Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-27 / 48. szám

1913. november 27. MAGYAR P A IZ S 3. dolatban én is elröppenek abba a Tisza menti kiö falunak akáczlombos temetőjébe s ráborulok egy sirra, melyet a legszebb szomorúfűz csókol­gat, lehajló ágaival, mely alatt az én drága jó anyám nyugszik . . . Fáj ez emlékezés. Beljebb húzódom a temetőben, hol uincs annyi nép s diszes sirhant, ahol senkitől sem látva valamelyik árva sirhant fölé borulva elsírhatom én is keser­vesen panaszom mint édesanyám hantjánál szoktam elzokogni . . . * * * Egész a temető szélén vagyok. Itt már egy­szerűek a sírok is. A fejfák is holmi fából készültek s cagyrésze immár kidőlve hever a hant mellett. Itt nyugosznak tán az árvák, az elfeledtek, Leültem egy sírdombra. Nagyon jól esett a magány. Esteledett s lassankint kigyúltak a sírokon is a gyeriyák s oly szépen csillogtak a ködös esti légben . . . Valaki közeledett arra, hol ültem, elárulta a lépés zaját a ropogó száraz avar. Az alak homályos volt, végre mégis tisztán láttam. Ketten voltak s karonfogva jöttek, egy előkelő csillogó dáma s egy czvikkeres ur. Engem nem vettek észre. A nő idegesen muto­gatott, hol az egyik, hol a másik sirra. — Ez az! — moudá a nő, — emlékszem e görbe akáczfáról. Igen ez az. Odébb ment, vizsgálja a hantot. — De mégsem ez az. Az övé nagyobb volt, szélesebb. Fejfája is uagyobb volt. Nem ez az, most már jól emlékszem. Az az ott! Igen az! Egy harmadik hantra mutatott. Körüljárta, s nézegette. — Ez az! Itt nyugszik az én drágám. Ezt világítsuk ki. Már régen akartam márvány emléket, de tudja az emlék igen rossz hatással volt idegeimre. Nem mertem ide jönni ... — no adja azokat a gyertyákat . . . Meghűlök itt, most is igen zaklat a hurut. A férfi kiveszi zsebéből a gyertyát. Kibontja s felét átadja, felét ö dugdossa a sírba . . . — Hirtelen volt nagyon halála. Egy hétig éltünk együtt. Üzleti dologban járt Pesten s engem is magával hozott. A »Metropol«*ban vettünk lakást. — Ö elment dolgát végezni én ped g bevásárlásokat teljesítettem. Délfelé mentem vissza s mikor benyitok a szobába . . . szegény férjem átlőtt fejjel feküdt a dívány előtt. Képzelheti mily borzasztó fájdalmat éreztem . . , S aztán ide temettük ... De gyújtsa meg már a gyertyákat, mert fázom. A térfi meggyújtotta. A világnál láttam az arezukat is. A nő 30—32 éves szép hölgy volt, a férfi is. Kedvesen simultak egymáshoz. — Látja Marczi — szólt a nő — mily bor­zasztó a halál. A férfi némán bólintott s kezetcsókolt a nőnek. Többet nem beszéltek, hanem belebámultak a gyertyalángba. — Menjünk! Hűvös van! szólt a férfi, s karját nyújtotta a nőnek. Elmentek . . . Elgondolkoztam magamban a kegyelet eme sablonos tormáján s gondolataimból léptek zaja riasztott fel. Egy asszony közeledett az előbbi sirhoz. Gyermek volt ölében, s egy 6 éves fiúcska pedig szoknyájába kapaszkodva kullogott mellette. Megáll a sírnál s nagyot sóhajt. — Szegény jóemberem! Hát rólad is gondos­kodott valaki. Bizonyára valami angyali lélek volt, ki sirod kivilágította. Ismert tégéd biztosan, hogy mily becsületes ember voltál s tudta, hogy én milyen szegénységben élek. . . . Oda akartam rohanni s megmagyarázni a szegényasszonynak, hogy tévedés töitént, hogy egy felületes uri asszony a saját férje sírjával tévesztette össze. De nem tettem. Minek rontsam el e szegény asszony boldog örömét. Hadd higyje ő; hogy valami nemes lélek rótta le kegyeletét férje iránt, ki oly jó, ki oly becsületes ember volt . . . A szegény asszony kivette zsebéből két szál krajezáros gyertyáját s meggyújtotta s a többi közzé szúrta a földbe, majd térdre borult s csendes zokogással susugta: — Áldja meg az Isten, aki tette! . . . Nagyon becsületes jó ember volt a szegény! . . . í Korcsolyázás. Kik jegyeztek részvényt? Az alábbiakban közöljük az eddigi részvényjegy­zők névsorát. Az aláírások befejezése után lesz alkalmunk néhány tanulságot levonni. Egyelőre meüőzzük ezt, mert még nagyon sokan vannak, kiknek nem volt alkalmuk a jegyzést megtenni. A hétfőn megtartott értekezletből annyit közöl­hetünk, hogy a gyűjtés tovább folyik, de a befejezés be nem várásával megalakul az uj egyesület. E héten az alapszabály-tervezet elkészül s igy december első felében alakuló gyűlésre hívjuk a közönséget. Részvényt Jegyzett: Dr. Rosenthal J. (4), Dr. Kaszter Ö. (2), Fenyvesi S. (1), Ecbardt E. (2), Maver J., Dr. Hollósi P., Dr. Horváth I., Dr. Kardos J., Dr. Jakabffy J., Polgár S., Deutsch H., Balogh Gy., Krosetz Gy., Sikota F., Tivolt J., Marton L., Sárközy V., Rustich J., Szij G., Tahy E., Somossy N., Steiner Sz. 1—1. Dr. László P., Fangler M. Fiai, Takács J., Pásztor I., Grünbaum E., Morandini T.-né (2—2), Grünbaum Rózsika és Aranka, Czobor M., Weisz I., Dr. Zarka Zs., Balogh E., Csesznák ó., Hann J., Dr. Briglevics K., Dr. Kadák P., Dr. Brand S., Fangler B., Ellmann ö., Odor G., Hertelendy B., Vidóczy P., Arentschild 0., Zarubai A., Mérő G., Pásztor K., Kosztrabszky F., Nagy Gy., Litványi Gy., Tóth K., Dr. Tóth L., Rauschenberger J., Dr. Fatér E., özv. Farkas J.-né, Dr. Skublics ö., Breiner B., özv. Hagymássy Gy. né, Weisz M., Fürst S. 1--1. Dr. Thassy G., Dr. Kits I., Bődy Z., özv. Rohonczy J.-né, Dr. C>ák K., Rozenberger Zs., Dr. Hollós F. (2—2), Dr. Czinder I., Dr. Szigethy E., Dr. Udvardy J., Löwenstein Jakab és Ignácz (4—4), Czinder L., Sommer S., Gyarmati V., Borbély Gy., Bergar J., Szeliánszki N., Monspart I., Mezriczky J. Bichler D., özv. Faragó B.-né, Szúnyog B., Mihalovich G., Komlós M., Kőrössy S., Sperlágh G., Sipos I., Skoday A., Keresztessy J„ Dr. Weisz E., Ebenspanger Gy., Bruck L., Bozzay J., Tüskés D., Dr. Grünwald S. 1—1. Spiegl Zs., Tuczy J., Wassérmann H., Szupics A., Horváth S. (2—2) Boschán Gy., Dr. Thassy K., Fischer P., Dr. Gráner A. 4—4, Kummer Gy., özv. Csesznák S.-né, Dr. Fatér J., Dr. Halász V., özv. Pál J.-né, Vass D., Derencsény P., Heinrik V., Schuszter 0. 1—1. Dr. Keresztury J., Dr. Berger B. 10—10. P. Mivfitíüos rovat. Zalaegerszeg rendezett tanácsú város tanácsától. 11962. 1913. Hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa mint alapít­vány kezelő «Hubay György Leonora nászajádék* című alapítványnak egy 200 (kettőszáz) koronás nászajándékára pályázatot hirdet. 1. Ezen nászajándékra pályázhat 1912. év advent első vasárnapjától 1913. év advent első vasárnapjáig (november 30 ig) hajadonon férj­hezment, a rom. kath. vallás hitelvei és canonjoga szerint jogérvényes házasságot kötött olyan szegény vagy kevésbé vagyonos sorsú de becsületes jellemű, vallásos érzü­letű, erkölcsös, jó hírnevű, szorgalmas, takaré kos, munkaszerető, rom. kath. vallású nő, ki­nek ezen nászajándék érezhető hiányt pótló segélyt nyújt. 2. A nászajándékot csak zalaegerszegi vagy legalább az utolsó 12 év alatt állandóan Zala­egerszegen lakó hajadonon férjhez ment nő nyerheti el. 3. A nászajándékot elnyert köteles a kiadás évében az alapító néhai nejének Hubay Györgyné szül. Varga Leonora sírjának fenntartásáról gondoskodni. 