Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-29 / 22. szám

1913 május 29. MAGYAR PAIZS 3 gényebb lesz. Sőt vannak oly iparágak, mint pl. a kaptafa készítés, amelyek egyáltalán nem tudnak megküzdeni a fegyenczmunka versenyével. Egy rendes kaptafamunkás napibére 3—4 korona, a fegyenczeké 50—60 fillér. Egy pár kaptafa előállítása^igy rendes munkásokkal 70—80 fillérbe kerül, fegyenezekkel pedig 20—80 fillérbe. Tessék most egy ilyen vállalkozóval rendes iparosnak versenyezni! S igy van ez, a piparézv-készitéstől a koporsó gyártásig majd mindan szakmával. Az iparos képtelen konkurrálni. Hogy a fegyenczmunka milyen óriási súllyal nehezedik az egész magyar iparra, azt teljes egészében egy most közzétett kimutatás bizonyítja. Háziiparban a következő értékű árut készítették a fegyenczek a mult évben: Czípészet 92,000 korona Szabóság 170,000 » Asztalosság 200,000 » Takácsság 150,000 » Kötélverés 13,000 » Összesen 625,000 korona. A vállalati iparokban, melyeket vállalkozók folytatnak a következő összegű árut termeltek a íegyenczek a mult évhen: Fadiszmüáruk 150,000 ko rona Takácsság 80 000 J Vasbutor gyártása 200,000 » Csipészet 300,000 j> Szemüveggyártás 20,000 » Kaptafagyártás 43,000 » Képkeretgyártás 80,000 » Asztalosság 175,000 » Bognárság 150,000 Í Női ruhák készítése 30,000 j Eczetgyártás 146,000 » Székgyártás 60,000 » Kosárfonás 25,000 » Lakatosság 270,000 » Kötőszövészet 60,000 » Papirosipar 140,000 » Összesen 1.929,000 korona. Ez a statisztika világosan bizonyítja azt, hogy a fegyenczmunka — rnsly egy évben több, mint harmadfél milliót elvon az amúgy is nehézségekküzdő magyar ipartól — mily óriási kárt okoz az iparos-osztálynak. A fegyenczmunka egyre terjed, a vállalkozó spekulánsak egyre gazdagabbak lesznek s az iparosság és specziaüter a kisiparosság pedig maholnap mehet koldulni. A fene látott ilyen gazdálkodást! A zalaegerszegi rabok földmüveléssel foglalkoznak. S ez jobb is. (A. H.) llagyarositási botrányok. Szombathelyről a következő hírlapi czikket közlik velünk: Hónapok óta igen eredményes szláv akczió folyik a nyugati határszélen, a melynek magyarsága páratlan lelkesedéssel és kitartással próbál védekezni, A szláv térhódítás nem egyedül való, mert ujabban ismét erőteljes germanizáló szellem kapott Iáira külön jsen a németujvári és a szentgotthárdi járásban, úgyannyira, hogy itt számos községben egyáltalában nem tudnak magyaiul. Pedig azok a tanítók, kiknek a kezében e falvpk magyarosodása első sorban nyugszik, évenként megkapják a kultuszkormánynak 900—900 koronás államsegitségét, sőt az is megtörténik, hogy a vármegye magyarnyelvi bizottsága a magyarosítás terén elért eredményeikért ezeket a tanítókat külön jutalomban részesiti. Kuhszeky Ernő kir. tanfelügyelő most sorba járja ezeket a községeket és máris megdöbbentő adatoknak jutott birtokába, melyek azt bizonyítják, hogy a magyarnyelvi bizottság jutalma közül valóságos kalózkodás folyt és olyen tanítók is kaptak jutalmat, a kiknek S3ját gyermekeik sem tudnak magyarul. Hiszen csak Kuncz György magashegyi tanitó esetére kell utalni, a ki ellen nemrég fegyelmi eljárást indított a vármegye közigazgatási bizottsága azért, mert nem magyarosított. Kunczról kiderült, hogy felnőtt fiai sem tudnak magyarul, holott az állam tartja fenn a magashegyi iskolát és kiderült az is, hogy a vármegye magyarnyelvi bizottsága nemrég az első dijak egyikével