Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-23 / 43. szám

2 MAGYAR PAIZS 1913 október 30. ben állítják össze egésszé ugy, hogy az ősszeohasztási helyeket eltüntetik. A helyszínére tehát egész bronz-szobrot szállítanak. Csány László alakja bronzból lesz. A szobor többi részét az idők viszontagságaival daczoló, kemény, hazai kőből faragják. A többi rész gipszmintája egy másik állványon már teljesen készen van. Ezért a kőfaragó jön érte embereivél, azt ők vagdalják szét és viszik haza, hogy otthon kifaragják darabokban a szobrot. A kész darabokat Zalaegerszegen állítják össze. A szobor konstrukcziója olyan páratlanul nagyszabású, hogy egy darabban kifaragni technikai lehetetlenség, eltekintve attól, hogy egészben szállítani sem lehet, tudniillik talpazatával egy darab kőtömbből. Nézegetem a szobor modelljét, kész alapzatát, mellékalakjait. Szeretnék valamit mondani a művésznek, de félek, hogy hízelgéssel, nagyotmondással vádol, művészi öntudata mellett is. A műteremben hírlapírók, művészeti lapok szerkesztői jönnek, s most már többen gyönyörködünk a pompás alakokban. A művész odébb megy, mire mintha parancs-szóra történnék: egyszerre tör ki mindnyájunkból elragadtatással az a vélemény, hogy a zalaegerszegi Csány-szobor lesz az ország egjik legszebb, talán valóságosan legszebb szobra, amelyet a művészi képzelet pazar gazdagsággal népesített be és díszített fel. Elnézzük C^ány László délczeg, kemény, férfias, energikus alakját, amint előre tolt kardjára támaszkodik. Körszakállas, szép magyar arczán a honfiúi gondoskodás, a haza sorsa felett való nemes tépelődee tükröződik. A válláról leomló köpeny az egész alakot markánsabbá varázsolja. Az alapzaton jobbra erőteljes csinos magyar baka lelkesedéssel, gyönyörű lendülettel tör előre a szeretettel átölelt zászlóval. Ez a harczi vágyat, a dicsőséget sokkal szebben, gyengédebben fejezi ki, mint a kivont kard, az öldöklő fegyver. Istók János a pályatervnél sokkal többet ad. Mig a terven a honvéd oldalán kulacs volt, az eredeti szobron 48-as kard lóg a honvéd olda'.áD. A terven egy jelenetben idősebb férj búcsúzik a feleségétől. Istók a szobron ezt a jelenetet akként változtatta meg, hogy az anya búcsúzik a legényfiától. Fájdalmas, nemes, csendes megnyugvással hajol fia kebelére. A csinos legény pedig férfias, szilárd elhatározással mutatja, hogy kész a haza védelméhez vezető útra. Gyengéden öleli meg anyját fél kezével, fél kezében pedig kiegyenesített kaszát tart. Ezt is nagyon diszkréten állította be a művész. A legény a kaszát hátrafelé tartja, mintegy jelzi, hogy szerepe csak később következik be. Igy a kiegyenesített kasza nem hat ránk olyan borzalmasan, mint a hogyan még a szabadságszobrokon is hatni szokott. A művész szerencsés kézzel oldotta meg az önvédelem aposztrofálását. Támadó, leigázó fegyverek nem meredeznek, nem villognak a szobron. A szobor alapzatán balról köves mező van, Rajta egy munkás nagy koczkakövet eme!. Az akt az erőnek, a munkának gyönyörű megtestesítője. Hatalmas, aczélos, izmos férfi veti meg a lábát, feszül minden idegszála. Az alak azt a lázas munkát jelképezi, amelyet Csány László, mint a közmunkák minisztere, kitejtett a felkelés szervezésével, utak építésével. A szobor hátsó részén töviskoszoru van, amely a mártiromságot ábrázolja. Látjuk tehát, hogy a szobor jelenetekben, gondolatokban olyan gazdag, hogy milliós szobroknak is becsületére válnék. A szobor állványát körbe lehet forgatni. Egy helyen ülünk s a művész forgatja az állványt Elénk jön a rohanó honvéd, útára fordul a harczba induló ifjú, látjuk a vértanúság koszorúját, s gyönyörködünk az épitő munkás remek idomaiban, pompás, rokonszenves profiljában. Bármely pontról nézzük a szobrot: mindenütt páratlan, befejezett hatása van. Mikor a munkás forog, mintha ujabb és ujabb szobrok jelennének meg előttünk. Istók János szeme ragyog a gyönyörűségtől . Látszik rajta, hogy ez a szobor a szivéből nőtt, bele lehelte teremtő erejét, alkotó kedvét, zseniális tudását. — No, mondjuk, most már befejezi a mintázást, s nem lesz aztán több dolga a szoborral. — Dehogynem, válaszolja. Tessék c ak ide nézni. Ezzel előhúz egy nagy csomó papirt. Tele vannak rajzokkal, a szobor egyes