Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-26 / 26. szám

I1V. év. I9i3

« junius 26, 26. szám £!§a»*tísl ár: S«jy évc« 4 ker 04 f 3'él ina 2 fcox 04 f S*SS*ita 1 bor. 04 f ágyas tzáia 8 fillér. aaerlEeszti Z. ZEIorrr-v-átilfcL Lajos X^ix-n Tt-atárBafe •l Hirdetfstk dija megegyezés szériát Nyilttír sor» 1 kor Szerkesztőség kiadóT»t»i: Wlasica-ntcs* 8, X-I E3 IST G TB JD FJBKBNOZ BOEBÉLY QTÖRQ R lap u ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A névmagyarosítás. A hivatalos lapnak majdnem minden egyes számában hasábokat tölt meg azoknak a névsora, akiknek megengedte a belügyminisztérium, hogy idegen nevüket jó magyaros hangzásúval cserélhessék fel. S különös, hogy minél inkább bővül ez a névsor, annál több panaszt olvashatunk a napilapokban a névmagyarosítás csődje miatt. Ha a névmagyarosításoknak csak a számát nézzük, érthetetlen marad előttünk az újságok elégedetlensége, de megérthetjük panaszukat akkor, ha azt is tekintetbe vesszük, amit elhallgatnak, de amire mindenesetre gondoltak akkor, amidőn elégedetlenségeknek kifejezést adtak. Valamikor, a nagy nemzeti felbuzdulások idején, igazán a nemzet eleje törekedett arra, hogy nevében is bizonyságot tegyen magyarságáról. A szellemi és társadalmi élet kitűnőségei igyekeztek a teljes elmagyarosodásban az utolsó lépést is megtenni s nevük megváltoztatásával is dokumentálni azt, hogy a nemzet hagyományaival, történelmével egybeforrottak s jövőbeli törekvéseivel teljesen együtt éreznek. A politika, tudomány, irodalom és művészet régi jeleseinek nagy társadalmában jókora sereget alkotnak azok, akik nem örökségképen jutottak magyar nevükhöz, hanem maguk választották s uj nevüknek annyi becsületet é3 dicsőséget szereztek, amellyel a régiek közül csak kevés névnek a fénye vetekedhetik. S őketköv. tte a különböző életpályákon kevés feltűnést keltő, de szorgalmas és hasznos munkát végző önzetlen és művelt embereknek nagy tábora. Az ujabb névsorok a régiekhez képest nagy visszaesést tüntetnek fel. A nemzet szellemi életének kiválóságai között ma ÍB sokan vannak, akik nem örököltek magyar nevet, de kevesen vannák az olyinok, akik ezen az állapotukon változtatni akarnak ; hazg fiságuk nem kisebb, mint a régieké, de a névmagyarosítás szükségét nem érzik. Jó példát nem mutatnak s nem hangzik el ajkukról a követésre hívó szó s a ki nem mondott szónak visszhangja sem támadhat; ezért éppen a magyar történelem és hagyományok szeretetében fölnevelkedett középosztályban mindig litkábbá válik a névmagyarosítás. Olyanok is ragaszkodnak idegen nevükhöz, akiknél ez az idegen név ma tel jes anachronismus, nem mai nomzeti hovatartozóságuknak a kifejezője, hanem csak annak az emlékeztetője, hogy melyik nemzethez tartoztak századokkal ezelőtt. A régi nagy felbuzdulások emlékezete csak keveseket ösztönöz arra, hogy az általános közönnyel szembe helyezkedjenek. Ellenben gyakran megtörténik, hogy olyanok szereznek magyar nevet, akik nyelvűnket sem értik, pedig az igazi magyar érzéshez és gondolkodáshoz csak a magyar nyelven keresztül vezet az ut. A névmagyarositók közül sokan nem akarják megérteni azt, hogy az önkényt választott magyar név többre kötelez, mint az örökölt, amelyhez mindenki véletlenül jut. Az újságok sok mindenféle eszközzel akarják a névmagyarosítás mozgalmát eredményesebbé tenni. Többek között felmerült az a gondolat is, hogy a folyamodványt bélyegmentessé kell tenni s ezáltal olcsóbbitani az eljárást. Szerencsétlen idea, mert ugyan micsoda erőgyaropodást jelenthet a nemzetre nézve olyan existentiáknak a megnyerése, akik még a legminimálisabb áldozatot sem akarják meghozni a magyar névért 1 Nem a drágaság, hanem az olcsóság a legnagyobb akadálya a névmagyarosításnak. Micsoda értéke lehet az olyan árunak, amelyet ingyen dobálnak a vásárolni akaró után? Drágábbá kell tenni a magyar nevet, drágábbá erkölcsi értelemben. A névmagyarosításhoz vezető utat Páros csillag az ég alján ... Iraskovicz lengyelországi fürdón junius elején már vig élet mutatkozik. Az ott időző