Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-02 / 1. szám

4 MAGYAR P A I Z S 1913. január 2. járt, hogy te csak öreg bankókban szabtad meg j az árát. 5 — Csakis, nekem az uj német bankó nem kell. > — Mindegy az, ha öreg bankóban vagy ezüst- l ben is srófolják fel az árát. — Ej dehogy, galambom, az én ur.im . . . A mesterné itt elharapta a szót, mert Meskó uram csöndet intett. Aztán vállára tette a kezét az atyafinak : — Nézze csak kend ezeket a rámába foglalt bankókat. És kitágult szemmel, arczán a boldogság üdvö- j zitő mosolyával mutogatta neki a Kossuth- \ bankókat. A gazda értelmetlenül bámult rá. — Van-é sok keenek ebből az igazi nemzeti í bibliából? — A Kossuth-bankóból ? Van néhány ezer j forint ára. Édes anyám a szarufa alatt rejtegette, j később előhozta s az imakönyvében tartogatta, j — Jaj, gazduram, hosszú útról jött, ugy-e, üljön le, az Isten áldja meg. Anyjuk, hozzál csak, egy kis borocskát, kutya meleg van. — Köszönöm mester uram, de sietős a dolgom, aztán még mindig nem tudom, hányadán vagyunk. — Hányadán? Hát megcsinálom, öcsémuram, a nadrágot is, meg az atillát is, de ugy e nem sajnálja érte a hatszáz pengőt Kossuth bankóban ? A gazda hümmögve forgatta a kalapját. Tán nincsenek odahaza a felházban, hogy Kossuthbankókban számol ez a mester, vagy Szeghalmon elmúlt volna barmincz esztendő anélkül, hogy tudnák milyen régen vége a Kossuth- ; világnak ? — No, csapjunk kezet, öcsém, ugy-e megéri I a hatszáz pengőt. Olyan ruhát csinálok, hogy még a királyok pitvarában se járnak különben. — De hiszen nem jó már a Kossuth bankó. — Azt csak bizza rám, öcsém, tudom én, mi a jó pénz, honvéd voltam és 48 ban, látja ott azt j a zászlófoszlányt az üveg alatt? ! A gazda a falhoz lépett s megnézte a fakó j selyemdarabot. Néhány fekete vércsepp s óuszinüvé lett lőpor- ; íüst feküdt rajta. A széle foszladozott s egy for- i gácsra volt erősítve. Majd a szabadsághősök és Kossuth képére pillantott, aztán valami szokatlan forróság lövelt a szivébe. — Hej, Meskó uram, csak még egyszer lenne Kossth-világ Magyarországon. Meskónak kifeszült a melle, a vállai megszélesedtek s a hangja átszellemülten rezgett, mint j a juharfa tilmkóé. Lesz még öcsém Kossuth-világ. Azért gyűjtöm j én a Kossuth-bankót. Ez az igazi pénz, nem is j az a német hebehurgya rongy. Nekem ugyan ; nem kell, utálom mint a bűnömet. — De nem fogadják el sehol. — Majd elfogadja Kossuth Lajos, ő bocsátotta ki. — Ha bejönne . . . — Hogyne jönne, tudja ó mi fáj a magyarnak, s ha itt lesz, mi megyünk elébe a tépett zászlókkal, a régi honvédek. Jaj de nehezen várom azt a pillanatot: az én arczomról festhátik le í akkor a menyországot. Most belépett a mesterné egy kulacs borral, j — Látja öcsém, ezt a kulacsot én 48 ban j hordtam a vállamon, egyszer az életemet mentette meg, rajta van még most is a golyó nyoma. 5 A gazd érdeklődve nézegette a behorpadt kulacsot. — Na üljön le hát öcsém és koczczintsunk egyet a Kossuth-világra. — Ami soha vissza nem tér — sóhajtott föl magában a gazda. Aztán leült ós koczczintott a mesterrel. — Hát igazán sok Kossuth bankója van? — kérdezte Meskó. — Van négy ezer forint ára, — Csak hozza ide, évekre ellátom ruhával érte. — Elhozom ón mind, jobb helye lesz annak mester uramnál. Meskó felugrott és a gazda vállát veregetve, simogatva, boldogan mondotta: — Áldja meg az én Isténem érte, csak küldje hozzám az ismerőseit is. Akkor vagyok boldog, ha egy csomó Kossuth-bankót hoznak. Amikor elköszönt a gazda, Meskóné utánna somfordált: — Hozzon nekem lelkem egy pár jó bankót is, de ugy csúsztassa a kezembe, hogy. az uram meg ne lássa, mert miből élnénk, ha ingyen dolgoznánk. — Hozok néném, hozok. Meskó uram pedig tovább éldegélt a fényes tervekkel átszöt álomvilágban. Szabta-varrta száz pengőért a magyar nadrágokat, kétszázért a czifra atillákat. A Kossuth-bankók pedig gyűltek, szaporodtak a ládafiában. Minden nap rendezgette, rakosgatta őket Meskó uram. A jobb hátsó szögletbe kerültek a tizesek, a balba az ötösök, a bal első szögletbe a forintosok, jobb felére pedig a harmincz krajczárosok. Gyönyörűség lángolt a szemében, ahányszor ujabb csomagot tehetett melléjük. Az anya nem fektetheti alvó gyermekét nagyobb gyöngédséggel a bölcsőbe, mint ahogy ő tette a Kossnth bankókat a ládafiába. És amíg simogatta, az ujja hegyével babusgatta őket, a Kossuth-nóta dallama rezgett az ajkán. Hire is ment mindenfelé az ő olcsóságának. Vitték mindenünnen hozzá a sok Kossuth bankót. És ha valaki tamáskodva csóválta a fejét, mikor azt mondta, hogy lesz még Kossuth-világ, szent meggyőződéssel torkolta le a hitetlent. — Mit tud kend ahhoz! A nap is elbujdosik a felhők közt, aztán megint visszatér. így lesz Kossuth Lajossal is. És rakta, rakosgatta a nagy ládába a Kossuth bankókat. — Anyjuk, ha százezer forintunk lesz együtt, nem dolgozunk többet. Évek múlva össze is gyűlt a nagy summa. Már alig fért a ládafiába. De Kossuth csak nem jöft. Minden levelét tizszer is elolvasta és jósolgatott belőlük. — Most már jönni fog, készítsd ki anyjuk a a honvéd ati Iámat. Hanem év év után pergett le, a háta meggörnyedt, a szeme elgyöngült, a melle beesett, az arcza meguyult és fakó lett, mint a Kossuthbankók. Hetven éves korában leverte a betegség a lábáról. A pénzes ládát az ágya fejéhez tolatta, ki-kimarkolt belőle egy kötet bankót és számolgatta, simogatta, gyönyörködve nézegette. — Hej anyjuk de sokáig jön a mi Kossuth apánk. — Eljön ó lelkem, csak várjuk törelemmel. — Várom én galambom, de hátha mégis előbb meg találnék halni. — Már csak addig ne haljon meg édes lelkem uram. — De ha mégis, tudod mire- kérlek akkor. Hangja megindulástól remegett. Felesége nedves szemmel nézett rá. Meskó megfogta a kezét. — Ugye elég lesz neked ötven ezer forint? — Legyen a tied mind édes fiam. — Nem, nem hü feleség voltál, osszuk meg a kincset. Csak aztán arra kérlek, hogy a felét tedd a koporsómba. Az asszony sírástól elcsukló hangou mondta : — Ne beszéljen a halálról édes uram. — Párnázd ki a bankókkal a koporsómat. Hadd álmodjam ott is a Kossuth világról, a honvéd dicsőségről, amelynek még egyszer el kell jönnie. Meskó uram pár nap múlva meghalt. A felesége ötvenezer forintot varrt be a halotti párnájába, a másik ötvenezret pedig gyaluforgács helyett rakta alája a koporsóba. — Álmodj szeJény uram a Kossuth világról és I zizegjék füledbe a bankók: Ha még egyszer azt iizeui, Mindnyájunknak el kell menni. sok fiatal városatya. Közel százan voltak a teremben. A megnövekedett testület szellemileg is nagy gyarapodást mutat. Elnök üdvözli a testületet s megkezdik a tanácskozást. Első pont a városra nézve nagyjelentőségű kaszárnyának és katonaságnak az ügye, a honvédelmi miniszter leiratának a tárgyalása. Egy honvéd lovas dandárnak, egy ezred törzsnek, egy lovas gép puskás osztagnak s ezekkel járó egyebeknek elhelyezéséről van szó. Az igy megnagyobbítandó kaszárnya épités mintegy két és fél millióba kerül. Többen hozzászólottak a dologhoz s különösen Dr. Grünwald Samu hangoztatá, hogy jó körültekintéssel