekintettel néz rá. És ellenben. de erről ne is essék szó. Hiszen ludja mindenki. Vagy az égbe szálló pacsiria nótája mellett vágni a rendel, nem gyönyörű foglalkozásé? Gyümölcsösben, méhesben nem a kedves foglal­kozások egész sora vár é az emberre. Arany János hattyúdalában, melyen a költök utolsó versét nevezzük, csak azon panaszkodik, hogy egy vágya volt: kis kertjében szemzeni, ojtani. És ez a vágya nem teljesült. Mennyire szerette e nagy férfiú, nemzetünk örök büszkesége, a földmivelést! . . . Mindezekre a maga foglalkozása szépségét nem tiszta szemmel látó toldmives azi mond­hatná : könnyű az urnák a kalamáris mellett a mi foglalkozásunkat dicsérni és miután czikkét megírta, beülni a kávéházba börszivarra gyúj­tani. No hát ne mondja ezt senki. Msrt aki e sorokat irja, az nem vizet prédikál és bort iszik, hanem alig várja, hogy ezen írása végére pon­tot tehessen, aztán egy élet küzdelmével szer­zett kis dirib-darab lutóbomokjára szalad. Nyit­juk ott a szólót, nyesegetjük a gyümölcsfákat. Ide-oda virágba botul a termófa. Istenem! ezen a földön kósza szelek szárnyán repült ide, nem is régen századokon át a sárga homok és egy fűszál nőtt itt-ott a zsombék helyén. Most pedig az emberi küzdő értelem, munka és szeretet meghódítja iassan a földet: a magam kicsiny dirib darabján megy végbe egy szerény honfoglalás. Duzzadó kebellel érzem — és hálás fohászom fölhatol az égbe —, hogy még öt évi küzdelem és a sárga, eddig csak tinta porzónak való homok, termőfölddé alakul. Aki keblében hittel, munkáskézzel évek óta nézi küzdelmének jobban-jobban mutatkozó sikerét, anélkül, hogy a sikertelenség elsó néhány éve után akárcsak meg is tántorodott volna — annak ne lenne nagy, igaz jussa ahhoz, hogy hirdesse a földmivelö foglalkozásának gyönyörű­ségét? A zalaegerszegi választókerü­let az uj törvény szerint. Hat körből áll. Székhelye: Zalaegerszeg. 1. Zalaegerszeg r. t. városi kör: Székhelye: Zalaegerszeg. Zalaegerszeg r. t. város következő utczái: Alsó utcza 18, Arany János-utcza 21. Árok-utcza 9. Batthyány-utcza 41, Botffy utcza 11, Bozót­utcza 13, Gsány-utcza 112, Deák-tér 3, Eber­gényi-utcza 6, Galamb utcza 7, Hegyi-utcza 17, Jákum utcza 37, Kálvária-tér 4, Kazinczy-utcza 21, Kert utcza 39, Kölesei-utcza 23, Könyök­utcza 10, Lovarda utcza 1, Munkácsi-utcza 25, Nefolejts utcza 9, Nekeresd major 2, Olai utcza 55, Rákóczi utcza 96, Síp utcza 10, Sütö-utcza 14, Szeglet-utcza 10, Uj-utcza 24, Ürményi-utcza 21, Vágóhíd-utcza 5, Várkör-utcza 15, Verbőczy­utcza 6, Vízslahídi ut 2, Vörösmarty-utcza 32, Zalaegerszeghegy (Caáfordibegy, Gógánhagy, Kis­hegyet is beleszámítva) 56, Kis malom 1, Göm­bös malom 1, Olai-malom 1, Gógán-malom 1, összesen 779 választó. 