magyarországi fürdővendégek szép kis társaságot alkotnak s hazánk zengzetes nyelvébe a lágyan kiejtő lengyel nyelv szinte b leolvad. Zsarkó Pistát, Felsömagyarország egyik megyéjének egykori híres gavalléiját is orvosai e kies lengyel fürdőbe küldték gyógyulni. Zsarkónak a hir hallatára a hajaszála meiedt égnek, hogy ő, a nyakas magyar mit is fog ott a polyá!:ok közt tenni S eleinte neki szegült az orvosi parancsnak, de ahogy betegsége súlyosbodni kezdett, bizony csak kiadta öreg gazJaasszonyának az utasítást, hogy csomagoljon. Ó pedig nyakába vette a falu intelligens ösmerőseit, búcsúzkodott tőlük olyan érzékenyeD, mintha a világ legvégére készült volna. Másnap már a gyorsvonaton ült, mely vitte őt ©gyík alagútból ki, a másikba be, égnek meredező sziklák között a czél felé. Mig aztán másfél napi ilyen őrületes vágtatás után megállott egy tüudérszépségü tájou, hol a fenyves sötétzöld lombja üdítő balzsamot hintett s a nyíló színpompiju vadvirágok az eze.egyéj meséinek vidékét varázsolta az érkező elé. Zsarkó pillanatra szemeit lehunyta, mintha elszédült ennek a szépégnek láttára. Valaki vállára ütött. Szerbusz Pista, hát te is jU vagy ; Laczi volt, a csetneki ivadék, kivel Pista nem egy éjszakát átmulatott a megye székhelyén Lányi hires bandája mellett. Zsarkó fanyarul mosolygott, a pokol legaljára kívánta barátját, a ki éppen most tudott eléje kerülni, amikor ő gyögyulu akar. Ridegen felelt, igen itt vagyok s amint láthatod is, hogy milyen gyalázatosan nézek ki, idejöttem rendbe hozni a? egészségemet, meg akarok pihenni. Harsogó kaczagásban tört ki Csetneky, már mint te pajtás pihenni, no de már abbéi, előre mondom, semmi sem lesz. Mert olt, ahol te és én, no meg a Lányi bandája van, pihenésről szó sem eshetik. Nem ám pajtás, sok szép lengyel asszony és leány van itt, akik előtt ki kell tenni magunkért, különben megsúghatom, hogy az elvált Regéczy Miklósné is itt van. Zsarkó megrezzent az utóbbi hír hallalára, egy szót sem szólt, de látszott, hogy vihar dul benne, egy utkeresztezésnél kezét nyújtotta barátja felé, szabadulni akart tőle, Isten veled, a Lyubicza villát béreltem ki, oda megyek. Dejszen pajtás nem ugy vau ám, azt hiszed, megszöksz előlem, valamikor baráti hűséget esküdtünk egymásnak, ha el nem hagytalak vig óráidban, czimborád akarok lenni most a nehéz napokban is, mert látom, hogy nagy beteg vagy. Saji álcm, hogy annyira szivedbe vésted annak az asszonynak a képé', nagy kár annyira epesztened utána magadat. A fürdötelepről zene hangjait hozta a szél: Páros csillag az ég alján ... A szomorú melódiáju dal fájó érzést keltett Pista szivében, pillanatra megállt, ez az ő, a kedves szőke asszony nótája, szemeit révedezve hordta körül a telepeD, lelke megittasult a zene hangjaitól, elfeledte, hogy van valaki mellette, a saját mámoros gondolatával egy szép asszonyt ölelt körül, kit már majd egy éve, hogy látott. Kedves, de fájó emléket pendített meg e dal lelkében, szines szárnyú pillangó után futott, aki szivárványos színeivel megbűvölve csalta ót, a férfit maga után és utóvégre is nyomtalanul eltűnt. Pista te, ugy e megint Regéczynére gondolsz, ne busulj pajtás, olyan lépet teszek ki, mely melletted marasztja mindörökre, csak aztán meg ne bánd. Látod pajtás, milyen titkolódzó vagy, miért nem mondtad hamarább bajodat, gyorsabban meggyógyítottalak volna, mint orvosaid. Zsarkó pirulva hebegett valami tagadó választ, mikor az ut kanyarulalánál feltűnt Regéczy Miklósné karcsú alakja. Halvány arczu, leányos szemű szőke nő volt, az asszonyoknak azon fajtájából való, kiket megbecsülnek a férfiak s birhatásáért nem egy, életét is feláldozza. Mikor a sétáló nő és a két férfi megpillantotta egymást, az asszony pajzán mosollyal ajkán kiáltotta feléjük : Nini, hát maguk is itt és együtt vanüak ! Kezeit csókoljuk Magda nagysám, köszönti Csetneky az odaérő asszonyt, Zsarkót a hideg rázta, szinte belekékült, szemeit Regéczynére függesztette, tekintetük összeért. A lányos szemek szánólag tapadtak reá, a fiúban feltámadt a