Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-21 / 34. szám
4 MAGYAR PAIZS 1913. s zep tember 11 . ható. A fő az, hogy a bejegyzések pontosak, rendszeresek, a valóságnak megfelelőek és olvashatók legyenek, mert csak igy teszik az ellenőrzést lehetővé. Pacsai ipartestület: Részegedhetnék-e a testület ay iparkihágási pénzbüntetések révén befolyó összegekből ? 2913. Vélemény : Nem. Már az ipartörvény is (165. §.) a község pénztárába utalta a büntetéspénzeket, igaz ugyan, hogy elsősorban ipari, esetleg kereskedelmi oktatási czélokra. Éten a törvényes rendelkezésen változtatott a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló, 1901. évi XX. t.-cz., melynek 23. §-a szerint a büntetéspénzek felerésze a községet illeti, telerésze pedig a pénzügyminiszter kezelése alá tartozik. A községeket illető összegek a községek szegényügyi czéljaira fordítandók. Divatosság — nyomorúság. A divatosság és nyomorúság ikertestvérek. Kevesen gondolnak arra, hogy napjainkban a divatosság, a selyem, csipke mind csak arra való, hogy leplezze az anyagi nyomorúságot és a lelki szegénységet. Roppant nagy baj az, hogy szegénynek, kopottnak nem akar látszani senki. Mintha bizony a szegény ember hitvány ember volna. Mintha bizony a kopott ember nem is volna becsületes. Bizony manapság még a két keze munkájából élő napszámos ember és a konvencziós cseléd és családja is rangosan öltözik. Rangosan jár és gangosan billeg. A szolgáló, szobalány és szakácsné-féle is olyan fényesen, selymesen megpávásodik, mintha nem is ő volna ő, hanem telkes gazda, módis kisasszony. Mindenki többet akar mutatni, többnek akar látszani, mint ami valójában. Mindenki kevesli maga-magát, keveseli és szégyenli foglalkozását, hivatalát. Fölebb és fölebb! Előre előbbre! Az előre törekvés a tökéletesedés mozgatója volna különben. Ámmde itt nem arra mutat a jelenség, az ut itt nem előre vezet, hanem lépésről lépésre elvezet — a takarékpénztárhoz, a váltóhoz az adóssághoz. Amikor látjuk még az egyszerű emberek dulakodását, tülekedését is a fényesség, az urhatnámság felé, eszünkbe jut a gyertya lángja körül repdeső bogár; ez is addig-addig repdeste körül a gyertyalángot, mig végre elperzselte a szárnyát és a megsemmisülésbe hullt. Eszünkbe jut a mesebeli béka is. Ezt is, látván a vízparton legelésző nagy ökröt, elragadta a nagjravágyás ördöge; akkora akart lenni a béka, amekkora a bika. Fújta, addig fújta fel magát, mig végre megrepedt, megszűnt; de még sem lehetett akkora mint az ökör. Hát vájjon olyik embernek annyi sütni valója sincs, mint a mesebeli békának vagy a láng körül repdeső légynek ? Hiszen mindenki tudhatná, hogy annak az uraskodásnak biztos anyagi és erkölcsi bukás a vége. Nem is egy hanem számtalan családnak történetéből láthatjuk; hova vezet a selyem, bársony; a korcsmai duhajkodás, kártyázás. Tudhatná mindenki, hogy mindezek végén revolvergolyó van, vagy pedig a börtön ajtaja, a legjobb esetben is koldusbot. És mégis nem áll meg az illető az ut kezdetén, nem fordul vissza, hanem rohan tovább a biztos veszedelembe. Kivánja azt valaki, hogy fényeskedjél ? Nem. A nagy emberi társaság csak a kötelességek teljesítését kivánja meg. Ezt igenis, megköveteli. Dí hogy te, embertársam koldussá tedd családodat, aztán más családokat is magaddal együtt a nyomorúságba ránts, ezt ugyan nem kivánja. Ki az az emberi nagy társaság, az a társadalom? Én, te, ő; mindnyájan. No már pedig nekem ugyan sem egyes sem tömeg ember sohasem mondta azt, hogy éljek fényesen, nagylábou: hogy tegyem magamat testileg és lelkileg nyomorákká és utolján lőjjem magamat főbe. Én sem mondtam ezt senkinek. A váltó már sok embert kergetett a halálba. Az adósság feneketlen gyomrú szörnyeteg, mely velünk ebédel. Az adós ember többé nem ur a saját portáján. Az adósság mások rabszolgájává