Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-27 / 9. szám

2 MAGYAR P A IZ u 1913. február 27. Csak iparczikkekért évi ezerhatszáz millióra! adózunk a külföldnek, amelyből tisztán munkadíjra hétszáz' millió esik Évi veszteségünk tehát csak ipari munkadíjak fejében 700 millió. Francziaország ötezer millió frankot fizetett a szédáni vereségért. Ez az egyszersmindenkori ötezer milliónyi hadisarcz a gazdag Francziaországot is megviselte. De mi ez a mi állandó veszteségünkhöz képest! Mi vesztett hiboru nélkül is hétévenkint vagyunk kénytelenek csak ipari téren egy-egy szedáni pénzügyi katasztrófát elviselni — csak azért, mert lenézzük azt a szépen fejlődő magyar ipart, amelyből a nagy világve seny, a hazai lekicsinylés és száz más baj daczára is 1911 ben nyolczszázkét millió korona értékűt vásárolt a külföld. Micsoda öngyilkossággal határos könnyelműség ez! 1867 óta harminc/ötezer miliió koronát adtunk a külföldnek ipari czikkekért. Ha e szédületes nagyságú pénzösszeget okos iparpártolással magunknak tartottuk vo na meg, ma a boldog és gazdag országok sorában fényeskednénk. Akit a hiteles számoknak e halálharaugja meg nem döbbent, meníőakczióra nem serkent, az sem jó hazafi, sem okosan gondolkodó ember nem lehet, mert a mondottakból a gyermek is tisztán látja, hogy benaünk a főhiba s kézenfekvő az is, hogy a magyar iparpártolás nem iparos érdek, hanem mindnyájunknak használó elsőrangú országos ügy. Mi tehát a teendő? Az, hrgy komoly iparpártolással az évi 766 milliónyi ipari deficzitet megszüntessük Válóutra jutottunk. Yagy tovább is igy haladunk s akkor pakfoncsilíogásunk is berozsdásodik s koldusbotra jutunk, vagy megváltozunk s akkor igazáu megszületik nagy Széchenyink álma: a gazdag, művelt Magyarország, mslynek megteremté^éreminden eszköz rendelkezésünkre áll. Hatalmas magyar ipart kell teremteni fanatikus iparpártolássai. Hirdessük e fönti megdöbbentő adatokat uton útfélen öregnek, fiatalpak, férfinek, nőnek egyaránt s világosítsuk föl valatnennyit, hogy a drágaság és szegénység főoka bűnös közömbösségünkben keresendő. Ahogy a bőtermés gazdanak, fogyasztónak egyaránt áldást jelent, épen ugy a honi iparczikkek vásárlása is vevőnek^ eladónak egyformán hasznos. A magyar iparparíolást tehát okos önzésünk is diktálja. Pártoljuk a magyar ipart, mert megérdemli. Az az ipar, amely 1526 óta annyi elnyomatás ellenére fejlődni tudott, amely az 1900 iki párizsi világkiállításon ezernégyszázharmincz kitüntetésben részesült s a versenyző negyven állam között a régi osztrák ipart messzire elhagyva, az ötödik helyre küzdötte föl magát, a mely a milanói, turini kiállításokon hasonló sikereket ért el — áldozat nélkül is támogatható. A magyar iparost a világ minden városában megbecsülik. Miért nem b idogul mégis? Mert a reklámhoz, az értékesítéshez nem igen ért, mert tőkéseink, főuraink nem ipari vállalatokba fektetik pénzüket, mert fiainknak nem a javát, hanem a gyöngébbjét adjuk iparosnak s főképen, mert a közönség bomlik az idegen portéka után. Való, hogy iparosaink ellen is vannak jogos panaszok (némelyek nem eléggé figyelmesek, előzékenyek és szótartók), de ne feledjük, hogy sokat kell küzdeniök a nagy versennyel, a szervezett munkások folytonos követeléseivel s a mi bűnös közönyünkkel. Épen azért az ellentéteket k ilcsönös szeretettel ki kell egyenlítenünk, mert ettől függ jövőnk. A magyar ipar az egész nemzeté. Ellenségeit el kell némítanunk, a közömbösöket meg kell nyernünk, az idegen portékát vásárló kereskedőt pedig bojkottálnunk. Önálló vámterület nélkül is lehetünk gazdagok, csak akarnuuk kell. Példa reá Csehország. Szövetkezzünk, szervezkedjünk országszerte. Sorakozzunk a Magyar Védő Egyesület zászlaja alá, hogy szervezetten, együttesen nagyobb erőt fejthessünk ki. Minden város, község; minden újság, iskola, hatóság tegye meg kötelességét. Létesítsünk áruházakat, alkalmi vásárokat s Deák Ferenczként állítsuk föl a vám sorompót a házunk küszöbén. Ha ezt megtesszük, boldogulunk, ellenkező esetben Törökország sorsára jutunk . . . Sassi Nagy Lajos. 