Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-05 / 23. szám

MAGYAR PAIZS 1913. május 5. mégis külföldi árut szállított, mert ez olcsóbb volt. A budapesti kereskedelmi törvényszék a vevőt elutasította a kártérítési keresetével, mert a vevő nem károsodott. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a vevő az illető árukat beszállította a hadi kincstárnak, amely — és ez hozzátartozik a helyzet szignaturájához — nem tett kifogást az áru külföldi származása mia*t. A királyi tábla azonban ugy itélt, hogy az eladó igenis csalást követett el, ha a vevőnek a kikötött hazai gyártmány helyett külföldit szállított. És a királyi táblának ezt az ítéletét a kir. Curia 427/1912. sz. Ítéletében — jó lesz ezt a számot megjegyezni! — indokainál fogva jóváhagyta, szintén csalásnak minősitette azt, hogy eladó a kikötött hazai gyártmány helyett külföldit szállított. A Curia a szövevényes gordiusi csomót egy csapással foszlányokra bontotta. Döntvénye csalónak stigmatizálja azt, aki a honi ipar czégére alatt szállít idegen gyártmányt akár hatóságnak, akár magánfélnek. Diffamáló ítéletet mond ki nemcsak arra, aki a közszállitásokról szóló törvényt szegi meg, de arra is, aki tévedésbe ejtő üzleti fogással magyar készítménynek hirdeti a külföldről importált árut. Ezentúl tehát nemcsak az állami szállítások ellenőrzésével megbízott hatóságoknak, hanem a magyar ipar nagy nemzeti jelentőségét inegírtő egyszerű vásárló polgárnak is meg van adva a pailadium, mellyel kivédheti, megtorolhatja a jóhiszeműsége ellen elkövetett merényleteket. A legfelsőbb bíróság Ítélete lecsapolt a korruc pált magyar üzleti morál miaxmái közé, üdvös rettegésbe fogja ejteni azokat a tág lelkiismeretű üzletembereket, akik a hazai zparpártolás é.-, a közönséges üzleti morál szabályait a lomtárba dobták. Ez az ítélet villám volt, mely bevilágított a gazdasági közmorál posványába. Most csak az államon és társadalmon muiik. hogy a Curia álta! kezükbe adott fegyverrel ártalmatlanná tegyék a magyar ipar jogos érdekeinek megkárosítóit. H. 1. Városi apróságok. Jó példát láttam tegnapelőtt este a Beizsenyiutczábau. Minden ház előtt megöutözték a teret s megseperték. Ebben a nagy forróságban jól esik az üdítő levegő. S a tisztaság! Az is valami. Csak egy ember kezdte meg. Aztán ragad a jó példa is, nem csak a rosz. Különben ezt a jó példát Baly Béla kezdette meg még tavaly. Kezdette pedig a képviseiötestestületi gyűlésen. Szó volt ott arról, hogy — a nagy forróság! a nagy por! a baczillus! az egészség! a betegség! stb. A város, ez a szegény város nem győzi azt a rengeteg területet be aszfaltiroztatni, nem győzi gránittal kikövezni, nem győzi pozvai kaviccsal behinteni, nem győzi még vízzel sem locsoltatni. Feláll Baly Béla s azt mondja, de hát mi a menkőért kell mindent a városnak csinálni? Ha valakinek besüt az ablakán a nap: a város tartsa ott a napernyőt? aminthogy manapság pogányul elharapódzott az a kényesség, hogy mindenben jöjjön segítségül az állam; ha valakinek fáj a tyúkszeme, vágja ki az állam? Nem ugy kell élni; nézzék uraim! Í mondja Baly polgártársam, képviseleti tag, legalább esténként egyszer veszem a kannát, már akár én magam, akár a fiam, akár a cselédem, az mindegy, három perez alatt megöntözöm