Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-29 / 22. szám

XIV. év, ZalitflapaiBB, 1913. május 29 22. szám SSÖÖMtési ár : Sgy óveo i kos. 04 f ié\ é9ta 2 kor. 04 f fagyaira 1 ksr. 04 f szám 8 íTslér. Eűsr-lneszti ZL Lajos M-gn "kra.táiirsa3s Hirdetések dija megegyezés szériát, Nyilttér sora 1 koi Szerkesztőség kiadó vatai: Wlasics-ntcs» 8. LB 3STC3-"3"E31

J PEKEUSTC2 BOHHÉLY GTÖHQ sr lap Ö aidonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE sra p Ma már általánosan elfogadott nézet, hogy az oktatás testnevelés nélkül nagyon egyoldalú, igen sokszor hiábavaló ; mert jól fejlődött szellemi ismeretekhez jól fejlődött test is kell. Mens sana in corpore sano a régi latin elv s közoktatásügyünkben ma jobban érvényesül ez, mint bármikor is. Mikor a jövő testnevelésről szólok, ki kell terjeszkednem a múltra is. Mi történt ezen a téren a gimnáziumban, megtörtént e minden, ami az ifjúság testi erejének, egészségének fejlesztésére, fenntartására szükséges ? Nem is olyan régen, a torna szergyakorlatokból állott s az ehhez szükséges eszközökkel ugy és oly mértékben van intézetünk felszerelve, hogy mintául szolgálhat bármely intézetnek. Ennek a felszere'ésnek kiválósága egyik bizonyítéka annak is, hogy ifjuságunk testnevelése igazán hivatott egyénre van bizva. Az újabb irány az atlétikának ad nagyobb teret. Játék, futás, ugrás stb. van hivatva ellensúlyozni a sok ülés hátrányait 8 kifejleszteni a testi ügyegséget. Ami erre szolgálhat, azt megtaláljuk. Ifjaink tanulnak céllövést, játékdélutánjaik vannak, a nyári tornaórákat atlétikával töltik s a tornaversenyek, amelyekben részt vesznek, bizonyságaik az e téren elért eredményeknek. Számos oklevél van az intézet s még több érem az egyesek birtokában. Sok azonban itt még a pótlandó. Vannak intézetek, melyek kellően felszerelt játéktérrel rendelkeznek, hol a fiuk gyakorolhatják magukat nem csak a kitűzött időben, de valahányszor egyéb elfoglaltságuk nincs. Á'landó gyülekező helye ez a tanulóságnak, hol maguk között, egymás példájától tüzelve foglalkoznak s fejlesztik különböző ügyességüket. Ezekkel a mieink nem vehetik fel a versenyt. Nekünk nincs játszóterünk. Az intézeti udvar szűk, kicsi, hol még az órakőzi szünetekben is alig jutnak egy kis levegőhöz. Játszóterünk a katonai gyakorlótér a parancsnokság jóvoltából. Hogy az itt felszívott por mennyire egészséges, mutatja az, hogy ameddig emlékszem, minden évben volt egy-egy tüdőbajos tanulónk, aki rövidesen itt is hagyott bennünket. Ez a tény persze csak az érdekelteknek fáj. Mindig csak akkor gondolunk a bajra, ha bennünket közvetlenül érint, máséval nem igen törődünk. Pedig ez megeshetik minden szülő gyermekével s ép ezért mindnyájunknak kötelessége a "bajon segíteni. Játszótér kell. Egy hely, ahol árnyékban, pormentesen mozoghatnak a fiuk, ahol e mozgás igazán egészségükre van s a hol a meglevő felügyelet gondoskodik az erkölcsi nevelésről is. Tisztelem az inasgyerekeket személyükben és társadalmi állásukban is, de velem együtt mások sem tartják hasznosnak és jónak, ha a tanulókkal együtt játszanak. A műhelyeknek, ma még a művelt társalgó által erősen kifogásolt sii'usa, szelleme, nem hiszem, hogy üdvösen hatna fiainkra, pedig én magam is láttam és szétzavartam ily egyesült társaságot. Erkölcsi, egészségi szempontok követelik egy játszótér megszerzését, kellő felszerelésétA mi gyerekeinkről van szó, a mi feladatunk a kérdés megoldása. Évek óta küzd az intézet ez irányban. Az állam itt is megteszi a magáét. Előnyös ajánlatot adott a városnak már két éve, de itt aztán megakadt. Mi van, mi lesz, ki tudja ? Pedig ez nem akta

