Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-23 / 43. szám

XIV. év Ziiaegerszeg, 1913. október 23, 43. szám Hgű**té«l át : &(j évrt < kor. 04 f fii övn 2 kor. 04 f HaCf«<i-« 1 ko

r' 04 f Ijj»s uzk'S 8 feiíér. erlESBEti Z. lEIox-vá-bltL Lajos Mun.lcatárea3r = Hirdetéssk dij* megegyezés szédít Nyilttér sora 1 koi Szerkesztőség kiadóTatfti : Wlasics-ntcss 8, LENGYELPBEENOZ B O 3 J_, "3T GTÖHG 7 itp'u ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Istók János műtermében. A »Magyar Paizs« részére irta: Sági János. Pápára utaztunk az országos néprajzi gyűlésre. Útközben egy rokonszenves, kedves úriembernek mutatkoztam be, akiről megtudtam, hogy Istók János, a nagynevű magyar szobrász-művész. Nevének és egyéniségének varázsa közelebb vonzott hozzá. Miről másról kezdhettem meg a beszélgetést, mint annak az örömnek kifejezésével, amelyet vármegyém C^ány-szobra megalkotójának megismerése felett éreztem, A pápai gyűlésen Istók János egy pásztor-szobrot, jómagam pedig pénzbeli dijai ajánlottam fel a Balatoni Muzeum és a Balatoni Szövetség részéről azoknak a pápai diákoknak, akik a Balatonról szóló legszebb népdalokat gyűjtik össze. Igy a zalamegyei, a balatoni témák egymáshoz közelebb hoztak bennünket. Ennek köszönhetem azt a szerencsét, hogy Istók János szívélyesen meginvitált a műtermébe. A műterem a királyi palota alatt lévő úgynevezett királyi Várbazárban van. EJ a bazár egymásután sorakozó több teremből áll, amelyeket kitüntetésképpen a n-agyar szobrász-müvészc-t neveseinek engedtek át. Felettük a pompájában büszkélkedő királyi palota, a várhegynek fákkal sürün benőtt, diszlő oldala, előttük az Ybl Miklós tér, a hires műépítész szobrával; odébb a hömpölygő, királyi Duna mesebeli panorámájával. Valóban művésznek való környezet. A műteremben a szobrok nagy serege között fogad a művész. Itt áll Bartha Miklós szobrának főalakja másfél természet nagyságban agyagban, amint készen éppen most került ki a mester mintázó fája alól. A terem közepén három-négy alaknak készülő agyagmintája van vizes lepellel letakarva. Odébb egy fehér márvány-mellszobor, érdekes, klasszikus fejjel. Ez a szobor világkiállításokat járt meg, amelyeken dicsőséget szerzett a magyar művészetnek, a magyar névnek. Emitt egy nagy alak a parittyát hajitó Dávidot ábrázolja; ez egyike a mester zseniálisabb alkotásainak. A polczokon szabadság szobrok, Kossuth-szobrok pályatervei, hires államférfiiak mell-szobrai sorakoznak: Itt van Wlassics Gyula szobra is, melynek eredetijét, fehér márványban, az Uránia Tudományos egyesület részére készítette Istók János. A szobrok a témák különbözősége szerint váltakoznak, igen nagy számban. Mindegyikhez a művésznek egy-egy sikere, dicsősége fűződik. Bennünket természetesen Csány László szobra érdeke! leginkább Itt van az a modell, amsly a zalaegerszegi pályázaton Istóknak juttatta a babért. Odébb már a szobor alapzalának, mellék alapjainak gipszmását látjuk, a művész végleges megalkotása szerint, fél olyan nagyságban, miat amekkora az eredeti szobor lesz. A szobor nagy és fontosabb részének megteremtését a művész már elvégezte. A főalak mintázása most van folyamatban. Magas állványon, vastag fosznikon, padlókon áll a főalak. Mert hát nagyon körülményes egy szobor megalkotása. Laikus ésszel mindig azt hittem, hogy a művész oda á.l egy nagy darab kő mellé é3 azt szépen kifaragja ugy, ahogyan azt a lelkében megtervezte, azután felteszik a vonatra és felállítja a kijelölt helyen. Nézzük azonban: hogyan történik a szobor megteremtése a valóságban. Az állványon vasrudakból, drótokból megcsinálják a szobor