a házam előtt a járdát, s közepéig az utczát, a szomszédaim is megtehetik ezt, s igy tegyenek a szembenlakók is. Másnap délfeléig is hüs a levegő tőle és pormentes. A napnak legalább egyharmad részéig pormentességet csináltam. És ez igy történik az egész várnsban. Sem fáradtságot, sem pénzt nem kell áldoznunk egyikünknek sem, s a városnak sem kerül semmibe. Ugy is történt a gyakorlatban, amint Baly Béla mondotta és a mint jó példával elóljárt. A jó példa egész Bákóezi-utczában végig járt s átragadt a Wlassies utczára is, — most már a Berzsenyi utczára is. S kinek fáj ettől a feje. Természetes, hogy evvel még nincs megoldva egészen a pormeutesség kérdése. Kellene aszfaltirozni, vagy gránitkövei kirakni, vagy pozvai sárga kaviccsal behinteni. Azt mondják, tiogy mindenik sokba kerül. Nem gondolják meg azt az emberek, hogy az egészség mindeniknél többet ér. Meg aztán természetes, hogy sokba kerül, ha a balkáni hegyekről h )zatjuk a kőszikla darabokat, amelyik legrosszabb utcsináló kő. — A legjobb ulcsináló kő a békasó, a mely két kilóméterre van itt a pozvai dombokban, s nem kell vásárolni, nem kell a vasúti hozatalért fizetni, nem kell hengerelni, csak szét kell hinteni. Csak egy a baj. Ez nincs benne az ulcsináló mérnököknek a tankönyveikben. Ha Wassermaun Samu mérnök egy kis számítást csinálna egyéb dolgai mellett, megtudná, hogy évente mennyibe kerül a városnak egy szekér, két ló u egy kocsis tartása. Ez e szekér egyebet sem csinálna, télen-nyáron hordaná az apró kavicsot a város utczáira. Egy szem por sem szállna be többet az emberek tüdejébe. A dolgot összevetve kiszámíthatná Wassermann — ha rajta kívül más ember nem akadna — kiszámíthatná, mondom, hogy a város 11 ezer emberének az élete s az egészsége vájjon megér é aunyit, mint ez a két ló. Be ha a pormentes levegő esetleg nem is érne annyit, mint a két ló: annyit bizonyára érne, még többet, mint akár 12 kaszárnya is. Ennek a városnak legkitűnőbb levegője volna az egész országban. De van két baja: a por, ez is a szemetes fajtából, —és a dögfolyó árkok. A zalaegerszeg—zalaiövői vasút, amelyet épeo most alapoznak, mondják, hogy kitűnő valami, ilyen meg olyan köz és nemzetgazdasági dolog stb. Lehet, hogy soknak használ, a városnak is használ, némelyek milliókat is szerezhetnek vele. Egy cseppet sem tagadom. Azonban mindezeknél sokkal nagyobb hasznot csinál nekünk ez a vasút, nem is czélozva, csakúgy mellékesen, avval a körülménnyel, hogy legalább egy darab helyen megszűnik a dög-árok. Visszatérek a porra. Drága az aszfalt, drága a gránit, sokba kerül a pozvai kavics. De van víz. Ezt a negyedik eszközt használja a város. Eg} hoidóból locsolnak, mikor nagy meleg van. Hanem ez aztán mesés. A két nagyobb utczának a főtér felöli részén, a város utczáinak egy ötvened részén egy pántlika területet megöntöz, s 10—13 méter szélességben marad a por, egy óra alatt felszárad. Ezt hivják öntözésnek. A Kossuth utcza egy kilométer, a Rákócziutcza másfél kilóméter, s jó széles mindakettö. Öntözni ezeket igazáu nem győzi az ember. Egyszer említettem már, hogy lehetne valamit segíteni a dolgou, még eredményesebben mint a Baly-féle öntözés. Az utcza szélén, a járda és utcza között, aho! amúgy sem jár senki és semmi, két-két méter területet be kell vetni füvei. Fák amúgy is vannak ott már. Nemcsak nemlegesen válnék javára az egészségügynek, de pozitive is fokozná a jó levegő áldását. 