5 amire előbb-utóbb egyszer csak sor kerül. Ifjúsági testgyakorló kört alakítunk, de nincs hol gyakorolni. A katonai gyakorlóteret felszerelni nem lehet, de ha lehetne is, több mint egy kilométert kell gyalogolni, amig kiérhetünk oda. Kérem! 9—10 éves gyerek gyalogol fél órát, utána játszik két órát, vissza ismét egy fél óra s ezután tessék otthon tanulni. Akire bizva van, mozgassa meg e dolgot, hogy végre-valahára dűlőre jusson a játszótér kérdése is. p j Vissza — a faluba! A kerek világnak — tagadhatatlanul — egyik legszebb, leggyönyörűbb panorámája a: magyar falu. Ősrégi tipus, messze hires tájkép. Regék, versek, nóták szólnak róla. Hogyne, hát elképzelhető-e máshol, idegen ország falujában : akáclombos, rózsaillatú házikók, kis virágos kertek... no meg aztán a kis virágos kertekben tulipiros deli magyar lányok. S van-e valahol párja — a magyar legénynek, a magyar gazdánaK? Igen ám, de hát a magyar falu, ez a mi szép büszkeségünk innen-onnan kizökken a régi kerékvágásból s elveszti azt a szint, amit a régi jó világban még magán hordott. Kiirtják a fákat, porosak, elhagyatottak lesznek a barátságos udvarházak, kiszáradnak a virágoskertek, városi, uri dáma lesz a szép parasztlány s a szegény magyar gazdáuak a dologtól, éhségtől, a nagy drágaság mián — felkopik az álla. Üres lesz a hombár; vasárra kerül a telivér paripa, meg a sárga gyeplő s oda lesz a kocsi, ló, oda a becsület. Segitő akczióia van szükség, amely a falunak s igy a kisgazdák érdekeinek kellő felkarolásában rejlik. Pártfogásra van szükség, istápolj kell a kisbirtokosság érdekeit, meghallgatni a panaszosokat és segíteni a helyzeten. • Magyarországon másfél millió önálló kis gazda A Siavason ... Bolyongok és szivem zenéjét hallgatom, Körülöttem élet-élet is én álmodom — "Virégokat látok, lelkük dalát hallom, Oda óh! közzéjük én is, én is.vágyom. Köztük énekelni, dallal cda szállni. Oda, ahol mindent szabad elmondani . . . Abba a Tilágba, hol szivek remeinek — Muzsikája tiszta, mint a nagy tengernek. (L. V.) Bűbájos nagy természet, milyen fenséges élvezetet nyújtasz a téged szerető gyermekednek. Virágillatos, isteni május, tavasz ébredését, virág kinyillását hozta ide s Napisten sugarain küldi le üzenetét a havasok tündéréhez, ki ott sütkérezik a fenséges csendü évszázados erdő fái közt. Utam a templomok nagy templomába visz, lelkem csak itt tud imádkozni, hol a fenyves dus lombja illatát árasztja susogva és mindegyre illatosabban. Lelkem csak itten tud varázslatos meséket szőni, amit a képzelet forrósága ragad tovább, tolbasugva, és lesznek testet öltő, színes, meleg és néha a megszólalásig igaz mesék. A képzelet befurakodik a vágyak piczi, titkos rejtekhelyeibe és lopja a szépet melegében és rajzol, rajzol, szövi meséit, mint a kis pók hálóját. Egyébként méla, tiszta, áhítatos a csend, mi mindent hallok ki belőle! . . . Lépteim a zöld fűbe, mint bársonyszönyegbe süpednek, keresztül-kasul járom e kolosszus földterületet s a változatos panoráma, mit a nagy természet elém tár, lebilincseli teljesen lelkemet. Az egész tomplom óriási zöld bokrétákkal van ékítve. Amott egy sziklán oltár, mit a legnagyobb mester az idő vésett belé, rajta a kereszt is mely az üdvözítő szenvedését jelképezi. Alig pár lépésre zugó morajjal ömlik alá a bérez patakja, távolból ugy hallatszik, mintha szent zsolozsma hangja rezegne a levegőben. Lentről, a havasok aljáról a nyáj csengettyűjének csilingelését hozza meg-megszakítva a szél, mint mikor A ve Máriára megszólal a kis kápolna harangja . . . Hirtelen egy árny megjelenik fent a magasban, s csöndesen le ereszkedik a kőkeresztre, a szentlélek megtestesülve szállott alá a — vadgalamb képében. Felhőkarczoló hegyóriások is sok megkapó és feledhetetlen látványt nyújtanak, egy kiálló sziklacsúcson gondosan, összerót alkotmány látszik, a királyi sas fészke az, melyben négy csupasz ivadék sipong. Nemsokára éles vijjogás hangzik fel a légben, e vészkiáltás a kánya hangja, figyelmezteti a levegőben röpkedő kis szárnyasokat az ellenség jöttére, a figyelmeztető hangra egyszerre szikla vagy bokor tövéhez lapul a kis szárnyasok serege. Kis vártatva feltűnik a keleti határon egy sötét tömeg, lomhán szállva közeledik az anya-sas, karmaiban kecske gödölyét hoz, lassan ereszkedik alá a fészekre és óvatosan elhelyezi a zsákmányt a fészek szélére, s kampós csőrével szeletelni kezdi fiai számára. Megborzadok mikor látom, hogy a lét-