2. Zalaegerszegvidéki kör : Székhelye : Zalaegerszeg. Zalaegerszeg r. t. város következő utczái: Barossliget 12, Berzsenyi utcza 84, Bethlen-utcza 16, Bíró Márton utcza 66, Bocskay-utcza 5, Er­zsébet királyné utcza 8, Eötvös-utcza 20, Hunyadi­utcza 4, Iskola utcza 10, Kinizsi uteza 5, Kis­faludy-ulcza 21, Kossnth Lajos-utcza 87, Madách­utcza 11. Mária-utcza 11, Petófi-utcza 33, Sas-utcza 7, Széchenyi-tér 9, Toldy-utcza' 11, Toinpa-utcza 11, Tüttősy-utcfa 27, Vásártér 1, Wlass cs Gyula-utcza 63, Jánkahegy, 25, P pa­hegy 10, Páterdomb 5, Grünbaum téglagyár 5, Gyepmesteri telep 4, a zalabeseuvöi körjegyző­ség: Botfa 75, Csácsbozsok 129, Csatár 74, Zalabesenyö 96, összesen 950 választó. 3. Andráshidal kör : Székhelye: Andráshida. Az andrásbidai körjegyzőség: Andráshida 42, Apátfa 19, Ebergény 26, Szenterzsébethegy 33, Vorbota 16, Zalaboldogfa 56, az alsóbagodi kör­jegyzőségből: Alsóbagod 51, Felsóbagod 43, Hagváros 18, Vitenyédszentpál 33, a sá^odi körjegyzőség: Kaszaháza 35, Kiskutas 39, Kis­páli 53, Nagykutas 73, Nagypáli 46, Ságod 58, a teskándi körjegyzőség: Bonczodfölde 36, Böda 47, Hottó 41, Kávás 65, Teskánd 38. Zala­szentmihályfa 18, a novai járásból a nagylen­gyel! körjegyzőség: Babosdöbréte 60, Bazita 36, Dobronhegy 18, Gellénháza 73, Iboríia 10, Liczkóvadamos 24, Nagylengyel 77, Ormándlak 18, Petríkeresztur 42, Rózsásszeg 41, összosen 1265 választó. 4. Söjtöri kör : Székhelye : Söjtör. A söjtöri körjegyzőség: Pusztaederics 41, Pusztaszentlászló 80, Söjtör 270, a boczfóld9i körjegyzőség: Bak 109, Boczfölde 94, Sárhida 70, a novai járásból a zalatárnoki körjegyzőség: Baktüttös 50, Szeutkozmadombja 38, Tófej 50, Zalatárnok 164, összesen 966 választó. 5. Szepetki kör: Székhelye : Szepetk. A zalaegerszegi járásból a szepetki körjegyző­ség: Gyűrűs 42, Kemendollár 62, Pókafa 49, Szepetk 117, Zalaistvánd 155, a nemesapáti kör­jegyzőség: Nemesapáti 240, Vöczkönd 26, a zalaszentiváni körjegyzőség: Alibánfa 56, Ordög­henye 58, Petőhenye 61, Pózva 29, Zalaszent­iván 106, Zalaszentlörincz 63, összesen 1064 választó. 6. Zalalövői kör: Székhelye: Zalalövő. A zalalövöi körjegyzőség: Csöde 45, Zalaiövő 118, Zalamindszent 97, Zalapataka 115, a salom­vári körjegyzőség: Budafa 49, Keménfa 31, Salomvár 101, Vaspör 100, Zalacséb 69, Zala­háshágy 64, az alsóbagodi körjegyzőségből: Bő­rönd 51, Ozmánbükk 37, Zalaszentgyörgy 78, összesen 955 választó. Együtt: 5979. Háromszorannyi, mint a nem­zetiségi kerületekben. A Rákóczi mozgalom a Magyarország hajtására nagy hullámokat vert fel egész országban. A kuruez Zalavármegyében eddig még csen­desség van. Szombaton hatalmas Rákóczi ünnepély volt Kassáü. Gróf Apponyi Albert megtisztelte Szekfüt avval, hogy szóba állott a könyvével. Nem is maradt aztán benne egy fűszál sem, amit az ablakba ki lehetne tenni. Nem is annyira Szek­füről beszélt, mint inkább a nagy, fenséges, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom