Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-01 / 18. szám

MAGYAR PAIZS 1913. április 24. Az elmeosztály orvos évi fizetése 1800 korona és magángyakorlatra jogosult. Az elmegyógyászattal biró pályázók előnyben részesülnek. Felhívom a pályázni szándékozókat, hogy orvosi képesítésüket s eddigi gyakorlatukat igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket Zalavármegye alispánjához czimezve, 1913 május 23-ig bezárólag a polgármesteri iktatóba nyújtsák be. Zalaegerszeg, 1913 április 23 án. FÜLÖP, h. polgármester. Szántogat a kis pacsirta ... Irta: Agli Abel. Szántogat a kis pacsirta Tavaszébredéssel. Szántogatok én is, én is Fekete ekével. Fekete a rög, fekete A mély barázdája, Mintha, mintha bus szivemben Hasogatna, járna. Hi ne Cselö, hajsz ne Csákó Nem végezünk délre! Azt kérdi a kis pacsirta, Mért nem dallok véle ! Ne kérdezd azt kis pacsirtám; Nézz el arra messze . . . Szállj le, szállj le az uj sirra, A temetőkertbe'! Heti hirek Helyiek. A foszforos gyújtóknak eladási tilalma. Az 1911. évi V. t.-cz. 8. § a ugy rendelkezik, hogy a fehér vagy sárga foszforral készített gyujtóáruknak raktáron tartása, forgalomba hozatala és árusítása valamint a magyar szent korona országainak területére való behozatala 1913. julius I-étől kezdve tilos. Ez a rendelkezés az érdekelt kereskedőknek számottevő üzleti veszteségeket okozhat, minthogy több helyen, főleg nagykereskedőknél foszforos gyújtókból még akkora kész letek vannak, hogy ezek julius l-ig alig árusíthatók el. Az érdekeltség körében megnyilvánult óhajnak megfelelve a soproni kereskedelmi és iparkamara illetékes h-ilyen oly előterjesztést tett, hogy a foszforos gyujtókészletek kiárusithatása végett az emiitett tilalom hatályba lépte az év végéig halasztassék el. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur azonban április II-én 26.096. szám alatt kelt leiratával arról értesítette a kamarát, hogy a jelzett határidőnek törvényhozási uton leendő megváltoztatása, nevezetesen az emiitett tilalom hatálybaléptének hat hónappal leendő elhalasztása iránt intézkedést nem kíván, mert az érdekelt kereskedők kél évnél hosszabb idó óta tudják, hogy a szóbanlévő tilabm mely időpontban fog étetbe lépni, s igy kétségkívül módjukban volt a tilalomnak az üzleti életre vonatkozó minden kihatását jó eleve teljes mértékben számba venni. Gyűjtsünk a Csány szoborra! Borbély Lajos gyűjtése Aranyosrákos (Tordam.): Borbély Lajos 1'— Borbély József 1' — Borbély Eszter —'50 Borbély Ferencz —'50 Borbély Ilonka —-10 Borbély Ágnes —'50 Borbély Juliska — 20 Borbély Mártou —'50 Pakotsné B. Katica —'50 Borbély Klára —'20 Mai gyűjtésünk . Borbély Samu 1"— Borbély Sándor —'40 Borbély Erzsébet —'50 Csegey Elek —"20 Borbély Pál 1'— Borbély Berta —'20 Borbély Pista —'20 Borbély István —"40 Borbély Domokos —'20 Bjrbély Istvánka —'20 ... 9 K 80 f. Hozzáadva a múltkori (34437 K 61!) összeghez A Magyar Paizs gyűjtése miig 34446 K 91 fill. Üzenet a falumba az én atyámfiainak. Bizony nem kis örömömre van az, hogy, ti messze keleten, a havasi hegyek tövében meghúzódó elrejtett falucskában, a földet szántva, kapálva, nagy munkát végezve de kisszerű életet élve — reám gondoltok, gondjaimban részt vesztek, s a tiétektől eltérő, más természetű dolgaimat figyelemmel kiséritek, megértitek, sőt segíteni is kívántok. Sohasem gondoltam arra, hogy talán ti is részt o'naj tanátok venni a Csány László szobra felállításában. Nem gondoltam arra a távolság miatt, nemcsak a földrajzi távolságot értem ez alatt, hanem az erkölcsi és szellemi érdekek ("érdeklődések), foglalkozások és egyéb viszonyok távolsága miatt, mely van köztetek és a szóban levő ügy között. Hiszen tinálatok szerény földművelő emberekuél az újságolvasás is csak hatodrendü dolog lehet, amiből megértettétek a zalai nagy vértanú históriáját. Sokan vannak, akik a közelségek miatt sokkal hamarább és sokkal jobban megérthetnék legalább a hírlapokból ezt a históriát, s nem sietnek a buzgóságban és nem buzgólkodnak a sietségben. Ezért válik nekem nagy lelki örömömre sőt büszkeségemre, nagy mértékben, hogy evvel a „kis gyűjteménnyel" fölkerestetek. Szeretem azt hinnem, látnom és tapasztalnom, hogy nemcsak családilag, hanem a nemzeti jó ügyben is testvérek vagyunk. Az ilyen derék, tartalmas névnapi üdvözleteket igazán szeretem. Mert erre jött ez a ,,kis gyűjtemény." S milyen szép, hogy ez a „kis gyűjtemény" mind a családból került ki. A mi pedig a kisérő levelet illeti, hogy a „filléreket" fogadjuk el, mert azt szokták mondani: „Csöppenként a hordó is megtelik", s ha „nem csordul, cseppen": hát bizony a jó indulattal gyűjtött és küldött filléreket hálás köszönettel vesszük a „nagyoktól is, a kicsinyektől isi

