Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-13 / 7. szám

XIV. év 2alaegTt»«B, ISS3. február 13, 7. szám i 'it évra 4 kor 04 t fél éna 2 ke* 04 f 1 kor 04 f w reá* 8 Allé?. Birdetés*k dij» megegyezés szerint. Nyilttír sor» 1 kor Szerkesztőség kudóT*t*»: Wlasics-atcsa 8, iánsrls'OHzti ZL ZEUor^rátLti- Lajos M'u.iilcatáx'sak : IJ El 2ST GTS IJ F3HENC3 BŐBBÉ LT GTÖEG 3T lap ti njdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE tős tökéletes műveltség. (Absolut tökéletes sehol sincs.) Eiső esetben kell, hogy az egyesület pótolja a hiányokat; a második esetben kell, hogy jobban tökéletesítse a még mindig csak hiuságosan tökéletest. Szükség van a közművelődési egyesületre másodszor a tárgy tekintetében is, még pedig itt Zalában három irányban. Szükség van előfzör a közönséges életben, az úgynevezett társadalmi mozgalmakban, — másodszor specziálisan a tanügyi dolgokban, — harmadszor a nemzetiségi kérdésekben, mert Zalának a déli része határos a vendekkel és horvátokkal. Nem azért szükséges ide — az én véleményem szerint — a magyar kultur egyesület, hogy az idegeneket megmagyarositsa, nem ám, hanem, hogy a magyarokat megtartsa magyaroknak és boldogoknak ; mert az én szerény óhajtásom szerint a menykő bújjék belé abba a magyarosító filosofiába és politikába, amelyik meg akarja magyarosítani a hottentottákat s a magyarokat pusztulni engedi. Denique von szükség a közművelődési egyesületre ötoldalú argumentum szerint is. Azonban, — csupán azért csinálni egyesületeket, hogy választásokat rendezzünk és banketteket együnk; s csupán azért rendezzünk választásokat, hogy névjegyünkre czimeket Írhassunk s együnk banketteket, hogy szónokolhassunk; és csupán azért legyen czifra névjegyünk s azért szónokoljunk, hogy ezek lépcsők legyenek a mi számunkra ad Parnassum, hogy kitüntetéseket szerezzünk és magasabb állásokat nyerjünk: ez nem közművelődési egyesület. Innen ki van zárva a köznek müvelésére való akarat és hajlam, sőt az egyéni műveltség is hiányzik. Az ilyen egyesületeket őszinte ember nem tarthatja jóknak. Már pedig, hogy manapság és ezen a tájon többnyire ilyen önző czelu, hiuságos és üres egyesületek keletkeznek 3 a kevés komoly tartalmúak mint a tiszavirág egykettőre elenyésznek : erre a szomorú tapasztalatoknak egész lánczolata rámutathat. A közönség anDyira el van kényesedre, hogy m'ndent a kormánytól és a főispántól vár. A főispán elnököljön és kérjen támogatást, a kormány pedig adjon segélyt. A közönség ezek nélkül nem tud, vagy nem akar semmit sem csinálni. Hát hiszen akkor nem társadalmi egyesülés, nem a közönség szövetkezése, hanem állami hatalom és kormányzat. Állami hatalom, hivatal és kormányzat pedig van elég. A közönség összetéveszti a saját kötelességét az állami hatalom kötelességével s a saját áldozatkészségét a kincstár czéljával. Épen ugy összetéveszti a közönség a társadalmi egyesületeknek a vezetőségét is a hivatalfőnökségekkel. Szerinte csak ugy lehet helyes a dolog, ha a társadalmi egyesületeknek is az élén csak hivatal főnökök állanak, vagy más magasrendüek, kormányképviselők, főispánok stb. De nem csupán megtiszteltetésből tesszük elnöknek a fői'-pánt és hasonlókat," sőt Nem annyira Egyesületet mint inkább Közművelődést. Szomorú szép czikket olvashattunk a napokban a zalai újságoknak első lapjain. Én négy újságban láttam ugyanazt a czikket. Szomorú, mert arról szól, hogy a Dunántuli Közművelődési Egyesületnek zalai Fiókja feloszlóban van. És szép, meit lelkesen szól arra nézve, hogy ne szűnjék meg, hanem keljen inkább uj életre s végezze a hivatását, töltse be a rendeltetését. És rámutat egynehány nagyobb tényezőre, akik és a melyek alkalmasak lehetnek a fentartásra, sőt ezek között a fenforgó tényezők között apró mivoltombun engem névlegesen is megnevez. Mintegy szólítva vagyok tehát, hogy megjegyzést fűzzek hozzá. De a mi az én nevem említését illeti, sem mellette, sem ellene nem szólok semmit; csak azt említem meg, hogy igen megbecsülő, igen megtisztelő rám nézve, ha engemet is a jobbak közé soroznak. — Legfeljebb megjegyzem még azt, hogy az illető, aki a czikket irta, nem ismeri a viszonyokat, s nem tudja azt sem tabu, hogy én egyszerű, k űr fa kezű tisztviselő vagyok. Hanem teszek inkább egy pár megjegyzést macára a dologra nézve. A közművelődési egyesületre igenis szükség van mindenütt, tehát Zalamegyében is. Szükség van bármelyik állapotban. Van pedig két á'lapot: Hiányos műveltség és megleheAz oroszok. Irta: Süllő Károly. Soha élelemben az orosznál vallásosabb jobban mondva vakbuzgóbb népet nem látlam. Ebben a tekintetben sokkal felülmúlja a máramarosi orthodox zsidóságot