alacsonyít. Hiába büszkélkedel; ha adós vagy, nem vagy független ember, nem vagy ur, hanem másnak a robotosa vagy. Oda a függetlenséged, oda a szabadságod, nyugalmad! A költő mondja: „Az ember kevéssel beéri, vágyait ha kevesebbre méri." Egy-két napi dinom-dánom, holtig tartó szánom-bánom, mondja az okos közmondás. Véssük ezeket emlékünkbe. N. M. Nagy magyarok. Irta: Hankó Vilmos. A magyar faj tele van erővel és tehetséggel. Ereje legerőteljesebben nyilatkozik meg a mathematika, a földrajz, az orvos- és természettudományok, meg a technika terén. Ezeknek a mezőknek a művelésére a magyar föld olyan tehetségeket termelt, hogy azokkal büszkén állhatunk oda, a világvezető népek sorába. Ifjú olvasóim okulására, megismertetem azokat a magyar munkásokat, kik a mathematika, a füldrajz, az orvos- és természettudományok, meg a technika terén az egész emberiségre kiható munkát végeztek. Mióta az emberiség eszmél, azóta megvan benne a törekvés, hogy hatalmába keritse a le égőt is. Evégből mechanikai szerkezetet konstruáltak, hogy segítségükkel a test lerázza a röghözkötöttség bilincseit s a madár módjára ide oda repüljön. Hogy Magyarországon is voltak mindig emberek, kik önállóan kutattak ilyen szerkezetek után, hogy voltak, kik az ilyen irányú európai mozgalmakban résztvettek, kik a Montgolfier (olvasd Mongolfié) testvérek és Charles (olvasd Sári) sikeres kísérleteit azok megtétele után mindjárt utánozták, erről egykori újságok közlései tanúskodnak: „Dömsödön egy kádár magának nagyon vékony fenyőfadeszkaszárnyat formálváa és azt valami vékony vászonnal bevonván, a repülést megpróbálta és oly szerencsés volt benne, hogy első próbájának alkalmatosságával is, a réteken egy szénaboglyáról a másikra, 15—20 ölnyi távolságra számtalan emberek bámulására, sas módjára repdesett. Talán nagyobb tökéletességre is vitte volna ezt a tudományt, de mivel némelyek szárnyas embernek csufelták, megharagudott és szárnyait összorontotta. Nem ama bécsi órás — Deegen ur — volt az első, aki próbát tett mesterséges szárnyak segedelmével magát a levegőbe felemelni, hanem ő előtte jó idővel, sót a levegői golyóbisnak föltalálása előtt jóval, a veres klastromban Szepes vármegyében egy Ciprián nevü fráter tett legelőször próbát a Kárpát hegyeken mesterséges szárnyakkal a levegőbe repülni. Sokkal többre is ment ebben a próbájában, mind Deegen ur, mert ő nem szorította magát egy főiskolába, mint ez; és nem vett maga segedelmére egy kis levegögolyóbist, hanem a szabad levegőben a veresklastromtól egy jó távol levő Korona nevü hegynek bérczéig repült jó magasan. Egykorú feljegyzései szerint a barát éveken át dolgozott a klastromban levő laboratóriumában a két szárnyon, amelyet karjára csatolt, de amelynek két nyúlványa is volt, amelyeket óraszerkezettel a két főszárny hozott mozgásba. A kísérlet egy holdvilágos estén történt; a klastrom magas kőfal kerítéséről indult el a barát s hogy mind föllebb és föllebb emelkedve a levegőben valósággal úszott az űrben, míglen elérte a ij Világ vállalat I I ZElöször ZExirópá/barL- & X » g Köiiyöt Brothers amerikai czirkusza, a BARNUM és BAILEY czirkusz legkitűnőbb csillagiból álló társulatával, csak 2 napig. — Európa legszebb, legnagyobb és legkitűnőbb czirkusza. — Zalaegerszeg váios és c* környékének tisztelettel tudomására adom, hogy egész vállalatommal augusztus 27-én külön vonattal érkezem és ugyanaznap este 8 órakor ^ Ü na.g--y díszelőadást rendezek. — Előadást csak 2 napon át fogok tartani, melyek minden eddig bemutatott mutatványokat felül fognak múlni. * Vállalatom nem tévesztendő össze hasonló utazó czirkuszokkal. — Mutatványaim eddig még egyetlen egy csirkuszban sem kerültek bemuta^ tásra. — Jegyek előre kaphatók az érkezés első napj ától reggel 10 órától az I. számú kocsinál. — Bővebbet a napi falragaszokon. <r