1 Becsülni való minden fillér, mint a bibliai szegény asszony .fillérje. S a mint a példa is mutatja, a hordó kezd már telni. A kérdésre pedig azt felelhetem, hogy a jövő 1914-ben megkészül a szobor, legalább a szerződés szerint meg kell készülnie; de hogy mikor lesz a leleplezési ünnepély, azt még nem lehet tudni. Azt hiszem azonban, hogy elnyúlik október 10-ig, a vértanúnak halála napjáig. Csány László három nappal tovább élt, mint az aradiak. Igy irjuk: Csány, s igy mondjuk ki: Csáni. — Az utazás és látogatás személyi tekintetben is felette érdekel. Ds nagy ut és költséges. Októberben azonban szűnik a mezei munka. Hogy a nagyközönség számára ingyen jegyet adjon a miniszter, ez olyan ritka dolog, a miben nincsenek benne a szoborleleplezési ünnepélyek. Valamivel remény teljesebb lehette a féljegy megnyerése, de az sem az ünnepély érdekében, hanem az én tisztviselői féljegyemnek az alapján — talán. Majd biztosabban utána nézek. Addig is maradjon Istenáldása veletek. Borbély György. Utóirat: Hát nem csak Jóskót, hanem a mi Gyurkánkat is bevették katonának; de az bizony nem baj. Református istentiszteletet tart az evangélikus templomban május 4 ik napján (vasárnap) délután 3 órakor a pápai főiskolából kiküldött legátus. A „Zalamegyei Gazdasági Egyesül&t ' és a „Központi Mezőgazdasági Bizottság'' közgyűlése. Április folyamán tartotta meg Zalamegyének két számottevő egyesülete rendes közgyűlését, Hertelendy Ferencz főrendiházi tag elnökleto alatt. A gazdag napirend közül, mely tárgyalás alá került, felemiitjük az: Állatbiztosító Szövetkezetek szervezését. A cselédtörvény revízióját. A községi legelő rendezését. Az alapszabályok No, holnap ki fogjuk a kis haszontalant tapasztalni. Megpróbáljuk: lesz rá idó, egy egész délelőtt . . . . . . Másnap reggel Erzsi kijelentette, hogy nem megy sétálni. Semmi okát se mondta, miért. Csak a szemében tompa kedvetlenség, az arczán fakó unalom. No ez már sok volt Mártonynak. Ö se szólt semmit, közömbösen nézett a levegőbe, begubózkodott ő is valami szürke kitejzéstelenségbe, mint egy novemberi reggel. Egyet sétáit a ház előtt, aztán bejött jelenteni, hogy elutazik Keszthelyre, mára. — Mit csinálsz Keszthelyen? — kérdezte tőle a felesége. — Majd meglátom, — mondotta olyal arczezal és hanggal, mely -visszautasított minden további puhatolózást. Ki akarta a fejét egy kicsit szellőztetni. A vonaton volt ideje eltűnődni. Szörnyen el volt keseredve — a felesége ellen. »Az az asszony egészen megváltozott. A régi, meleg, boldog egységnek köztünk — vége. Milyen tiszta világításban látom minden vonását, minden tempóját, minden — hibáját. Igy még sohase láttam. Természetes: hiszen egészen hozzám tartozott. Egy volt velem teljesen; egy érzés, egy gondolat, egy vágy akadt bennünk idáig mindig. Most kivonta magát a boldog együttesből. Minden napra külön terve van, minden nap ugy bolyongok, mint egy meteorkő a hideg világűrben, mely kiszakadt a régi forró tömegéből. Egy uj, sivár stadiuma következik ezután a házasságunknak, melyben két idegen egyén unottan őrli a napokat a végeszakadatlan esztendők sornn.« Igy tűnődött az ember. Különösen az a meteorkő-hasonlat, az maradt meg sokáig az agyvelejében; s az juttatta eszébe, hogy tulajdonképan ő is unja a feleségét. Ez a tölfedezés valósággal kétségbeejtette. — Mi van én velem? Mi történt mi velünk? Ezek a gyötrő hangulatváltozások csak legénykoromban rontották az étvágyamat. Még aznap megtudta mi van vele. A fürdővendégek között egy csapat jóismerősre talált, kik kitörő örömmel fogadták, volt köztük egypár tanulótársa, akiket roppantul föllelkesített, hogy néhányan ily véletlenül összetalálkoztak : rangos murival kell ezt megünnepelni! Együtt ebédeltek, délután nagy csónakkirándulást tettek, este elmentek színházba, aztán bevették magukat a fürdóvendéglő egy külön szobájába, jól elzárkózva a szép természettől, s elkezdtek sörözni, azután borozni, közben néhányszor megvacsoráztak, aminek pezsgő és czigány lett a vége. Éjfél után egy órakor indult a vonatja vissza Mártonynak. Boldog mámorban úszott, s mihelyt elhelyezkedett a kocsiban, azonnal elszenderedett. S álmodott. Álmában eljutott a Rózsaköre — Erzsivel. Ott ültek ketten a kőpadon s nézték a játékos tükrü Balatont. Mesélte Mártony a nagy költő emlékét, fejtegette, magyarázta annak országraszóló szerelmé. Mngmutatta, hol terül el hires badacsonyi szölleje; hányszor ült itt gyönyörű feleségével! hányszor csókolhatta meg ezen a szent helyen! Ez a szerelem kőpadja! S hogyan hogyan se, egyszer csak azt veszi észre, hogy a leány nyaka körül fonódott a karja s szelíden kényszeritette, hogy elfogadja — a csókját. A csók elcsattant. Mondhatatlanul édes érzés