tüntette ki Kunczot, a kinek a faluja a legapróbb gyermektől a legöregebbig tiszta német és egy kukkot sem tud magyarul. Jellemző a dijak kiosztására az a módszer, a mely szerint a bizottság látogatásait végezni szokta. Meg kell jegyezni, hogy Vasvármegyének van egy régi alapja, a melynek kamatait évenként a magyarosításban kitűnt tanítók között kell felosztani. Ezt a különben fáradtságos munkát a vármegye magyarnyelvi bizottsága végzi, a mely évenként sorba járta eddig azokat az iskolakat, a melyek pályáztak a díjért. A szerényebb és dolgosabb tanítók legtöbbször nem pályáztak ezekre a dijakra és igy történt, hogy a leghangosabbak kapták meg, a kik a bizottság kiszállásakor igen szépen kitisztogatták az iskolát, előre elkészítették a sédákat és a gyerekek, ámbár idegenszerű kiejtéssel, a tanitó kérdéseire ugy feleltek, mint a karikacsapás. Most azután látta körútján a tanfelügyelő, hogy a gyerekek bemagolták volt ezeket a feleleteket, de mihelyest mást kérdezett tőlük, meg sem tudtak moczczanni és még azt sem tudták, hogy mit jelent magyarul Mutter, vagy Vater. Ilyen körülmények között életbeléptették azt a rendszerváltozást, hogy nem írnak ki pályázatot, hanem a tanfelügyelő maga jelöli ki azokat az iskolákat, a melyeket megtekintésre ajánl. A bizottság a legközelebbi hetekben már e szerint kezdi meg idei munkáját. De fejnélkül valő politika a kormány határszéli politikája is. Hogy a wernseei szláv főgimnázium ellensúlyozására a muraszombati állami polgári iskolát még most sem akarja engedélyezni, a mikor már akkora sajtó-polémia indult, Az Est közleményei alapján, — hogy a kormánynak lehetetlen nem észrevenni a határszél veszedelmét, erről a késedelmeskedésről kár is volna újból szólni. Most a germanizáló vell itt egy kis friss képet adni. A németujvári és szentgotthárdi járásba sűrűn hozzák be Bécsből a kis lelencz-gyermekeket. Kispénzű falusi emberek örömmel vállalkoznak reá, hogy a nevelőszülő szerepét vigyék és a gyermekek szüleitől megfelelő havi járadékot szedjenek. Ezeket a lelencz-gyermekeket főként ebben a két járásban helyezik el és különösen öt községben, Vághegyen, Magashegyen, Radafalván, Nádfalun és Baksafalván valóságos bécsi lelencztelepek vannak, a hol a gyermekek kicsi koruktól kezdve egészen addig nevelkednek, a mig az iskolát elvégezik. Ekkor azután megint visszaviszik őket Ausztriába és a mint most megállapították, egyik sem tanul meg egy szót sem magyarul. De az nem volna baj, hanem a tanítók is a kényelmesebb oldaláról fogják meg a dolgot és valamennyi iskolában németül folyik a tanítás. A faluban és magyarnak született gyermeknek módjában sem áll magyarul tanulni, mert a Décsi lelencz-gyermekek túlsúlyára való tekintettel a tanitó egyáltalában nem használja a magyar nyelvet. A folytonos bécsi invázió azután megnöveli a létszámot, uj tanítói állásokat szerveznek, a községek szorgalmasan küldözik föl a minisztériumba a tanítói állás államsegitségét kérelmező kérvényeket, a minisztérium pedig gondolkozás nélkül utalványozza a 900 koronás segélyeket. Pedig talán nem ártana alaposan körülnézni a határszélen és a pénzt olyan czélokra fordítani, a melyek azt meg is érdemlik. A'. I A hosszú élet titka.