Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-30 / 5. szám

MAGYAR ! A I Z b 113. január 3j. jelent tagjait. Szomorú kötelességet teljesít, midón jelenti, hogy Thassy Kristóf és Dr. Ruzsicska Kálmán bizottsági tagok elhunytak. Indítványozza, hogy emléküket jegyzőkönyvben örökítse meg a bizottság s mély részvételének ezu'on adjon ki íejezéstf Indítványozza továbbá, hogy az elhunyt két bizottsági tag helyét Kulcsár Gyula zalaegerszegi fögimn. tanárral és Dobrovics Milán volt országgyűlési képviselő,'nagykanizsai lakossal töltse be "a bizottság s a tagok számát eggyel növelve, válassza be kebelébe Scossa Dezső kir. tanácsost, zalavármegyei tanfelügyelőt is. A bizottság mind a két indítványt határozattá emeli s közlendő az illetőkkel. 2. Elnök közli a bizottsággal, miszerint Istók János szobrászművész bejelentette, hogy a szobor mű mellékalakjai agyagból megmintázva készen állnak s ennek a szerződés 11. pontja értelmé beu való megtekintésére és átvételére kéri neve zett művész a bizottságot. Az értekezlet azt határozza, hogy az agyag mintáknak f. hó 26. d. e. 9 órakor való megtekintésére a Budapesten levő Bosnyák Géza elnökön kivül a küldöttségbe beválasztja Dr. Bosnyák Zoltán, Dr. Nyári Sándor és Gróf Batthyány Pál Budapesten lakó bizottsági tagokat, Zalaegerszegről pedig Borbély György és Wapper Ignácz tagokat s Dr. Bosnyák Zoltán és Dr. Nyári Sándor akadályoztatása esetéu Zalaegerszegről harmadiknak még Pásztor Imre tagot is. Feladatukká teszi a bizottság, hogy a minták megte kiniése után tüzetes jelentést tegyenek neki, mert a küldöttség jelentésétől függ a szerződés szerinti díjrészlet kifizetése, s e határozat az illetőkkel közleudó. 3. Elnök közli az értekezlettel, hogy Istók János szobrászművész Bosnyák elnök utján a bizottsághoz intézett írásában kéri, hogy a mü építész részére visszatartott első 1000 koronát őneki, a szobrásznak utalja ki a bizottság, mert ő a csatolt szerződés-minták és levelek szerint a legjobb akarata mellett sem tudott Kotál műépítésszel megegyezésre jutni, vele szerződést kötni, s igy az építészeti dolgokat ő maga végezte és ezután is ő fogj:* végezni. Az értekezlet az okmányok felolvasása és többek hozzászólása után Kele ügyész indítványára a következőket határozza : Istók János szobrászművésznek e pontra vo natkozó kérését ez alkalommal nem teljesíti a bizottság, hanem Kotál műépítészt felszólítja, hogy 'ha ragaszkodik a szobor ép.ilészeti munka lataihoz, kösse meg a szerződést Istók Jáuos szobrásszal, kettőjük ügyének tartván ezt a bizottság ; még pedig kösse meg záros határidőre 1913 márczius l-ig s a megkötött szer ződést a b zottságnak mutassa be, mert különben a bizottsággal szemben semminemű igénye, kö vetelése nem lehet. Felszólitandónak tartja továbbá az értekezlet Istók János szobrászművészt is, hogy ő esetleg Kotállal 1913 márczius l-ig, ese leg más műépítésszel 1913 május 1 ig kösse meg a szerződést; mindenesetre műépítésszel, mert a bizottság ragaszkodik az építészeti részben a szakszerüs gbez, s a szerződést mutassa be a bizottságnak. Vagy pedig, amennyiben a törvény előírja, hogy a szobor építészeti részét okleveles műépítésznek kell végeznie, az építészeti dolgokra nézve a bizottság intézkedik. Ezek a műépítészre és művészre vonatkozó pontok a nevezettekkel közlendők. Elnök a jelen jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Medgyesi Lajos és Tuczy János bizottsági tagokat s a gyűlést bezárja. Kmf. Dr. Thassy Gábor, Fehér Miklós, elnök. jegyző. Hitelesitik : Medgyesi Lajos, Tuczy János, bizottsági tagok. A tanítok fizetése. Nem közölhetjük ebben a kis lapban az egész törvényjavaslatot, mely sok pontból áll és terjedelmes, de közlünk belőle két pontot: egy szépet és egy kevésbé szépet. A szép a fizetésre vonat kőzik s itt a táblázatban látható. A fizetések és lakpénzek mértékét az alábbi táblázat tünteti fel: Fizetesi oszt foko zat Kezdő javadilm 3 111. 2. 1. 3. 11. 2. 1, 3. ]. 1. 2 Évi fiz. a tV rfi I nő t nitóknál Evi lakáspénz az I II |HI jlV.| V.|VI.|VII n 1 osztályba sorozott állomáshelyeken korona 1-280 1.400 1.6f0 1 ti09 2.U00 2 200 2.400 V 00,2.600 •2 90U'2.80i V>00 3,'jOO 600 510 480 420 360 3.0240 I 800 720640 900 férfi=S| 610 , I ; 560480400320 -LL 1 000900 9C0810 720630540 450 SfiO 8,0 720 700600 500 íj30!íi4C

