Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-23 / 43. szám

1913. november 20. MAGYAR PAIZS 3. -a Bárány szállodáig zenekaruk hangjai mellett. Az • első kocsiban Gróf Károlyi- ült Gróf- Batthyány Pál képviselővel; a kocsis az élőtte haladó négy gyönyörű szürke a vármegye egyik első gavallérjának Ifj. Thassy Imre rajki birtokosnak ÍZ udvarából való. A pártgyülés 10 órakor kezdődött a nagy teremben, melynek karzatai is zsúfolva megteltek nemcsak a helybeli, de a szomszéd községek lakosaiból is. Bosnyák Géza képviselő, a megyei 'fnggetlenáégi pártnak elnöke üdvözli Gr. Kár^iyi Mihályt s rövid beszéddel megnyitja az értekezletet, s átadja a szót Gróf Károlyinak, aki nagy figyelem közt hosszasan fejtegeti a függetlenségieknek és erkölcs embereinek álláspontját. Mondja, hogy most nemcsak a politikai pártok állaoak szemben egymással, hanem az igazság és igazságtalanság s a becsület és becstelenség is. Hiszen azt sem tuljuk, igy szól, ebben a sokféle panama-világban, ebben a sötét erkölcsök országában, melyik napon ébredünk arra egyszer, hogy egy éjjeli ház ez az ország. Föltétlenül szükség van arra most, immár a tizenkettedik ólában, hogy teljesen demokratikus alapra fektessük az ország kormányzását. SZÍVÓS kitartásra buzdítja a függetlenségieket. Beszédét óriási tapsviharral s éljenzéssel köszönte meg a közönség. Beck Lajos orsz. képviselő beszélt ezután, nagy tetszés mellett. 400 ezer betegünk van körházban s két milliónak nincs kórháza; 11 ezer elmebeteg van kórházban,90 ezer szabadon futkos. Ilyenekre nincs pénz. A programmot nem felülről kell hozni, mondja, hanem a nép szivéből, s azután kell erre megnyerni a koronát is. Az elcsüggedésre van ugyan okunk, de annál nagyobb szükségünk van a kitartásra, mert szent a czélunk s igy reményünk is vau a győzelemre. A legkisebb közkatona se tartsa magát jelentéktelennek. Napoleon kérdezte a waagrami ütköztt után egy közkatonától: ki nyerte meg a csatát? A baka büszkén a mellére vágott s ezt felelte : »Én — és még 70 ezer bajtársam.« Gróf Széchenyi Aladár a somogyiak részéről üdvözli a zalaiakat. A rossz pénzügyi viszonyokat s a külpolitikát fejtegeti — elitélve. Sümegi Vilmos képviselő erős vonásokkal festi a Kollonics féle politikát. Azt kérdezi: mit és kit fog a nagy hadsereg védelmezni, ha a nemzet kivándorol, éhen ha), vagy bármi módon elpusztul ? Eitner Zsigmond képviselő érdekes rövidséggel fejezi ki, hogy az országban két párt van: egyik magyarpárt, s a másik osztrákpárt. Végül megalakítják a központi és járási szervezetet. Központi elnök lett Bosnyák Géza, alelnökök : Szentmihályi Dezső, Nagy László, Dr. Keresztury József s Dr. Hajdú Gyula ; ügyvezető főtitkár Czukelter Lajos, jegyzők:Dr. Hollós Ferencz és Fángler János; pénztárnok Fendrik József. Megjelölték a 14 járásnak s két városnak köri elnökeit, akik rövid idő alatt saját körükben intézkednek. Ezután zártkörű értekezletre mentek a kisterembe, hol a vezetők utasitásitásokat adtak a köri elnököknek. Délután egy órakor közebéd volt a Bárány szálló nagy termében, mely színültig megtelt a négy asztal-vendéggel. A városbeliek közül, legtöbben voltak az iparosok, földművelők, azután tisztviselők és kereskedők. Vidékiek is sokan voltak. A Nyári Ferencz zenekara rázendített a Nagy Bercsényire. Első volt Dr. Keresztury József ügyvéd, aki pohárkőszöntöjében a tiadiczióxól beszélve, üdvözölte Gróf Károlyi Mihályt. Megható jelenet következet most. Üdvözlésre legelőbb a nagy idők egyik nagy tanuja, az ősz Nedeczky Jenő állott föl, s erre egy csapásra fölállott az egész nagy