*) Egy híres amerikai orvosprofesszor, Kintziag Pearce, aki a marylandi orvosi egyetemen tanít, könyvet irt arról, mik a feltételei a hossza életnek. Ennek a titkát évszázadok óta kutatják az emberek és a legújabb korban igen sűrüa jelennek meg szakemberektől hasznos tanácsok az élet megkossabbitására nézve. Dr. Kitzing, akinek könyve Amerikában nagy érdeklődést keltett, különleges tanulmányává tette az emberi élet tartamát és igen egyszerűen becsületes tanácsokat ad arra, hogyan kell a betegségektől óvakodni, hogyan kell az egészséget megőrizni és ezen az uton hogyan lehet sokáig élni. Mivel a hosszú élet titka bizonyára mindenkit érdekel, alább röviden ismertetjük az amerikai orvosprofesszor könyvét. Az első követelmény az, hogy kerülni kell mindazokat az okokat, amelyek korai halált idéznek elő és követni kell a modern tudomány egészségügyi rendszabályait. Aki sokáig akar élni, annak meg kell szereznie bizonyos tulajdonságokat, amelyekkel természettől fogva esetleg nem rendelkezik. Mértékletesen kell ennie, és jó emésztésről kell gondoskodnia. Aki biztosítani akarja magát a korai halál ellen, legyen derűs kedvű, békés természetű és elnéző mások megítélésében. A napszakok szerint rendezett szokásos kellemek és olyan foglalkozás, amely nem kényszerít folytonos ülésre. Ami a lakás.t illeti, mondja Dr. Kintzing, már eddig is elegendő bizonyító anyag áll rendelkesésünkre, hogy belássuk, mennyivel kedvezőbb helyzetben van a falusi lakó, mint a hasonló föltételek közt élő városi lakó. Ennek főoka az, hogy a város csak nehezen tudja kielégiteui lakóinak két főszükségletét. Ezek : a tiszta levegő és a tiszta víz. Ebből az következik, hogy minden városi embernek, hacsak valami módon megteheti, a város központjától minél messzebb kellene laknia, amivel feltétlenül meghosszabbítja a maga és a családja életét. Aki lakást bérel, inkább azt nézze, egészséges e a lakás, mint azt, hogy elegáns e a kiállítása. A frís levegő egyáltalában az élet első feltétele. Dolgozni is, pihenni is a frís levegőn kellene és alvás közben meg éppen jó friss levegőt kell a tüdőbe juttatni. Óvakodni kell az embernek, hogy sokat ne egyék. Inkább kevesebbet, mint nagyon sokat. A gyors evés a hosszú élet legnagyobb ellensége. Egyetek lassan, az ételt jól rágjátok meg és máris kevesebbet fogtok enni. Az ételnek alkalmazkodnia kell az ember korához, szervezetéhez, foglalkozásához és szükségletéhez, de mindesetre jól meg kell főzve lennie. És csak ne sokat gondolkozzatok egészségtekról, hangzik Dr. Kíntzig tanácsa. A képzelt bajokon való folytonos töprengés éppen annyira árt a testnek, mint a valódi betegség. Aki egyszer megismerte, hogy mi a helyes, az önként, aggodalmas fontolgatás nélkül fogja követni a szabályokat. De nemcsak az élet fizikai feltételeire kell tekintettel lennünk. Legalább is ugyanakkora figyelemmel kell lenni az elmére, a lélekre is. A munkát bizonyos szabályok szerint kell végezni, hogy az energia ki ne merüljön. A szellemi munkát fizikai munkával változatossá kell tenni és kellőképpen pihenni is kell. Legyen az ember jókedvű. A folytonos szomorkodás, több embert vitt már a sírba, mint a sek munka, fájdalom vagy nyomor. A humor már sok bajtól óvta meg az embert. Az élet meghosszabitásához, különösen már előrehaladottabb korban, nagyban hozzájárul valami olyan kedvtelés, amely az élethivatáson i * Megjegyezzük erre a czikkre. hogy az ebben i levőket mind elmondja Dr. Fliris Áron is, a mi hires í kitűnő magyar orvosunk. Sőt ennél többit s és jobbat. ' Az idegen hangnak talán nagyobb a hatása.