í450 400 360 A kevésbé szép pont pedig az, amelyik a/t mondja, hogy mindezeket a fizetéseket eléri a tanitó, ha a fö'eblivalója: a tanfelügyelő és iskolaszék megengedi; ha a ti!kos minősítési táblázatban a^t írják róla, hogy megbízható — nam ára a nevelés és oktatás terén, hanem istentu 11a miféle kalandos mezőkön megbízható. Hát ez bizony furcsa. Ha a szolgálóm lop, vagy bárminő károkat csinál, avagy istentelen dolgokat cselekszik: nem szabad a könyvébe irnom, higy tolvaj, még azt sem szabad írnom, hogy rosszul viseli magát, a/t sem szabad írnom, hogy megybizhatatlau. Humanizmusból van ez, hogy ne maradjon kenyér nélkül. És a tanítónak a cselédkönyvébe szabad beleírni, liogy megsem törődött vele. Papja, tanitóji nam emeli, nem műveli. Saját fúlemm-;! hallottam, hogy egy öreg tanító azt tanácsolta pap fiának, hogy : ugy tanítsd fiam az oroszt, hogy sohse tudjon semmit, de azért mindig tanítsd. Pedig ez óriási kár az országra, mort e nép nagyon fogékony és friss képzelődő tehetséggel van megáldva, de nem volt soha, aki irányítsa s igy nam nyílt alkalma természetének mesteikélt irányt, ösztönének nagyobbra törő lendületet adni. Bérezés hazájában rokonai, ismerősei közt kevéssel megelégedve élt századokon át és él manapság is. Nem érdekli semmi, csak saját baja és portája, s mit sem tud a világ folyásáról, politikáról. Semmi kívánsága, vágya, elve nincs, csak a megélhetés. Ugy él ma is mint szüleitől látta s mint a pap egyházi beszédeiben s erkölcsi oktatásaiban kijelölte anélkül, hogy vágyai uj, jobblét után felgerjedtek, anélkül, hogy tudvágy, a távolabbi világ iránt nyugtalan ágba ejtette volna. Tudomása egész körét bérezés havasok képezik, s azt hiszi, hogy lul a nagy hegyeken, az óriási havasokon ép oly élet pezseg, mint az övé, hogy mindenütt küzdés, nyomor közt kell élni, s a mindennappi kenyeret megkeresni s abban a tudatban él, hogy az oroszt mindenki szolgájának teremté az Isten, sóshitét természetesnek is találja, mert igy találta apja, dédapja s valamennyi őse is. Csendes, higgadt gondolkozásuak s bosszúálló sem volt soha, lázadásra sem volt még példa, de erre ok sem volt. E vármegye urai, a Bethlenek, Rákóczyak, Mágócsyak, Thökölyiek, Perényitk sohasem zsarollák, sanyargatták jobbágyaikat semmiféle tekintetben. Nemzetiségi, vallási ügyeikbe sem folyt be senki, engedték őket élni és csendben robotolni, sőt támaszt, védelmet nyújtottak szükség esetén földesuraik nekik. Lzért van az, hog\ ősi hitük, nyelvük, szokásuk mai napig is fentartották, sőt panaszkodnak az ö.egek ma is a »szabadság« miatt s váltig emlegetik a régi időt, vissza kívánják a jobbágy világot, mert akkor nem fizettek annyi »porcziót« (adót) mint most, hauem egynéhány d már fejében megváltott mindent és fiaikat katonáknak sem vitték el. A magyart szeretik és becsülik a verhovinai oroszok is. Szívesen, sőt hamar megtanulják nyelvünket. Fiaikat a cs. és kir. 65-ik gv.-ezredhez és. a 11-ik honvéd gy.