kell venni az ajánlatot ós tenni rá az Ígéretet, hogy vájjon megbírja é a város zat a roppant terhet s meg lesz é majdan a megfelelő ellenérték. Sokan gondolkodás nélkül is üdvözölve fogadták a miniszter ajánlatát s köszönték a polgármesternek, hogy fáradozott ebien az ügyben. Ez alkalommal csak elvileg fogagta el a képviselőtestület egyhangú lelkesedéssel a miniszter ajánlatát s ígéri a város nevében, hogy a törvényes lehetőségek határai között helyet fog adni a katonaságnak s a parancsnokságoknak. A minisztérium részéről kiküldendf bizottsággal majd tárgyalni fog a testületi bizottság, melybe 12 tagot küldöttek ki s ezek a következők: Legáth Kálmán, Dr. Gzinder István,. Udvardy Ignácz, Hajik István, Dr. Berger Béla, Tivolt János, Boschán Gyula, Dr. Grünwald Samu, Gráner Géza s elnökként a polgármester, jegyzőként a főjegyző szintén részt vesz, vagy ezeknek helyetteseik. Második pontban tárgyalták özv. Farkas Dávidné birtokából, a Paterdombnak azt a részét, amelyik a város felé a vasutat érinti. Ebből egy nagy területet megvett a város, elég jutányosán. A városi közvagyon elhelyezésére nézve ugy határozott a közgyűlés, hogy amint eddig, ezután is a városi takarékokban helyeztessék el a pénz. Nagyobb vitát keltett a Bichler Dénes féle téglagyár. Azt kérte Bichler a várostól, hogy ne kényszerítsék rögtön elhordatni a téglát a téglagyárból, január elsején, mert most sáros az ut, hanem csak néhányhónap múlva. A téglagyárat ugyanis jan. elsején a város veszi át házikezelésbe, Bichler bérló felmondása után. Nagy ssóvita és barcz utáa abban állapodtak meg, hogy, köt hónapig meg engedik ott a téglát, de addig «helybérpénzt» fizet. — Igen méltányos, igen tisztességes eljárás} — Végül Nemes Gyulának, Hajdú Józsefnek és özv. Horváth Gyulánénak illetőségügyi kérését megtagadta a város.. Gyűjtsünk a Csány szoborra! Apáti László erdőtanácsos Csány képes levelező lapok vásárléséval Zalaegerszeg . . 4 K — f, Siittő Károly másodízben, bélyegekben Szarvasháza, Bereg megye — K 96 f. - K 96 f. Szántó Henrik gyűjtődvén Zalaegerszeg. N. N. 20 f. Szántó Rezső 10 f. N. N. 20 László László i Zalaszeutiván 20 [ Szántó Márta, 10 í Mai gyűjtésünk (913-ra ! Uj előfizetést nyitunk a Magyar Paizsra, j melynek önzetlen hazafias munkásságát bizo- j nyára méltányolja a közönség. Kérünk uj I előfizetést 1913-ra, a mely évi 4 korona, i És kérjük a hátralékoknak is szives elkül- I dését, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük. j Heti hirek Szántó Henrik 20 „ Kirschner L. 10 „ Pártos Imre 10 „ Összesen 1 K 20 f. ... 6 K 16 f, Hozzáadva u, múltkori (33059 K 12 í) összeahea A Magyav Paizs gyűjtése máig 33065 K 28 áll. A Csány szoborbizottság a zalai főszolgabirákhoz és körjegyzőkhöz a következő levelet intézi. Igen tisztelt uram! A Csány szoboralapra való gyűjtésünknek. • immár az utolsó évében vagyunk. Nem túlságos sok a gyűjteni való sem, de az idő is kevés. S ha a kis időt is jól felhasznál! juk, annál nyugodtabb lesz a lelkiismerer tünk Helyiek. Boldog uj évet kívánunk olvasóinknak s minden magyar ügynek. Városi közgyűlés voit szombaton délután 4 ' órakor a városházán Dr. Korbai Károly polgármester elnökletével. Ez volt az első tanácskozó gyűlés a nagy választás után, melynek 122 sza vazója van. Meg is jeleut mind az uj s köztük A főszolgabíró urakhoz és jegyző urakhoz az a kérő szavunk van a kis levélben, hogy a mennyire módjukban lehet, az idén, főleg a farsangi időszakban, de általában egész évben, ha nem ervenesen e czélra rendezett