Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-04-09 / 15. szám

MAGYAR PAIZS Hogyan dolgozott, harczolt az egyenlőségért Zalában a nagy Deák Antal, Deák Ferencz, Csány László, zalabéri Horváth Muki? .... Vájjon ki ismeri ma már Horváth Mukit? ..... És aztán a megirigyelt nemzeti boldogság ellenségei ellen hogy dolgoztak : Csertán Sándor, Horváth Vilmos, Gasparich Márk, a »tüzes barát*, — és Csány László. Hát az az 5500 honvéd! Mennyien meghaltak a hazáért, mennyien megsebesültek! Csány László és Gasparich vértanúi halált is haltak az akasztófán honszerelmükért. És kik voltak azok a zalai honvédek — névszerint is? Uram! Tizenhét esztendőm szünidejébe került, hogy mindezeket nagyjából össze birtam szedni, kiásván őket az örök elfeledés sírjából. Hat gyermek apja voltam már, mikor 1906-ban könyvemet kinyomathattam. Vagyontalan ember voltam, ma is az vagyok. Támaszkodtam csak vékony tanítói fizetésemre az adatok összehordásánál. A kiadásban is csak Zalavármegye törvényhatósága ós a zalai Nemesi Pénztár támogattak 50—50 koronával. És én mégis nekimentem a kiadásnak. Gondoltam, majd a megrendelésekből begyül a fedezet. (Ezer koronába került.) Hát igaz: rendelték, rendelték, olyan buzdulással, hogy az 1000 példányból ma is — nyolcz év múlva — vau még 200 példány. Tehát 800 példányban torog közkézen. De hiszen nem is erre kell válaszolnom, hanem arra, hogy ez és az, meg amaz betűvel nincs ott a könyvemben. Hát ennek oka az, hogy többszöri felhívásom ellenére is az adatok gyűjtésében csak 3—4 munkrtársam akadt. Keszthelyről senki. Sőt Keszthelyen könyvemből alig van 10 példány, (Kanizsán is egy ennyi,) akkor, mikor magában Zalaegerszeg városában 203 példány forog a kezeken. Pedig a munka megéri a négy koronát. A »Magyar Tudományos Akadémia« is ért leesnek találta és utólag 600 koronával honorálta fáradozásomat. De hát kinek is kell ma ilyenfajta könyv? . . . Kikben él a kegyelet zalai nagy elődeink és zalai hős honvédeink iránt? A dúsgazdagok ilyent nem olvasnak. A nagy elődök uuokái is inkább a »Fidibusz«-ra, »Fjgaró«-ra fizetnek elé és az úgynevezett disznó-irodalmat pártolják. Nemzeti multunk szomorú és dicsőséges napjainak története nem érzékcsiklandó olvasmány. Pedig a kalmárszellemaek, az elernyedt idegzetnek ilyen kell. Ma csak szavalunk, verselünk, pózolunk a hazafias ünnepeken is; de nem teszünk, hazafias daczczal nem cselekszünk nemzetünk uralma és szabadságunk megmentésére. Sót mit mondok: Csány László szobrára is éppen tizedik éve gyűjtöget Borbély György főgimnáziumi tanár. Pedig 40 ezer koronáról van csak szó. Nagyszerű! Hiszen 40 zalai nagybirtokosunk is fel tudná állitaui akár a kis lájbi zsebéből. Nem. Közönnyel nézik a kínlódást megyei takarékpénztáraink is, hogy az iskolásgyermekek mint rakosgatják össze a szobrot fillérenkint. Sót zúgolódnak is azon, hogy Borbély György barátom örökké a Gsány-szoborért nyűgösködik. Már unalmasnak érzik a dolgot — azok éppen, akik még egy fillért sem adtak a szoborra. Hát, igen tisztelt Uram, most ilyen világ van. Pedig minden nemzet csak addig él bizony, amig nagyjainak emlékezete a szivekből ki nem hal. Már most arra kérem én jó Uramat, (de mindenkit, aki könyvemet olvassa), hogy olvasásközben az egyes eseményeknél jegyezze