-ezredhez szedik, kik a fajtiszta kálvinista magyar fiuk között egy félév alatt megtanulnak magyarul s ezen tudományukat folytatni s azzal büszkélkedni igen szeretnek. A magyarosítás tekintetében e két ezred elévülhetetlen érdemeket szerez, mert minden orosz fiu a szolgálat ideje alatt tökéletesen elsajátítja a magyar nyelvet sót még a 2 hónaposok is némileg megtanulják ama 8 hét leforgása alatt. Ezek szivtsen beszélnek nyelvünkön továbbra is, sót ha uri emberrel van dolga, kizárólag magyarul beszól. (Folytatjuk.) bizhatatlan, még pedig titkosan, hogy ő nem ig védekezhetik, s a fizetéstől elesik, nem ugy mint a mosogató szolgáló, A csúszó-mászó raga dozók azonban nem fognak elesni. —ó— Megjegyzések a tanítóról. A Pesti Hirlap, január 24 iki számának a Folyosóról c. rovatában azt írja, kogy a tanilók fizetésrendezéséről beszélgetve, több munkapárti, ajakról hangzott az a feltevés, hogy az uj fizetésrendezö törvény nem is a szoczialazmus, hanem az anarkhizmus karjaiba dönti az ország tanítóságát! Álljunk meg ennél a szónál és gondolkodjunk! Gondolkodjunk arról, hogy ezt az éh-morzsát milyen keserves, de becsületes, a magyar haza szent czélját szem előtt tartó küzdelem árán »nyerte« el a tanítóság! Gondolkodjunk arról, hogy ez a tábor soha sem nyúlt sem a siker érdekében, sem elkeseredésében tisztességtelen eszközökhöz. Gondolkodjunk arról, hogy a hazának e mostoha gyermekei mily odaadó szorgalommal nemes ambiczióval teljesítették kötelezettségüket a nélkülözések nehéz napjaiban! Gondolkodjunk arról, hogy mennyi jó katonát, mennyi jó hazafit nevelt, adott a magyar hazá nak e lenézett, mellőzött missionárus sereg! Gondolkodjunk arról, hogy ezasereg szenvedett, küzdött, nélkülözött, dolgozott és várt, . . . várt . . ., várt egy szabb jövő reményében. Sokan nem győzték a várást, sokan nem érték meg a szebb jövőt, eltűntek. Jött az ujabb geuaráczió, dolgozott és . . . várt. Hogy ebben a csendes várakozásban mennyi becsületesség volt és van, azt odafönn a nagy jó u^-ak nem tudják, nem is sejtik ! * * * Gondolkodjunk, arról is, hogy milyen szerepe vau a néptanítónak. Meglátjuk a nép ragaszkodó szeretetét ott, ahol a tanitó, a szegény íanitó, akinek egyedüli kincse, vagyona a becsületes sziv, a tiszta hazaszeretet, bevitte szavazni köz sége népét a maga jelöltjére, daczára minden pressiónak és korrupciónak! A tanitó a nép leg bizalmasabb barátja, tanácsadója, bizalmas titkárja. A néptanító községének Kossuth Lajosa. A politikai zűr zavar khápszábin mind elementárisabb erővel alakul ki a nagy országos sztrájk ügye, megmérhetetlen kárral • fenyegetve az ország anyagi és kulturális fejlődését, kiszámíthatatlan bizonytalanságba sodorván az ország belbékéjét és külső tekintélyét. Milyen szerepet vállalhatna most az ország tauitósága!? Rémes a kép, mit elejbém képzelek, de még rémesebb az a lelki tusa, melyet a tanítóság önmagával vív! Jó időben jött ez a íizetésjavitá-, mely a vízbe fulókat közelebb soámta némileg ahhoz a bizonyos szalmaszállioz. Újra éled a lelkiismeret, már-már kialvo szikrája. !<nly a nagy bel és külveszedelmek közepett külön kűlöu kozségenkint bár, de égyüttvéve az e^ész ország bölcs mérsékletét van hivatva támogatni. Nem szabad azonban keserűség nélkül fogadni azt a sjk megszégyenítő sere met, mely az uj törvénnyel ránk oktrojáódu. Gondnoki, iskolaj széki minősiiés? Ki nem látja itt az elfogultság, j a bosszúállás veszedelmének eshetőségeit? A politikai hajszák kigyóköveit? Hát még a nemzetiségi vidéken működők veszedelmét? Bizony ; ezek a szomorú rabbilincs-ik legalább is laikus megalkotóra va<lauak. Tekintélyes sajtó orgáou_uok híradásai szerint a tanítóság most elégedetlenebb mint valaha! j A keserűség, a fájdalom megmaradt. Olyan ez a fájdalom, mint azé az egykori } vőlegényé lehetett, akinek menyasszonya a sza^ kitás jeléül a jegygyűrű árát küldte el. \ Csalódott és megszégyenittetett. | Pedig éppen most, amikor kül ós belpolitikánk felfordult, szükség volna egy megelégedett miniszteren kivül — harminczezer főbői álló táborra, mely az országnak az ország — népét adja ! Békefi László igazgató tanitó. Cameval Ő Fensége. (V. L.) Cameval ö Fensége igen szomorú legény. A régi jó világban milyen büszkén, milyen hetykén lépett be udvarával és tróntermek gyul-