vendégsereg. Nemcsak a személy, a nemzeti eszme tiszteltetett meg itt. Ugy éreztem én. Gróf Károlyi b'ensöséges meghajlással köszönte meg. S nyomban felelt Keresrlurynak a tradiczióra nézve. Avval szokták dicsérni öt, hogy nyugalmat, kényelmet, sokfé'e boldogságot élvezhetne s kiáll a porondra küzdő katonának. Azt szokta felelni, hogy neki' könnyű, ] könnyebb, mint a kisebb vagyonú embernek ! vagy pláné a tisztviselőnek. — Most nem ezt válaszolta. Azt válaszolta, hogy igenis ö főnemes, de szégyenli, hogy főnemes, amikor főnemes társainak jó nagy része nincs a nemzeti ügy mellett. Nagvrabecsüli ő a jobbján ülő Gróf Batthyány Pált s a balján ülő Gróf Széchényi Aladárt, nem azért, mert fönemasek, hanem , azért, mert magyar főnemesek, a magyar nemzeti • ügy mellett állanak őrt. — Dr. Hajós Ignácz a többi vendégeket, köztök elsősorban Gr. Széchenyit köszöntette hatalmas szónoklatában. Hajós ügyvéd ok nélkül nem szokott beszélni. Frázist, sablont nem ismer. Ha már feláll, beszédjébe bele töri izületjének minden porczikáját. Beszéde a figyelmes hallgatót előbb megránczigálja, aztán megkötözi. S az ellenfélre ugy ránehezedik a beszédje, mint a menykőcsapás. Most is volt mondanivalója. A kétféle erkölcsről beszélt, vagyis az ugyanegy erkölcsnek kétféleségéről: egy nappali s egy éjjeli erkölcsről. Pedig az csak egy lehet mindenkor és mindenkire nézve amint azt a tanítók, papok, az iskolák, a templomok hirdetik. Hogy lehet az mégis kétféle ? Hogy lehet, hogy csirkelopásért tömlöczbe teszik a parasztot, s fényes dicsőségben úsznak, akik milliókkal károsítanak másokat ? ... Nagy tetszés kiséite a beszédet. — Dr. Hollósi Pál ügyes, temperamentumos szónoklattal köszöntötte Gróf Batthyány Pált, a kerületnek igen népszerű, kedvelt képviselőjét. Hálás théma. A közönség felugrálva, hosszas tapssal ujjongva üdvözölte Gróf Batthyányt. -- Dr. Hajdú Gyula nagykanizsai ügyvéd a sajtószabadságról tartott fényes beszédet. Felette érdekes volt Gróf Sz'chényi Aladárnak a pohárköszöntője, aki, háladatosan még innen is azaradi vasúti tisztviselőket éltette, akik ilyen viszonyukban is híven kitartottak ó mellette, vagyis a függetlenségi érzület mellett, amikor rászavaztak Aradon G.óf Tisza István miniszterelnökkel szemben vívott harczában. Ha bukik is az ember, az elvet nem szabad föladn

!, mondja. — Az ebéd vége felé Fangler Gyula és Borbély György filléres gyűjtésre indultak a Csány szoborra s 120 koronát szedtek össze. Három óra felé Gróf Károlyi Mihály távozott, autójára ültetve Bosnyák Géza képviselőt, Mise fára hajtatott Bosnyák vendégeként. A bevonulás, közös ebéd s egyéb dolgok rendezését Fangler János végezte dicséretes buzgósággal s nagy fáradtsággal járult' hozzá Jámbor Henrik is. Elég fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy rendöii tekintstben is teljes megelégedése lehet mindenkinek. Komoly, méltóságos volt a hangulat, mert tartalmas volt. Jelen volt mindenütt maga Zilahi főkapitány s a legkisebb alkalom és szükség sem volt figyelmeztetésre sem — még egy egy abczug féle hang is csak félig-meddig indult útjára, — mondom azért, mert ilyen külső megnyilvánulásokra nem volt szükség, annyira komoly, súlyos volt maga a tartalma a napi akcziónak. Nem hagyom megemlítés nélkül, hogy kedden elolvastam a Zalában irt tudósítást erről az ünnepélyről, s megborzadtam. Hogy lehet ilyen messzire tévedni ? Sajnálom, hogy különben tisztelt laptársról vau szó. Zalai laptársról. Terjedelmes czikk, s egyetlen helyes, komoly mondat nincs benne. Minden szava viccz, guny, csúfoló- j dás. Arról