2500 méter hosszúság kétszervéve 5000 méter, megszorozva két méter szélességgel: 10000 négyzetméter pormentes területet nyernénk vele, És most már sokkal kisebb terület maradna, amit drágábban kellene pormentesiteni — akár locsolással, akár pozvai kaviccsal, akár gránittal, akár aszfalttal. Nem volna példanélkül való sem. Milyen tiszta és szép Szombathelyen a gyepes szélű Széli Kálman-ulcza! Lehet, hogy Wassermann még gondol erre, mert ö már csinált ennél szebb dolgokat. Néhány kis teret virágos paradicsomkertté változtatott. Ide csak egy kis íűmag kell. Borbély György. Egy uj kápolnát érdekében közöljük a következőket: Kérelem! „A. buzgóság házadórt megemészt engem." (Zsolt, 68, In) A zalaegerszegi városi közkórházban ezelőtt néhány évvel ideiglenesen egy szobácskát rendeztek be kápolnának az ott önfeláldozó munkát végző apáczák és a fennjáró betegek részére. Ez a kis helyiség azonban az igényeknek egyáltalán nem felel meg, mert a betegek legnagyobb része a helyszűke miatt még vasár- és ünnepnap sem hallgathat szentmisét. Ama felemelő gondolattól áthatva, hogy a lelki vigasz enyhíti a testi fájdalmakat és hogy a lelki szükségletek kielégítésével legjobban felszáríthatjuk a szenvedés könnyeit, egy kápolna építését vettük tervbe. Szenvedő beteg testvéreink nevében tehát szeretettel kérem a könyörületes sziveket, szíveskedjenek adományaikkal a felállítandó kápolna költségeihez hozzájárulni. Zalaegerszeg, 1913 február 20. Legúth Kálmán, apátplébános. A helybeli közkórházi kápolna építése. A Karácsonyfa egyesület választmánya L^gáth Kálmán apát ur felkérésére — a legnagyobb örömmel vállalta magára, — a kórházi kápolna gyűjtési költségeire a gyűjtést, amelynek ered ménye ezúttal 431 K 01 f lett. Alábbiakban hálás köszönettel nyugtázza a választmány a jó~ lelkű adományozóknak az adott összegeket. Szalay Lászlóné és Czobor Mátyásné gyűjtőivén : Szíj Gézáné 2"—, N. N. 1 —, Rohonczyné 2"—, Wimmerné 1'—, Wapper 1'—, Czitó Károly Bichler Dénes -"60, Isten nevében 5

1—, N. N. — •60, Balog Endréné 3'—, Hertelendy Bélánó2 —, Csesznák Ödönné 1'—, Ziegler Béláné l —, Dr. Fritz Józsefné 2 —, Bődy Zoltánné 2—, Pásztor Károlyné 2'—, Mikovics Zóra 2'—, N. N. —'20, Remm Józsefné 1—, Kikaker Viktória 1—, Dr. Szikszay Jenoné 2 —, Balogh] Gyuláné 2-—, Dr. Kele Antalné 2'—, Dr. Udvardy Jenőné, Sikota Ferencz 2'—, Marton Lászlóné 2"—, özv. Hrabovszkyné l'—. Dr. Szigety Elemérné 2'—, Dr. Czinder István 2—, Dr. Berger Báláné 2 —, Hajmásy Imre 1'—, Rosenberg Zsigmondné 2'—, Rosenberg Zsigmond 1'—, Dr.* Graner 1'—, Hajik Istvánné 2 —, Nagy Sándorné 1'—, Hidegné 1-—, Zalai Iván 1'—, özv. Erdős Gézáné 1'—, N. N. —-60, Oláh Mariska —-10, Vörös Ferenczné 1-—, Dr. Grünwald 2'—, Sommer Sándor l-—, Löwenstein Ignácz 4'—, Csutor 5-—, Szalay Lászlóné 2 —, Czobor Mátyásné 2'—, Kártya nyereség 2'—, özv. Isoó Alajosné 2

1,—, Sperlágh Gézáné 2 —, — összesen 87 K 10 f. Csákné és Hanné gyűjtése: Bedö Gyuláné —'50, Kellerman Mariska —40, Hlavács Gyuláné —'50, Richter Zseni —'50, Magyar Lajosné 2'—, Vörös Károly —'50, Apátyné 4"—, Tóth Károlyné 1'—, Kocsis Janka