tel a részleteket is a?.okról, amiket látott vagy átélt, és küldje el nekem, hogy könyvem egy ujabb kiadásánál az adatokat felhasználhassam. Mert fontos minden adat, amely az 1848—49 iki szabadságharezunkra vonatkozik, hogy veszedelem idején buzdításért, hősi és hazafias példáért hozzáfordulhassunk és megerősödhessünk a honszerelemben. Minden adat fontos, még olyan is, hogy például Csány községben egy özvegy, világtalan cselédasszouynak két fia elment önként honvédnek, magára hagyták vak édesanyjukat, és elestek, meghaltak a csatában mindketten a még édesebb anyáért — a Hazáért. — Sebesy Kálmán tanár arczképe felől Keszthelyen a premontrei tanár uraknál, vagy Szombathelyen, esetleg Csornán szintén a premontreipapoknál méltóztassék érdeklődni. Csornán halt meg 1871-ben, ott is van eltemetve. Amidőn igentisztelt Uramnak megtisztelő becses levelét hálás szívvel megköszönöm, egyúttal kivánom, hogy az emberi kor legvégső határáig éltesse Önt a magyarok Istene jó egészségben. Zalaegerszeg, 1914 április 8. Nóvák Mihály. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 3774-1914. Hirdetmény. i. A magyar királyi honvéd főreáliskolában és a honvéd Ludovika Akadémiában az 1914—1915. tanév kezdetén betöltendő államköltséges (teljesen díjmentes, vagy féldijmentes), továbbá alapitványos s fizetéses helyekre pályázat hirdettetett. Akit igy szerethet valaki, annak a kedviért nem kell hazudozni. Édes néném, csak vigyázzunk az egészségre és igaz uton menjünk, különösen mink, akiknek már semmi várni valónk sincs, esak az üdvösség. Amen! Fölftdezt* ét közli: Kulcsár Gyula. Iskolai kettős ünnepély. Lélekemelő hazafias ünnepély folyt le a helybeli áll. főgymnasiumban az elmúlt szombaton délelőtt 10 órakor az 1848 iki törvények szentesítésének 64-ik évfordulója alkalmából. Megnyitotta az énekkar »A három szinü lobogó« czimü gyönyörű dal előadásával; utána Tuczy Tibor VIII. oszt. tanuló olvasta föl Szigligeti Ede élete és működése czimü magvas tanulmányát, különös tekintettel a 48-iki vívmányokra, és Szigligeti Ede 100 éves születési évfordulója alkalmára. Első hallásra különösnek tetszik, miféle szerepe lehetett egy színésznek (ha mindjárt Szigligeti volt is az) a Széchenyi, Kölcsey, Deák, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor nagy munkájában ? De az ügyesen választott tétel csak annál jobban lebilincselte a hallgatóság figyelmét, mennél távolabb esőnek látszott az a 48-iki vívmányoktól. Megkapó és részvétet kelte volt hallani az ifjú Szathmáry József küzdelmeit önmagával és családjával, mely semmikép nem akarta engedni, hogy (különben jeles fia) azt a szégyent hozza a tisztes családra, hogy a megbélyegző színészi pályára merészkedik lépni. . . De hát sorsát halandó meg nem fordíthatja. Hiába lépett a fiatal Szathmáry a mérnöki pályára, hiába erőlködött a rajzoló asztalnál ilyen, meg olyan szép, pontos térképnek rajzolásával: végzete azt hozta, nem lesz őbelőle magyar Archimedes, hanem korának legnagyobb színésze és szabadságharcosa. Mikor aztán már nem állhatott ellene titkos vágya erős vonzalmának s jelentkezett a színigazgatónál, kérve, hogy vegye be Thálid papjai közé, ez azt kérdezte tőle: Mi a neve amice ? a lázban égő ifjú azt felelte: Semmi. Hát hogy hívják, valialja tovább az igazgató; Sehogy! Nohát akkor lesz maga amice Szigligeti, jelentette ki a hatalmas ur, ki akkor épen nagy 1914. április 9. Érdeklődők bővebb felvilágosítást a városházán (I. emelet 2. sz. a.) a hivatalos órákon belül kaphatnak. Zalaegerszeg, 1914 április 2. 