nem is szólok, hogy valótlanság. Hogy a gyűlésen csak néhány suhanca volt. Ez a beszéd még nem bánt senkit. Tudniillik okos embert. A többi sem bántja az embrreket, de bántja általában a jó ízlést, a jó érzést, s bántja általában a lapirásnak szavahihetőségét és normális eljárását. Zala laptársunk kedélyeskedik, hogy a társaságot elnevezi illusztrisnak csak azért, hogy aztán macskaköröm közé tegye, igy ni: az nillustris* szót. Ez azt jelenti, hogy a társaság nemcsak nem illustris, hanem kaczagni való. — Hát, kérem, ezt már nem érdemli meg sem Károlyi, sem Széchenyi, sem Szentmihályi Dezső, sem Elek Ernő, sem Hajdú Gyula, sem Hajós Ignácz, sem Vizlendvay, sem Batthyány Ernő stb. Hát kérem, eltekintve a jelenvolt tisztességes tisztviselőktől, ügyvédektől, akik mégis szellemi aristokraták, ezektől eltekintve, ott volt hét országyülési képviselő, velők és közöttök, két Batthyány, egy Széchényi, egy Károlyi s 30—40 földbirtokos ur: hát ezek sem előkelők? Mert illustris ezt jelenti. Hát ki az illustris? A cseprürágó, s a holnapi költő, aki esetleg — talán a mi barátunk ? Ezt a megjegyzést én nem azért tettem, hogy veszekedjünk a Zalával, de ismerje el, hogy ez téves czikk volt, s az ilyen rontja az ő hitelét is, az enyimet is, a harmadik-negyedik lap hitelét is. I. A sport jegyében. Még fülünkben cseng Dr. Keresztury József hangja, az a kiáltás, mellyel a város közönségének figyelmét a korcsolya egyletre felhívta. A hirdetett gyűlésen ugyan Fevesen vettek részt, de még is elegen arra, hogy kiválaszthassák azokat az egyéneket, akik a kérdés megoldására a legalkalmasabbak. Tudtuk mindnyájan, hogy a korcsolyapálya helyét meg kell változtatni, de kevesen gondoltak arra, hogy ezzel együtt napról napra jobban érezhető sportpálya kérdését is meg kell oldani. Ezt az együttes feladatot akarja a Dr. Keresztury, Dr. Berger, Pásztor Imre és Dr. Briglevicsböl álló kiküldött bizottság nemcsak egy-két évre, hanem egyszersmindenkorra megoldani. A bizottság megtekintette azokat a helyeket, amelyek e tekintetben számításba jöhetnek s nagy vonásokban a következőkbeu állapodott meg. Korcsolyapályának az Erzsébet ulczai szántóföldek alkalmasak. Itt a kisajátítás után, amely már folyamatban van, egy nagyobb tavat létesít, ugy hogy vizet a villanytelepröl kap s nyáron szép, kellő nagyságú csónakázó helyül, télen a fölös viz leeresztésével, könnyen, hamar előállítható korcsolyázó pályául szolgál. Mellette nyer elhelyezést a két tenniszpálya és amire csak egy ember gondolt, kis gyermekek játszóhelye. Ezt a helyet, a város vezetősége igazán szép, nagyvárosi szórakozó helynek szánta s a bizottság a legnagyobb támogatásra számíthat. Sportpályának, az uj vasuli töltés, Kaszaháziutcza és Jákum-utcza közti mintegy három holdnyi terület volna alkalmas. Ezt akarja a bizottság megszerezni, s itt is számithat a város vezetőségének jóindulatára. Természetesen mindkét helyen építeni kell s még egyébb munkálatokat is végeztetni. A szükséges költség részbeni fedezésére részvények kibocsájtása van tervbe véve körülbelül 25 korona értékben. Ha a közönség igazán óhajtja, hogy e kérdések megoldassanak, akkor bizonyára jó néhány ezer korona gyűl össze e módon s a város közönsége egyszerre jut csónak-, korcsolya-, teniszpályához, sporttelephez, hol labdarugó-, atlétikai versenyek folyhatnak. Uj egyesület is van tervbe véve, amely az e téren működő sokféle egyesületet egyesítené s kevesebb tagdíjjal több előnyben részesítené a tagokat. A sporttérnek meg volna az az előnye is, hogy addig mig a gimnázium játszótere végleges