főalakjának csontváz szerű vázát. Ezt befödik fa-lemezekkel ugy, hogy a szobor nyers körvonalai állanak előttünk. Erről a vázról az agyag lehullana. Ezért apró fadarabkákat dróttal keresztbe kötnek és a kereszteket felaggatják a váz testére. A kereszteknek az a czélja, hogy az agyag rajok ragadjon, s megálljon a vázcn. A terem sarkában felhalmozott agyagot a művész a vázra rakja és megkezdi a mintázást nagyiában, kézzel és ujjal, azután: a mintázó gyűrűvel, amely huikosvégű, sodrott vékonyka vas-sin. A másik szerszám a késhez hasonló mintázó fa. A művészi feladat nem a kész szoborban, hanem az agyag megmintázásában ölt tulajdonképen testet. A művész az agyagot heteken keresztül formálgatja, egy-egy nap aunyi időn át, amennyi ideig alkotó kedve az állvány mellett fogva tartja. Aztán az agyagot vizes lepellel lefödi és egy kézi permetezővel napjában többször megnedvesíti, nehogy megszáradjon és formát veszítsen. A mester ugy ápolgatja, féltőén ugy gondozgatja a mintázatot, mint szerető anya az édes gyermekét. Mikor a szobor-részlet már elérte a tökéletesség legnagyobb fokát, akkor a művész teremtő feladata végéhez jutott. A ráváró í.bbi munka már csak technikai. A mintázás után a gipszöntőiparos eljön a műterembe. Az ő feladata az, hogy gipszből éppen olyan szobrot állítson elő, mint amilyen agyagban áll előttünk Az agyag szobrot először is mezőkre osztja ugy, hogy három-négy ujjnyi széles bádog szalagokat nyomkod hosszában az agyagba. Már most az egyik szalagtól a másikig terjedő mezőt becsapkodja vékonyan úgynevezett rózsaszínű hártya-gipsszel. Erre pedig két-három ujjnyi közönséges gipszréteget önt. Igy megy tovább minden mezőn, mig végre az egész agyagot gipsz borítja. Ennek belseje képezi a szobor homorúját, negativját, Már most ha ebbe gipszet öntünk, akkor megkapjuk a szobor pozitivjét. Igen ám, de hogyan vesszik le azt a gipsz köpenyeget az agyagról? Nézzük csak. Az állványról a köpenyegnek csak egyes darabjait veszik le. Például az első részeket. A bádogszalagok mellé vésőt dugnak, igy egy-egy gipszmező lefeszül, a hátsó gipszmezőket nem szedik szét, sőt inkább az összeérésüknól gipsszel összeragasztják és vaskapcsokkal összeerősitik Őket. Az első gipszmezők leszedése után előttünk áll tehát az agyagszobor. Ezt most darabokban lemarkoiják, a köpenyegnek az állványon maradt részébői kiszedik. Szóval: a művész alkotása az agyag formájában megsemmisül, de fenttartja az iparos müve. Az állványon maradt köpenyeg-részt és a leszedett részebet belől kimossák, leszappanozzák, olajjal megkenik. Ezután az állványon maradt hemoru belsejü köpenyegbe gipszet csapkodnak be. A levett részek közül az egyikbe becsapkodják a g/pszeí és a részt odaillesztik a köpenynek az állányon maradt részéhez. Ezután a gipszet a második részbe csapkodják, s ezt építik hozzá a köpenyeghez. Igy megy ez tovább, mig végre a teljességében előttünk áll a burkolat, amely az agyagot előbb már fedte. A becsapkodott gipsz belő! megkeményszik, a burkolatot róla most már leszedik és előttünk áll gipszben aa az alak, amit az imént agyagban láttunk. A belseje persze itt-ott üres, eltekintve a vasaktól, melyek benne el vannak helyezve; mert hiszen a negatívba csak gipszréteget csapkodhatnak. Ez az alak rendszerint akkora, hogy nem fér ki az ajtón. Ha bronzba kel! önteni, akkor jönnek az öntőmühely emberei. Ezek szétfürészelik a gipszszobrot és hazaszállítják. Otthon homokos talajból ők is negatívot csinálnak és ebbe öntik azt a végleges szobrot, amelyet a hazafiúi kegyelet a helyszínén állit fel. A 3zobrot darabokban öntik meg, s a műhely-