részeivel, alakjaival, keresztmetszeteivel. A rajzokat sokszorosítani kell. Azokat kiosztja a kőfaragó-munkások között, mert hát ezek csak rajz nyomán dolgozhatnak. A szobor tele van czeruzás jegyzetekkel, hogy itt ilyen és ilyen magas, széles legyen. Utasítás van az architektúra r/szére. Azután majd oda kell nézni a munkások keze alá, jelenlenni mindenütt. Bizony nagy feladatok vannak még a szobor felállításáig, ami maga is súlyos dolog. — Hát aztán kedves mester, mennyit jövedelmez egy ilyen szép munka, ekkora művészi feladat? Istók János int egyet a kezével lemondóan, hogy erről beszélni sem érdemes: 35,000 koronát. — No, nem sok, de hát a magyar viszonyok között művészi tiszteletdíjul ez elég szép! — Igen ám, felel Istók János, csakhogy ebben az összegben benn van minden kiadás: a kő, a bronz, az öntés, a faragás, a felállítás ára. Ezt mind én fedezem. Ezenkívül kétszer pályáztam, s mi mindent kell még csinálnom, mig a szoborról lehull a lepel, s a mig meghallom a tövében a Himnusz első akkordját . . . Bizony: igy már nem látjuk olyan rózsás színben a művész helyzetét. Elhisszük most már, hogy Istók János nemes ambicziójára ráfizet. Mégis milyen vontatva folyik be a szobor költsége. Rágondolunk arra, hogy a mi jó Borbély Gyurkánk mennyit agitál, czikkez, kér, lelkesít biztat, levelez, mig állandó rovatában egy-egy ujabb száz vagy pláne ezer koronáról adhat örvendetesen hirt. Ej, ha látná Zalamegye közönsége itt, ezt a gipsz-szobrot, ha megpillantaná gyönyörűséges részleteit, de nagy büszkeség hatná át máris a szivét, hogy a megye talaját egyik legnagyobb magyar művésznek, azt merem mondani: legszebb alkotása ékesíti. Bizakodunk is abban, hogy az egy év múlva bekövetkezhető leleplezésig a hazafias szivek áldozatkészsége nem hagy fenn deficzitet s hogy annak emlékétől, aki életét adta áldozatul a hazáért, Zalavármegye egyetlen fia sem tagadja meg kegyeletes adakozását. Hisszük, hogy Zalamegve fiai mellé a magyar nemzet sok, igen sok fia csatlakozik. Elbucsuztunk a művésztől. Megköszönjük neki, hogy a „Magyar Paizs" olvasóinak kedvéért, feláldozta délutánját. Kinyitjuk a műterem ajtaját, s meglepetten látjuk, hogy a hold már aranyhidat vert a Dunán, a lámpák ezreit meg is gyújtották már a királyi folyam partjain, esti ragyogás, ezernyi láng-csillagnak tündéri pompája rezeg mindenütt... Beesteledett, mire kijöttünk, mert alig tudtuk szemünket levenni a szoborról, alig győztünk betelni egy gyönyörűséges magyar munka, magyar gondolat fölött. Grdf Károlyi Mihály Zalaegerszegen. A függetlenségiok szervezkednek, még pedig Gróf Károlyi Mihály pártelnök országosan szervezi a függetlenségieket. Ebből a czéltjól járt vasárnap Zalaegerszegen is. A hir hullámokat vert s képviseletben a szomszédos vármegyékből is többen megjelentek. A zalaegerszeg függetlenségiek közönsége impozáns tömegbea és lelkesen fogadta a vezért s ünnepelte Zalaegerszegen való tartózkodása alatt. Vasárnap délelőtt Va9 órakor nagy közönség várta zeneszóval a vendégeket a vasúton. A testületek közül nagyobb volt az ipartestület Vörös Gyula elnökke

1, s a zászlóval a munkások egyesülete. Előbb érkezett Kanizsa foiől egy küldöttség élén Somogyból Gróf Széchényi Aladár, Hegyi Árpád orsz. képv., Nicsovics Sándor, s Both Lajos ügyvédek, Pogány Béla iró, s a kanizsaiak : Dr. Hajdú Gyula, Elek Ernő, Elek Géza, Tripammer Gyula, Vizlendvay Sándor. Pár perez múlva érkezett Sümeg felől a vonat s amint a közönség meglátta Gróf Károlyi Mihály fiatalos magas alakját, zugó éljennel és tapssal üdvözölte. Vele szálltak ki a vonatból: Bosnyák Géza, Eitner Zsigmond, Sümegi Vilmos orsz. képviselők, Gróf Batthyány Ernő, Czu'íelter Lajos stb. A közelebb vidékiek már előző nap bejöttek s ezek közül a vasútnál láttuk : Nedeczky Jenőt, ifj. Thassy Imrét, Szentmihályi Dezsőt, Nagy Lászlót, Botka Lajost, Muszet Jánost, Gombás Endrét, Oltay Lászlót, Csesznák Józsefet, Háry Dezsőt, Id. Stadel Jánost, Ifj. Stadel Jánost, Eitner Sándort, Grunner Károlyt, ZarkaKárolyt stb. és Gr. Batthyány Pált az egerszegi kerületnek orsz. képviselőjét, aki kerületének központi városában meleg ülvözlő beszéddel fogadta a vezért, Gróf Károlyi Mihályt. A válasz és éljenzések után hosszú kocsisor hozta be a magas vendégeket