3892-1914. — II. Közhírré teszem, hogy a m. kir. belügyminiszter ur 31756—1914. számú rendelete alapján a hordójelzö hivatal, a hordójelzési és raktárdijakon felül jogosított a felektől f. évi április 1-től a jelzési dijak telének megfelelő összeget, vizhuzási dijak czimén szedni. A páratlan számú jelzési dijaknál a vizhuzási dijak 1 fillérrel kiegészitendők. Zalaegerszeg, 1914 márczius 31-én. 3834—1914. — III. A magyar kir. belügyminiszter 191049. VII. b. 1912 szám alatt kiadott körrendeletével a nyilt, vagy súlyos tuberkulózisban szenvedő betegeknek kötelező bejelentését elrendelte abból a czélból, hogy ennek a veszedelmes betegségnek a terjedése korlátoztassék és lehetőleg megszűntettessék. A hivatkozott miniszteri körrendelet folytán utalással az 1876 évi XIV. tcz. 80. §-ának határozmányaira felhívom a város közönségét, hogy ha tüdősorvadásban, gégesorvadásban, vagy nyilt mirigy és csont tuberkulózisban szenvedő egyén elhal, ez a hatóságnál bejelentendő. Bejelentendő továbbá a bekövetkezett haláleseten kivül az ilyen betegeknek lakásváltoztatása, vagy ha a beteg kórházba vagy egyéb gyógyintézetbe távozik. Kötelező a bejelentés, ha a nyilt tű lövészben, gégesorvadásban, avagy mirigy és csont tuberkulózisban szenvedő beteg a) másokkal sürüu lakott helyiségben társait veszélyezteti, b) intézetekben, internátusokban, szegényházakban, áivaházakban, penziókban, hotelekben többekkel együtt lakik, együtt étkezik, vagy vendégfogadókban, kávéházakban, étkező helyiségekben, élelmiszereket tartó üzlethelyiségekben és hasonló rendeltetésű helyeken alkalmazva van s akár közvetve, akár közvetlenül a tuberkulózis terjesztése szempontjából környezetére nézve veszedelmes, c) ha ilyen eset iskolákban fordul elő és pedig akár a tanszemélyzet, akár a tanulók között. A bejelentések megtételénél az az alapelv irányadó, hogy minden bejelentés szükségképpen hatósági beavatkozást von maga után. Elhalálozás esetén a bejelentésre a halottkém köteles. Lakásváltozásnál a bejelentés megtételére köKisfaludy Sándorunk Badacsony cimü regényének e remek sorait olvasta: Szigligetben fogunk élni Szerelmünkben boldogok, Hol fészkünkből kirepülni Egykönnyen már nem fogok . . . és lőn Szathmáry Józsefből — Szigligeti Ede, a boldog, fiatal szinész. A nagy színészi tehetség rohamosan haladt előre rögös pályáján, mint közszinész, utóbb a Nemzeti Szinház titkára, majd végre igazgatója. De legnagyobb volt mint szinműiró, mint ilyen 30 éven át a legjobb, legkorszerűbb darabokkal gazdagította a magyar színpadokat; ezekkel segítette ö is a legnagyobb sikerrel elórevínni a reformok diadalát, legfökép a jobbágyság fölszabadítását. Mit a legjelesebb szónokok az országgyűlésen megvitattak, mit a jeles sajtóban Deák, Kemény, Kossuth millióknak magyaráztak, azt Szigligeti jeles népszínművei: a Szökött katona, Zsidó, Csikós stb. stb. ujabb millió hallgatónak szivében lángra gyújtottak és 1848-ban diadalra segítettek — a jobbágyság fölszabadításának nagy művében.