is, mely tudvalevően a legbuzgóbb szektája vallás felekezeteknek. Mit papjuk a bitéletre vonatkozólag mond, azt szent és sért hetetlennek tartják. Az azok által kiszabott rengeteg bőjtjt, kegyetlen vezeklést minden tekintetben megtartják s annak megszegését a rablás, gyilkolásnál nagyobb bűnnek lartják. Hogy a böjtjük szigorúságát ilusztráljam, megemlítem azon böjt napot, melyet János apostol fejvételének emlékére szentelnek. Ekkor ne adj Isten, hogy olyan valami eledelt élveznének, a melynek »feje« volt, s ugy annyira bigottak, hogy még a káposzta fejhez sem fognak hozzá, sőt tálból sem esznek, mert néhai Szent János fejét szintén tálba helyezték s ezért nem akarják a tálat az eledellel megszentségteleníteni. A szokáskan levő ünnepeket annyira meg tartja, hogy még szigorú testi fenyítésekkel sem lehet kényszeríteni a munkára. A bigottságát fokozza e népnek a csuda-tételekben való vakhit. Van például Alsóvereczkén az erdőben egy sajátságos szikla képződmény, mely egy emberi alakhoz és egy szénás szekérhez hasonlít. Erről azt tartja a néphit, hogy egy Fedor nevű orosz megkövesült teste, kit Isten a miért űrnapkor szénát hozott a kaszálóról, ökreivel szénás szekerével együtt kővé változtatott. Valahány orosz e sziklatömb mellett elhalad, nem mulasztja el kalapját fejéről lekapni s rettegő éleJemmel vetni mellére a keresztek megszámlálhatatlan mennyiségét s remegő ajkakkal motyogja a »Hospodi Pami!uj«-t. A vasárnap s ünnepek az orosz népnek valóságos szentheverdel napjai. Öt-hat községnek szokott egy temploma lenni s daczára, hogy némely fiiia község a székhelytől 8—10 km. távol esik is, mindig pontosan elmegy az Istentiszteletre, s óriási akadálynak kell lenni, hogy csak egy »Szuzsbát« (Istentiszteletei) is elmulasztana. Télen, midőn 2—3 méteres hó beritja a határt, mégsem akadály ez, mert hó abroncscsal <

tAz laak át az erdei ösvényeken, hogy a templomba menjenek. A leányok a legszigorúbb télben is könnyedén, sokszor ingvállra öltözve mennek a templomba, mert ezen tettük hitük szerint Isten előtt kedves cselekedet. Az orosz templomok belsejében ülőpadok nincsenek, csupán egy pad van, mely a pap és a kántor családja számára készült. A köznép áll, vagy a kövezeten ül. A leányok a czif, a öltözetű menyecskékkel egy ütt állanak az oltár vagyis az „Ikonosztáz" (szentekkel .díszített fal, mely a főoltárt elzárja a hívók elő). Ezen a kéreszténység bibliai története ki van festve képekben) előtt az idősebbek a templom hajójában állanak, mig azok, kik be nem fértek a templom előtti fás czimteremen foglalnak helyet, vagy éppen leheverednek, kalapjaikat azonban illedelmesen a tornácz falára, vagy a templom körül levő fák ágaira akasztják. Istentisztelet után azon hivők, kik a filia egyház községében laknak, össze gyűlnek a korcsmában s áldomást isznak s bizony ez az áldomás sokszor alapos elázásig fokozódik s a szent zsolozsmákat felváltja a pálinka izü dalolás s az uton útfélen való álmodozás. Akik azonban hazamennek, a délutánt odahaza töltik; a házak körül levő fák árnyékában leheverednek, a férj az asszony, a nővérek, rokonok egymás ölébe hajtják a fejüket s egymásnak a fejében azt a bizonyos állatkákat keresik, melyek az oroszban meglehetős mennyiségben tanyázik. Igaz ugyan, hogy ez az állatka íz ö hitük szerint minden egészséges emberben van, de akkor, ha ez igaz, az orosz a világ legegészségesebb népfaja. E kedves és ősi foglalkozás közben szépen elszenderednek s az ő felfogásuk szerint az igy elalvó ember n gyón szépeket álmodik. Legnagyobb büszkesége az orosz népnek, ha papiát az uri társadalom szereti, becsüli magas gondolkodású, tudományos embernek tartja, és a környék intelligens, magasabb rangú egyénei meg-meg láfogatják. Hogy ezt mennyire szereti e nép, igazolja az is, hogy az egyház község költségvetésében a telkész reprezentálási költségére sokszor elég tekintélyes összeg felvételét ön szántából kívánja és felajánlja. Sajnos azonban, hogy igen kevés orosz papot ér az a szerencse, hogy az intelligens társadalom becsülésével dicsekedhetik, mert bizony — pártatlanul, minden sértöszándék nélkül — merem kimondani, hogy kevés üti meg közöttük a tudományos képzettség, intelligens uri gondolkodás, és magaviselet tekintetében, azt a mértéket, melyet a társadalom egy paptól jogosan megkívánhat, Nagyon sok köztük még a fiatal generáczió között is, az zlyan ki nem bír azon a magaslaton lenni, mi őt iskolai végzettségénél fogva megilleti, hanem le száll a posványba, a koscsma bűzös levegőjébe s a saját hívével együtt fogyasztja ott a büdös krumplipálinkát s össze csókolódzik koszos hitsorsosával. (Folytatás.)