1 a piros zsinór náluk egyszersmind a* előkelőséget is jelenti. Nyáron házi szőttes keskeny gatyát hord, melyet alól mindig össze köt. Vállára fehér fürtös gubácskát akaszt, mely hátul rendesen hosszabb mint elöl; lábait a szláv népek kedvencz lábbelije a bocskor fedi. Ez ugy szól ván vele születik az oroszszal s ha télen bele helyezte lábait, eddig, mig szét nem járta, avagy le nem rothadt lábáról, ujjal fel nem c»eréii és le sem veti soha. Ebben dolgozik, alszik, beteges kedik, szóval a bocskort nem veti le, mig abból egy darabka tart. Egyes vidékeken, például a zsdenyova völgyi oroszok egy része, különösen a gazdagabb a boc-kor helyett magas szárú bakkancsot használ, melynek sarkát ujnyi vastag vaspatkóval, talpát pedig talpszögekkel látja el. A nők és leányok korántsem birnak cserkesz, vagy georgiai termettel, de ép, egészséges, erős és edzett testalkatúak. Öltözékük eléggé díszes job ban mondva czitraságig rikító. Különösen ünnep, vasár- és Lucsu napokon, valamint vigalom és boronálás idején szeretnek czifrán felöltözködni. A férjesnőket igen könnyen meglehet ismerni, mert fejük tetején egy bádogabroucsra feszitett zacskót helyeznek, melyről hátul csipőig érő kilencz szallagot akasztanak. Továbbá fejüket a bosnyák sipkához hasonló fejkótőszerü sapkával borítják, melyet »csepicz« vagy »csepáknak« neveznek. Ez nagy oroszországi viselet. Ugyanis a torschoki pór asszonyok éppen ugy hordják a nagy fehér kendőt, mint az itteniek, csak azon különbséggel, hogy a mi orosz nőink a »csepicz« alatt azok p9dig felett viselik. A rjasami nők a kendőt nem használják, hanem ahelyett homlojf szallagot viselnek, azonban a szaratovi nők a csepicz hívei, de ezek nem piros, hanem fekete szinüek. Az orosz nő zsíros, vastag haját két fonatba fonva hordja s i^en sok mindenféle rikító szinü pántlikával díszíti. A hajfonatok végébe egy nagy, a kardbojthoz hasonló piros boitot akaszt, melyet eay kék zsinórral a dere kához köt. Nyakán jókora sulyu üvegből készült nyakéket visel, melyet réz pitykékkel, szent talizmánokkal aggat tele, ezt »Monisztyatá« nak nevezi. 10—15 soros s a mellen jóval alul ár. Inge (szorocska) mely csak derékig ér le, házi vászon, vagy hótehér patyolatból készült, váll in s mellén különféle szinü, de többnyire mégis veres és kék s különböző alakú kereszt, kör, s virágos czilrázatokkal van kihimazve, u,;yan ugy van díszítve a kézelő is, melyről bő fodrok lógnak le. Szoknyája hasonlóképpen fehér vászoa, vagy patyolat s főleg hátul; ünnepélyes alkalmakkor száz ránczu, alja öt sorban kivarrott s tarkán hímzett. Nyárban mezítláb lépdegél a havasi muszka, mig télen juh szőrből készült harisnya féle zsacskót huz a lábára s arra bocskort huz, melyet fekete szörszallagaal erősít lábaihoz s igen kedveli szintén a bocskort, mint a férfi, s öt is csak utóbbinak elrongálása menti meg annak viselésétől. Övébe réz sodrony lánczon függő kulcsokat akaszt, s egy díszesen kivarrt sallaugos börzsacskót. Kötényt rendszerint fekete vászonból készültet visel. Ujjait 8—10 rézkarika, vagy kigyó gyűrűkkel ékesíti. Arczukat petró.eummal pirosítják. (Folytatjuk. A zalai iskolák. Zalavármegye uj tanfelügyelőjének, Dr. Scossa Dezsőnek működése elé az egész megye a legnagyobb várakozással tekint. Ez a nagy várakozás egy kielégülést máris nyerhet: az afelől való megnyugvást, hogy az uj tanfelügyelő csakugyan az a kiváló szakember, mint aminőnek a hire megelőzte Szegedről való idejövetelét. Mert csak ez a tudat nyújthat némi jeményt arra nézve, hogy a gyászos elmaradottságban sínylődő zalamegyei tanügy, amennyire az egyáltalán lehetséges, mégis kifog jutni abból a feneketlen fertőből, amiben a magyar népoktatásügy nagyobb dicsőségére öröktől fogva lézengett. — Dr. Scossa Dezső egy egész tanulmányban számolt be a közigazgatási bizottság minapi ülése előtt azokról a siralmakról, amik a zalamegyei tanügy összefoglaló képét alkotják. A kiváló szakember éleslátásával tárja fel a gyönyörűséges állapotok részleteit, melyeknek megdöbbentőbb rajzát még nem feszegettük. Tárgyilagos, hatalmas munka ez, melynek értékét még az sem kisebbití, hogy a mi gyászos állapotainkat adja, az igazság gyilkos színeivel festve. Rendkívüli közérdekűségre való tekintettel közöljük a szomorú kultürtéri-épet, természetesen csak főbb vázlataiban. íme igy szól a jelentés: A rendelkezésemre álló hiányos adatok szerint a vármegye területén 51 óvóintézet, 57 állami, 69 községi, 268 római kath., 21 ref., 17 ág. és 9 izraelita iskola működött, amslyben 781 tanitó működött. A tankötelezettség végrehajtása üagy hiányokat mutat. A vármegye lakosságának száma a legutóbbi népszámlálás szerint 464,333 volt, abból 130,123 tanköteles (3—5 éves: 35,407. Ebből óvodába jár: 4693, nem jár: 30,704. 6—11 éves: 64,119. Ebből iskolába jár: 54,616. Nem jár: 9503. 12—14 éves 30,607. Ebből ismétlő iskolába jár: 16,244, nem jár 14,363) Már maga ez a körülmény megmutatja az irányt, amennyiben a nép oktatás ügye tovább vezetendő és rendezendő és pedig minél gyorsabb és intenzivebb ütemben, mert a tényleges szükségleten nem segit az olyan haladás, ami pl. az 1912—13. mutatkozik amikor csak két uj állami, 5 róm. kath. és két uj községi iskolai tanitói állás szerveztetett, ami a tanköteles gyermekek természeti szaporodását sem fedezi, de másként imminens érdek itt a magyarság intenzivebb térfoglalása s mivel a választói jogról szóló törvény az értelmi czenzus alapjára van fektetve, az irni-olvasni tudók számának fok'ozása s az analfabéták csökkentése. Zalamegyében a magyarság aránya a legutóbbi tíz év alatt 74'2 százaiákról 74 4 százalékra emelkedett s a nem magyarajku lakosságból 10 év alatt a magyarul tudók száma 19 2 százalékról csak 27 5 százalékra emelkedett. Szembeszökő tehát, hogy itt az állami iskolák száma igen csekély s azok közül csak kettő van vend vidéken, a muraközi horvát területen pedig csak 20 községben működik, habár annak magyarosító hatását kétségtelenné teszi az, hogy például a horvát tanköteles gyermekek közül 10 5 százalékról 10 év alatt 19 7 százalékra emelkedett a magyarul tudó tankötelesek száma. De indokolja az állami iskolák szaporítását az a körülmény is, hogy a Muraköz egyházilag a zágrábi érsekséghez tartozik, ott tehát a magyarosítás munkájában az egyház nagy erkölcsi | erejére nem számíthatunk s a horvát papok horvátositó törekvéseit csak azzal ellensúlyozhatjuk, ha az iskolát kivonjuk az egyház befolyása alól. Méltóztassék a magas kormány figyelmét felhívni arra, hogy itt szabad tere van az állami iskolák állításának, mert a Muraközben 59 község áil iskola nélkül, ott tehát ilyenek annál is S inkább sürgősen felállitandófc, mert az a szemí pont nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ország halárán lévő társországok Né is el legyenek látva megfelelő iskolákkal, mert a magyar államhoz való tartozásuk a nyelvi egység s a kulturális felsőbbség szempontjából is csak igy domborítható ki nyomatékosabban. Erre pedig annál is inkább szükség vau, mert Zalamepye általános népműveltség szempontjából alig haladja meg az országos átlagot, amennyiben lakosságának csak 63 3 százaléka tud írni olvasni. Ez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy 560 község közül 180-ban nincs iskola helyben s mivel ezek legnagyobb része csatlakozva iskolázik, legalább 55 ben kell iskolát állítani; állami iskos. Iák állitandók az olyan községekben is, amelyek-