4. A pályázati kérvény Zalaegerszeg r. t. város tanácsához f. évi advent 3-ik vasárnapjáig nyúj­tandó be, vagy ott szóbeli eiőadás alapján jegyző­könyvbe vétetik. Zalaegerszeg r. t. váios tanácsának, 1913. november 14-én tartott ülésében. (2—3) Dr. KORBAI s. k., polgármester. Heti hírek Helyiek. •egyei gyfilés. Igen tisztelt állandó választ­mányi tag ur! A folyó évi deczember hó 9-én tartandó törvényhatósági bizottsági rendes köz­gyűlésén felveendő ügyek tárgyalása végett az állandó választmány deczember 1-én délelőtt 9 órakor a vármegyeházán gyűlést tar, merlyre i. t. választmányi tag urat tisztelettel meghívom. Zalaegerszeg, 1913 november 20 ág. A főispán ur távollétében: Árvay Lajos s. k., alispán. Gyűjtsünk a Csány szoborra! Pintér János szombathelyi posta­tiszt Debreczenből már régebb küldött, elkallódott s most előkerült adománya Debreczen 2 K — f. Mai gyűjtésünk 2 K — f. Hozzáadva a múltkori (36963 K 66 í) összeghez A Magyar Paizs gyűjtése máig 36965 K 66 fill. á vármegyei törvényhatóság deczember 9-én délelőtt 10 órától kezdődőleg tartja őszi közgyűlését Dr. Bálás Béla főispán elnökletével. A rendes tárgysorozatnak 121 pontja van. A közigazgatási bizottság tagjai közül most lejárt a megbízatásuk a következőknek : Bosnyák Céza, Hertekndy Ferencz, Koller István, Nagy László, Vizlendvay Sándor. Ezeknek helyébe uj tagokat választanak közülök, vagy ujakból. Uj választ­mányok is alakulnak. A többi tárgyak meg­szokott jelentőségűek. Az állami főgimnáziumnak uj katholikus hittanára van. A szombathelyi püspök Kardos József segédlelkészt bizta meg a hosszabb időre szabadságolt Kun Vilmos helyettesítésével. Kun Vilmos hosszú papi és tanári működés után kifáradva kérte ideiglenes szabadságolását. Egész tanári működése alatt a jóság jellemezte, olyankor is elnéző jó akaratot tanúsított, amikor talán helyén lelt volna a sújtó szigor. Az állami gimnáziumban sokkal nehezebb helyzete van a hittanárnak, miot a szerzetesi gimnáziumokban, ahol a világi tárgyak tanárai tanítják a vallástant is. Azért az állami középiskolákban gyakran jelennek meg az ifjúság között tekintélyes állású egyházi férfiak s barátságos és bizalmas hangú szavakkal erősitik bennük a hitet s fokozzák a hittanár munkájának eredményét. Kun Vilmos ilyen támogatásban egyházi részről sohasem részesült. Da azért működése mégsem volt eredménytelen. Vallásos, hithű ifjúságot nevelt feddhetetlen s önzetlen papi életének példájával. A vallásos és erkölcsös élet erősítésére lelkes munkásságot fejtett ki mind az iskolában, mind az iskolán kivül: megalapította a Mária-kongre­gácziót az ifjúság között, még abban az időben, amikor az ilyen egyesületek alapítását nem tekintették érdemnek a minisztériumban Az egerszegi főgimnázium Mária-kongregácziója a f legrégibb az összes állami középiskolai Mária­| kongregácziók között. Több mint egy évtizeden | át elnöke és buzgó vezetője volt az egerszegi 1 katholikus legényegyletnek is. Meggyőződéséhez mindig szilárdan ragaszkodott, de tiszteletben tartotta a mások elvét is, azért nagy megbecsü­lése és tiszteletet szerzett nemcsak tanártársai között, hanem az egész városban is. Mindenki őszintén óhajtja, hogy teljesen felfrissülve minél előbb folytathassa önzetlen tevékenységét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom